Isaac hangja elhalkult, majd abbamaradt a kántálás én pedig éreztem, ahogy ismét rendesen kapok levegőt. A fájdalom múlni kezdett és éreztem, ahogy a hátam ismét érinti a földet. A világ kezdett kitisztulni, miközben éreztem, hogy másodperceken múlott, hogy elveszítsem az eszméletemet. A szememet becsuktam, miközben a végtagjaim elernyedtek, a körülöttem lévők pedig eltávolodtak. Iszonyatosan kimerültnek éreztem magamat, megszólalni sem bírtam, de nem is akartam. Arra számítottam, hogy valamivel ismét elkábítanak, azonban a következő pillanatban sietős lépéseket hallottam meg. Nem volt energiám kinyitni a szememet, azonban érzékeltem, hogy valaki berohan a szobába és zihálva kiabálni kezd.

- Itt vannak! A lányért jöttek! - Mondta ki, mire megrohamoztak a gondolatok. Vajon rólam beszél? Ginnyék jöttek a megmentésemre? Mert akkor elkéstek...

- Micsoda? - Hallottam meg Isaac dühös hangját. - Még nem szabadna itt lenniük! Hogy találtak ránk?

- Fogalmam sincs, de kiiktatták az őröket az első ajtónál. Azonnal mennünk kell!

- Még nem végeztünk! - Kiáltott fel Isaac, a hangja robbanásként hatott a teremben.

- Nem bírjuk feltartóztatni őket! - Jött a válasz, a következő pillanatban pedig puffanás hallatszott a folyosó felől.

- Fogjátok a lányt és indulás! - Jött Isaac utasítása, én pedig tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor össze kell magamat szednem. - Nem várjuk meg az éjfélt, azonnal visszük a vízhez! - Valaki megindult felém, én pedig éreztem, hogy azonnal tennem kell valamit, vagy minden esélyem elúszik a menekülésre. Továbbra is behunyt szemmel hagytam, hogy a mellém guggoló csuklyás eloldozza az egyik kezemet, majd a másikat. Miközben éreztem, hogy megindul a lábaim felé, minden megmaradó energiámat összegyűjtöttem és egy ordítás kíséretében ismét megindítottam egy széllökést a terem minden sarka felé. A levegő végigáramlott a termen és mivel a mágusok figyelme abszolút elterelődött a gyertyákról, a lángok azonnal kialudtak. Egész testemet átjárta a fájdalom, mégis felültem, miközben Isaac káromkodott egyet, a folyosó felől pedig futó lépteket halottam meg. Egy másodperc múlva már ismét égtek a gyertyák, azonban sikerült annyira megzavarnom a lábam felé tartó csuklyást, hogy amint ismét láttam, egy széllökéssel leterítettem a lábáról. Hangosan nyögve ért földet, miközben én a lábamhoz kaptam és elkezdtem kikötni a bokámra erősített kötelet. Közben három csuklyás is megindult felém, azonban megtorpantak, amikor egy számomra ismerős hang hallatszott a bejárat felől.

- Szia Isaac! Hiányoztam? - Lépett be Ginny egy tőrt forgatva a kezében, majd habozás nélkül elhajította. Az egyik mellettem álló csuklyás ordítva rogyott a földre, miközben Ginny már egy másik mágus hasába mélyesztette éppen az acélbetétes bakancsát.

- Isaac! - Érkezett meg Ethan is villogó tekintettel. - Mondanám, hogy jó újra látni, de egy penészes kenyérrel is szívesebben diskurálnék, mint veled. - Mosolyodott el, felmérve a terepet, mire Isaac arca idegesen torzult el, a szemében pedig veszélyes düh csillant. A következő pillanatban benyúlt a köpenye alá és egy drámai mozdulattal egy hatalmas kardot rántott elő. Ethan megtorpant egy pillanatra, miközben Isaac maga elé emelte a fegyvert, ami megcsillant a gyertyafényben, majd elmosolyodott.

