Arten szemszöge

Bár megígértem Kuonak, hogy másnap lemegyek hozzá az étterembe mégsem tettem. Megoldást kellett keresnem a problémámra, ami nem igazán jött össze így harmadnap is csak a tv előtt ülve „agyaltam". Suli után leginkább főzőműsorokat néztem hátha össze tudok eszkábálni a vacsorához valami extra szendvicset, s aztán filmeket kajtattam, kicsit tanultam, majd aludtam reggelig.

Szeretek egyedül lenni. Azt tehetek amit akarok, és amikor akarok, ha ahhoz lenne kedvem paradicsommal dobálhatnám az ablakból a járókelőket vagy meztelenül róhatnám a köröket a lakásban, mondjuk ezekre eddig nem volt példa. Sokkal jobban szeretek olvasni, rajzolgatni, filmet nézni vagy aludni szabadidőmben. De min is gondolkodom? Vissza kellene térnem az eredeti problémámhoz.

Szóval tételezzük fel, hogy kapcsolatban vagyok..De kivel? És ami a legfontosabb kérdés minek? Áh, ez így nem jó...Így biztos nem jutok egyről a kettőre! Kedd délután van, nem sokára elő kell hozakodnom valakivel, de még azt sem tudom miért. Meg akarok felelni a szüleimnek? Az lehetetlen. Már akkor elvetettem ezt a vágyat mikor kidobtak otthonról. No nem azért mert bejelentettem, hogy biszexuális vagyok hanem inkább azzal volt a baj ahogy bejelentettem.

Aznap bementem a suliba sok másik ismerősömmel egyetemben, de egyik szünetben kitaláltuk, hogy jobb lenne a szemközti szórakoztató centrumban biliárdozni. Hova építették volna ha nem a suli elé? Tehát biliárdoztunk, ami mellé kellett a sör. Nincs jó játék alkohol nélkül, és mivel ismertük a tulajt kiadták nekünk. Habár nekem még az ismeretség sem kellett volna, hisz abban a hónapban töltöttem a 18-at, de a lényeg, hogy nem volt gond, az csak utána jött..

Mikor már eléggé berúgtunk az egyik sráccal, aki talán haveromnak mondható, megbeszéltük, hogy átmegyünk hozzánk folytatni a lerészegedést, hisz a szüleim nem voltak otthon. Ennél fogva úgy eláztunk, hogy a nappaliban egymás szájában kötöttünk ki. Na de ha ez nem lett volna elég, jobban belevetettük magunkat a dolgokba, s már majdnem a csúcson voltam mikor nyílt a bejárati ajtó, és rajta kaptak minket. Talán ezért emlékszem rá olyan tisztán. Ő ugyan haza ment, de amit én kaptam, azt nem tettem zsebre. Napokig csak vitáztunk, majd azt mertem mondani, hogy elég idős vagyok, hogy döntéseket hozzak. A szüleim meg azt, hogy akkor keressek lakást, ahol ezt megtehetem. Nyilvánvalóan azóta kibékültünk. A rokoni kapcsolatok annál jobban alakulnak minél távolabb vagytok. Nálunk is így történt. Ám már megint a régmúlton agyalok ahelyett, hogy a „ jövőbeli társamat" találnám meg. Nem megy.

Kezdtem hisztis lenni, és a kaja is elfogyott otthonról következésképpen újra az étteremben kötöttem ki. Kuo szélesebb mosollyal fogadott mint valaha, és a nyelve is megeredt. Elmesélt mindent ami az alatt a két nap alatt történt míg nem találkoztunk. Én ez időben megvacsoráztam, s már elkezdtem volna sajnálni elbeszélései alapján, hogy milyen unalmas itt dolgozni, mikor Mimi sírva esett be az ajtón. Kuo megfeszülve rohant, a lányához, hogy térdre esve átölelje. – Mi történt kicsim?

- A- apa! – mondta ki hüppögve a gyerkőc.

- Mesélj kincsem! – hátára rásimítva nyugtatgatta, amit feltehetően nem kellett volna, mert ekkor bömbölni kezdett – Miért vagy egyedül? Jól vagy?

- Markh kiabált velem, és elh- elszöktem! – vette szaggatottan a levegőt, s Kuo ingjét átáztatták krokodil könnyei.

- Jó van na kincsem, ne sírj! – tolta el magától kissé – Megverjem Markot?

Meglepő volt, hogy Mimi csak megrázta a fejét. – Nehm. – Ám többet nem mondott.

- Elmondod miért lógtál meg anyutól és Marktól? - érdeklődött tovább Kuo, s közben ujjaival törölgette a csöppség nedves arcát.

- Nehm. – sóhajtva hüppögött, s apja nyakába fúrta a fejét, aki ölbe véve egyenesedett fel.

- Ahogy elnézem fáradt, különben beszélne. – állapította meg kedvenc pultosom felém fordulva.

- Mesét akarok! – nyafogott szemét dörzsölve Mimi.

Kuo elkeseredetten nézett vele szembe. – Itt nincs tv, és lefektetni sem tudlak. Vagy vissza adlak anyának és Marknak, vagy leülsz Arten mellé, és megvárod apát. De én nagyon későn végzek ám. – próbálta meg lebeszélni erről a lehetőségről a kislányt akinek újra lefele görbült szája.

- Ki az a Mark? – szólaltam meg végül.

- Yora pasija. – fujtatott Kuo – Nem szívesen küldeném hozzájuk vissza amíg nem tudom mi történt. De fél óra múlva, azaz 7-re két asztalfoglalás is van. Nem hagyhatom itt a helyet! – nézett rám tanácstalanul.

