Az órák végeztével eszembe jutott Hina, akivel tanulnom kellene, de semmi energiám nem volt hozzá. Elővéve telefonomat írtam neki, hogy tegyük át szombat délutánra a találkát.

A meleg mellett a folytonos figyelés kiszívta minden energiám. Az egyetemen a tanárok nem diktálnak, csak elmondják amit akarnak, te pedig azt írsz le belőle amit megjegyeztél. Még jó, hogy ez számomra nem akadály. Csak fárasztó. Hina kisvártatva válaszolt is, hogy nincs ellenére, ezért egyből haza mentem pihenni. Gyorsan elnyomott az álom, még ébresztőt is elfelejtettem beállítani, ezért lehetett, hogy dörömbölésre ébredtem.

- Ne üsd ennyire ember, mert betöröd! – kiáltottam ki a bejárati ajtó másik oldalán lévőnek jelezve, hogy már jövök. Ahogy kitártam a falapot egy elég jóképű Shin fogadott. Akaratlanul is végig mértem, mire érdeklődően rákérdezett. – Tetszik a látvány?

- Jól nézel ki! – fordítottam neki hátat, hogy visszatérjek szobámba.

- Akkor készülj el gyorsan, és vadászatra fel! – zárta be maga után az ajtót – Lent vár a taxi!

Szekrényemet kitárva kutakodtam a fekete farmerem, és egy kék ing után, amit az estére akartam felvenni. – Elég gyorsan kigyógyultál a szerelmi csalódásból. – kiabáltam ki a helyiségből ahova nem követett.

- Még nem voltam szerelmes, de már mindegy. – jelent meg egy pohár narancslével a kezében mögöttem, mire felrángattam magamra nadrágom.

- Azért csaltad meg? – gomboltam össze magamon ingemet, s asztalomhoz lépve felkaptam parfümömet.

- Nem, az véletlen volt! – kortyolt nagyokat poharából – Sötétben ugyan úgy néztek ki, azért öleltem meg hátulról. Arra meg végképp nem számítottam, hogy olyan részeg a lány, hogy meg se nézi ki vagyok, csak megcsókol. – mosolyodott el az emlékre – De jobb is így, különben most egyedül szomorkodnál bezárva a négy fal közé.

Felhúztam szemöldököm kijelenésére, s ellépve mellette kisétáltam az előszobába, hogy cipőmbe bújjak, amit ő is utánzott, a cipős szekrényre téve poharát.

- Annak nem ott van a helye! – ripakodtam rá, ám fittyet hányva szavaimra kilépett a folyosóra - Túl magabiztos vagy. – zártam kulcsra az ajtót – Nem verted be véletlenül a fejed? – S közelebb hajoltam hozzá megfogva állát, hogy lila foltot keressek halántékán.

- El a kezekkel macsókám! – kirántotta fejét kezem közül, s elém rohanva sietetett – Ez itt sosem lesz a tiéd! – Mutatott végig magán színpadiasan, amivel megnevetetett mindkettőnket.

Shinnel még általános iskola felső tagozatában ismerkedtünk meg, hiszen padtársak voltunk. Akkoriban derült ki, hogy biszex vagyok, bár fiatal lurkóként egy csóknál nem jutottam tovább senkivel. Ő pedig sosem vonzott, fogalmam sincs miért. Kicsit sem mozgat, hiányzik belőle az a plusz, ám megfelelő beszélgető társ, ha arra van szükségem.

A taxiba ülve „folytattuk" csevegésünket a suliba járó emberekről. Tíz percnél nem lehetett hosszabb az út, barátom mégis már vagy öt számomra ismeretlen emberről mondta el véleményét. Miután megérkeztünk, összedobtuk a sofőr részére szánt pénzt, s elhajtott.

Shin jobban szemügyre vett. – Nem áll rosszul a kócos haj, de azért megfésülködhettél volna.

- Minek? Így legalább tudja majd a kiszemelt, hogy mire számítson ébredés után. – csitítottam el.

- Szerencséd, hogy helyes vagy, és ez is jó áll, különben nem tudom mit kezdenék veled.

- Ja, ja, hagyjuk ezt a témát, mielőtt azt hiszem belém zúgtál. – fordítottam egyet rajta, majd a szórakozó hely felé lökdöstem, ahol hangosan dübörgött a zene. A belépőt kifizetve a pultkoz vettük az irányt, hogy behozzuk lemaradásunk a többi emberhez képest. A táncoló, ácsingózó tömeget mustrálva mértük végig a felhozatalt, egytől tízig terjedő skálán díjazva. A kevés villódzó fény persze nehezítette dolgunk, s csalódottan forgattam fejem, mert valahogy még egy kilencest sem láttam, nemhogy tízest.

- Na mit mondasz? – érdeklődött társam, aki több pontot adott a csajoknak mint én – Milyen helyre hoztalak?

- Talán egy-két pohár múlva jobb lesz. – fordultam felé, hogy ne kelljen kiabálni.

- Miért? Az a lány például elég merész. – mutatott a mosdó felől tántorgó piros miniszoknyásra.

- Túl részeg. – ingattam meg fejem.

Shin méltatlankodva magyarázott – Legalább könnyebb lenne a dolgod. Akkor mit szólsz ahhoz aki ott ül? – irányult tekintete az egyik asztal felé.

