- Komolyan ezt szeretnéd? – Nézett le rám Xanden kérdőn, egy ollóval a kezében.

- Biztos. – Bólintottam magabiztosan, mire ő csak egy kétkedő pillantást vetett a kezében tartott ollóra.

Miután sikerül megnyugodnom a kirohanásomat követően, visszamentünk a többiekhez, de továbbra is úgy éreztem, hogy valami nincs rendben. Azon kívül persze, hogy üldöznek minket, és fogalmunk sincs mit csináljunk.

Miközben visszamosolyogtam Lizzyre, aki boldogan állapította meg, hogy bevált a terve, miszerint Xandent küldi utánam, megállapodott a tekintetem egy fotón, ami az ablakpárkányra volt téve.

Még évekkel azelőtt készülhetett, és a szüleimet ábrázolta, ahogy egymást átölelve mosolyognak a kamerába.

A képen anyukámra csúszott a tekintetem, aki, mint mindig, gyönyörű volt. Egy sárga nyári ruha volt rajta, barna haja szállt körülötte, ahogy fújta a szél.

Felemeltem a kezem, és a hajamba túrtam. Azon kívül, hogy száraznak, és megviseltnek éreztem, tudtam, hogy rég elveszítette a formáját, amire mindig úgy odafigyeltem. A frufrum lenőtt, így folyton a fülem mögé kellett tűrnöm, hogy ne zavarjon, és hátul is bőven tűnőtt már a vállam vonalánál.

Egy szó nélkül fogtam magam, és miután vettem egy nyugtató fürdőt, alaposan megmostam a hajam.

Aztán egy szál törölközőbe csavarva átmentem az étkezőbe, és megkérdeztem a ledöbbent barátaimtól, hogy hol vannak a szüleim.

A többiek beavattak, hogy elmentek egy nagy bevásárlásra, és egy ideig nem jönnek vissza.

Várhattam volna, amíg anya hazajön, de volt bennem egy sürgető érzés, és egy másodpercig sem akartam halogatni a dolgot, így megragadtam Xandent, és berángattam magammal a fürdőszobába.

Miután felöltöztem, kerestem egy ollót, és Xanden kezébe nyomva leültem elé azzal az utasítással, hogy vágja le a hajamat. Körülbelül öt percen keresztül bámult rám néma csöndben, várva, hogy jelentsem ki, csak vicceltem. Aztán amikor én már öt perce bámultam rá halálosan komoly fejjel, leesett neki, hogy tényleg tőle várom el, hogy frizurát varázsoljon nekem.

Szinte pánikkal a szemében nézett először rám, majd az ollóra, majd megint rám, amíg rá nem szóltam, hogy haladjon.

- Figyelj, szerintem megvárhatnánk anyukádat, hogy..

- Nem. – Jelentettem ki határozottan. – Vissza akarom kapni a régi frizurám. Csak egy frufru, és vágj kicsit a végéből is. Nem nagy dolog, menni fog. – Simítottam meg a kezét megenyhülve, amikor láttam, mennyire parázik.

- Megpróbálhatom de nem ígérek semmit. – Hajolt közel hozzám, és úgy vizsgálta a hajam végét, mintha mindjárt beszélni kezdenének a tincseim.

Sóhajtottam egyet, és nyugodtan vártam, hogy nekiálljon végre.

Fél óra múlva összehúzott szemmel vizsgáltam magam a tükörben, miközben Xanden mögöttem félve nézett rám. A frufru határozottan felemás lett, a jobb oldalon egyértelműen hosszabb volt, és a hátul is kisebb lett, mint szerettem volna. Mégis egy hatalmas vigyorral fordultam Xandenhez, és öleltem át a nyakát, miközben láttam rajta, hogy mennyire megkönnyebbült.

- Hát, nem lesz belőled sztárfodrász, de tetszik. – Nyomtam egy csókot a szájára, mire elmosolyodott.

- Könyörgöm ígérd meg, hogy soha többé nem kell hajat vágnom. – Röhögve fúrtam az arcomat a nyakába, aztán a kezét megfogva kihúztam a fürdőszobából, és visszamentünk az étkezőbe. A többiek felénk fordultak, majd összehúzott szemöldökkel vették észre a hajamat.

- Tara, a hajad.. – Kezdte Lizzy oldalra hajtott fejjel.

- Újra a régi. – Fejeztem be helyette a mondatot, és mosolyogva fordultam Xanden felé.

