"Megcsóválva fejét behúzott a zuhanyzóba. – Csak még egyet! – közben langyosra állítva a vizet ránk engedte – És ki akarod próbálni?"

Tűnődni sem hagyott. Álvonalamhoz nyúlva végig simított rajtam, s apró csókokkal halmozta el arcom, majd a nyakam, s ajkait fülemig csúsztatta. – Hát nem beszélsz, nekem kell szóra bírnom? – mormolta, s elém térdelve éledező vágyamra csókolt. Nyelvét egész terjedelmében ráérősen csúsztatta végig rajtam. Hosszomat szájába engedve nyögtem fel, s önelégült mosollyal kémlelte tekintetem - Tehát van hangod! – Újra rám hajolt. Vizes tincseibe markolva élveztem tettét mielőtt jobban magamra húztam. Önvezérelt mozdulatomra kissé bepánikoltam. Nem akartam neki fájdalmat okozni, sem azt, hogy így haljon meg levegőhiányban, ezért egyből elengedtem. De láthatóan Artent nem rettentette el cselekedetem. Vágyakozóan kéjsóvár arccal nézett fel rám, s elnyílt ajkain tartva ékességem fél mosollyal a tetejére nyalt. Nyelve hatására egyre forróbb, és keményebb lettem. Ahogy mozgott rajtam sóhajaimat visszaverték a falon lévő csempék.

Teljesen meglepődtem kérdésén, hiszen előző este tisztán látszott, hogy ő akar vezetni, és most mégis..- Ah- szememet lehunyva nyögtem fel a vízióra, mert szinte úgy éreztem mintha már benne lennék. A meleg vízcseppek hűsítve folytak végig rajtam, lüktettem egész testemben, s szívem észtveszejtően dübörgött mellkasomban. Annyira lassan, és gyengéden ért hozzám puha szájával. Elnyújtottan gyötört, mire leállt. – Had halljam, mit szeretnél. – Parancsolt rám rekedtes mély hangján, miközben felegyenesedett, s láthatóvá vált merevedése.

Nagyot nyelve válaszoltam. – Most még elfuthatsz. – végig húztam kezemet vállán közelebb lépve hozzá, mire derekamba markolt. - Ki monda, hogy akarok? – Ezzel megcsókolt, de olyan szenvedéllyel mintha csak tőlem akarná megvonni az életadó levegőt, mintha nem lenne következő nap. Őszintén szólva letaglózott. Felkarjára fogva, egy utolsó puszit nyomtam ajkaira, majd a csempe felé fordítottam. Tarkójához illesztve számat haladtam nyakhajlata felé, amibe beleharaptam, s feszülő énemet fenekéhez nyomtam, hogy ne érhesse víz. Nyögése zene volt füleimnek. Mámorosan simítottam bal kezemmel combjára, míg jobbal lüktető férfiasságát markoltam meg. Ám nem csak fogdosni akartam ezért úgy kezdtem el mozgatni csuklómat, hogy minél nagyobb gyönyört adhassak neki. 

Bőre illata, s felgyorsult légzése olyan izgató volt, hogy már szándékomban sem állt elengedni. Tudtam, hogy milyen hatást vált ki belőlem, ha élvezi amit csinálok, ezért is akartam mindennél jobban megbolondítani. Zihálásával feltüzelt. Nedvem csakhogy nem csepegett fenékhajlatába annyira izgatóan reagált rám. Testének rezdülései, s a hangja tudtomra adta bármilyen formában is, de utánam áhítozik. Combjáról levéve kezem, bejáratánál végig húztam merevedésem, hogy elkenhessem rajta mind azt ami összegyűlt, s ő jelzés nélkül állt nagyobb terpeszbe. Férfiasságát elengedve kezeit a csempe falának támasztottam, s húztam párat hosszomon, hogy az ujjaimra is jusson a síkosításra használt folyadékból. Majd óvatosan egyesével bevezetve ujjaimat tágítottam rajta. Hátát, nyakát simogatva ajkaimmal vontam el figyelmét a fájdalmas ollószerű mozgástól, s mikor már harmadik ujjamnál sem sziszegett a fájdalomtól kihúzódtam belőle.

Végig nézve rajta megborzongtam. A vízcseppek gyöngyözve száguldoznak le bőrén. Ellenállhatatlan izmos háta magával ragadt. Vajon mennyit dolgozik ezért a testért?

