Arten szemszöge

Tudom, hogy az anyám de békén hagyhatna már! Sosem tetszett, ha ráncigálnak. Csináld ezt csináld azt aztán mégse. Az a baj, hogy eddig csupán próbálkozott, most viszont talált valakit akivel megfoghat. A falnak tudnék menni. Ráadásul Kuo csak előttük hajlandó megcsókolni, de ilyenkor olyan bújós mintha egy kiscica lenne. Nem tudok rá haragudni. Nem kedvelem különösebben a cicákat, de Kuot azért tudnám kényeztetni minden nap.

- Hé, Don Juan – jött utánam kedves anyám a nappalinak csúfolt kis helyiségbe, ahol faltól falig haladva próbáltam lesétálni lobbanékonyságom – Megyünk fürödni. Egyetek és kapjátok össze magatokat!

Bár nem tervezetem sok időt tölteni szüleimmel, mert rendszerint egész kellemetlen beszélgetésekbe bonyolódtunk, barátom mégis olyan életvidám lett mikor meginvitálták, hogy kénytelen voltam velük tartani. Reggeli közben Kuo cserfesen jártatta a száját, felsorolva a víz gyógyhatásait, azt ecsetelve, hogy már rég el akart menni egy ilyen helyre, csak egyedül nem vette rá a lélek. Ujjongása egész más fényben tüntette fel kálváriámat, így már nem aggódtam, hogy rosszul érezné magát a családommal vagy velem. Egyébként meg eszembe se jutott kihagyni azokat a pillanatokat melyekben fogdoshatom, avagy ajkait kényeztethetem.

Apám sajnálatomra később megkért, hogy ne mások előtt enyelegjünk, és tudtam, hogy Kuo sem az a felszabadult lélek aki állná az undorodó tekinteteket, ezért visszafogottan zaklattam míg a termálfürdőbe értünk. Mardosott a vágy, hogy hozzá érjek, tennem kellett valamit... Nagyon vicces volt mikor séta közben rámarkoltam a fenekére. Ugrott egyet, és pirulva vállon ütött. Izgat, hogy piszkálhatom őt. Imádom a pirospozsgás arcát, és azt is, hogy így reagál. Akár össze is verhetne, ha ennél is többet hagyna, de kerülnöm kellett a balhét. Csak én jöhetnék ki rosszul. Három támadó fél ellen nem tudnék mit tenni, szóval nem mentem tovább. Ez után inkább illedelmesen lépkedtem mellette, noha ismertem magam annyira, hogy ha kettesben leszünk nem fogom kímélni, valahogy véletlenül mindig hozzá fogok érni. 

A fürdő területére érve csak pislogtam. A növényzet nem engedett rálátást, hiába próbáltam leskelődni, holott kinti medencékről is beszéltek szüleim, s a kerítés sem volt tömör. Fákkal, és kisebb-nagyobb méretre vágott bozótossal vették körbe, így a válaszfal mögött tartózkodó embereknek is maximum a hangját hallottuk. A bejárathoz egy apró híd vitt minket, mivel közvetlen előtte egy csepp patak csordogált. Elkápráztatott, hogy az építészek nem tarolták le a környezetet. A természetbe olvadva emelkedett ki az épületet.