- Haver, te vágtad le a haját? – Nézett rá meglepetten Tyler, mire Xanden csak bólintott egyet, és bizonyíték képpen felemelte a még mindig kezében tartott ollót.

- Ugye tudod, hogy féloldalas a frufru? – Méregette a hajamat Mike összehúzott szemmel, mire mérgesen néztem rá.

- Jól van, legközelebb te vágod a frufrut, akkor majd tökéletes lesz. – Túrt a hajába Xanden nevetve, mire Mike vállat vonva tért vissza a telefonja nyomkodásához.

A többiek abbahagyták végre az új hajam elemzését, és visszatértek a saját dolgukhoz. Észrevettem, hogy már senki sem olvas könyvet, ha valaki előtt ki is volt nyitva, nem azt nézte. Kezdtem úgy érezni, hogy nem csak én jutottam el a tűrésküszöbömre könyvek terén. Mindenkinek elege lett a haszontalan kutakodásból, és a napok óta tartó olvasgatásból.

Hirtelen nem tudtam, mit kezdjek magammal, így a faliórára néztem, és megkönnyebbülve vettem észre, hogy lassan vacsoraidő lesz.

Ellépve Xanden mellől a konyha felé vettem az irányt, és körülnéztem, mit lehetne vacsorázni, amikor meghallottam a bejárati ajtó nyitódását. Kimentem az étkezőbe, ahova pont akkor érkezett meg apa két szatyorral a kezében, és sugárzó mosollyal az arcán.

- Gyerekek, jó hírem van! – Tette le a szatyrokat az egyik pultra.

- De jó! – Fordult felé Lizzy feldobva. – Jól jönne már egy jó hír.

- Igen, gondoltam. – Bólogatott apa buzgón, aztán végignézett rajtunk, és magában jót mosolyoghatott azon, hogy milyen izgatottan várjuk a beszámolóját. – Szóval a barátom, akinek vannak... kapcsolatai, végre visszahívott. Azért telt ilyen sok időbe neki az információ szerzés, mert nem csak megtalálta őket, hanem.... Kicsim, mi történt a hajaddal? – Állapodott meg rajtam a tekintete.

- Semmi. – Legyintettem ingerülten, mert már hallani akartam a folytatást. – Csak szükségem volt egy kis hajvágásra.

- De ugye tudod, hogy féloldalas a frufrud?

- Igen. – Sóhajtottam. – Folytatnád, apa?

- Ja igen, persze! – Bólintott, újra felvéve a story fonalát. – Szóval nem csak a nevét szerezte meg annak az embernek, akit a leírásotok alapján sikerült megtalálnia, hanem találkozót is szervezett vele. – Jelentette ki ünnepélyesen, mire mindannyian kikerekedett szemekkel bámultunk rá.

- Komolyan? – Húzta ki magát Lizzy izgatottan.

- Igen. Adott egy címet, ahová ez a férfi a találkozóit szokta szervezni, és még ma küldi az időpontot is.

- Úristen! – Vigyorgott Lizzy Tylerre. – Végre történik valami.

- Ez nagyszerű hír! – Mosolygott Tyler is. Mindannyian teljesen feldobódtunk a fejlemények hallatán. Végre nem csak ülünk, hanem tényleg tehetünk valamit az előre haladásért.

Ekkor anya érkezett meg az étkezőbe egy újabb szatyorral, miközben mosolyogva nézett végig rajtunk.

- Már elmondtad nekik, Conrad?

- Igen, nagyon megörültek mindannyian. – Bólogatott apa boldogan.

- Jaj de szuper! Örülök, hogy végre tudtunk segíteni valamit. – Mondta anya, miközben sugárzott a boldogságtól.

- Már így is nagyon sokat segítettetek. – Léptem hozzájuk, és mindkettőjüknek adtam egy-egy hosszú ölelést.

- Tara – Nézett rám anya összehúzott szemöldökkel, miután elhúzódtam tőle. – Miért féloldalas a frufrud?

- Mi baja mindenkinek a frufrummal? – Csattantam fel körbe fordulva, mire mindenki mosolyogva nézett rám. – Éppen divatot teremtek emberek. Aaron bezzeg értékelné. – Tettem keresztbe a kezeimet magam előtt.

- Hát ő biztos, hogy kifejezetten büszke lenne rád. – Vigyorgott rám Mike.

- Na jó gyerekek, akkor vacsorázzunk. – Csapta össze a tenyereit anya, majd mosolyogva fordult körbe. – Ki szereti a mexikóit?