- Így játszunk? Hát legyen. - Mondta Ethan magabiztosan, majd az övéből egy kést varázsolt elő, amit az ellenségünk felé hajított. Isaac profi mozdulattal ütötte el a felé repülő fegyvert, miközben kiszélesedett a mosolya. Én közben kiszabadítottam a lábaimat és megpróbáltam felállni, azonban túl gyenge voltam és a földre rogytam. Halkan felnyögve támaszkodtam meg a kezeimen, majd nagy levegőt véve megpróbáltam felnyomni magam, azonban ekkor valaki benyúlt a hónaljam alá és felsegített.

- Foglak, oreó lány. - Halottam meg Eric hangját, amitől görcsbe szorult a gyomrom, azonban hagytam, hogy talpra állítson. Gyors körbepillantottam a teremben és azt láttam, hogy a barátaim elözönlik a termet. Aaron és Mike egy-egy pisztolyt emelt maga elé, miközben megállás nélkül sorozták az ellenséget. A csuklyások maguk elé emeltek ugyan egy védőpajzsot, azonban folyamatos hátrálásra kényszerültek.

- Tudjátok, mi ellen nem jó a sötét mágia, rohadékok? - Kiabált Aaron ideges hangon, miközben haladt előre. A vele szemben lévő csuklyás már a falnak ütközött, azonban nem bírta bevetni harci tudását, hiszen Aaron méterekkel odébb állt, képességét pedig a pajzs felhúzására használta fel. - Az acélgolyóval szemben. - Kiáltott oda Aaron, majd Noah érkezett meg oldalról és egy hatalmas széllökéssel kizökkentette a csuklyást, aki maga elé kapva a kezeit leeresztette a tűzből álló pajzsát. Ekkor Aaron ismét rálőtt, a golyó pedig a férfi vállát találta el, mire az fájdalmas kiáltással hullott a földre.

- Aaronnál fegyver van. Ismétlem, Aaronnal működőképes pisztoly van, nem gyerek fegyver. - Szólt bele Noah a fülesébe, miközben Aaron vigyorogva fújt rá a pisztoly füstölgő végére.

- És milyen szexi vele. - Tette hozzá Mike, majd magához húzta a barátját egy gyors csókra. A következő pillanatban már szét is váltak és két oldalra fordulva folytatták a támadást. Noah közben koncentrálva húzta össze a szemöldökét, majd ismét a füleséhez nyúlt. - Délre megtisztítottuk az utat, azonban északról erősítésük érkezik.

- Eric, fogd Pennyt és futás! - Kiabált Ginny nem messze tőlünk, miközben ő is elővarázsolt egy pisztolyt és éppen Isaac felé fordult vele, aki lángoló tekintettel védte ki Ethan támadásait. - Mindenki más tartsa fel az itt lévőket! Amikor szólok, Pennyék után megyünk! - Adta ki az utasítást, majd dühös arccal célzott Isaac felé.

