Kihagytam az élményt, hogy szüleimmel tartsak a pancsikolásban, enyhén frusztrált a helyzet. Nem világos miért lett ennyire fontos hirtelen, hogy van-e valaki mellettem, és hogy ki az. Oké, máskor is zaklattak a kérdéseikkel, ennek ellenére sosem nyomultak ennyire. Nem értettem. Ám mivel nem jutottam dűlőre, az okfejtések helyett elpakoltam ruháim és egyéb dolgaim a nekünk szánt szobába, s felderítettem a környéket.

A termálfürdő egy kis falucskában helyezkedett el erdővel körbe véve, vagyis nem sok látványosság volt. Egy-két szobor, pár étterem, és egy egész nagy cukrászda fogadta az ottani embert. Semmi különös. Persze kocsmából volt több is. A lepukkant késdobálótól a nívósabb már-már szórakozóhelynek is nevezhető bárokig nyúlt a kínálat. Hát igen, kocsmára mindenhol szükség van, főleg azért mert ez a templom mellett a legközismertebb tájékozódási pont egy falun belül. A templom is csak amiatt mert általában az a legmagasabb.

Hosszú sétámat megunva tértem be az egyik italozóba, egy kis frissítő érdekében na meg, hogy közben felhívjam Kuot, s megérdeklődjem mikorra várható. Csak telefonált volna ha már a környéken van, és nem találja a szállást vagy éppen minket, hisz senki sincs ott a háznál. Nehézkes lett volna bejutnia.

Fülemhez téve a telefont egy ismerős dallam törte meg a bár halk moraját, ám nem foglalkoztam vele. Szívesebben koncentráltam arra, hogy mikor veszi fel „párom" a hívásom. De kinyomott, és pusztán a szaggatott jelzést hallottam a másik oldalon. Újra próbálkoztam, s a búgás hamarosan ismét csak megszakadt. Kezdtem ideges lenni, s nyugtalansággal töltött el, hogy nem tudom mi lehet vele. Ezért úgy döntöttem még egy kísérletet teszek. Különös módon mikor tárcsáztam ismét megszólalt a dallam, s egyre gyanúsabbnak tűnt ezért elindultam a telefonnal a kezemben, hogy megtaláljam a forrását. Az elméletem beigazolódott, valóban hallottam már ezt a zenét, a kedvenc étteremben.

- Hello Kuo – Kezemet a vállára tettem, s ő ijedtében megugrott ahogy felém fordult.

- Hupsz, szia! – feszengve nyomta ki a telefonját újra, mivel már előtte álltam.

- Valaki zaklat? – érdeklődtem tudatában annak, hogy az én hívásaimat ignorálja.

Szusszant egyet, s az asztalon lévő átlátszó röviditalát bámulta – Ja, csak a párom az, aki próbálja lenyomni a torkomon a szüleit. De éppen bátorságot gyűjtök. – Utolsó mondatára lehúzta felesét.

Helyet foglaltam vele szemben fejemet ingatva, s elszállni látszott a kezdeti mérgem. – Hé, ne aggódj már, bízz meg végre bennem. Együtt vagyunk ebben, kiállok érted, ahogy te is támogatsz.

Egy apró mosollyal nézett fel rám. – Biztos? Úgy láttam anyukád egyedül is sarokba tud szorítani, hát még ha ketten vannak.. Ráadásul inkább kiaknázod az esélyeidet.

- Hé, te csókoltál meg! – szóltam rá ártatlanul, vagyis annak kellene tetettem magam..

Először összeráncolta homlokát, de aztán csak legyintett. –Tényleg be akarod csapni a szüleid? Nekem ez nem szimpatikus.

- Számomra is új az egész, soha se tettem még ilyet. Ám inkább kérem egy jó barát segítségét, minthogy beleugorjak valamibe a kedvükért aminek nem lenne értelme. – simítottam kezére, hogy kivegyem belőle a poharat, és hozhassak egy újabb kört neki, és magamnak is.

Mire visszatértem látszólag megkönnyebbült. Nem támadtuk le egymást, és veszekedésnek még csak nyoma sem volt köztünk. Jól esett, hogy ilyen nyugodtan meg tudtuk beszélni a helyzetet. Valójában eddig se tartottunk igényt a nagy kirohanásokra vagy kiabálásokra. Megmelengette szívemet a tudat, hogy nem egy dráma királynő. Értékelve hozzáállását, és mind azt amit tesz értem hagytam némi időt számára, hogy feloldódhasson. Sőt a zenegépbe dobálva az aprópénzt dalolásztam neki, amit először széles mosollyal fogadott, később viszont már ő választotta a számokat, hogy együtt énekelhessünk. Nem különösebben volt jó hangja egyikünknek sem, de a helynek éppen megfelelt. Mikor úgy éreztem, hogy kellően felöntöttünk a garatra az asztal mellé állva felkaptam táskáját, hogy menjünk vacsorázni, s nem ellenkezett. Jókedvűen követett.

