Az ajtóban álló nő magas volt és vékony. Fekete ruhája kiemelte modellszerű alakját, ahogy az ajtófélfának dőlve mért minket végig sötét szemével. Neccharisnyája és fekete magassarkúja még inkább megerősítette erőteljes megjelenését, amihez hozzájárult az éjfekete rúzsa is. Sötét haja szoros copfba volt hátrafogva de még így is leért a derekáig. Ahogy keresztbe tette maga előtt a karjait, megcsillantak a körmei, amik a ruháival ellentétben fehérre voltak festve.

- Na végre megérkeztetek. - Szólalt meg mély, mégis nőies hangon, mire mi értetlenül néztünk össze.

- Elnézést, de valaki ideszólt, hogy jövünk ma? - Kérdezte Ginny, miközben mindenki azonnal befeszült. Ha ő tudta, hogy jövünk, könnyen szólhatott Isaacnek, akinek az emberei bármelyik pillanatban megtámadhattak volna.

- Nyugi! - Tette fel a kezeit a nő, miközben apró mosoly jelent meg a szája szélén. - Senki sem vár rátok a bokraim mögött bujkálva. Vagy ha mégis, azt saját kezűleg fojtom meg. Nem egyszerű a karbantartásuk.

- Ki szólt, hogy jövünk? - Kérdezte meg ismét Ginny idegesen, mire a nő összehúzott szemöldökkel mérte végig Ginnyt, majd megrázta a fejét.

- Senki se szólt, Rosalind. - Mondta sóhajtva, mire Ginny a név hallatán beharapta a száját. - Ha akarjátok az infókat, amiért elcaplattatok idáig, fáradjatok beljebb. - Legyintett a ház belseje felé, majd minden további nélkül megfordult és ott hagyott minket az ajtóban.

- Khm... - Köszörülte meg Ethan a torkát, miközben mindenki ideges pillantásokat váltott. - Akkor hát menjünk be.

- Biztos vagy benne? - Kérdezte Aaron félve. - Nem tűnik a legmegbízhatóbb embernek.

- Nem igazán van más választásunk. - Jelentette be Ginny magabiztosan, majd egy szó nélkül becsörtetett a házba. Én azonnal utána indultam, mire a többiek is megindultak. Vágtázó pulzussal léptem be a sötét előszobába, miközben gyorsan felmértem a terepet. A sötétbarna falakon végig hatalmas festmények lógtak drágának kinéző keretekben. A plafonról egy régies stílusú csillár lógott, ami sokkal inkább tűnt dísznek, mint egy praktikus világító eszköznek, ugyanis nem adott túl sok fényt. A padlót vörös szőnyeg fedte, az ajtó melletti fal mellett pedig egy kabáttartó állt, amin több fekete kabát lógott egymás mellett. Az ajtóval szemben egy falépcső vezetett az emeletre, jobbra egy kétszárnyú ajtó nyílt, azonban a vendéglátónk balra kanyarodott és egy üvegajtón haladt keresztül. Ginny magabiztos léptekkel követte, így én is folytattam az utamat a többiekkel a nyomomban. A szoba, amibe érkeztünk az étkező lehetett. Egy hatalmas faasztal állt a helyiség közepén, körülötte díszes támlájú székekkel. Itt szintén egy csillár szolgáltatott némi fénnyel, azonban az asztalra állított gyertyáknak és a szoba végében lévő ablaknak köszönhetően világosabb volt valamivel. A padlót továbbra is vörös szőnyeg borította, ami illett a vörös mintás szekrényhez, ami az ajtóval szemben helyezkedett el.

- Foglaljatok helyet! - Intett a nő az asztalra, majd ki is ment a szobából a szoba másik végén található ajtón keresztül. Az ajtó hangosan becsapódott mögötte, mi pedig tanácstalanul néztünk össze, majd a vállunkat vonogatva indultunk meg a székek felé.

- Azt hiszem, nem szokott hozzá a vendégekhez. - Suttogta Aaron megszeppenve, miközben Mike mellé leülve körbe járt a tekintete a szobán.

- Valóban nem túl hívogató ez a ház. - Értett egyet Tara, aki azonban nem tűnt ijedtnek, sokkal inkább érdeklődve nézett körül, mint aki nagyon is várja a folytatást.

