Mire visszaértem a többiekhez, mindenki magába roskadva ült egy-egy széken, és maguk elé bámulva dolgozták fel a történteket. Én lehuppantam az Aaron melletti székre, mire az Igaz Társam rögtön megfogta a kezemet.

- Nem teljesen értem mi történt itt. - Szólalt meg Lizzy halkan. Tyler kezét fogta, és láthatóan szorongott az elmúlt események miatt.

- Azt hiszem Xanden a következő napokban nem fog hozzánk szólni. - Húzta el a száját Tara.

- Se Hullócsillag. - Tette hozzá Tyler.

- Azzal együtt tudok élni. - Legyintett Tara.

- De miért engedte meg apád, hogy velünk jöjjön? - Nézett rám Aaron kérdőn. - És te miért nem jöhetsz?

- Azt nem tudom, én miért nem mehetek. - Vontam meg a vállamat csalódottan. - Hullócsillagban viszont vagy megbízik, vagy okot akar adni neki, hogy ne bízzon meg benne. - Válaszoltam elgondolkodva. Apám nagyon okos, nem véletlenül vezér, és nem könnyen bízik meg az emberekben. Matt-et sem véletlenül követtette, és biztos Hullócsillagon is rajta tartja a szemét.

- Hullócsillag kiakadása őszintének tűnt. - Szólalt meg Lizzy. - Amiért nem bízunk meg benne.

- És igazat mondott velem kapcsolatban. - Mondta Tara, és látszott, hogy nincs ínyére ezt bevallani. - Peb azt mondta, hogy akkor álmodok, ha nagyon akarok. De csak azért állította ezt, hogy ne álmodjak róla. Hullócsillag azt mondta, hogy akkor jönnek az álmok, ha nem akarom, hogy jöjjenek. Az utóbbi időben feladtam, hogy megálmodjak bármit is, és jöttek is. - Magyarázta, mi pedig megértően bólogattunk.

- Apám azt is mondta, hogy Matt-ben kevésbé bízik meg. - Tettem hozzá, és óvatosan Mike-ra pillantottam. - Valakivel beszélt tegnap, és lehet, hogy Peb volt az. - Tettem hozzá, mire Mike a tenyerébe temette az arcát.

- Ha kiderül, hogy Hullócsillag az ártatlan ebben a sztoriban, én lemegyek spárgába. - Motyogta Mike.

- Annyi esély van rá, hogy Hullócsillag ártatlan, minthogy én valaha divat tanácsot fogadok el Aarontól. - Csóválta a fejét Tara. - Konkrétan elvonja a közelünkből Xandent. Az utóbbi időben nem is beszéltem vele.

- Ez igaz. - Bólintott Lizzy. - De lehet csak együtt szeretnének lenni. Van mit bepótolniuk.

- És az Intézetből való eltűnéséről is igazat mondott. - Tettem hozzá. - Apám utána nézett.

- Én ezt nem hiszem el. - Ragaszkodott Tara az álláspontjához. - És nem értek egyet azzal, hogy ő jöjjön és Ginny ne.

- Ezzel szerintem senki sem ért egyet. - Húzta el a száját Aaron. Hálásan megszorítottam a kezét, de inkább nem szóltam egy szót sem. Nem szándékoztam hagyni azt a témát, hogy apám miért nem akar a küldetésen tudni. Sajnos azzal tisztában voltam, hogy apámnál nem kérdezhetek rá, ugyanis, ha ő nem akar valamit elmondani, akkor nem is fogja. Így mást kellett kitalálnom.

Ekkor Ethan lépett hozzánk, amitől megszakadt a beszélgetés.

- Holnap reggel indulunk. - Mondta a többieknek, miközben direkt kerülte a tekintetemet. - Minél gyorsabban le akarjuk tudni a felderítést, rutinosan kell majd mennie. - Nézett végig a többieken, mire mindenki bólintott, és szomorúan nézett rám.

Már akkor elegem volt azokból a tekintetekből, de az arcomra halálos nyugalmat erőltettem.

Miután Ethan elment, a csapat szétszéledt, és mindenki ment a dolgára. Én kimentem az olasz étterembe, és egy kicsit pincérnősködtem. Apám rögtön újranyittatta az éttermet, miután visszafoglaltuk a közösséget. Jót tett a bevétel miatt, és lekötötte valami a közösség tagjait.

Mindig is jól esett, ha kicsit dolgoztam ugyanis elterelte a gondolataimat. Nagyon jól el tudtam szórakozni azon, hogy az átlagos emberek mekkora nyugalommal ülnek be hozzánk.

