Lakásomon letöltve a kiválasztott mesét helyet foglaltunk a kanapén. Vagyis foglaltak.. 

Mimi csaknem teljesen elfeküdt a dívány jobb oldalán fejét a karfára hajtva, Kuo pedig mellette meredt előre, felhúzott lábbakkal. Kiszorítottak engem, aki a gumicukorral és egy tál poppcornnal tért vissza a tv elé.

Meg kellett állapítanom jobb ha vigyázok velük, mert a végén a vityillóból is kirekesztenek nem csak a kanapéról.

Hirtelen gyártott viccesebbnél viccesebb gondolatok kereszttüzében lazán befurakodtam közéjük. Kuo kezébe nyomtam a poppcornt, a csöppségébe a békákat, s Mimi lábát az ölembe téve ültem le. A pultos kikerekedett szemeivel díjazta hanyag mozdulatom, de a gyermek már ragacsos kézzel tömte a szájába a gumicukrot rám se hederítve. Nem foglalkoztattam különösebben, hisz a mese elkezdődött.

Ámult a helyzeten, bár nem tudtam mi meglepő van ebben.

Nos, ezek szerint csupán Kuonak kell rendeznem az arcát, és a gondolatait, hogy ne legyen ennyire megkötött. Noha a terveim talán pont, hogy nem billentik ki ebből az állapotból. Visszavettem tőle a rágcsát, s bár tisztában voltam vele, hogy pillanatnyilag hergelni fogom ezzel a húzással, mégis határozottan megért egy próbát, hogy közelebb vonjam magamhoz. Kockáztatni kell, egyszer élünk!

Csípőjére csúsztatva a kezem döntöttem vállamnak, s oldalát simogatva próbáltam nyugtatni, hátha nem akad ki a közeledésemtől. Elfelejtett levegőt venni, és őszintén reméltem, hogy lesz némi esélyem és nem lök le az ágyról, hogy a lánya „előtt" ilyet teszek. Azért a biztonság kedvéért oda súgtam neki - Ebből a szögből nem lát, hidd el! 

A férfi átkokat szórt rám halkan az orra alatt dörmögve, de csak a kezemet söpörte le magáról. Nem éreztem kudarcnak amit tett, ugyanis továbbra is rajtam feküdt, s ez volt az eredeti célom. Így önfeledten eszegetve hangolódhattam a televízióra.

A történet nem volt valami eredeti. De legalább vicces. Ha már filmezésről van szó jobban szeretem a vígjátékokat. Szóval, egynek elment, sőt annyira elterelte a figyelmem, hogy csupán a vége közeledtével fedeztem fel, Kuo elaludt rajtam. Számítottam rá, nem lepett meg. Az első gondolatom mégis az volt, hogy mit kezdek majd Mimivel. Nem szoktam gyerekekkel játszani, arra pedig biztos nem fogom tudni rávenni, hogy tanuljunk.. Beszélgessek vele? De miről? A stáblistánál villant be, hogy a kezébe adhatom a döntést.

Felé fordulva az ujjamat a szám elé helyeztem, hogy ne hangoskodjon, és letettem az ölemben lévő lábát a földre. - Apa elaludt. Mit csináljunk?

Tudomásul véve bólogatva suttogott - Nem tudom.

Máshogy kellett kifejeznem magam, ezért átfogalmaztam a kérdést. – Mit szoktatok játszani a barátaiddal?

- Babázunk, kifestőzünk, rajzolunk, társasozunk, sztárosat játszunk és énekelve táncolunk, fogócskázunk vagy bújócskázunk. – sorolta a lehetőségeket.

A fogócska kilőve, és a bújócska is, de nem csak azért mert kevesen vagyunk hozzá. Társas játékom nincs ahogy babám se. Szép lenne...rajzolni viszont szoktam.

