Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Untitled Part 27



Arten szemszöge


Egész délelőtt az iskola padjait koptatva álmodoztam a szex istenről, miközben azon nyűglődtem, hogy miért is kell nekem ott lennem. Többen észrevehették, hogy a fellegekben járok, mert a megszokottnál is kevésbé figyeltem rájuk. Az sem foglalkoztatott, hogy beszóljak nekik, vagy valahogy lereagáljam mondandójukat, más szórakozást találtam. Az emlékeim és a képzeletem átvette a hatalmat felettem. Szerencsére a tanárokkal nem volt ebből összetűzés, egyáltalán nem érdekelte őket, hogy figyelek-e. Nekik az a lényeg, hogy a vizsgákon jól szerepeljünk, hogy közben mi történik hidegen hagyta őket. Mindanyiunknak meg van a maga élete.

Előző este a zuhanyzás után Kuo jóval éberebb lett, ezért egészen sokáig beszélgettünk. Közben írt Yorának egy üzenetet, hogy nem megy haza nehogy aggódjanak. Tisztában vagyok vele, hogy van párja a nőnek, azért egy kicsit mégis féltékeny vagyok rá, hiszen hozzá megy haza esténként. Megígértem a kiscsillagnak, hogy titokban marad a kapcsolatunk, és nem kényszeríthetem, hogy váljon el amíg ő nem akarja. Istenem, mióta vagyok ilyen szánalmasan oda érte? Falra tudnék mászni ettől a birtoklási vágytól. Soha sem voltam ilyen elesetten szerelmes, de vele akarok lenni.

Az, hogy tegnap őszintén megvitattunk mindent, látszólag levette a terheket a vállunkról, és szenvedélyesebbé tette az éjszakánkat is. Oh, de még milyen szenvedélyessé.. Amennyire menekült előlem és a szex gondolatától az elején annyira lett mostanra bátor, és buja. Megjegyzem imádom ezt az oldalát. Olyan dolgokat tesz, amit nem néz ki belőle az ember és amivel eléri, hogy egy kanos kölyök legyen belőlem. Istenem, mintha csak tizen éves lennék. Akkoriban ha a szél rossz irányból fújt már állt a sátor..

Az este volt némi bűntudatom azért amit leműveltem. De mentségemre szóljon, tényleg tehetetlen vagyok vele szemben. Könyörgöm, hát előttem térdelt ráadásul meztelenül, és nem állt meg a keze, ó nem. Ki ne élvezett volna el azoktól a gyönyörű szemektől, bárki lehetett volna a helyemben, senki sem maradt volna észnél. És ahogy kipirulva fürkészett utána, az arca vadítóan hatott. Sajnos ezért mindjobban elvetettem a sulykot, pedig egy lágyabb szeretkezést akartam vele összehozni, amibe beletömöríthetem az összes érzésem, de nem tudtam türtőztetni magam. Annyira kívántam, a szívem túlcsordult az érzésektől és a lelkem is össze akart vele forrni, és egyre csak közelebb akartam érezni magamhoz. Végtelenül közel.

Aztán nem adott lehetőséget, hogy javítsak a durvaságomon. Szerettem volna többször tűzbe vinni, és reggelig a karjaimban tartani. Ám hiába noszogattam vagy kérleltem. Kizárólag azt értem el, hogy megfenyegetett, hogy kirugdos a nappaliba, ha nem állok le ennyinél, mert nem akar ismét mosott rongyként dolgozni menni. Durcázva fogadtam el az érvelését, de nem hatotta meg. A pillanat hevében azért sikerült elhívnom randizni, hogy ma is láthassam, és amiatt egyezett bele, hogy ne noszogassam tovább a pajzánkodással. Végül összebújva aludtunk el.

- Hah- sóhajtoztam elmélyülten egymagamban a padban ücsörögve, és valljuk be külső szemszögből, nem tűnhettem épeszűnek. Csakhogy most sem érdekelt senki.

Két óra van, Kuoval azt beszéltük meg, hogy hatkor találkozunk a Sakura parkban. És mivel nem akarok folyton a nyakában lógni nehogy elege legyen belőlem elterveztem, hogy az egyetemen ebédelek, hát elindultam az étkező irányába.

