Hello srácok, 

látom az előző rész kicsit kiütötte a biztosítékot egy-két embernél, de mindennek meg van a maga oka :) A hetem elég necces lesz, így szerda helyett ma töltöttem fel a kövit. Gyorsan kellett megírnom szóval sorry, ha valami bibit találtok. Szombaton találkozunk! Akkor jöhet is az agyzsibbasztás..

Kuo szemszöge

A ház bejárata előtt idegesen toporogtam, ahogy a kulcsot a zárba helyeztem. Lassan Arten is behajtotta maga mögött a kerti kaput, majd mellénk lépett. A pulzusom az egekben, pedig tényleg csak úgy kell viselkednünk mint két jó barát, nem lehet olyan nehéz. Bár ahogy Arten produkálja magát amióta kimondtuk, hogy egy pár vagyunk, éreztem, hogy sok jóra talán mégsem számíthatok. Egyszer férfias és kedves, máskor pedig olyan szörnyen gyerekes, hogy kiakaszt. Az a szerencséje, hogy sikerült megértenem. Fél a kapcsolatoktól, és attól hogy megmutassa magát, ezért ilyen. Kompenzál a hülye poénjaival. Rettenetes, de még mindig szeretem. Valahogy el kell érnem, hogy bízzon bennem, nem ragadhat a múltban, különben ilyen tökelütött marad. Miért most van a szülinapom? Olyan bolond vagyok, a titkolózásommal többet ártok magunknak mint amennyit segítek. Őszintén remélem, hogy itt visszafogja magát. Hagyjuk a gondokat! Ez az első lépés a jövőnk felé, jobb ha minél hamarabb találkoznak, simán fog menni minden! Próbáltam nyugtatgatni magam mélyeket szippantva a levegőbe mikor lenyomtam a kilincset.

Ahogy beljebb kerültünk levettük a cipőinket Mimi egyből a szobájába rángatta páromat, hogy megmutogassa a rajzait. Én viszont a konyha fele vettem az irányt. Fel akartam készíteni Yorát, hogy plusz egy főre számíthatunk, bár előbb-utóbb magától is rájönne.

Az étkezőben egy gyönyörűen megterített asztallal találtam szemben magam, a vázában egy csokor margarétával. Az ablak és a szekrények lufikkal voltak díszítve, a függönyről pedig origami virágok lógtak. Kitettek magukért, de nem csupán miattam. Yora új munkáját is ünnepeljük az már szent. A szervezkedéséből ítélve van még valami a háttérben. Frusztráló ez a nap.

Ingnyakamon lazítva kibújtattam pár gombot a felső testemet fedő anyagból, s a konyhában nevetgélő párocskához igyekeztem – Sziasztok!

- Á, megjött az ünnepelt! – tapsolt feleségem, mintha valami cirkuszi látványosság lennék, s a kezembe nyomott egy kancsót, amiben gyümölcsturmix volt – Vidd az asztalra. Mark is veled megy, majd ott kezet foghattok, vagy ilyesmi, hogy üdvözöljétek egymást. - Az említett férfinak pedig az evőeszközöket nyújtotta egy tál aprósüteménnyel. Így elhelyezve az asztalon „kellemes" beszélgetésbe kezdtünk. Bírom őt, meg nagyon kedves, de pár éve ismerjük egymást, és azóta se kerültünk egy hullámhosszra, a legtöbb beszélgetésünk felületes. Miatta kell megnéznem legtöbbször az időjárás jelentést, és már van pár könyvem is ami favicceket tartalmaz, hogy hangulatosabban teljenek a kettesben töltött idők. 

Szeretem, hogy kedves Mimihez, de a nevelésébe bizonyos kereteken belül szólhat bele, ezért ha lehet ezt a témát kerülöm, ahogy sok másikat. Véletlenül se lennék rá kíváncsi, hogy mit csinálnak Yorával, nem hogy esetleg még tanácsokat kelljen adnom. Kellemesebb nekünk ez a tisztes távolság.

- Na akkor már csak Tomot várjuk. – huppant le a Markhoz közeli székre Yora.

- Ja, ja de én is hívtam egy vendéget, kevés a teríték. – mutattam a tányérokra.

- Nem igaz, Artent én hívtam meg! – rohant Mimi hozzánk, ám párom leragadt az ajtóban.

- Jól van kicsim igazad van. – tűrtem a füle mögé egy kilógó hajszálat ahogy felálltam, s kezemet a férfi felé nyújtottam – Gyere beljebb. – Mintha nem hallott volna mozdulatlan maradt. Yora és Mark szintén felegyenesedtek ültükből és ekkor végre közelebb jött. Bemutattam mindenkit, de Arten csupán szóban üdvözölte őket.

- Ne haragudjatok, nem mostam kezet. – nézett tenyerére – Kuo, megmutatnád a fürdőt?

Bólintottam, s bekísértem a helyiségbe. Szokatlanul viselkedett, és ez nem hagyott nyugodni. – Jól vagy?