- Vázolom a tervet. Beviszem apát a szobába aludni és hozok ceruzát meg lapokat. Te addig gondolkodj azon mit rajzoljunk. – Szemei vidáman csillantak fel, nagyot nyújtózva állt talpra, hogy könnyebben az ölembe vehessem apukáját.

Kuo teljesen kiütötte magát. Enyhén tátott szájjal dőlt mellkasomnak. Rettenetesen elfáradhatott. Arra sem ébredt fel mikor az ágyszélébe belerúgva majdnem ráestem ahogy le akartam tenni. Összeszorított fogakkal támaszkodtam meg felette ahogy a sajgás végig futott testemen, s ha már így alakult egy puszit nyomtam homlokára fájdalom díjként. Ekkor szorított álmában magához, és én alig tudtam a kezeit lefeszegetni. Szívesebben maradtam volna vele, de nem lehetett mit tenni.

A nappaliba érve az asztalra pakoltam a beígért tárgyakat, és Mimi egyből lecsapott rájuk. Általában megnyugszom a rajzolástól, mert elveszek a részletekben, és pihentet, de most megfeszülve figyeltem a csöppség vonalait, hogy vajon mit alkot. Új volt ez az érzés, de foglalkozni akartam vele, segíteni. Ahogy megláttam mit próbál a papírra vinni, gyorsan lefirkantottam ugyan azt, csak némileg szebben, tudatosabban. Végül is több ideje hódolok ennek a szórakozásnak, mint ahány éves ő összesen. Szóval célratörően tanítani kezdtem, amit örömmel fogadott. Azonban egy - két óra elteltével láthatóan csökkent a koncentrációja, kénytelen voltam egy új ötlettel előhozakodni. - Ha befejeztük a rajzolást van egy ajánlatom mivel üssük el az időt, de meg kell ígérned, hogy nem beszélsz róla senkinek!

Kuo szemszöge

Enyhén fájó karral ébredtem fel Arten ágyában. Mintha tűvel szurkálták volna, elzsibbadt. Óvatosan masszírozgattam meg miközben az ajtó mögül kacagással fűszerezett zenére lettem figyelmes. Riadtan felugrottam, mert realizáltam, hogy itt van a lányom is és én mégis elbóbiskoltam filmezés közben. 

Vajon mióta fekszem itt?

Kibotorkáltam a szobából, kíváncsian lestem be a nappaliba ahol a két jómadár volt, és ledöbbentett a rendetlen látkép. Az asztal eltolva a kanapéval együtt. A szőnyeg tele volt pattogatott kukoricával. Pár darab lap, és ceruzák hevertek szerte szét a földön. Szóval kifejezetten hadiállapotok uralkodtak. Csaknem feldúlták az egész szobát.

- Nem úgy kell! Most te vagy a fekete hattyú! Milyen balett mozdulat volt már ez? – zsémbeskedett Arten a lányommal, s a tv képernyőjére mutogatott – Alig értél el vele pontot. Add ide azt a konzolt, majd én megmutatom!

Mimi érzékelhetően nem vette komolyan a férfit, jót mulatott rajta, és Arten újraindította a dalt a PS-en. Bár szívesen kinevettem volna ahogy táncol, de késő volt és nem akartam a kórházban kikötni, ha elvéti a mozdulatot, hiszen a lányom valamivel hajlékonyabb nála, ezért véget vetettem a mókázásnak.

- Sziasztok! – Arten összerezzenve állította le a Just Dance programot, s hangomat hallva eldobta ami a kezében volt. Karjait összefonta mellkasa előtt, hogy vagányabbnak tűnjön, viszont arcára némi pír költözött lebukása miatt. Kedvem támadt össze-vissza puszilgatni annyira édesen viselkedett. Ráadásul láthatóan jól szórakozott Mimivel amiért mosolyra húzódott ajkam és előszeretettel vettem volna fel a jelenetet Rosenak, mert ha egyszer elmesélem biztos nem hiszi el.