A falnak támaszkodva hívogatóan védtelenül várta, hogy merevedésem beléhatoljon. A mellkasom sebesen emelkedett majd süllyedt, már a látványától a pulzusom az egekbe szökött. Tétovázva nagyot nyeltem. – Kuo, cshináld! – Utasított határozottan, s csak erre volt szükségem. Csípőjére fogva belöktem magam, s szívem mondhatni kihagyott egy ütemet. Annyira émelyítő volt ahogy nekem feszült...

Azt hiszem ez túl sok, végem van. Hüledeztem miközben hozzá simultam mellkasára csúsztatva kezeimet, melyet vontatottan feljebb tolva vállán pihentettem meg. Átölelve markoltam rá, s lassan megmozdítottam csípőmet. Az érzésre hangunk kiszakadt börtönéből, s bár az övé fájdalmasabban csendült, már nem tudtam türtőztetni magam. Féktelenül mozgattam csípőmet mikor váratlanul hátracsapva fejét óriásit nyögött. Mégh..- löktem újra egyet ugyan olyan szögben, végig sem hallgatva amit mond – Méghe..egyszer! – Lendítettem ismét, s már beszéd helyett csupán megvadulva karjaimban hátrébb lökve magát felém mozdult. Nekem nyomta fenekét. Élvezte, tisztában voltam vele, hogy a kéj járja át, ezért egyre többször toltam fel ugyanoda magam, hogy azt az egy pontot érinthessem, melytől kiürül az elméje, s közben vágyára fogva ingereltem. – Énh, elh..- nyögte szaggatottan – elh mehgyek – lehelte, ám mégsem hagyhattam ennyiben. Immár rámarkolva férfiasságára taszítottam előre ágyékom, nehogy nélkülem teljesítse be a végzetet. Morogva adta tudtomra nem tetszését, azonban már én sem voltam messze a katarzistól. Löktem még párat benne munkálkodó ékességemen, s nyakába lihegve fordítottam magam felé arcát, hogy megcsókolhassam. A határimon voltam mikor elengedtem. Ahogy végig futott testén a kéjes megkönnyebbülés, hosszú nyögés szakad ki torkán. Teljesen rám szorult. A gyönyörtől elalélva vontam magamhoz, hogy én is átadjam testem a kellemes érzésnek. A világomról se tudtam. Beleszédültem a mámorba és éreztem, hogy őt is alig tartották meg lábai.

Homlokomat hátára hajtva csúsztam ki belőle, s ő némiképp erőre kapva fordult hozzám karjaiba zárva. – Jól vagy? 

Érdeklődésére felkuncogtam, hisz ezt nekem kellett volna kérdezni. Egy aprót csókoltam ajakira kifulladva. - Még..akarlak – pihegtem – Cseréljünk!

Meglepődött, de ki kellett követelnem nehogy elillanjon ez a szenvedély. Azzal, ahogy a karjaiban tartott, hogy mindvégig az én állapotomat vagy érdekeimet helyezte előtérbe még jobban elvette az eszem. Ennél is közelebb akartam tudni magamhoz, már ha ez egyáltalán lehetséges. Arten széles mosolya láttán újra nagyot dobbant szívem. – Rendben, de először megmoslak. – aztán halántékomra csókolva suttogta – Viszont nem fogok leállni, amíg nem könyörögsz, hogy hagyjam abba.

Arten szemszöge

Nagyot nyújtózkodva keltem ki az ágyból kicsivel dél után. Kipihenten, üdén álltam neki a reggeli teendőimnek. A sulit kihagytam, de szükségem volt rá, hogy a korai „ágytorna" után relaxálva újra feltöltődhessek. Csupán szegény Kuot sajnáltam. Ő felelősségteljesen elment dolgozni. Azt hiszem kissé késhetett is, mert nehézkesen ment neki a mozgás miután jópárszor... öhm, megkért, hogy engedjem útjára. Kimondhatatlanul csodás volt minden vele töltött perc, veszettül odáig vagyok érte. Minden értelemben jók vagyunk együtt. Van azért némi pánik bennem emiatt, ugyanis egyáltalán nem értem, hogy mit eszik bennem. Biztosan találna jobbat. Értelmes, szexi, humoros és irtó édesen könyörög. Ah, csak az emlékektől újra éled a testem.