- Jézus! - Kiáltott fel mellettem Aaron, mire ijedten kaptam felé a fejemet.

- Mi történt? - Kérdezte Ginny is a másik oldalamról és már emelkedett is fel a székéről.

- Jól látom.... hogy... az ott egy... - Mutatott Aaron maga mögé, én pedig követtem a mutatása vonalát, ami a szekrény felé irányult. Értetlenül mértem végig a mintás bútordarabot majd amikor leértem az aljára megértettem Aaron ijedelmét. A szekrény mellett egy nagy üvegterrárium volt elhelyezve, amiben nem más nézett éppen szemet ijedős barátunkkal, mint egy hatalmas piton. Ginny sóhajtva rázta meg a fejét és visszahuppant a helyére, miközben Aaron arról kezdett magyarázni, hogy valaki cseréljen vele helyet. Azonban mielőtt ez megtörténhetett volna nyílt az ajtó és a vendéglátónk suhant be rajta. Mindenki csendben figyelte, ahogy helyet foglal az asztalfőn és lerak maga elé egy fekete hamutálat majd egy gyújtóval meggyújtja a szájában tartott cigit.

- Na jó, bármennyire is élvezetes kegyed társaságában tölteni a szabadidőnket, szerintem térjünk a lényegre. - Hajolt előre Ethan felvéve a szemkontaktust a házigazdával. - Queen, igaz?

- Te pedig Ethan lennél. - Bólintott Queen végigmérve Ethant, majd kényelmesen hátra dőlt a székében. - Nem vagy túl fiatal egy közösség vezetéséhez?

- Nem vagy túl magabiztos ahhoz képest, hogy egy csapat háborút megjárt különlegessel nézel szembe? - Kérdezett vissza Ethan felhúzott szemöldökkel.

- Nem fogtok velem semmit se csinálni, sok mindent tudok, amit ti nem. - Mosolyodott el Queen továbbra is Ethan szemébe nézve, mégis mintha egyszerre mindenkit szemmel tartott volna.

- Ha olyan sok mindent tudsz, nyilván azzal is tisztában vagy, hogy miért kerestünk meg téged. - Terelte vissza Ginny a beszélgetést a célunkhoz.

- Nyilván. - Fordította Queen felé a tekintetét. - Isaac miatt.

- Meglátogatott téged nem rég, igaz? - Kérdezte Tara egyre izgatottabban.

- Meg. - Bólintott Queen, majd szívott egy slukkot a cigijéből és felállt a székéről. Lassú léptekkel elkezdte körbejárni az asztalt, miközben mindegyik széktámlán végig húzta az ujjait. - De nem csak meglátogatott. Napokig itt húzta meg magát az idegesítő csatlósaival.

- Ha ilyen idegesítők voltak, miért hagytad? - Kérdezte Ethan felhúzott szemöldökkel, miközben a szemével végig követte Queen mozgását.

- Tudtam, hogy hasznom fog származni belőle.

- Milyen haszon? - Kérdezte Noah, jeges tekintetével elkapva a nő pillantását. Queen szeme szinte megcsillant, ahogy felvette a szemkontaktust Noah-val, aki kifejezéstelen arccal vizslatta a vendéglátónkat.

- A tudás haszon. - Szólalt meg végül Queen rövid szünet után. - Ezt te tudhatod a legjobban visual létedre. - Kacsintott rá Noah-ra, aki meg sem rezzent a megjegyzésre. - Emellett nyilván juttatásokban volt részem a vendégszeretetemért cserébe. De ehhez nektek semmi közötök és nem is érdekes számotokra. Sokkal inkább Isaac tevékenységét szeretnétek megérteni, ha jól sejtem.

- Mit tudsz nekünk elmondani róla?

