- Állj le! – kiáltottam rá eltolva magamtól.

- Tegnap este nem ezt mondtad. – kacérkodott, s éreztem karja szorítását derekamon.

- Ma már tisztábban látok! – töröltem meg szemem, majd felültem, bár a fájdalom lüktetve győzködött, hogy maradjak.

- Miért könnyes a szemed? Ha az este miatt, én sajnálom! – ült fel ő is arcomat fürkészve, s engedett karjai szorításán.

Hát ez az, én nem bántam meg, ő mégis sajnálkozik. Francba, össze vagyok zavarodva. - Fáj a fejem! – nyúltam homlokához, hogy visszalökjem az ágyba.

- Ezért vagy ennyire harcias? – könyökölt fel felém fordulva oldalára.

- Adj egy gyógyszert, és itt sem vagyok! – takaróztam ki, hogy az ágy szélére osonhassak.

- Nem – csípőmnél átölelve fogott vissza, s buksija az ölembe került, majd rám mászva döntött végi az ágyon.

A nyilallás fejemben felerősödött, esélyem sem volt védekezni, így közelebb hajolt – Miért csókoltál meg tegnap este? – éreztem forró szavait ajkaimon, ezért óvatlanul az övére tévedt tekintetem. - Kívánsz. – tapadt párnácskáimra, mitől szívem őrült dobogásba kezdett, s a vágy játszott testemen. Viszonozva karoltam át nyakát, s mivel lábam közt tornyosult felém, ráfontam derekára, amitől most ő nyögött bele csókunkba. Elmém közben ellenkezett sóvárgó testemmel, nem engedhetem meg, hogy elvegye az eszem. Nem akarok egy lenni a sok közül, nem akarok szenvedni miután eldobott. Menekülnöm kell.

Alsó ajkába harapva lágyan óvatosan elengedtem – Csinálj nekem egy kávét, és hozz gyógyszert is, aztán megmutatom, mennyire kívánlak! – kacsintottam a hihetőség kedvéért.

- Rendben – Pattant fel mellőlem, s valószínűleg a konyhába sietett.

Az ingem még rajtam volt csak össze kellett gomboljam, a nadrágomat megtaláltam az ágy mellett, s gyorsan magamra kapva futottam a cipőmért, majd pillanatok alatt a lépcsőházba léptem. Ellenőrizem zsebeimet, a pénztárcám meg volt, kulcsaimmal együtt, a többi cuccom, pedig még tegnap az étteremben hagytam, ráadásul két óra múlva kezdek, ezért oda kell mennem. Az utcára lépve boldogan tapasztaltam, hogy pár háznyira van csak munkahelyem, így talán marad némi időm összeszedni magam.

A vendéglőbe érve egyből felszakítottam az elsősegély dobozt, hogy orvosolni tudjam a múlni nem akaró görcsös sajgást, aztán az öltözőben lezuhanyozva átvettem munkaruhám. Végül kávéval a kezemben döntöttem a hűs falnak fejemet kibambulva az ablakon, s újra meg újra elpörgettem az előző estét. Bár ne múlt volna el.

A munka kezdés idejére minden előkészülettel megvoltam. Gyártottam pár szendvicset, és még néhány palacsinta tésztát is megtöltöttem. Nehézkesen kezdtek szállingózni a vendégek, ám néha betért egy-egy ember aki az előre csomagolt szalámis kiflit vitte magával tovább. Fel se néztem amikor újra meghallottam kolompolni a bejáratnál lévő csengettyűt, hisz inkább a polcokat takarítottam, hogy ne jusson idő a gondolkodásra.

- Megjöttünk! – kiáltott fel az ismerős hang, és a pult előtti falhoz legközelebb eső bárszékre próbált felmászni.

- Szia Édesem! – fordultam felé némi bűntudattal, ugyanis elfelejtettem, hogy ma nekem kell vigyázni kislányomra.

- Jól sikerülhetett az estéd, hogy haza sem jöttél – tipegett utána feleségem, és a mellette lévő székre tette gyermekünk táskáját, hogy előszedjen belőle pár könyvet elé tolva.