Bevetődve a helyre gyorsan megváltották szüleim a jegyünket. Tudniillik felesleges velük vitázni, ha ők akarnak fizetni. Kuonak sem kellett volna kényelmetlenül éreznie magát, de nem hagyta annyiban, és ezt anyám fenyegetéssel zárta le. Miszerint, ha folytatja a szájkaratét az ebédjét úgyszint ők állják majd, és kénytelenek leszünk velük enni. Barátom okosan visszavett, nem szólt többet, bár látszott, hogy nem tetszik neki a helyzet. Beadta a derekát, és morcosan az öltöző felé vette útját. Olyan gyors volt mint a villám, mire én odaértem már a köntöse volt rajta. Pedig csak pár percre tartott fel anya amíg megkérdezte, hogy szerintem milyen módon fogja fel a haját a fürdőben, melyik lenne a trendibb, mert mégis csak én vagyok a fiatal, de az is fontos volt, hogy jól álljon neki. Először nem akartam válaszolni, mert már azt sem értettem, hogy minek foglalkozik ennyit a külsejével. Ettől nem lesz fiatalabb, és amúgy is ott van neki apám. Aztán rájöttem, hogy hamarabb szabadulok, ha mondok valamit, ezért buksija jobb oldalára kontyba fogattam vele. Sok csaj járt be így az egyetemre, szóval talán ez valóban divatos. Ha csak nem azért csinálják, mert adott napokon nincs kedvük fésülködni, vagy hajat mosni. Már ilyet is hallottam, bár annyira nem izgat. Visszatérve Kuora megindult nélkülem, s én lopva néztem utána, merre megy, hogy követhessem. Sebesen kapkodtam le magamról a feleslegessé vált ruhadarabokat begyűrve a kapott szekrénybe, s bújtam bele a pancsoláshoz használt rövidnadrágba. A kulcsot a csuklómra kötöttem, s a törülközőt felkapva igyekeztem a fiú után.

A medencéhez érve ledobtam cuccaimat melyek a kezemben voltak, a kiválasztott napozóágyra, s mély lélegzetet véve néztem körbe. Fehér falak, póznák, újszerű csempék tárultak szemem elé néhol pár kreatív mintával nyugalmat árasztva, s egy-egy alacsonyabban elhelyezkedő ablak törte meg a teljes zártságot és adott kilátást is egyben.

Alig voltunk hatan a medence területén. Egy néni, aki csukott szemmel feküdt fel a medence szélére. A helység másik végén egy anyuka inni adott a tizen éves fiának, és egy öreg úr aki lélegzetét is visszatartva nézett valamit. Az irányba fordultam merre ő, hogy ki találjam vajon mi az ami ennyire érdekes, s megláttam Kuot. Háttal nekem térdelt a medence szélén. Páratlan látványt nyújtott tiszta fedetlen selymes bőre, s ahogy előre hajolt, hogy bele nyúljon a vízbe az úszónadrág ráfeszült fenekére.

Visszanéztem a bácsira, aki nem foglalkozva mással éhesen méregette. Egyből elkapott a düh. Egyrészt miatta, másrészt barátom miatt aki ennyire óvatlan. Tisztában voltam vele, hogy nem direkt csinálja, ám nagyon kiakasztott. Mögé lépdelve pár pillanatra tanakodtam, hogy jó ötlet-e belökni a vízbe. Viszont úgy voltam vele, hogy ezzel elkerülhettem az esetleges vádaskodást, ezért nemes egyszerűséggel megtettem. Veszekedésre így is úgy is számítottam, de gondoltam jobb lesz akkor mikor már nem látszik belőle semmi a buksiján kívül.

Rájöhetett, hogy ott vagyok, mert lassan felegyenesedve fordult volna felém mire lendült a kezem. Végül elmerült. Összefonott karral vártam, hogy mikor bukkan elő a víz felszínén de semmi. Aggodalmasan néztem a pontot ahol a termál mélyén lapult, s bár határozottan tudtam, hogy a mellkasomnál nem érhet tovább a víz utána ugrottam.