- Igen, de nem volt jó ötlet ide jönnöm. Haza kell mennem. – támaszkodott meg két kézzel a csap szélén. Sokakat megtéveszthetett volna, de ez nem az én párom volt. Ez az az Arten akit akkor láttam mikor először belépett az étterembe. Üres tekintet, megfeszült izmok, flegmán éber jelenlét. Mintha skizofrén lenne esküszöm..

Megöleltem háta mögül, hasára vezetve a kezem, s az állam a vállára tettem. Nem tudtam mi történt, de feszegetni se akartam. – Maradj velem. – kérleltem.

Tekintetét felvezette a tükörre, ahol mi köszöntünk vissza. Lefejtette magáról mancsomat, hogy szembefordulhasson velem. Végre némi fény kúszott pillantásába. Átkarolva nyomta arcát az enyémhez, s éreztem megemelkedni mellkasát. – Rendben. – nyomott az arcomra egy puszit mielőtt távolabb lépett volna, majd már az ajtóból biccentett felém, hogy menjünk vissza a többiekhez.

Szerettem volna kettesben maradni vele, hogy rájöjjek a miértekre, de valóban nem volt itt az ideje, ezért követtem. Yora megterített Artennek mire kiértünk, és Tom is ekkor lépett be a bejárati ajtón. Hozott levest és sültes tálat. Az ellátmány forró volt, s Mark felajánlotta segítségét a szakácsnak, hogy gyorsabban az asztalra kerüljenek az ételek. Kislányom szokott helyén, az egyik asztalfőn foglalt helyet, mert ott volt neki megmagasítva a szék, hogy felérje az asztalt. Velem szemben Yora ült, mellette Mark, Arten szorosan az oldalamon maradt, míg Tom a másik asztalfőt választotta. Nejem töltött mindenkinek gyümölcslevet, és megemelte poharát.

- Igyunk a munkahelyi pályázatomra amit megnyertem, és Kuogára! Egészségetekre! – koccintott körbe, s csak nekem tűnt fel, hogy párom ismét megfeszült. Azt hiszem megint rájött valamire amit nem közöltem vele, szuper!

- Maradjunk a Kuonál, tudod, hogy nem szeretem a teljes nevem. – fedtem meg Yorát, bár már késő volt. Aztán csak folytatta..

Csendben szürcsöltük a levest, mikor Artent kezdte el faggatni. - És te mivel foglalkozol?

- Tanulok. – jött a rövid, velős válasz, de nem nézett fel a tányérjában lévő ételről.

- Ugye elmúltál már 18? – feleségem egyedül nevetett fel viccén, mert senki mást nem szórakoztatott.

Kezemet az asztal alatt párom combjára simítottam, amitől megrezzent, ám továbbra is az ételét kotorászta. A kanalat egyszer sem emelte a szájához amióta megkapta a levest, s az utóbbi kérdésre mintha nem is akart volna felelni.

Mark mentett a helyzeten – Erről jut eszembe, képzeljétek egyik nap bementem sörért a boltba és elkérték a személyimet – húzta ki büszkén magát.

Arten csörömpölve ejtette az evőeszközt tányérja széléhez, hogy felemelve a fejét rágrimaszolhasson – Le akarták ellenőrizni az arcod láttán, hogy jár-e neked a nyugdíjas kedvezmény.

Te jó ég, ebbe meg mi ütött? Tomot kivéve mindannyian elcsodálkoztunk. Ő persze nem számított másra páromtól, ezért higgadtan témát váltott – Milyen volt a kirándulás? Hallottam Mimitől, hogy jól szórakoztatok.

Yora készségesen mesélt arról a pár napról amit együtt múlattak, s önkéntelenül visszagondoltam a fürdőben töltött időre. Hiányzott ahogy akkoriban felszabadultan incselkedtünk egymással. Azóta történt egy s más, erősebb lett a kapcsolatunk, de ehhez a vacsorához talán nem eléggé. Oldalamra tekintettem, ahol egy megtört embert láttam, aki folyamatosan mérlegel valamit magában. Elfogott a rettegés, hogy elveszíthetem, és azt sem tudom miért.. Áh kit áltatok, a nevemet se árultam el persze, hogy oda a bizalom, leginkább ezért. Torkom összeszorult és a benne lévő csomóval kis híján az életemről lemondva húztam el kezem lábáról, ám még mielőtt visszatehettem volna az asztalra utána nyúlt. Eredeti helyére rakta, s egy kissé erőltetett mosolyt küldött felém. Úgy döntött hisz bennem, s ettől felforrt a vérem. Óriásit dobbant a szívem, mert a boldogság járta át.

- És képzeld el Kuo Mimi beesett a halastóba. – feleségem szólítására, de leginkább lányom neve hallatán odafordultam – Ne ijedj meg, épp elég volt, hogy én majdnem elájultam helyben. Természetesen aggódtam, de a térdéig ért, mert már kiszáradt. Mondtam Marknak, hogy megfulladhatott volna, de azt válaszolta, hogy aqua girl is lehetett volna mégsem lett.

