"Ennéla pontnál nem tartotta be az ígéretét, mert adott egy puszit, ám nem ugrottam rá. Immár könnyebben megérthettem az ő oldalát. Bizakodva mondtam el mind azt amit nem rég gyerekkori barátomnak, s meglepően reagált. – Legyél a párom, és cserébe felajánlom, hogy elég ha mi tudunk róla. Nem kell egyből velem élned.Mindössze annyit kérek ne lökj el magadtól."

Érdekes megoldással állt elő, mégis kételkedtem - Ilyen egyszerű lenne?

- Igen. – Arten rövid válasza után az ajkaimra hajolt. Forró lélegzetvétele égette az arcom. Lassan, játékosan vezette át a nyelvét, s beültetett az ölébe, hogy szembe kerüljek vele. Szenvedélyes csókja megsemmisülve adott a kezére. Ujjai a gerincemet cirógatva csúsztak lejjebb a fenekemre, melybe belemarkolva húzott magára. Éreztem a testében lévő melegséget, az izgatottságát, hogy a bőre olyan puha, máshol mégis kemény..Ah – szakad ki a torkomon egy apróbb sóhaj, s átszellemülve, szorosan fogtam karjait.

Lassan felállt velem, hogy az asztalra tegyen. Eltávolodott arcomtól, s próbált visszahozni a jelenbe. – Bízol bennem? – Tőlem csupán egy bólintásra futotta. – Tartsd csukva a szemed. – kérte elbűvölően, ezért kedvére tettem. Óvatosan kezemet puszilgatva beleharapott bőrömbe, talán, hogy teszteljen. Majd tovább húzta a száját karomon, s arcomra szórt apró csókokat. Oldalra döntötte a fejem, hogy könnyebben a nyakamhoz férjen, s az érzékeny részeimet vette célba. Annyira kikészültem az érintéseitől, hogy vékonyabb hangon kéjesen morogva felnyögtem. Ez a tónus még nekem is új volt, nem hogy neki. Visszajelzését nem láthattam ugyan, de remegő kezekkel simított végig oldalamon, s nyakába akasztotta karjaimat. Szükségem volt rá, arra, hogy ennél is közelebb legyen hozzám, ezért magamhoz húztam, hogy ajkaira tapadhassak. Ujjai bejárták felső testem, s kibújtatták helyükről az ingemen lévő gombokat. Mikor befejezte sem vált el tőlem, párnácskáimat zaklatva döntött el az asztalon a tarkómnál támasztva. Védtelennek éreztem magam ebben a helyzetben, de epekedtem érintése után. Kétségkívül észlelhette ágaskodó valómon, hogy milyen hatással van a testemre hiszen a combjaim között állva nehezedett rám. S lassú kínzó mozdulataiból tudtam, hogy élvezettel dominál felettem.

- Oh – Sóhajtott, ahogy rándultam egyet lent, ahol hossza hozzám ért.  Fülembe harapva végig nyalt a felületen. – Túl szexi vagy – suttogta édes szavait. S gyengéden csókolt mellkasomig, ahol a mellbimbóimat vette fogai közé nyelvével ingerelve. Én tehetetlenül feszültem meg alatta, lábaimat összekulcsolva derekán. Zihálásomat halk nyögések váltották fel, és a tüdőm egyre több levegő után áhítozott. Sokkal intenzívebben hatott rám minden tette. Pedig eddig sem volt okom panaszra, bőven fel tudott izgatni azzal, ahogy rám néz, és látom az arcán az izgatottságot, hogy mennyire nem tud betelni velem.

Keze testemet cirógatta, s amint rá talált nadrágomra rögtön megszabadított tőle alsómmal együtt. Combomat ajkaival ostromolva tért vissza lassan kínozva. Lehet, hogy tetszett neki ahogy vonaglok alatta, de már fizikailag fájt, hogy nem ér máshogy hozzám. Óvatosan csúszott feljebb ágyékom fele, s én türelmetlenül nyaltam meg a számat.– Miért bün..bünthetsz? – nyöszörögve pillantottam rá ismét fényhez juttatva szemeimet, ám ő szótlanul mosolyogva hajolt az ajkaimra.