- Így is fogalmazhatunk. – reagáltam le kijelentését – Valójában csak nem akartam olyan állapotban beállítani. – Céloztam arra, hogy részeg voltam, mert így mindenkinek könnyebb.

- Légy jó kislány Mimi! – helyezte le tolltartóját is a többi felszereléséhez nejem – Tanulj egy kicsit, és csináld meg a házid, különben sosem leszel harmadikos. – húzta össze táskáján a cipzárt befejezésül, majd felém nyújtotta, hogy betehessem a pultba – Te pedig ne etesd túl édességgel! Hétre itt leszek érte, de próbálok sietni.

- Tudom a dolgom Yora, nem lesz baj. – Nyugtáztam, hisz én sem akarom felpörgetni a csöppséget.

Aztán Mimihez hajolt . - Ne zavard apát amíg dolgozik! – puszit nyomott arcára, majd felém intve elsietett.

Mély levegőt véve kisebb tornyot csináltam a könyvekből, Mimire kacsintottam és egy csomag színes ceruzával, illetve egy új kifestővel kedveskedtem neki amiben a kedvenc rajzfilm figurái voltak. – Apa, ezt most vetted?

- Igen, de anyának el ne áruld! – tettem szám elé az egyik ujjam, ám egy fontosabb kérdést majdnem kihagytam – Éhes vagy?

- Hamburgert szerettem volna, ezért anya idefele vett nekem egyet.

Hálás voltam ezért Yorának, hisz a vendégek ekkor döntöttek úgy, hogy egymás kezébe adják a kilincset. Alig eszméltem fel, pihegni sem tudtam, annyian özönlöttek be, hogy ebédeljenek. Mimi okos kislány lévén nagyon sokat segített. Hátrahagyva tőlem kapott szerzeményét pakolt le az asztalokról, s hozta be a konyhába egyesével a tányérokat, míg én felvettem a rendelést, és előkészítettem. Az asztaltörölgetést ellesve tőlem hasznosította a gyakorlatban. Bár rövid karja volt, bölcsen feltérdelt a székre, hogy meghosszabbítsa. Először meglátva majdnem kiugrott a szívem, mert mi van ha kicsúszik alóla, de nagyon ügyesen tartotta egyensúlyát.

Mikor csillapodott a tömeg, s az órára néztem kettőt mutatott. Mimit hajára simítva dicsértem meg – Nagyon szépen köszönöm, de most már ne segíts! – Ültettem vissza eredeti helyére - Fizetség képen hozok a kedvenc palacsintádból. De ha megetted sajnos tanulnod kellene. A kifestőt pedig hazaviheted, hiszen már a tiéd a színesekkel együtt. Este segítek benne ha szeretnéd.

- Juhhúú! – emelte fel kezeit, bár szerintem ő leragadt a palacsintánál, ezért gyorsan sarkon fordultam, hogy kedvenc vendégem kedvében járjak.

Arten szemszöge

Fogalmam sincs miért tartottam kínosnak, hogy egyedül belépjek törzshelyemre, de a sarkon megvártam Hinát, aki a megbeszélt időpontra meg is érkezett. Soha sem érdekelt az emberek véleménye, vagy a szeretőimé, és most se nekem kellene nyomasztónak érezni a helyzetet, ám a gyomromban lévő görcs csak nagyobbodott mikor benyitottam.

Én mentem elöl mögöttem a lánnyal, hisz az illem így diktálja. Valami olyasmi magyarázata volt ennek, hogy a férfi kapja az első ütést, ha balhé lenne a placcon. Vagy korábbi emlékeimből kiindulva az első széket.. Hina az ablak mellé szeretett volna ülni, és elindult abba az irányba, de fittyet hányva rá a bárpult felé vettem utam. Az ablakról rossz emlékeim vannak, egyébként is szembe kell néznem még Kuoval. Habár a pultban is vannak törékeny cuccok megnyugtatóan hatott, hogy egy kislány ült szokásos helyemen.