- Tudsz járni? - Kérdezte Eric, mire bólintottam, azonban nem bírtam levenni a szememet az előttem kibontakozó jelenetről. Időközben megérkezett Stuart és Zeph, sőt Aiden is csatlakozott a megmentőim csapatához. Mindannyian késekkel, pisztolyokkal és nagy adag magabiztossággal érkeztek. Miközben ők a csuklyásokat foglalták le, Ethan és Ginny Isaacet támadták megállás nélkül, aki azonban profin forgatta a kardját és egyszerre védte ki Ethan ütéseit és Ginny lövésit. Ruganyosan és eszméletlenül gyorsan mozgott, egyértelműen nem emberi volt a harci stílusa. - Gyerünk! - Szólt rám Eric, mire nagy nehezen elszakítottam a tekintetem Ginnyékről és tettem egy lépést az ajtó felé, azonban nem volt elég erő a lábamban és majdnem összecsuklottam. Ekkor Eric gondolkodás nélkül benyúlt a lábaim alá és a karjaiba kapott. Ellenkezni akartam, azonban már el is indult futólépésben az ajtón kifelé. Még egy utolsó pillantást vetettem a harctérre, miközben a szívem a torkomban dobogott. A barátaim egyértelműen előnyben voltak, ugyanis nagyon felkészülten érkeztek, azonban még így is láthatóan meggyűlt a bajuk a csuklyásokkal. Mike és Aaron éppen egymás vállának dőlve lövöldöztek folyamatosan, azonban tudtam, hogy nem tartanak örökké azok a lövedékek. Aiden közelharcba került egy csuklyással, a mozgásuk összehangolódott és úgy nézett ki, mintha egy halálos táncot járnának. Stuart és Zeph késekkel támadtak be egy nagydarab férfit, aki művészi mozdulatokkal védte ki a szúrásokat és még arra is volt ereje, hogy tűzgolyókat hajigáljon feléjük. Noah a terem végében minden erejét felhasználva tartott a sarokban egy csuklyást, aki láthatóan egyre dühösebb lett. A terem közepén pedig Isaac állt, a kezében tartott kard ijesztően villant meg, miközben lecsapott vele Ginnyre, aki egy tigrisbukfenccel tért ki a támadás elől. Közben Ethan egy pisztolyt fogott az ellenfelükre, azonban mielőtt elsüthette volna, Isaac egy pörgéssel kirúgta maga alól Ethan lábát.

Ekkor Eric befordult a sötét folyosóra és eltűnt előttem a harctér. Behunytam a szememet és imádkoztam, hogy sikerüljön elmenekülniük a barátaimnak, mielőtt megérkezik Isaac-ék erősítése. Eric közben végigfutott a kőfolyosón és befordult egy hatalmas terembe. Kinyitottam a szememet és dobogó szívvel néztem végig a falon, ami tele volt vörös szimbólumokkal és felborult gyertyatartókkal. A terem végében egy mozdulatlan alak feküdt, azonban nem akartam tudni, kicsoda. Inkább ismét behunytam a szememet, miközben Eric kirohant a teremből, ekkor azonban megrohamoztak a pár perce történt esemény emlékei és megrezzentem. Bevillantak a felvillanó szimbólumok, a fájdalom, Isaac tekintete. Éreztem, ahogy Eric erősebben szorít magához, miközben gyorsít a tempón, majd pár másodpercre rá megéreztem a hideg levegőt a bőrömön. Eric lelassított, majd leguggolt és a puha fűre helyezett.

- Penny? Penny, minden rendben? - Hallottam meg a hangját, azonban túlságosan kimerültnek éreztem hozzá magam, hogy válaszoljak. Eric kisimította a zilált hajamat az arcomból, majd ideges hangon kiáltott fel. - Ty, Nelli! Gyorsan, sietnünk kell!

- Mi történt? - Hallottam meg a szobatársam, Nelli hangját, miközben mellém guggolt. Éreztem, hogy a kimerültség átjárja a testemet és kezdi átvenni az uralmat. - Úristen, Penny szólalj meg!

- Fogjátok le! - Hallottam meg Ty vékony, mégis magabiztos hangját, majd egy tűszúrást éreztem a karomban. Felnyögtem, de nem bírtam megmozdulni. - Tegyétek a furgonba! - Jött az újabb utasítás, és ismét megéreztem Eric vékony, mégis izmos karjait a hátamnál és a lábaim alatt. Miközben felkapott, mintha nem is lenne súlyom, megpróbáltam kinyitni a szememet. Először Eric arcát pillantottam meg, zöld szeme eltökélt volt, ajkait aggódva préselte össze. Ezután oldalra bukott a fejem és egy tónak a partja rajzolódott ki előttem. Csak egy másodpercig tudtam megnézni, mielőtt elveszítettem az eszméletemet, azonban az agyamba vésődött a kép a víz tiszta felszínéről, ahogy megcsillan rajta a hold fénye. Olyan hívogatónak tűnt a szinte fekete víz hideg érintése, mint még soha semmi. Miközben a szemem becsukódott és zuhanni kezdtem a semmibe, imádkoztam, hogy Ty vissza tudja fordítani a bennem lévő változást, amit éreztem minden egyes porcikámban.