Fogalmuk sincs, mit rejt valójában az étterem álca.

Miközben kiszolgáltam egy idős párt, akik gorombán nézték végig a csupa fekete szettemet, nyílt a hátul lévő ajtó, és Matt lépett ki rajta.

Rögtön elkaptam a tekintetemet, és sugárzó mosolyt villantottam rájuk, mire két grimaszt kaptam válaszul, viszont Matt azt hitte, nem vettem észre.

Nagy ívben kikerülve engem átszelte az éttermet, és hallottam, ahogy nyílik az utcára vezető ajtó. Abban a pillanatban a pulthoz rohantam, levettem a kötényt, amin az étterem logója díszelgett, és oda szóltam a velem felszolgáló lánynak, hogy mennem kell.

Furcsán nézett rám, de csak bólintott, így kiviharoztam az utcára, és pont elkaptam Matt-et, amint befordul egy utcába. Egy másodpercnyi gondolkodás után futva követtem.

Amennyire csak tudtam, lemaradtam és imádkoztam, hogy ne pillantson hátra, ugyanis nem vagyok annyira átlagos jelenség, hogy belevesszek a tömegbe.

Szerencsémre céltudatosan haladt előre, így viszonylag egyszerűen tudtam követni.

Hamarosan lassítani kezdett, ugyanis megérkezett az úticéljához: egy telefonfülke. Bement, és rögtön neki is állt a telefonálásnak, miközben én a sarokról figyeltem.

Valóban telefonálgat valakivel, de ez még nem jelenti azt, hogy az a valaki Peb.

Ki kellett derítenem, hogy ki van a vonal túlsó végén.

A számat beharapva gondolkodtam, hogy mit kellene tennem, miközben Matt-nek felragyogott az arca, és beszélni kezdett. Tudtam, hogy nem tudom észrevétlenül kihallgatni, de égetett a kíváncsiság.

Osztottam-szoroztam magamban, és arra jutottam, hogy most vagy soha. Ha meg akarom tudni, kivel beszél, cselekednem kell, még ha egy életre meg is utáltatom magam a sráccal.

A lehető legóvatosabban elindultam. Matt nekem háttal állt, így nem láthatta, hogy közeledek.

A fülke elé érve vettem egy nagy lélegzetet, majd minden mindegy alapon feltéptem az ajtaját.

- Mi a... - Ugrott neki Matt a fülke falának rémületében. Én kihasználtam ezt a pillanatnyi riadtságot, és nemes egyszerűséggel kitéptem a kezéből a telefont. Úgy meg volt lepődve, hogy nem is ellenkezett, csak kikerekedett szemekkel bámult rám.

A fülemhez emeltem a telefont, és egy nő hangját hallottam meg.

- Matt? Matty, itt vagy? - Kérdezték a vonal tulsó végén. Próbáltam beazonosítani a hangot, de nem ismertem. Egyértelműen nem Peb-hez tartozott.

- Ez ki? - Kérdeztem egyszerűen, Matt-re nézve, akinek viszont leesett, hogy mi is történik, és fogcsikorgatva nézett rám.

- Hogy képzeled!? - Üvöltötte el magát, miközben ökölbe szorultak a kezei. Tökéletese tudtam, mi következik, így leejtve a telefont, a srác keze után kaptam, és egy mozdulattal a háta mögé csavartam, mielőtt rám támadhatott volna.

Matt teste megfeszült és zihálni kezdett. Elnéztem a válla felett, és a telefonfülke üvegében megpillantottam a tükörképünket. A szemét elöntötte a feketeség.

Káromkodtam egyet, és még erősebben ráfogtam a karjára, mire rá taposott a lábamra. Felkiáltottam, de nem engedtem a szorításomon, mire megpróbálta kirántani magát.

Természetesen, mint minden katona, ő is furcsán erős volt, így majdnem sikerült is neki. Ezután fogta magát, és minden erejével nekinyomott a fülke falának.

Kiszorult belőlem a levegő, és sikerült egy akkorát rántania magán, hogy kicsúszott a keze a szorításomból. Hihetetlen gyorsasággal fordult felém, és épphogy sikerült kikerülnöm a felé tépő öklét, ami viszont így a fülke üvegébe csapódott. Hallottam, ahogy megreped az üveg. Matt visszahúzta a kezét, amin egy vékony sebből vér csöppent a földre. A srác, mintha észre sem vette volna, már újra emelte a kezét.

Ekkor egy csapat ember jelent meg az utca végén, és felénk tartottak. Tudtam, hogy tennem kell valamit, méghozzá nagyon gyorsan.