- Szép, de szende. Félórája vagyunk itt, és a második pasit rázza le. – emeltem kiszáradt számhoz a söröm, hogy meghúzva tartalmát folytassuk.

- Talán csak nem tetszettek neki. – Védte meg, ám ő is tudta, hogy igazam van, hisz a lányon kívül senki más nem volt kötött mellényben. Biztos voltam benne, hogy nem a kalandok híve. – Akkor az a pasi? - Mutatott a fal mellett álló hármas társaságra, akik közül az egyik éppen elbúcsúzott.

- Most lép le. – szűkítettem össze szemeimet, hogy jobban megnézzem.

- Nem az a szemközti!

A két srác valóban jól nézett ki, ám nem tudtam melyikre gondolhat. Az egyiken világoskék póló volt egy fehér nadrággal, szinte világított a tömegben. Azonban nagyobb darabnak és erősebbnek tűnt nálam, én pedig szeretek dominálni. Így felejtős. A másikon már megakadt a szemem. Combján feszült a szürke nadrág, s a fehér inge félig eltakarta domborodó fenekét. Az arca pedig...Kuora emlékeztetett.

- Bejön a fehérnadrágos mi? – incselkedett Shin, mire én próbáltam összeszedni a legcsúnyább nézésem.

- Tényleg ezt nézed ki belőlem, hogy befekszem egy melák alá? – méltatlankodtam.

- Nyugi már, csak segíteni akarok - emelte fel védekezően kezét.

- A haverja viszont valóban tízes. – fordítottam vissza fejem a fal felé, de már csak hült helyüket láttam – Hol van?

- Arten – hívta fel figyelmemet barátom, oldalra biccentett fejével jelezve hogy ott áll alig tőlünk pár méterre, majd fülemhez hajolt – Egy ásványvizet kért, de azért szerintem próbálkozz be nála, csaknem prűd.

A látványra majdnem kiesett szemem. Valóban Kuo volt az. Kipirult arca, és nyakán legördülő izzadság csepp jelezte, hogy melege van. Arrébb állva elköszöntem gyorsan Shintől, hogy megkocogtassam a „kiszemelt" vállát.

- Hello – köszöntem.

- Arten? – figyelt fel rám, két erőletettebb lélegzetvétel között – Nem gondoltam volna, hogy itt futunk össze.

Nem állt hozzám túl közel, lehellete mégis szokatlanul édeskés volt. – Jól vagy? – kerestem tekintetét érezve, hogy nincs minden rendben. Majd karjára fogtam.

- A-Azt hiszem. – Dadogta mikor rám pillantott, majd újra a vizet kémlelte feszülten, immár elvörösödve.

- Francba! – káromkodtam el magam mire összeállt a kép, azonban mielőtt többet mondhattam volna megjelent mellettünk a melák.

- Kuo, menjünk táncolni! – Húzta volna el, de nem engedtem.

Kedvenc pultosom füléhez hajolva bíztattam maradásra. – Téged bedrogoztak, hazaviszlek. Ne menj el ezzel, mert ki tudja mi történik. – komolyodtam el.

- Ő, az egyik ismerősöm Arten – mutatott be félszegen Kuo, miközben hátrébb lépdelt tőlem. Nem értettem. Most mondtam el, hogy milyen problémákkal áll szemben, erre még itt jópofizik.

- Haza viszem – jelentettem ki mérgesen fürkészve a másikat akinek még a nevét se tudtam, de már nem is érdekelt. A fiút csuklójánál rángatva húztam ki magam után, s az utcán lassabbra vettem lépteim elengedve őt. – Eszednél vagy? – korholtam le – Ismered egyáltalán ezt az alakot?

- Igen, volt osztálytársam. Ma bejött az étterembe, hosszú idő után újra beszélgettünk, aztán itt kötöttünk ki. – mesélte el, és sértődötten megállt – Nem szoktam drogozni!

- Te lehet, hogy nem, viszont ő biztos tett az italodba valamit. – mérgelődtem, bár magam sem tudom miért dühített fel ennyire – Vajon miért nem jött utánunk?

- Mert maradni akart? – kérdezett vissza – Egyébként is jól vagyok! – nyelt egyet, s tagadásától még ingerültebbé váltam.

- Valóban? – kaptam el derekát, s miközben egyre intenzívebbé vált levegő vétele az ajkaira suttogtam – Bebizonyítom – végül megcsókoltam.

Puha párnácskái megrázkódtak, s én éhesen kaptam utánuk. Nem döbbentem meg mikor visszacsókolva belenyögött számba, végül a félelemtől, hogy nem fogok tudni leállni elhúzódtam tőle.

- Ez egy ajzószer. – érveltem igazam mellett inkább az utat bámulva, mert hát kihasználtam helyzetét.

- Így nem mehetek haza! – motyogta elhűlten.

- Miért? – néztem rá bíztatóan – Max lesz egy jó éjszakátok az asszonnyal, és nem kell róla tudnia, hogy mi történt.

- Te ezt nem érted, mi már nem vagyunk együtt, van egy másik palija, csak bizonyos okokból még nem váltunk el. – magyarázta – Nem mászhatok rá.

- Az kellemetlen – Válaszoltam vissza, bár erre a mondatára rengeteg kérdés merült fel bennem, melyeket félre kellett tennem. – Akkor alszol nálam?

Arca fal fehér lett, azonban nem hiszem, hogy máslehetőséget talált volna, mert elfogadta ajánlatom. – De nem érhetsz hozzám!