Meglepetésemre lányom próbálta menteni a menthetőt – Csak én táncoltam! – jött a rövid ám annál kevésbé hihető szabadkozás. Úgy viselkedtek, mintha éppen le akarnám őket szidni valamiért, s ezt a lehetőséget kihasználtam, hogy tereljem a témát lelki békéjük érdekében.

- Ezt a rendetlenséget ti csináltátok?

Arten viszont megint a flegmázás mellett döntött. – Nem tudom, én nem látok semmit, nincs itt a szemüvegem.

Életem értelme kacagott a beszólásán, de én megrökönyödtem. Jó dolgokra tanítja..

Morcosan nyitottam ki újra a szám, hogy zavarba hozzam az előttem álló férfit, és tudja, hogy én vagyok nyeregben. Jobban teszi ha behódol.. - Szóval te tudsz táncolni?

- Nem igazán, de nem szeretek veszíteni – rántotta meg vállát pironkodva.

Indulataim szertefoszlottak reakciója miatt, nem tudtam rá haragudni, viszont el kellett rontanom az estét. – Késő van mennünk kell, vagy kikapunk Yorától.

- Maradjunk, olyan jól érzem magam! – könyörgött Mimi, de Arten még előttem kezelésbe vette a dolgot.

- Máskor játszunk majd, ne okozzunk senkinek kellemetlenséget. Elviszlek titeket kocsival. – kacsintott rá.

A kis életem puffogva húzta az időt. - Rendben, de elmegyek pisilni.

A fürdő ajtó hangos csukódásával Arten eltökélten átszelte a köztünk lévő távolságot. A vállamhoz bújva nagy levegőt vett és éreztem ahogy kellemes bizsergés árad szét a testemben.

– Kipihented magad? – búgta nyakamba mélyreható hangján.

Egy nyikkanás sem jött ki a torkomon úgy próbáltam eltolni magamtól, mielőtt elönt a sóvárgás. Persze nem engedett derekam szorításán, ezért kénytelen voltam szembe nézni vele, s csak a lélegzetünk súrolta a másik arcát.

- Ha szeretnéd, hogy megcsókoljalak mondd nyugodtan. – vigyorogva suttogta ajkaimra, ám nem mozdult.

- Én..- próbáltam megerőltetni magam, de teljesen legyengített a közelsége. Nem jöttek a szavak, viszont finoman taszítottam továbbra is, ezért kedvetlenül kezdett elhúzódni.

- Értem. – Arcát látva semmibe vettem eredeti szándékomat. Ijedten kaptam utána, hogy újra érezhessem. Lágyan érintettem párnácskáimat az övéhez, reménykedve, hogy ezzel kevésbé lesz szédítő, ellenben tévedtem. Sokkal érzelemdúsabbra sikerült, mit az eddigi csókjaink. Egy apró puszival indult, s először szusszanva megkönnyebbültem, hogy testem intenzitása egy bizonyos szinten megrekedt. A pillangók lábukat lógatva ültek a gyomrom mélyén. Csakhogy nem rajtam múlt az egész. Amint ő is szelíden megmozdította ajkait, egyből elkezdték rebegtetni a szárnyaikat azok a nyavalyások.Incselkedve kóstolgatott, s egyik kezével lágyan a tarkómra fogott, míg a másikkal az oldalamat simogatta. Finoman végig nyalt a számon, s hiába adtam neki bejutást egyből így is parányit az alsó részébe harapott, majd lassan a nyelvem keresésére indult. Szemem lehunyva tartottam, mégis bizsergetett a tudat, hogy ő irányít, ő ér hozzám, hogy az ő levegő vétele simogatja az arcom,hogy uralkodik felettem. Ködös tekintettel révedtem rá mikor elvált tőlem, hisz a külvilágból ekkorra már nem tapasztaltam semmit. – Holnap későn végzek, de..-várt egy pillanatot tétován – van kedved nálam aludni?