Minden erőmet összeszedtem, és mielőtt Matt ökle bemutatkozott volna az arcomnak, egyszerűen rá vetettem magam. Ezúttal az ő háta csapódott a fülke falának, és hallottam, ahogy nyög egyet. Csak pár másodpercem volt, hogy leteperjem a földre, így kirúgtam alóla a lábát, és lerántottam a padlóra. Az arcát a földre szorítottam, majd a hátára ültem.

Így én voltam jó pozícióban, de nem tudtam, meddig bírom ezt fent tartani, ugyanis kapálózni kezdett.

A Mike-os esetek után már tudtam, hogy nem olyan egyszerű visszahozni a katonák eredeti személyiségét, így kissé pánikolva néztem körbe, valami ötlet után kutatva.

Megakadt a szemem a fülkében heverő telefonon, és éreztem, hogy ez egyetlen esélyem. A telefon után nyúltam, és könyörögtem, hogy váljon be.

Matt, amint megérezte, hogy mással foglalkozom, még erőszakosabban próbált lerázni magáról, de szerencsére sikerült a földön tartanom. A telefont a füléhez nyomtam, és imádkoztam, hogy még a vonal másik végén ott legyen az, akivel Matt beszélt. Abból kiindulva, ahogy felragyogott az arca a beszélgetésük elején, azt feltételeztem, hogy ennek be kell válnia.

Pár másodpercig Matt még rángatózott, majd egyszer csak leállt. Összeszorított szemmel hajoltam közelebb, hogy felmérjem a helyzetet.

- Leszállnál rólam? - Hallottam meg Matt fojtott hangját, és ekkor megpillantottam a szemét, ami már nem volt éjfekete, így le is pattantam róla.

Matt rögtön a telefon után kapott, és a füléhez szorította, miközben feltápászkodott.

- Bocsánat, hogy eltűntem. Csak valaki paraszt módon megzavart. - Vetett rám egy gyilkos pillantást, mire csak vállat vontam. - Jó, tudom, nem mondok ilyet másokra. Holnap beszéljünk inkább jó? Oké, szia anya! - Köszönt el, mire felszaladt a szemöldököm.

- Anya? - Kérdeztem megrökönyödve, miközben Matt lecsapta a telefont, és idegesen kilépett a fülkéből.

- Miért törtél rám? - Kérdezte rám sem nézve.

- Tudni akartam, kivel beszélsz. - Vallottam be.

- Minek? Az a magánügyem. - Mordult fel, majd leesett neki, és hihetetlenkedve nézett rám. - Azt hitted, mással beszélek. Pebbel, igaz?

- Talán. - Nyögtem ki, és vártam a következő dühkitörést. Matt hosszan nézett a szemembe, majd elmosolyodott.

- Nem csodálkozom. - Szólalt meg, mire meglepődve húzódott mosolyra a szám, miközben elindultunk vissza az étterem felé.

- Szóval akkor most nem esel nekem, amiért nem bíztam benned?

- Miért tenném? Én sem bízok semelyikőtökben. - Vont vállat hanyagul. - És teljesen logikus következtetés volt, hogy Pebnek telefonálgatok.

- Pedig anyukáddal beszélsz. - Állapítottam meg, mire bólintott egyet. -Mike-nak miért nem mondtad?

- Nem hinném, hogy érdekelné.

- Te hülye vagy. - Bukott ki belőlem, mire felhúzott szemöldökkel nézett rám. - Már bocs, de ekkora baromságot is rég hallottam. Viccnek is rossz.

- Ugye tudod, hogy néha kegyetlenül őszinte vagy?

- Megesik. - Vontam vállat, miközben befordultunk az étterem utcájába. - De szerintem beszélj Mike-al erről. Biztos, hogy érdekelné a dolog.

- Értem. - Mondta Matt, majd belökte az étterem ajtaját, és amint belépett, elnémult. Rögtön a tárgyalóba vezető ajtó felé indult, én pedig kissé lemaradva követtem. Úgy tűnt, lezártnak tekinti a beszélgetésünket, ugyanis gyorsított a léptein, és hamarosan eltűnt egy folyosón. Én közben a szobám felé vettem az irányt. Ahogy az ajtóm elé értem, megakadt a szemem Ethan szobájának az ajtaján, és elgondolkodva nyomtam le a kilincset.

Eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó kihagyni a küldetést. Sokkal több jogom van ott lenni, mint Hullócsillagnak, és tudni akartam, mit titkol előlem apám. Így vagy úgy, de kiderítem az igazságot.