Szörnyű itt a kaja, szerintem nem is szakács főzi, hanem valamelyik tanyáról egy moslékosból szerzik be. Viszont kieszeltem, hogy leugrok edzeni, és azt nem lehet üres gyomorral. Ugyanakkor ettől a koszttól telezabálni se tudom magam, hogy hányingerem lehessen, szóval éppen megfelelő. Tény, tegnap is a konditeremben voltam mielőtt Kuohoz mentem volna, de ez az egy dolog jutott eszembe, ami leköti az elmém, hogy ne rá gondoljak. Shin most nem tud velem jönni mint előző nap, mert pár hónapja egy zenekarral dolgozik együtt, kevesebb az ideje. Nem is baj, mert neki köszönhető ez a remek randi lehetőség, szóval hálás vagyok a munkájának. Ő hívott el minket erre a jótékonysági koncertre a parkban. Várom már.

Silány minőségű ebédem közepette telefonom az asztal szélén majdnem leesett, ahogy rezgő táncba kezdett az üzenet miatt amit küldtek. Először azt hittem legjobb barátom, a gondolatban emlegetett szamár unatkozik munka közben, de ahogy elkaptam a készüléket Kuo nevét látva rögtön kíváncsi lettem a tartalmára.

Kuo

Szia, nem zavarlak?

Én

Nem kiscsillag, mi a helyzet?

Kuo

Kiscsillag? Kuo vagyok.

Most tényleg azt hiszi, hogy nem mentettem el a számát? Senki mást nem hívnék így. Na jó, megsértődtem, szórakozásra fel.

Én

Tudom szerelmem, de olyan fényt hozol az életembe, mint az éjszakába a csillagok. Vagy mondhatnám azt is, hogy úgy ragyogsz mint a nap.

Kuo

Csöpög a telefonom. Hagyd abba, mert elázik.

Én

Majd veszek neked egy vízállót. Szóval hiányzom?

Kuo

....

Haha, nem egy türelmes típus.

Én

Ne tagadd, hogy ezért írtál baby. Pár óra múlva randizunk, és akkor végre láthatsz. ;)

Kuo

Ami azt illeti, tényleg a randi miatt írok. De kérlek, ne becézgess össze-vissza, szeretlek, de nem egy sulis kiscsaj vagyok.

Azt írta szeret? Jól látom? Elég meleg lett itt hirtelen, még ilyenkor is fűtenek?

Én

Rendben, nem lesz össze-visszaság. Marad a kiscsillag.

Kuo

...Mindegy. Le kell mondanom a mait. Yora átszervezte az egész napomat, és mennem kell Mimiért a suliba. Áttehetjük máskorra?

Na tessék, ez már nem is olyan vicces.

Én

Nem akarok erőszakos lenni, de bírom Mimit, találkozhatunk hármasban is.

Az utolsó üzenetemre egy darabig nem jött válasz. Ezért azon kezdtem el morfondírozni, hogy talán túl sok voltam. De tudnia kell, hogy csak szórakozom vele. Arra is van egy árnyalatnyi lehetőség, hogy a munkája miatt nem ír. VAGY. Lehet, hogy meggondolta magát és tényleg nem akar találkozni? Lehet végleg le akar koptatni? Ki mondja le az első randiját? Bár belegondolva én is tettem hasonlót...vagyis kellett volna. Az lehet kifogás, hogy szinte gyerekként csináltam? 15 évesen tetszett egy lány a suliban. Megbeszéltük, hogy elmegyek érte a házukhoz az egyik délután és elviszem fagyizni, neki is bejött az ötlet, nagyon boldog volt tőle. De mire hazaértem már kiment a fejemből. Bevetődtem a szobámba a számítógép elé és online játszottunk a haverokkal. Szóval én még csak le se mondtam. Na nem mintha ez számítana vagy nyugtatna jelenleg. Mik jutnak eszembe? Tényleg meghülyültem, és ezt még eddig anyám se érte el, holott párszor rendesen próbálkozott. És a győztes Kuo, aki ...oh, visszaírt.