Lehet még ebbe is képes lenne belefulladni, és akkor mit csinálok? Felemésztene a valóság, hogy én öltem meg őt, és már nincs mellettem. Felé nyúlva próbáltam kiemelni a medencében lévő folyadékból, mire hirtelen felugrott, s mintha még nem lettem volna elég nedves egy jó adag vizet az arcomba lökött, s nevetve elrugaszkodott tőlem, hogy a sekélyebb rész fele ússzon. Persze azért csapott egy nagyot a lábával, hogy érezzem a törődést, és újabb adag vízzel terítsen be. Megmosolyogtatott, hogy balhézás helyett inkább szívatott. Így kedvem lett nekem is kicsit mókázni. Utána iramodtam, s az iskolában tartott úszásedzéseknek köszönhetően hamar utolértem, s elé úszva álltam talpra a medence padlózatán, majd kiemelve a vízből vállamra fektettem. – Tegyél le, tegyél le! – kiabált kacagva, s én rácsaptam fenekére, hogy abbahagyja a kapálózást, majd felsőtestére fogva próbáltam a magasba emelni, ám akármennyire vagyok erős nem volt egyszerű kitartani ebben a helyzetben, így magamhoz ölelve csúsztattam őt vissza a vízbe. Mellkasán végig húztam orrom ahogy egyre lejjebb engedtem, s közben kiabálása megváltozott – Engedj el, engedj el! – De nem jártam kedvében, még szorosabban öleltem, s ahogy földet ért belepusziltam a hajába. – Most már mindegy. – jelentette ki mikor nyakamba borult, s nem távolodott el.

Erre az akciójára körbenéztem, hogy rátaláljak szüleimre, de meglepetésemre nem voltak ott, nem azért közeledett. Ezért kissé eltoltam magamtól, hogy szemébe nézzek, hátha mond valamit. Beszéd helyett tettekkel válaszolt. Hozzá lökött a medence széléhez, míg csípőjét szorosan hozzám nyomta. Lélegzet visszafojtva hagytam, hogy fülemhez hajoljon, mikor megéreztem ágaskodó felét. Kéjesen nyöszörgő hangja libabőrt hagyott testemen maga után, s én is hadba rándultam egyből lent. – Ah.r.te.n – tagolta nevem erotikus hangján. 

Tudtam jól, hogy ő is érez engem, s ebben a helyzetben moccanni sem akartam, nehogy rájöjjek, hogy álmodom az egészet. Komisz mosoly terült szét arcán – Ez egy döntetlen. – jelentette ki, aztán kacsintva távolabb állt. Hogy miről hadoválhat azt nem tudom, de a legkevésbé ez érdekelt. Le se tudnám írni azokat az érzéseket melyek végig szántottak bennem. Vágy, kielégületlenség, sóvárgás és egyéb más is, de abban biztos voltam, hogy többet akarok belőle. Csókkal akarom elárasztani édes ajkait, fogni a fenekét, s beletúrni a hajába. Megragadtam kezét epekedve utána, kerestem tekintetét, hogy vajon ő is ugyan ezt érzi-e. Ám megingatta fejét, majd körbenézve jelezte, hogy nem vagyunk egyedül. – Ha az megnyugtat én sem tudok kimenni innen egy darabig miattad.

- Te szórakozol velem? – dörmögtem ingerülten méregetve. Jó ideje türtőztetem magam, erre elutasít pár ember miatt? Ezt nem gondolhatja komolyan.

- Ahogy te is velem. – húzta félre száját, de nem mosolygott, teljesen őszintén reagált. Aztán nekidőlt a háta mögött lévő csempének hátra hajtva fejét. – Tudom Arten.

- Mit? – Próbáltam menteni a menthetőt, mert azért a fejembe csak nem lát bele..remélem. Bár egy ideje össze vagyok zavarodva, lehet jobb lenne mégis ha belelátna, hogy ő is elbizonytalanodhasson.

Válasz helyett morrant egy nagyot, majd nyakig süllyedt a vízbe. - Beszélgessünk inkább másról. – enyhült meg pár perc csend után, mire bólintva adtam beleegyezésem.

- Milyen szakra jársz?

Már megint a suli, ennél unalmasabb témát nem választhatott volna, de rendben, válaszolok – Gyógyszerésznek tanulok. Anyámék virológusok innen jött. Először elvégeztem egy általános háziorvosi szakképzést, és most itt vagyok. Saját gyógyszertárat akarok vezetni.

- Húha – nyíltan csodálkozott, s láthatóan valami szöget ütött a fejében – Ezért tudtad, hogy bedrogoztak. – Majd sebesen feltette következő kérdését mielőtt reagálhattam volna – Miből tartod el magad?

- A vírusok utáni kutatás elég jó arra, hogy apa fizesse az albérletemet, és az ösztöndíjból élek. – rántottam meg vállaim. Dolgozhattam volna, de amíg a szüleim önszántukból elkényeztetnek addig eszem ágában sem volt. Azt gondolja az ember lehetnék felelősségteljesebb, de ha most nem élek akkor mikor fogok, egyébként is minden hónapban rakok félre egy keveset, szóval egyelőre megfelel ez az élet. – Ha a végső vizsgáimon túl vagyok már nem lesz szükségem a pénzükre, de addig hagyom had fizessék. Ők akarták, hogy elköltözzek!

Zsörtölődésemre felnevetett, de nem adta alább a kérdezősködést. – Ha már ilyen őszinte vagy, áruld el miért nincs normális kapcsolatod?

- Ez egy hosszú story, de a vége úgy is az, hogy eddig nem felelt meg senki. Ám ha válaszolsz te is egy-két dologra, akkor talán elmondom.

- Rendben. – rebegte könnyedén, viszont láttam szemein átsuhanni az aggodalmat, s hogy felkészült a legrosszabbra is.

- Mimit terveztétek vagy csak becsúszott? – merev arcán érzékelhető volt, hogy nem túl jól fejeztem ki magam ezért adtam némi magyarázatot - Fiatal voltál mikor születhetett, nem hiszem, hogy ne lettek volna más terveid is az életben.

- Tényleg sok tervem volt, de meg akart születni, és én sosem mondanék le róla. Örülök, hogy vele lehetek. – enyhe mosoly jelent meg szája szélén, és várt.

- Oké, aranyos gyerkőc! – Hangszínem olyan bizonytalanná vált mintha félnék tőle még én is éreztem, ezért kuncogott kicsit. Tetszett, hogy ilyen oldott hangulatban beszélgetünk, bár eddig talán nem vetettem jó fényt magamra, mégsem ítélt el. – A szüleiddel mi a helyzet?

- Hát, valójában a mamám nevelt fel. A szüleim meghaltak egy balesetben mikor tíz éves voltam, és sajnos immár a nagyim is, de tudom, hogy valahol büszkék rám. – Feltehetően az emlékre vagy a gondolatra lesütötte szemeit, s szívem összeszorult. Ezért átöleltem.

- Megint kezded? – suttogott fülembe, bár részemről semmilyen hátsó szándék nem volt.

- Gyerekek! – összerezzentem anyám kiáltására, s úgy engedtem el Kuot mintha égetne, hogy szüleim felé fordulhassak. – Gyertek igyatok meg velünk egy narancslevet, trécseljünk kicsit.

Kénytelen kelletlen kievickéltünk a medencéből, ellenben nem felejtettem el ígéretem ezért gyorsan barátom füléhez hajoltam egy rövid mondat erejéig. – Undorító módon megcsaltak, és eddig nem volt kedvem újabb káoszhoz az életemben. – S egy jóleső fintor után lezártnak tekintettem az ügyet.

Élvezetes volt kimászni a magas hőfokú vízből, mertlassan beleizzadtam, s a bőröm is összefonnyadt. A pultossal folytatott egyenes beszéd, a téma ellenére felszabadultabbá tett, és közelebbinek éreztem a srácot magamhoz, mint eddig bármikor. Még Shinnel se lelkiztem soha, ami persze nem zavart, csak fura volt. Kivételesen anya a legjobbkor jött, mielőtt még mindketten pityeregve emelhettünk volna a vízszinten.