Tom legnagyobb meglepetésemre bólogatott – Minek azzal foglalkozni, hogy mi lett volna ha..igaza van. – helyeselt. Haláli, ha Marknak vannak faragatlan, rossz poénjai az helyén való. Ha az én párom mond valamit abban azért talál kivetni valót. Jól állunk.

A leves befejeztével Yora összeszedte a tányérokat, kivitte a konyhába, majd újra helyet foglalt. Mi addigra már kiszolgáltuk magunkat a sültes tálból. Illetve én először Miminek szedtem, aztán próbáltam magamnak is, de az egyik szaftos hús a „terítőn" kötött ki.

- Oh, azt hiszem leettem a függönyödet. – mondtam nejemnek, aki megforgatta szemeit.

- Most miért kellett elárulnod? – idegesen törölgette szalvétájával a foltot miközben magyarázkodott – Tudjátok, nem volt se ünnepi, se csipkés terítőm, ezért esett erre a választás.

Gyerekkori barátom elismerte kreatív gondolkodását. Hozzáteszem nekem se tűnt volna fel, hogy nem terítő, de a szobámban lógott a párja.

- Mi van a munkáddal Yora? – tért a tárgyra Tom, mely engem is foglalkoztatott.

- Jajj, igen. Azért kellett Kuonak menni Mimiért, mert ma is volt egy megbeszélés, de már tegnap kiderült, hogy megnyertem egy pályázatot. Több pénz, kevesebb munka.

- Miért érzem, hogy van egy de a dologban? – noszogattam, hogy túleshessünk rajta.

- Hát, két hónapos átképzés van. 300km-re innen egy másik városban.

Olyan csend lett, hogy a légy zümmögése szaggatta a dobhártyánkat. Élvezettel figyeltem, hogy ettől Tomnak is tátva maradt a szája. Na, most fogja az ő pártjukat! Mark erre átvette a szót – Probléma egy szál se! – nézett körbe - Ott laknak a szüleim, addig hozzájuk költözünk. Mimire meg gondolom Kuo tud vigyázni.

Arten idegesen a hajába túrt és pillázva lányom felé küldött egy amolyan álmosolyt – Csöppség, immár úgy se eszel, felmész a szobádba rajzolni anyunak egy közös képet magatokról? Tudod, ha elutazik szüksége lesz rá. – s játékosan kacsintott – Felvihetnéd apa táskáját is, hogy ne ott heverjen a cipős szekrényen.

Mimim értette a célzást, vagy legalábbis emlékezett rá, hogy abban van a vattacukor, így bólogatva huppant le a székről. Már-már olyan buzgósággal, hogy szerintem leesett, de egy nyikkanást sem hallatott. Leporolva a lábát felkuncogott – Láttad tanár bácsi, ezt hívják gravitációnak.

Arten nagyot sóhajtva megingatta fejét – Észben tartom. – És a kezével integetve siettette lányomat. Éppen, hogy eltűnt látóköréből sziluettje, már fordult is vissza Mark felé. – Valóban nincs gond? Kuo is dolgozik! Rendben van, hogy rugalmas a munkaideje Tomnak köszönhetően - mutatott az illetőre - Mégis két hónap az sok idő. Egyébként a csöppség nem érdemli meg, hogy az egyik szülője félretegye még ha munkáról is van szó.

- Na most van elegem. – csapott az asztalra Yora – Mi közöd neked hozzánk? Nincs beleszólási jogod.

Az események pörögtek a szemem előtt reagálni se volt alkalmam, de nem tetszett ahogy Artennel beszélt – Pont annyi joga van mint Marknak.

- Már miért lenne? – ugrott fel ültéből Yora, s fenyegetően két kezével az asztalra tenyerelt, hogy felém tornyulhasson – Azért mert egyszer- kétszer elmentetek bulikázni? Kicsit több mint két hónapja van nyitva az étterem. Előtte száz százalék, hogy nem ismerted. És tudod mit? Most sem ismered, ahogy ő se téged! Mi van, ha egy bűnöző aki megölte a szüleit?

Feleségem kiborulásán mindenki elcsodálkozott, így a csönd újra a falak közé araszolt. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam. Próbáltam fejben összeállítani egy épkézláb mondatot, hogy megvédjem a szerelmem, és a kapcsolatunk, de leblokkoltam. Annyi minden történt, hogy nehéz volt egyszerre feldolgozni. A mellkasom szorított a dühtől, és szédelegtem. Aztán egyszer csak Arten felállt.

- Ideje mennem. – sóhajtott – Kuo, majd kereslek. – Szólt vissza válla felett miközben már a cipőjét húzta.

Tudtam, hogy nem kellene így elengednem, utána akartam rohanni, és átölelni, hogy minden rendben. De a lábaim nem vittek. Remegett az összes testrészem, és a sírás határán voltam. Ő most feladta? Azért ment el, mert ilyen szerencsétlenül tehetetlen vagyok?

Éreztem Mark tekintetét magamon, s láttam szemem sarkából ahogy hátra dől a székében és a plafon felé veti fejét. - A szülei doktorok, még élnek, őt is a munka miatt tették félre. Jó eszű és értelmes ember. Régen a legjobb barátom volt.