- Mindent. - Legyintett hanyagul beleszívva a cigibe, miközben megállt Aaron széke mögött majd kissé lehajolva a srác arcába fújta a füstöt. Aaron a köhögését visszatartva legyezgette maga előtt a levegőt, de nem mert megszólalni. - De előbb hadd kérdezzem meg, mennyire vagytok elhivatottak? - Nézett végig rajtunk egyesével, miközben befejezte az útját az asztalfőre és ismét elfoglalta a helyét. - Miért higyjem el, hogy az információim jó kezekben vannak nálatok? Hogy tudjátok őket használni? - Tette fel a kérdést miközben egy mozdulattal elnyomta a cigicsikket. Mi idegesen néztünk össze, felismerve a helyzet súlyát. A válaszunkon múlhatott, hogy mit tudunk meg a ránk leselkedő veszélyről. Egy ideig senki sem mert megszólalni, majd mind együtt jutottunk elhatározásra. Mind kihúztuk magunkat és a pillantásunkat az elsőként megszólaló Ethan-re irányítottuk.

- Oké, legyünk őszinték, hiszen van egy olyan érzésem, hogy téged nehéz lenne átverni. - Nézett Queen szemébe magabiztosan, mire a nő érdeklődve hajolt előre, a tenyerébe helyezve az állát. - Nem mi vagyunk a legkvalifikáltabb csapat a különlegesek világában, ezt biztosan kijelenthetjük. Sok hibát követtünk már el és sok mindent megbántunk, azonban egy összekovácsolódott csapat vagyunk, akik bármit képesek megtenni a túlélésért és ezt már nem egyszer bizonyítottuk.

- A közösségünk talán nem a legnagyobb vagy a legképzettebb közösség, azonban egészen biztosan a legtöbbet megélt az összes közül. - Tette hozzá Ginny kissé előre hajolva. - A tapasztalatainknak köszönhetően egészen más perspektívából közelítjük meg a problémákat és egészen máshogy állunk hozzá az embereinkhez is.

- Fontosak vagyunk egymás számára, így sokkal nagyobb erőfeszítéssel harcolunk, hogy megvédjük egymást. - Szólalt meg Aaron befejezve Ginny gondolatmenetét.

- Emellett olyan képességek birtokában vagyunk, amik sok helyzetben segítettek már a túlélésben. - Mondta Tara összefonva maga előtt a karjait.

- És odafigyelünk a részetekre is, nem mellesleg megpróbáljuk megérteni, mivel állunk szemben, ahelyett, hogy fejjel rohannánk a falnak. - Tette hozzá Noah belemélyesztve a tekintetét Queen-ébe. - Mi sem jobb bizonyíték, minthogy itt vagyunk éppen nálad.

- Emellett tökéletesen működünk együtt csapatként, ismerjük egymás jelzéseit és akár rezzenésekből is megértjük a másikat. - Mondta Mike összenézve Aaronnal, aki rámosolygott a barátjára.

- Ha racionális embereket keresel, nyugodtan fordulj a Bizottsághoz az információiddal. - Szólaltam meg végül, Queen pedig rám emelte a tekintetét. - De ezt eddig is megtehetted volna, azonban te megvártad az érkezésünket. Mert tudod, hogy egy nem mindennapi probléma megoldásához egy nem mindennapi csapat kell. - Tártam szét a karjaimat, Queen pedig elismerően bólintott. Pár másodpercig némaság borult a helyiségre, miközben Queen végigpásztázott minket a tekintetével, majd sóhajtott egyet és hátradőlt a díszes székén.

- Melyikőtöknek milyen képessége van? - Kérdezte végül, mire értetlenül néztünk össze, de válaszoltunk a kérdésre.

- Tűz. - Kezdte Tara a sort, Queen pedig bólintva vette tudomásul. - És somnium vagyok, de ezt gondolom már tudod.

- Nekünk szél. - Mutatott Ginny rám, Aaronra, Noah-ra és magára.

- Én föld képességű vagyok. - Mondta Ethan, majd tanácstalanul pillantott Mike-ra.

- Én remekül főzök spagettit. - Tárta szét Mike a kezeit, mi pedig félve pillantottunk Queen-re. Sok különleges nem preferálta az egyszerű emberek társaságát, sőt akár a beavatásukat a világunk titkaiba.

- Nincs képességed? - Kérdezte Queen felhúzott szemöldökkel, mire Mike megrázta a fejét. Queen egy pillanatra meglepődve nézett a megszeppent srácra, majd legnagyobb meglepetésünkre elmosolyodott. - Üdv a klubban.