Ülő helyzetbe tornáztam magam, úgy egyenesedtem fel vele, s állkapcsára csókolva csúsztam le az asztalról szűkösen testéhez simulva, hogy a padlóra térdeljek. Arten megilletődve lépett hátrébb, míg én térden csúszva mentem közelebb, hogy merevedésével szembe kerüljek. – Jól figyelj! – toltam le a bokájára melegítőnadrágját boxerével – Ezzel tudod kimutatni a szerelmed. – S talán elhamarkodottan a kelleténél lendületesebben vettem a számba, mert egyből a torkomra irányult teljes valója. Bekönnyeztem az érzéstől és visszább is engedtem, ám belőle egy olyan mélyről jövő nyögés szakadt fel, hogy tudtam, megérte. Mit sem törődve a kellemetlenséggel, amit okoztam magamnak, ütemesen mozgattam tovább a fejem. Nyalogatva szívtam meg vágya tetejét néha, s aztán újra ráhajoltam. Alig kellett neki pár perc mire kéjesen a nevemet zihálva próbált elhúzódni tőlem – Khuo..- Értetlenül néztem fel rá, ugyanakkor akarva-akaratlan kezem továbbra is csúszkált rajta. Szívet dobogtató látvány tárult elém. Kéjtől elgyötört arccal nézett vissza rám, s az élvezettől összeszűkültek szemei. Két szó jutott eszembe hirtelen, mi értelmet adott az utána való sóvárgásomnak. Csodálatos, megunhatatlan. Ezek miatt a pillanatok miatt kívánom ennyire minden alkalommal. Blokkolva a további gondolataimat, ahogy találkozott tekintetünk egyből az arcomra érkezett férfiasságának forró nedve.

Mindketten meghökkenve figyeltük a másikat.

Arten levegő után kapkodva állt felettem kis bűntudattal a szemeiben, és rajtaütésszerűen eszméltem rá, hogy tetszett neki a végkifejlet. Mámoros arcáról mindent le lehetett olvasni. Kezével a számra kente élvezetét, s én szégyentelenül automatikusan letisztítottam nyelvemmel az ujját. Pilláit lehunyva fújta ki a levegőt, de hiába való volt próbálkozása. Vége lett a gyengéd, kedves bánásmódnak..

Épphogy megtörölgettem magam az egyik eldobott ruhadarabbal, felkapott az ölébe, mint valami tollpihét, hogy a szobájába vigyen. Ajkaimba belekapva kíméletlenül marcangolt. Csókja követelőzővé vált, mintha én lennék a vacsorája olyan hévvel kóstolgatott. Lehetetlennek bizonyult felvenni vele a tempót. Beérve a hálóba az ágyra dobva vágódott a lábaim közé, síkosítóval a kezében. Még csak azt sem fogtam fel igazán, hogy hol vagyok, azt meg főleg nem hogy került a kezébe a tubus, ám ő már tágított.

Tetszett a féktelen kapkodása, és, hogy nem lankadt..érdeklődése. Azt hiszi ő irányít, mégis kiderül, hogy egy ilyen kis tettel elveszem az eszét.

Nem időzött sokat az előkészítéssel, s felé adott bizalmamnak hála izgatottságomban tágultam enyhén, de azért fájt ahogy belém hatolt, még ha próbált is lassítani cselekedetein. Gyötrődésemet látva nyakamat, arcomat puszilgatta és lihegve esedezett bocsánatért.

Csókolva tapasztottam be a száját, hogy ne beszéljen. Szükségtelenül esdekelt, hisz ekkor már az én elmémet is elfedte a köd. Éppen elég hatásosnak bizonyult amikor megéreztem magamban. Gyorsan tudatosodott bennem a tény, hogy teljesen betöltött férfiassága. Lehet, megőrültem, de eszméletlenül tetszett, hogy bizony figyelmetlenségében óvszer nélkül tett magáévá. Innentől a fájdalommal ha akartam volna se tudtam volna foglalkozni. Vállába kapaszkodva emeltem meg csípőmet, míg ujjaim belemélyedtek a bőrébe, s kéjesen felnyögtem. Ő nagyot morranva mozdult meg, s ettől úgy olvadtam el karjaiban, hogy magamra sem ismertem. Vele töltött időm alatt mindig valami újat tapasztaltam önvalómból. De talán egyszer megtanulom majd feldolgozni, kezelni ezeket a tényeket, hiszen semmi rossz nincs bennük. Ellenkezőleg.

