Másnap reggel Peg és Mr. Griff izgatottan fogadott minket a reggelizőasztalnál. Mivel jó ideje először sikerült kialudnom magam, sokkal pozitívabban álltam neki, úgy az egész világnak, így ezesetben nem én voltam a negatív tagja a csapatunknak.

Ezt a státuszt Noah vette át, aki hatalmas karikákkal a szeme alatt üldögélt, és turkálta a reggelijét. Bizonyára több figyelmet fordítottunk volna a rosszkedvére, ha Mr. Griff nem köszörüli meg a torkát egyértelműen jelezve, hogy mondandója van.

- Gyerekek, úgy látszik megoldható Lizzy képességeinek a visszaszerzése. - Mondta mosolyogva, mire mindenki érdeklődve húzta ki magát. - A probléma az volt, hogy olyan helyen van Lizzy chipje, amit nem lehetne veszélytelenül eltávolítani, viszont Peg rájött, hogy hogyan lehetne leállítani.

- Tényleg sikerülhet? - Kérdezte Liz bizakodón, miközben Tyler kezét markolászta az asztal alatt.

- Igen. - Vette át a szót Peg, és ahogy beszélni kezdett, elejtette a villáját, ami leesett a földre, de neki fel sem tűnt. - Nehéz menet lesz, de megoldható. Viszont szükségem van pár dologra a folyamathoz. Ugyanis készíteni szeretnék egy szerkezetet, aminek a mágneses energiáját használnám, hogy...

- Oké, nem kell belemenni a részletekbe. - Tettem fel a kezeimet, ugyanis éreztem, hogy merre tart a beszélgetés, és a Ty-al töltött napok után rájöttem, hogy a tudományos dolgokról évtizedekig tudnának beszélni a tudomány emberei.

- Ohh. Persze, ez nem olyan érdekes. - Mosolyodott el Peg. - Szóval megkérhetnélek titeket, hogy páran menjetek el beszerezni egy-két dolgot, amíg én berendezem a labort a szerkezet elkészítésére?

- Persze. - Bólintott Lizzy.

- Ne te! - Szólt rá Peg eggyel indulatosabban, mint kinéztem volna belőle. - Rád szükség van. Meg szeretnélek vizsgálni mielőtt belevágunk a dologba.

- Ohh, oké. - Bólintott a barátnőm.

- Akkor megyek én. - Jelentkeztem. - De gondolom jó messzire kell mennünk, hogy találjunk valami műszaki boltot. Olyan ritkák ezen a helyen a boltok, mint Aaron-on a normális ruha.

- Nem, igazából nem. - Nevetett Peg, pedig nem is ismerte Aaront és az öltözködési stílusát. - A ház mögötti erdőn ha átmentek, ott van egy egész korrekt műszaki áruház.

- Én is megyek. - Hallottam meg Ty hangját, akit úgy feldobott a műszaki áruház gondolata, hogy el is felejtette, hogy mennyi ember előtt szólalt meg.

Miután Ty jelentkezett Mike is rögtön vállalta a feladatot, így meg is volt a kis csapat. A többiek maradtak segíteni Pegnek az előkészületekben, vagy Noah esetében visszafeküdni aludni. Reggeli után Tyler és Lizzy segítettek Pegnek mosogatni, így mi el is indulhattunk.

A baljóslatú gondolatok ezúttal sem hagytak el bennünket, ahogy sűrűsödni kezdtek körülöttünk a fák, és felsejlettek a múlt erdőben történt eseményei. Egyedül Ty lépkedett felszabadultan, a természetet csodálva.
A nap már fényesen tűzött, mégis összébb kellett húznom magamon a fekete pulcsimat, ugyanis a fák takarásában határozottan hűvös volt.

Egyszer csak egy mókus szaladt el előttünk az úton, mire Mike-al mosolyogva néztünk össze.

Ty felgyorsította a lépteit a mókust figyelve, aki viszont eltűnt egy bokor mögött. Az öcsém úgy nézett ki, mint aki erősen gondolkodik rajta, hogy követi a mókus, bárhová is megy, és már éppen szólni akartam neki, hogy kezd letérni az útról, amikor egy gally reccsenését hallottuk meg a közelünkből.

A rossz emlékek hatására mindannyian rögtön a hang irányába kaptuk a fejünket. Első pillantásra semmi különöset nem láttam, így magamat nyugtatgatva indultam tovább, de Mike mögöttem továbbra is egy pontot bámult a fák között.

- Mike..? - Szóltam neki suttogva.

- Mintha láttam volna valamit az előbb ott. - Hunyorított erősen, majd hirtelen a szemei kikerekedtek, és felém vetette magát. - Vigyázz!

A tűzgolyó közvetlenül odacsapódott be, ahol egy pillanattal azelőtt még a fejem volt. Mike a derekamat megragadva rántott a földre, majd rajtam landolt, amit egyértelműen éreztem az alkaromon. Rögtön legördült rólam, és a támadás irányába kapta a fejét, ahol ekkor már kirajzolódott a fák alatti sötétségből egy ember alakja.

Ahogy néztem, egyre erőteljesebben tudtam kivenni a fák között álló fiút. Velünk egyidős lehetett, és biztos voltam benne, hogy még sose láttam azelőtt. Fekete haja csapzottan hullott a homlokába, az átlagnál vékonyabb csípővel, és alacsonyabb vállal, mégis láthatóan kidolgozott felsőtesttel rendelkezett. Egy szürke gatyát, és egy fehér trikót viselt, egy hanyagul felvett dzsekivel egészítve ki a ruháit. A két karját támadásra készen tartotta.

- Hé! - Kiáltott oda neki Mike, mire felénk lépett, és az egyik válláról lecsúszott a dzseki, én pedig ekkor vettem észre, hogy a vállán volt valami, de nem tudtam kivenni, hogy mi. - Mi bajod van ember?! Miért akarsz kinyírni minket?

- Nekem semmi bajom veletek. De meg kell halnotok. A Feltaláló utasítása. - Jött a válasz, amitől görcsbe rándult a gyomrom. A srác közelebb lépett pár lépést, nekem pedig az arcára tévedt a tekintetem. Ekkor vettem észre, hogy a szeme színe természetellenesen fekete. A következő pillanatban a szeme fehérje is elkezdett feketeségbe burkolózni. Elakadt a lélegzetem, de a józan eszem azt súgta, hogy ideje tenni valamit, így begurultam egy vastag törzsű fa mögé, felkavarva magam körül a port és a leveleket. Mike is így tett, és éppen időben húzódott el, hogy ne találja telibe a srác támadása.

Közben odakaptam a fejem, ahol nemrég még Ty volt, de már nem láttam ott senkit.

- Ty! - Kiáltottam fel, miközben elöntött a pánik. Szerencsére ekkor az öcsém feje bukkant elő egy sűrű bokor mögül, így legalább tudtam, hol van. Elmutogattam neki, hogy bukjon le, és maradjon, ahol van, mire bólintott egyet, és ismét eltűnt a bokor mögött.

Ekkor Mike-ot kerestem meg a tekintetemmel, aki szintén engem figyelt.

- Elterelem a figyelmét. - Olvastam le Mike szájáról, mire bólintottam egyet, és kilestem a fa mögül, hogy megnézzem, hol van a támadónk. Idő közben az ismeretlen srác ilyesztően közel került hozzánk, és bár éppen nem volt teljesen fekete a szeme, így is ijesztő látványt nyújtott. Ahogy felém nyújtotta a kezeit, észrevettem, hogy az ujjai vége is fekete színűek, mintha belenyúlt volna egy adag koromba.

Ekkor Mike felpattant, és átfutott egy másik fa mögé, mire a fiú rögtön felé fordult, a szemét pedig ismét elborította a feketeség. Természetfeletti gyorsasággal küldött Mike felé egy tűzgolyót, de ekkor már én is kiléptem a rejtekhelyemről, és támadásba lendültem.

Sajnos az első támadásom mellé talált, és egy fa törzsének csapódott, mire a srác felém fordult, és elkezdett megrohamozni. Hatalmas tűzcsóvákkal támadott meg, én pedig alig bírtam a fától fáig rohangálást. Próbáltam visszavágni egy-egy tűzgolyóval, de túl erős ellenfélnek bizonyult, és minden támadásomat kivédte. Mike megpróbálta magára terelni a figyelmét, de a fegyverei nélkül tudtam, hogy védtelen, így mindig újra magamra irányítottam a srác tekintetét.

Már égett körülöttünk több fa is, de nem tudtam odafigyelni rá. Amilyen gyorsan csak tudtam, felé küldtem egy tűzlabdát, de szokás szerint probléma nélkül tért ki előle, és a fejemtől alig pár centiméterre csapódott be a felém küldött tűzcsóva. El akartam futni, hogy egy hatalmas fa mögé vetődjek, de elestem egy kiálló gyökérben, és hasra vágódtam. Az esés minden levegőt kiszorított a tüdőmből, így levegő után kapkodva próbáltam odébb kúszni a koszos földön. A kezem a leveleket, és sarat markolt, miközben ülő helyzetbe küzdöttem magam, és addig csúsztam hátrafelé, amíg a hátam egy fa törzsének nem ütközött. Időközben a srác egyre közelebb jött, és ekkor már csak pár méterre állt tőlem.

- Dögölj már meg! - Kiáltott fel felém lépkedve, és már emelte fel a kezét, hogy lesújtson rám, amikor egyszer csak elvesztette az egyensúlyát, és majdnem orra bukott. - Mi a... - Nézett le a bokájára, ami köré egy fának a földből kiálló gyökere fonódott.

A támadónk kétségbeesetten kezdte el rángatni a lábán egyre feljebb kúszó gyökeret de az nem engedett. Így nem vette észre a mögé érkező Mike-ot, aki egy hatalmas fatönkkel a kezében érkezett, és gondolkodás nélkül csapott le vele.

A srác eszméletét vesztve terült el, felkavarva maga körül a port. Mike rögtön hozzám lépett, és Ty is megjelent egy fa mögül, mosolyogva véve tudomásul, hogy bevált a terve.

Mike talpra segített, Ty pedig nagyban kikerülve az eszméletlen fiút, felénk sietett.

- Minden rendben? - Kérdezte Mike lihegve, mire kimerülten bólintottam egyet.

- Ki a franc volt ez? - Kérdeztem hisztérikusan.

- Nem tudom. De szólnunk kell a többieknek. - Ragadta meg a kezem Mike.

- Tara.. - Hallottam meg Ty hangját, így odakaptam a fejem, de már késő volt. Az öcsém a pár pillanattal azelőtt még elterült srácot nézte, aki éppen feltápászkodott. Amint meglátta, hogy észrevettük, felénk küldött egy hatalmas tűzlabdát. Még fel sem fogtam, hogy mi történik, amikor már megéreztem a közeledő tűzladba melegét, ami egyenesen felém tartott.

Már csuktam volna be a szemem, hogy felkészüljek a fájdalomra, amikor egy árnyat láttam meg a szemem sarkából felém közeledni, és a következő pillanatban valaki elém vetődve fogta fel a támadást.

- Ty! - Kiáltottam fel, amint felfogtam mi történik, és az összeeső öcsém után kaptam.

- Te rohadék! - Ordított Mike, és nekirontott a fiúnak, felkapva a tönköt, amivel azelőtt leütötte.

Én már nem fogtam fel onnantól, hogy mi történik, az egyetlen dolog, amit láttam, az Ty törékeny teste volt a kezeim között. A támadás pont a mellkasán érte.

Könnyes szemmel téptem le róla a megmaradt pólócafatokat.

- Ty... Ty hallassz engem? Minden rendben lesz, jó? Minden rendben lesz, ígérem. - Mondogattam. Az egész mellkasán nem maradt ép bőr, vörös volt, és hólyagos, néhány helyen vér szivárgott le a hasán, és a kezein.

- Tara! - Hallottam meg Mike kiabálását, így felnéztem. Mike mellettem állt, és valószínűleg nem elsőre szólt már rám.

A tiltakozásom ellenére lefeszítette a kezemet Ty-ról, és a kezébe vette a félig ájult öcsémet.

Nagy nehezen felálltam, és teljes sokkban követtem Mike-ot a fák között.

Fogalmam sincs, hogy talált vissza a házhoz, én azt sem tudtam, merre keveredtünk a harc közben.

Amikor már láttam az ismerős utcát, előre futottam, bár nem akartam elszakadni Ty-tól. De tudtam, hogy úgy a legjobb, ha szólok előre a többieknek, hogy készüljenek fel, így rohanva közeledtem a ház felé. Közben alig bírtam gondolkodni, csak egy gondolat mardosott folyamatosan.

Nem bírtam kiverni a fejemből az álmom képét, ahol Ty-t láttam véresen, egy erdőben.