Kuo

Rendben találkozzunk a Sakura parkban 4kor, ott beszélünk, de nem hiszem, hogy lesz időnk koncertre menni. Szia

Oké, nézzük a jó oldalát, ez is valami. Innentől csak rá kell vennem őket, hogy maradjanak velem. Van másfél órám a találkozóig. Hmm, Kuot a kinézetemmel fogom rávenni, elcsábítom! Miminél most lefagyott az agyam egy kicsit, mert nem tudom, mit akarhat egy gyerek, de majd a helyzet hozza. Azt hiszem. Mindent összevetve, haza kell mennem átöltözni. Egy laza szerelés jó lesz. Fekete farmer, fehér póló, és az elengedhetetlen bőrkabát egy tornacipővel elég laza, és ami a legfontosabb, hogy ez eddig minden pasinál bevált.

Körülbelül húsz perc alatt hazaértem, ami rekord a félórás sétáimhoz képest, főleg, hogy öt percre még egy boltba is beugrottam. Számba vetettem, hogy a ligethez szintén félóra alatt eljutok, ha sietek, de nem izzadhatok le, mert az csak rossz fényt vetne rám, tehát lehet mégis kicsit több időt vesz igénybe. Mehetnék kocsival, de egy, ilyenkor több időbe telne parkolóhelyet találni mint elsétálni. Kettő, mi van ha meg akarok inni egy sört? Miután a ruháimat magamra öltöttem bevágódtam a fürdőbe, és már csak a hajammal kellett kezdeni valamit. Egész sokat ácsorogtam a tükör előtt, mert sehogy sem mutatta azt a képet amit elvártam tőle. Fontolóra vettem, hogy lecserélem, de nem volt időm ezen agyalni, kezdtem ideges lenni, és végül csak arra jutott már időm, hogy lemossam a sok zselét amit fogalmam sincs miért kentem fel. Az időm vészesen fogyott, így aztán vizes hajjal indultam meg a park felé. 

Valahol rosszulesett, hogy nem mehetünk Shin bandájának a fellépésére. Emberemlékezet óta nem voltam már koncerten. Legutóbb talán a sajátunkon. Régen még mielőtt antiszociális lettem, én is doboltam egy zenekarban. Fergeteges érzés volt, és bomlottak utánunk a csajok. Ja, a kamasz lányok általában az elérhetetlennek tűnő emberekhez vonzódnak. Tapasztalat. Anno egy rock bandát hoztunk össze. Két gitárosunk volt, egy nagybőgős, szerény személyem a dobos, és egy énekes. Boldog emlékeim vannak azokból az időkből. Shin még tartja is velük a kapcsolatot valamilyen módon, azt hiszem az egyik közösségi oldalon keresztül. Azt mesélte, hogy a basszus gitáros haditudósító lett, a másik pedig életművész..Járja az országokat, és hajléktalan módjára él. Utcai zenélésből szedi össze a pénzét a kajára, vagy az utazásra. Hát, én ezt az életet el sem tudnám képzelni, de elvileg ő élvezi. A nagybőgősből zenetanár lett, és az énekes akinek akkor sem volt hangja azóta is azt keresi. Elvileg folyamatosan képzi magát, énektanárhoz jár, és van egy másik zenekara. Ő maradt egyedül ezen a pályán. Életem eme szakasza, valahol hiányzik. A füstös, párás cigi szagot árasztó éjszakai mulatók, pincék ahol felléptünk, és a töménytelen mennyiségű alkohol, amit akkoriban talán jobban bírt a szervezetem. Az izgalom, mikor beültem a dobok mögé kezemben az ütőt pörgetve, ahogy idegesen igazgattam még a cintányérokat kezdés előtt. Azt hiszem megint elkalandoztam. Töprengésemnek azonban volt jó oldala is, mivel hamar a parkban találtam magam.

A liget megszokott nyugalmas, eseménytelen csendje eltűnni látszott a rendezvény miatt. Beszélgetések zaja zúzta szét, az ide-oda rohangáló emberekkel és kacagásokkal karöltve. Még a fában lakó mókus sem dugta ki az orrát. Máskor maximum egy-két kutyát sétáltatóval futhat itt össze az ember, most pedig tele van élettel. S különböző vendéglátós sátrak fogadták a járó-kelőt. A levegőben kúszó illatok hatására megéheztem, s nagyot nyelve nézelődtem páromékat keresve, hátha eszünk majd valamit.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro