Futva kerestünk egy helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat egy kis időre. Végül egy sikátorba lyukadtunk ki, aminek a végében két konténer állt, így leguggolva semelyikünket sem lehetett észrevenni.

- Ennyi volt! Tennünk kell valamit, megyünk a Bizottsághoz! - Szólalt meg Aaron, amint levegőhöz jutott.

- Nem tehetjük! Mi lesz akkor Noah-val? - Kérdezte Tyler idegesen.

- Majd utána megkeressük. - Mondta Aaron, mire Tyler idegesen pillantott rá.

- Nem! Valószínűleg baja esett, nem hagyhatjuk csak úgy egyedül! Meg kell találnunk! Veszélyben lehet az élete, az elsőbbséget élvez...

- A mi életünknél!? - Csattant fel Aaron. - Először egy ilyen elmebeteg támadott le minket, most három. Legközelebb talán egy kész hadsereget küldenek a nyakunkra, azt már nem fogjuk épp bőrrel megúszni! - Kiabálta Aaron magából kikelve. Én elkerekedett szemmel figyeltem a jelenetet. - Nem is beszélve arról, hogy Mike is hatalmas bajban lehet! Lehet éppen rá fáj a foguk!

- Valaki elmagyarázná, mi folyik itt? - Kapkodta a fejét köztünk Peg.

- Megtámadtak minket. Megint. - Avatta be Lizzy, a szája szélét rágva.

- Értem. - Bólintott Peg. - De ez csaknem térít el titeket Noah megmentésétől.

- Köszönöm! - Bólintott Tyler, Aaron pedig idegesen szívta be a levegőt.

- Nyugodjunk meg egy pillanatra. - Tette fel Mr. Griff a kezeit, mielőtt Aaron és Tyler újra kezdhették volna a veszekedést. - Mindkettőtöknek igaza van. Nem hagyhatjuk egyedül Noah-t, viszont ez már nem játék. Ez a Feltaláló tudja, hogy hol vagyunk, és meg akar öletni minket. Bármelyik pillanatban lecsaphat újra.

- Szóval szólnunk kell a Bizottságnak. - Fejezte be Aaron a gondolatmenetet.

- Ez már nem csak minket érint. - Szólalt meg Ginny. - Ha egy őrült tudós különlegessé változtatja az embereket odakint, arról tudnia kell a különleges társadalomnak. Minél előbb szólni kell a Bizottságnak.

- De előbb miért nem lehet megmenteni Noah-t? - Vetette ellen Tyler.

- Mert abban sem vagyunk biztosak, hogy hol van! - Emelte fel a hangját Aaron ismét, mire Mike alig észrevehetően a hátára tette a kezét. Mind tudtuk, hogy Aaron igazából Mike miatt aggódik, nem maga miatt, és azért viselkedik ilyen feszülten. Mike érintése varázslatként hatott Aaron idegeire, és rögtön nyugodtabban folytatta a mondandóját. - Csak egy homályos nyomunk van a hollétéről, ennyi. Semmi konkrét. Bármeddig eltarthat, mire megtaláljuk. Addig újra megtámadhatnak, és elvihetik Mike-ot.

- Még egy kérdés. - Tette fel a kezét Peg, mire minden szem rá szegeződött. - Miért akarnák elvinni Mike-ot?

Peg kérdését döbbent csend követte. Értetlenül néztünk Mike-ra, aki feszengve bámulta maga előtt a földet. Mind azt hittük, szólt Pegnek a vállán lévő jelről, hátha tud valamit a vendéglátónk, de úgy tűnt, valamiért nem bízott meg benne eléggé.

- Mert van a vállán egy olyan jel, mint amilyen a támadóinknak. - Válaszolt végül Xanden.

- Igen? - Kerekedett hatalmasra Peg szeme, mire Mike csak feszengve bólintott egyet.

- Értem. - Bólintott a nő elgondolkodva. - Mi lenne, ha inkább keresnénk egy biztonságos helyet ennek a megvitatására? Mondjuk olyat, ahol nem guggolva kell beszélgetni. Kezd zsibbadni a lábam.

Ezt mind jó ötletnek tartottuk, így egy lábkinyújtás után tovább indultunk. Próbáltunk a lehető legkisebb feltűnést kelteni, és végig azt néztük, hogy valaki figyel-e minket.

Amikor már elég messze kerültünk a harc helyszínétől, és biztosak voltunk benne, hogy senki sem követett minket, a körülményekhez képest nyugodtan ültünk be egy kávézóba, ami úgy volt kialakítva, hogy mi beláttuk az utcát, a kávézóba viszont nem láttak be az emberek.

Összetoltunk három asztalt, és még így is kissé nyomorogva sikerült helyet foglalnunk. Mr. Griff leadta a rendelésünket, ami főként teából állt, és így nyugodtabban folytathattuk a beszélgetést.

- Szóval, mi legyen a következő lépésünk? - Tettem fel a kérdést.

- Először is.. - Állt fel Peg a helyéről, miközben letette a táskáját. Észrevettem, hogy valamit közben a zsebébe csúsztat, de nem fektettem rá különösebb hangsúlyt. - én használnám a mosdót. Egy pillanat és jövök. - Jelentette be, majd elsietett a wc-k felé.

- Szóval? - Nézett végig a társaságon Ginny. - A két nagyhangú álláspontját már tudjuk. Többiek?

- Én nem szeretném egyedül hagyni Noah-t. - Szólaltam meg, mire Tyler hálásan pillantott rám. Igazából tisztában voltam vele, hogy sokkal kockázatosabb választás ez, mint futni a Bizottsághoz, de a szívem ezt diktálta.

- Rendben.

- Szerintem fontos lenne értesíteni valakit arról, mi folyik itt. - Szólalt meg Xanden. - Hogy valaki különlegeseket gyárt. Tudnia kéne ezt valakinek, aki tud tenni ellene. Mi kevesek vagyunk ehhez.

- Ez igaz. - Bólintott Mike.

- Igen, szerintem is szólni kéne a Bizottságnak. - Szólt Mr. Griff, mire mindenki elhalkult. Általában a tanárunk hozta meg a végső döntéseket, és ezt mindenki tudta. Mindenkinek volt beleszólása a helyzetek alakulásában, de mégiscsak Mr. Griff volt az, akié volt mindig az utolsó szó. Mind tisztában voltunk vele, hogy neki van közülünk a legnagyobb tudása, és a legtöbb tapasztalata, így megszavaztuk neki a bizalmunkat.

Persze ebben a helyzetben Tyler nem adta fel ilyen könnyen a harcot.

- Nem! Én biztos, hogy Noah keresésére indulok. - Jelentette be összeszorított állkapoccsal.

- Tyler... - Próbálkozott Mr. Griff.

- Nem érdekel! Noah a legjobb barátom! Mindig mellettem volt, még az intézetünkből is elszökött velem! Nem hagyhatom magára! - Emelte fel a hangját, mire a többi ember, aki a kávézóban volt, felénk kezdett pillantgatni.

- Mi a téma? - Érkezett vissza Peg.

- Ugyanaz. -Legyintettem.

- Értem. És hogy állunk?

- Nem tudunk dűlőre jutni. - Dőlt hátra Xanden.

- Mert én nem hagyom egyedül Noaht. - Mondta Tyler.

- Mi meg nem akarunk meghalni. - Vetette közbe Aaron.

- Egy megoldás maradt. - Tártam szét a karjaimat. - Szétválunk.

- Nem jó ötlet. - Rázta a fejét Mr. Griff.

- Az sosem sül el jól. - Tette hozza Lizzy.

- Ez nagyon rossz ötlet. - Nézett rám Peg.

- Hát, pedig nincs más megoldás. Jól láthatóan nem tudunk dönteni.

- Ez igaz. - Bólintott Aaron. - És végülis... Meg lehetne oldani.

- Mégis hogyan? - Kérdezte Peg értetlenül, de ekkor megjelent a pincér, és mindenki elhalkult. A pincér értetlenül nézett végig a kínosan elcsöndesült társaságon, majd amint mindenki elé letette az italát, sóhajtva tovább állt.

- Hallgatjuk a tervet. - Néztem Aaronra, miközben beleittam a teámba. A többiek is mind hasonlóan tettek, Lizzy rögtön meg is itta a limonádéja felét. Egyedül Peg ült, és kavargatta az elé lerakott italt.

- Szóval. - Dőlt kissé előre Aaron. - A társaság nagyrésze elindul a Bizottsághoz. Gyorsan haladnánk, viszont elég hangosan. Tudatnánk a Feltalálóval, hogy úton vagyunk, de olyan útvonalon mennénk, ami elég biztonságos. Így valószínűleg követne minket, de minimum rajtunk tartaná a szemét. Eközben egy kisebb csapat. - Mutatott Tylerre és rám. - Felkereshetné Noah-t teljesen feltűnésmentesen. Kevesen mennétek, csak akinek muszáj, és meglapulva. Vagyunk annyian, hogy nem tűnne fel neki az a mínusz néhány fő. - Dőlt hátra elégedetten, mi pedig pár másodpercig a hallottakat emésztettük.

- Ha jól értem... - Foglaltam össze. - Én és Tyler...

- És én! - Vetette közbe Lizzy.

- Én, Tyler és Liz elmennénk Noah után, ti pedig a Bizottsághoz.

- Igen.

- Benne vagyok. - Emeltem fel a kezem beleegyezően.

- Én is. - Mosolyodott el Tyler.

- Én még mindig nem tartom jó ötletnek a szétválást. - Vetette közbe Peg.

- Így nem hangzik olyan rossz ötletnek. - Nézett rá Mr. Griff. Ezzel mind úgy éreztük, hogy el van fogadva a tervünk, így mosolyogva néztem Lizre. Liz viszont nem mosolygott vissza rám, ahogy azt vártam, hanem lecsukódó szemmel forgatta a fejét, mint aki nagyon fáradt, és fel szeretne ébredni.

- Liz, minden rendben? - Kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

- Sajnálom, de nem értek egyet. Nem válhatunk szét. - Mondta közben Peg a magáét, amivel mindenkit meglepett.

- Igen, csak kicsit álmos lettem. - Válaszolt közben nekem Liz. Felé nyúltam, hogy megfogjam a kezét, de ekkor a tenyerem bizseregni kezdett, és úgy éreztem, hirtelen legyengültem.

- Peg, mindenkinek tetszik a terv. - Próbálkozott Mr. Griff. - Szét fogunk válni, így lesz a legjobb.

- Sajnálom, de ezt nem engedhetem. - Egyenesedett ki Peg. Felé kaptam a fejem, de a mozdulat lassabbra sikerült, mint terveztem, ugyanis a fejem kétszer olyan nehéznek tűnt, mint előtte.

- Peg... - Akadt meg Mr. Griff, ugyanis valami koppant az asztalon. Lizzy feje volt az, ahogy csukott szemmel az asztalra ernyedt. Láttam, ahogy Tyler utána akar kapni, de meglepődik, ugyanis nem működik a keze.

A hasam görcsbe rándult, és rájöttem mi történik.

Újabb koppanás. A mellettem ülő Ty szinte lefojt az asztalról, miután elaludt, és ő is lefejelte az asztalt.

Mr. Griffre emeltem a tekintetem, aki kikerekedett szemmel nézett Ty-ra, majd a saját kezére, ami minden bizonnyal bizseregni kezdett.

- Aaron... - Suttogta a másik oldalamról Mike, majd összecsuklott, miközben vele szembe Aaron felé nyújtott karral vesztette el az eszméletét.

Kényszerítettem magam, hogy akár még egy másodpercig nyitva tudjam tartani a szemem,miközben a testem már ernyedt el, így még pont Pegre tudtam nézni, mielőtt elsötétült előttem a világ.

Egyenes háttal, maga előtt összefont karral nézett végig rajtunk.

Magamban még elmormoltam, hogy ezt meg fogja bánni, majd lecsukódott a szemem, és már felkészülve köszöntöttem a feketeséget.