Azt mondják addig kell ütni a vasat amíg meleg. Nos, én ütni nem szeretném őt, de talán elkellhet némi noszogatás, hogy velem akarjon lenni. A legjobb, sőt az egyetlen lehetőségként gondoljon rám, mint férfira... Azaz én legyek az egyedüli személy akivel vágyik bármiféle kapcsolatra, igen ez a helyes kifejezés!

Feltételezhetően megleptem a reggeli akciómmal és bevallom nem szívesen hagyom másra a domináns szerepet, még ha róla is van szó. De tudtam, hogy ki szeretné próbálni és meg akarok adni neki mindent. Furcsa ezt így kimondani, és mivel rólam beszélünk nem tűnik életszerűnek. Kivetkőztem magamból. Szerencsére nem kapott rá az ízére, hogy „ő legyen fölényben", attól függetlenül határozottan jól csinálta. Persze ezt nem fogom az orrára kötni. Valahogy sértené a büszkeségem.

Gyomrom eszeveszett korgással terelte magára figyelmem. A délelőtti étkezés kihagyása miatt kezdett fájni, de még mindig nem vásároltam be, és a szívem is kedvenc éttermem felé húzott, így a ruhás szekrényemben kutakodva kerestem a megfelelő ruhadarabokat. Öltözékem kiválasztását a telefonom csörgése zavarta meg.

- Mondd Shin. – vettem fel a hívást kedélyesen, miközben visszatértem a szekrényhez.

- Hol vagy? Hihetetlen, hogy megint lógsz! – Meglepő, hogy azért teremt le, amit egyébként ő előszeretettel gyakorol.

- Jobb dolgom volt. – jelentettem ki markánsan, mivel a hajnalom effektív jobban indult az átlagnál, de nem tértem ki a részletekre, csupán egy perverz mosolyt engedtem meg magamnak. Úgy sem láthatja.

- Milyen volt a kiruccanás? Mit találtál ki fedő sztorinak? Vagy lebuktattál, hogy hazudtam? – Szószátyár módon, több kérdést tett fel, mit bőven kifejthetnék, mivel elég sok minden történt ebben a pár napban, de nem akartam telefonon.

- Most megyek az étterembe, éhen halok. Ha végeztél beszéljünk ott. – Invitáltam meg, biztosan lesz olyan idő mikor Kuo nem tud velem foglalkozni, akkor megoszthatok legjobb barátommal pár információt, de addig nem mennék bele semmibe szerelmem előtt amíg nem tiszta hányadán állunk.

Legalább tanácsot kérhetnék Shintől. Persze ki tudja mennyire jó, ha vak vezet világtalant, ennek ellenére kétségbevonhatatlanul több komoly kapcsolata volt mint nekem. Mellesleg az is meglehet, hogy én bonyolítom túl. Amióta visszajöttünk egyszer sem utasított el, vagy lökött arrébb pedig megtehette volna. Lehet, hogy mégis inkább vele kellene először összehozni valami beszélgetést.

Az étterem ajtaja csilingelve jelezte érkezésem, s én egyből a kedvenc pultosomat kerestem, de mindhiába, Tom állt csak előttem. – Öm, egyedül? – Kétségbeesetten forgattam fejem, rögtön rosszra gondoltam hiánya miatt. Baja eshetett?

- Ja, nem, csak Kuonak el kellett mennie Mimiért. – legyintett fáradtan, bár nem értettem miért lenne az, a hely kivételesen kongott az ürességtől. - Amúgy mi történt vele? Lestrapáltabban jött be, mint ahogy elment, és jobban fáj mindene. – Úgy ripakodott rám mintha téglákat pakoltattam volna egész hétvégén barátjával. Cseppet sem rejtette el kíváncsiságát az idősebb.

- Nem mondta? – kérdeztem vissza egyből, mire csak egy fejingatást kaptam válaszul – Jó, mert én sem tudom. – legbelül elmosolyodtam,de fenn kellett tartanom a külső komolyságomat – Kérhetnék egy nagy adag spagettit? Farkaséhes vagyok! – tértem el a tárgytól. Nekem nem célom felvilágosítani, ha Kuo sem tette meg. Számomra ő csupán egy vendéglátós, és nem vagyunk haverok, hidegen hagy, hogy mit gondol.