Arten lassan mozgott bennem, s nyakamba lihegett, én pedig csak nyöszörögtem alatta. A testem azt akarta, hogy gyorsítson és elérhesse azt a pontot ahonnan már nincs vissza út. Mégis inkább sodródtam az árral, hogy tovább gyötörjön. Egyik karján fejem mellett támaszkodott meg, míg a másik kezét beszorította az ágy és a fenekem közé, hogy rá markolva együtt mozoghassunk. Párnácskái kényelmesen, szerelmesen érintették az enyémeket, s ahogy elvált tőlem, hogy levegőhöz jussunk felegyenesedett. Ráfogott a derekamra gyorsabb tempót diktálva, s mikor közénk néztem elképesztő élvezet hullám futott végig rajtam. Láttam amint hasizma olykor megfeszülve emeli ki kockáit, s fenekemnél fogva feljebb emelt magán. Az extázis pillanatok alatt öntött el. Hátravetett fejjel szorítottam markomba a lepedőt, hogy hangomat kiengedve csillapítsam kielégülésem. A szívem dübörgött, fájó torkomat hűsítette a mélyre jutó levegő. Még próbáltam össze szedni magam, amikor Arten a hasamra fordított. Lapockámat puszilgatva nyugtatott, de ajkaival komótosan a gerincem felé haladt. Kidugta nyelvét és óvatosan végig nyalt mentén, mintha tudta volna, hogy ott vannak azok az erogén zónáim amiket ő fedezett fel, pedig sosem beszéltem neki róla. Szememet behunyva nyeltem egyet ahogy a fülemhez hajolt. – Még nem végeztem, érezni akarlak. – csókolt lágyan halántékomra, s a vállamba harapott. Hiába voltam fáradt csábított a féktelen vágya, s talán szavai is tehetettek róla, hogy egyhamar újra éledezni kezdett férfiasságom. Tovább csókolgatva emelte meg derekamat, hogy kezével rám fogjon. Mosolyogva szusszant a tudatra, hogy nem hagy hidegen amit velem tesz. De kellett egyáltalán ebben kételkednie?

A keze nagyobb volt mint az enyém, már akkor is tapasztaltam mikor először fonódtak ujjai merevedésemre. Sokkal durvábban fog rám, és ez eszméletlenül jó érzéssel járt. Olyannyira, hogy a vérem ismételten keményebbre duzzasztott.

- Árad belőled a bujaság – szólalt meg, amitől elöntött a forróság, még ilyenkor is képes zavarba hozni, de nem hagyta abba, száját a gerincem melletti részen húzta végig újra, közben férfiasságommal játszott. Én pedig egyre csak dagadtam kezében. – Látod? A tested minden mozdulatomra reagál, remélem tudod, hogy csak az enyém vagy? - Mély rekedtes hangja, s az érintése miatt a kéj szakadozva rázta meg testem, mire felnyögtem. – Válaszolj Kuo! – szavait lihegve suttogta a fülembe.

- Ih-Ighen! – sóhajtoztam visszafojtott hangon két levegővétel között, aztán nagy nehezen megembereltem magam – Fogdh be véhgre, és csinálj valamhit velem!

Először lágyan hatolt belém csípőmet markolva, aztán egyre erőteljesebben mozgott bennem, én pedig a párnába nyomtam a fejem. A testemet betelítő élvezetre halkan nyöszörögtem. Minden apró nyomásba el tudtam volna veszni ami ért. Viszont nem egy élettelen tárgy vagyok, hiába élvezem tetteit, s veszi el a tudatom, ezért belemozdultam lökéseibe. A hangja feltüzelt, és erőre kapva toltam magam folyamatosan az ölébe. Egyre többször engedte ki hangját, s keze megint merevedésemre tévedt. Úgy simított rajta végig párszor, hogy tudtam már ő is a határait súrolja. Gondolkodni akartam azon hogy képes visszafogni magát, hogy ne menjen el, de a kettős érzés, hogy bennem van és ujjait járatja fel, le vágyamon nem hagyott. Felemésztett az eufória ahogy lüktetve elment szűk izmaim között, s én is átadtam magam a gyönyörnek. Arten rám dőlve roskadt össze, teljes súlyát megtapasztalhattam. De még mielőtt összenyomott volna lassan mellém csúszott, s apró köröket rajzolt hátamon.

- Ne aludj el, le kell, hogy fürdesselek! – dörmögte pimaszul, mikor már légzése helyre állt, s képes volt felkönyökölve megtámasztani a fejét.

- Könnyen beszélsz, nem te élveztél kétszer akkorát, hogy az ágyneműből szinte csavarni lehet. – morogtam minden erőmet összeszedve, s ő felnevetett.

- Ha felállsz majd meglátod, úgy is kifolyik. – kuncogott elém lépdelve, majd kiemelt az ágyból a karjaiban.

– Tegyél le! –parancsoltam rá, ám mégis nyakát átkarolva bújtam hozzá. Eszem ágában sem volt elengedni, de nem akartam, hogy úgy kezeljen mint egy lányt.