- Folyik az orrod prücsök! – halásztam ki a kabátomból egy zsebkendőt amit Mimi orrához toltam – Fújj egy nagyot!

Ő elcsapva a kezem vette el a zsepit – Megy egyedül, már nagy vagyok tanár bácsi! – szorította össze ajkait durcásan, de legalább már nem sírt.

Felsóhajtva néztem rájuk, s előálltam ötletemmel.

- Van kedved nálam mesézni?

Mimi szeme felcsillant. – Had menjek apu! – kérlelte a férfit, s kapálózva jelezte, hogy kiszállna az öléből.

- Nem! – Kuo tekintete megkeményedett – Nem ismered a bácsit!

- Jajj apa, ezt már megbeszéltük, be is mutatkoztunk a múltkor egymásnak, légyszi! – könyörgött szinte felnőtt módjára, s mellém trappolt.

- Akkor sem lehet! – jelentette ki eltökélten.

Mimi újra hüppögni kezdett mire elhatároztam, hogy ezt nem hagyhatom, hisz az én türelmemnek sem tesz jót a nyavajgás. – Nincs baj, nem gond, rád is vigyáztam. – eresztettem el egy huncut félmosolyt pultosom felé.

- Aham, de még hogy...- Vágta hozzám lenézően miközben végig mért.

Valamiért nem tudtam rá haragudni, igaza volt, hisz kihasználtam az állapotát, ám ez most más. Nem vonzanak a gyerekek, sőt kicsit sem érdekelnek. – Ne az alapján ítélj meg. Tudom, elvetettem a sulykot, de hidd el nem vagyok egy esetlen balfék. Sokan ugrálnak körbe még ha nem is akarom, van pár telefonszámom az igényeim kielégítésére.

Mérgesen lökte hozzám szavait – Azt meghiszem. Viszont Mimi a lányom, és senkire sem bíznám rá szívesen. – ezzel a csöppség felé fordult – Felhívom anyáékat, hogy jöjjenek érted, nincs vita.

Teljesen elködösítette fejét a düh, s az sem volt világos honnan jön ez az indulatosság, hisz nem rég még azt mondta, hogy nem engedné vissza amíg nincs tisztában a történtekkel. Ekkor ráeszméltem a megoldásra, s leguggoltam, hogy egy szinten legyek a leányzóval. Azt tanították pszichológiából, hogy így könnyebb egyenrangú félként kezelnie, és talán jobban megbízik majd bennem ha nem lefele nézek rá, hanem barátságosan közelítek. – Elmondod nekem mi történt?

Félszegen apukájára nézett, majd rám aztán megrázta a fejét. Nem akart megnyílni, de tudtam miért.

- Kuo hoznál nekem egy tiramisut? – a férfi felvont szemöldökkel pásztázott, de a konyha felé vette az irányt, míg én a lefoglalt asztalok egyikéhez vezettem a kislányt, s magam mellé ültettem. – Most már nem zavar. Beszélhetsz.

Mimi egyből hadarni kezdett, én pedig tátott szájjal figyeltem. Sosem gondoltam volna, hogy egy levegővétellel ilyen sok összetett mondatot le lehet darálni. Anyám a közelébe se ért, holott aztán ő is tudott a semmiről beszélni. Például mikor megkérdezte apámat, hogy milyen finom volt a fimon alma, amire pám csak annyit mondott, hogy hát finom. És ebből kerekedett egy félórás beszélgetés amire ugyan nem figyeltem, hisz a nappaliban filmeztem, de a sorozat végeztével is még mindig ugyan annál a gyümölcsnél járt. Néha sajnáltam az apámat, de hát ő választotta.

Miért jutott ez a jelenet az eszembe? Mert Mimi is a semmiről beszélt. Éppen azt ecsetelte, hogy hogy mászott fel rafinált módon a konyhapultra, a dugiszekrényhez, mivel nem akartak neki gumicukrot adni késő délután. Viszont tudta hol találja az elemózsiát, csakhogy közben lebukott. Mark rákiabált, mivel félt, hogy leesik a kislány, és elmondása szerint az ijedségtől majdnem meg is történt, ám a férfi elkapta aztán jól megdorgálta. Ő pedig bezárkózott a szobába, míg el nem szökött.

Ravasz, ezért nem akarta elmondani az apukájának.

Na igen, ezt tuti tőle örökölte, hisz Kuo csak úgy tett mint aki elment sütiért, azonban félszemmel láttam, hogy végig fülelt, majd mikor már eleget hallott eltűnt a konyhában. Egészen sokáig hagyott minket beszélgetni, s mikor visszatért értetlenül néztem rá, mert sehol sem láttam a tiramisut.

- Mehettek. – jelentette ki összefont kezekkel ahogy felettünk állt, s nem volt boldog arckifejezése.

- Öhm, most kidobsz a lányoddal együtt? – faggattam, mert hát engem is kirúgtak otthonról, de nem 7 évesen, és véletlenül se vagyok felkészülve a gyereknevelésre.

Kuo szemet forgatva ült le velünk szembe. – Felhívtam Yorát, hogy itt vagy és velem mész haza. Megnyugtattam, hogy maradhat Marknál. – beszélt Mimihez, aztán rám fókuszált – Úgy döntöttem bízom benned, mert valamiért a lányom is ezt teszi. Azonban, ha bármi rosszat hallok felőled, azt nem úszod meg élve! – szórt villámokat tekintete – Lassan mennetek kell, jönnek a vendégek. – figyelt az ajtó felé, amin tényleg belépett pár fiatal.

Ezután felugrottunk az asztaltól, telefonszámot cseréltem Kuoval, s a csöppséggel kézen fogva megindultunk a lakásom felé.