A nap már a horizont alatt bukott le ahogy kiértünk a kocsmából, azonban mit sem törődve ezzel mi egymáson vigyorogtunk. Mindkettőnk nehezen találta az utat lába alatt, ily módon az egyenes járdán szlalomozva haladtunk. Mulatatott Kuo. Néha neki ment valaminek, s legtöbbször a vállamat találta el, de egyszer úgy kibillent az egyensúlyából, hogy a lámpaoszlop sem úszhatta meg. Pont mikor utána akartam nyúlni, hogy ki ne essen az útra. Ő először bocsánat kérően hajlongott az oszlop előtt, s később mivel rájött, hogy szükségtelen megkönnyebbülve nevetett fel. Ezek után inkább én mentem kívül nehogy nagyobb baj legyen. Jóllehet gyalogosokat sem láttunk nem hogy kocsikat, de fő a biztonság. Egy pár méter után azonban megállt a zsebéből kihalászva a telefont indított el a lejátszó listájáról egy random számot, s újra azon kaptam magam, hogy teli torokból énekelünk. Komótosan haladtunk a ház felé karöltve a másikkal nehogy orra essünk. Nagyokat vihogva oldott hangulatban tántorogtunk be az apartman kerthelyiségébe, ahol szüleim már nagyban sütögettek, s ekkor visszatért közénk a csend.

- Hát ti merre jártatok? – Kíváncsiskodott apa, miközben megfordította a grillen a saslikot, s felénk lépdelt.

Kuo lehajtott fejjel állt mellettem, a cipője orrát nézegetve, ezért szóra nyitottam a szám – Kimentem elé, és megünnepeltük, hogy végre együtt pihenünk.

- Akkor ebből már nem is kértek gondolom. – Mutatott anya a faasztalon lévő kedvenc, ám de annál drágább boromra, mire széles vigyorral közöltem, hogy azt azért nem hagyjuk ki.

Apa ekkor barátom felé emelte kezét. – Thomo Haru vagyok Arten apukája, te pedig gondolom a párja.- Kedvenc pultosom bólintott, majd állva tekintetét bemutatkozott.

Szüleim hellyel kínálva minket tolták elénk az étellel megrakott tányérokat, hogy azért legyen valami a gyomrunkban mielőtt még több alkohollal készítenénk ki azt. S örömmel túrtam bele villámat a burgonyasalátába. Csendben fogyasztottuk vacsoránkat, ugyanis én már nagyon éhes voltam, és séta közben barátom hasát is hallottam korogni. Tehát meg sem lepődtem azon, hogy mekkora mennyiséget vagyunk képesek eltüntetni pillanatok alatt. Egy ideje már eszegettem, mikor a tányéromból felnézve Kuora vezettem tekintetem, hogy lássam hogy érzi magát, de talán nem kellett volna.

Összeszorult a gyomrom, és kellemes rázás futkosott végig rajtam ahogy erotikusan a szájához emelte a saslikot. Oldalra döntve a fejét nyammogta, s akaratlanul is az jutott eszembe, hogy milyen lenne ha rajtam csúsztatná így végig dús, rózsaszín ajkait. Mikor Kuo észrevette nyálcsorgatásom gonosz mosoly húzódott végig arcán, s szemében csintalanság villant fel. Szájába tolva hosszában a zöldséges, húsos rudat fogaival húzta le a falatokat, s ezt ismételte meg párszor mélyen íriszeimbe veszve. Biztos voltam benne, hogy a töménytelen mennyiségű szeszes ital miatt szórakozik velem, mégse tudtam kizárni a hatását. Forró vérem melegítette fel testem minden porcikáját, ahelyett, hogy fáztam volna az éjszaka közeledtével, izzadni kezdtem, torkom kiszáradt, s nyelvemmel be kellett nedvesítenem eltátott szám. Mire apám megköszörülte torkát, s mindketten felé kaptuk fejünk, hogy visszatérjünk a valóságba. Bár én eddig se tudtam teljesen elengedni magam, hisz férfiasságom éledezése kényelmetlenné tette farmernadrágom.

- Szóval Kuo, ha jól tudom egy étteremben dolgozol. – apa megállapítására párom bólintott, hisz még teli volt étellel a pofija. Egy kis hörcsög jutott róla eszembe, borzasztóan aranyos. – És sosem terveztél családot? Vagy egyébként te meleg vagy? – folytatta szülőm extrém kérdéseivel mire nekem is elállt a lélegzetem, nemhogy neki.

- Ácsi, - vontam magamra a figyelmet – ez az ő magánügye! Miért akarod elrontani a kapcsolatom? – öleltem át védelmezően a mellettem ülő srácot – Ha azt szeretnéd, hogy itt maradjunk, szerintem jobb ha meg sem szólalsz többet.

Kuo végig húzta kezét mellkasomon, hisz a szívem majd kiugrott az idegességtől, s ezt ő is érezhette szorításom miatt. Csendesen felállt, töltött mindenkinek az asztalon lévő borból, s közben magához vette a szót ahogy a poharát is. – Nem vagyok meleg, bár vonzanak a férfiak. Családot pedig mindig szerettem volna, és azt hiszem Artennel el tudnék képzelni egy kislányt magunk körül.

Ez valóban nem állt messze az igazságtól, Mimit ha akarná se tudná letagadni, csakhogy én tulajdonképpen hiányzom ebből a képből, s erre a felismerésre valamiért kedvtelenül nyúltam az italhoz. Eszembe jutott, hogy talán visszafele sült el tervem, s lassan bele szerettem, ám nem akartam ezen az abszurd butaságon morfondírozni. Mert egy dolog volt csak biztos, a pajzán Kuo a gyengém.

Anya ekkor felhúzott szemöldökkel megrázat a fejét – Ezek szerint még nem ismeritek annyira egymást. Ő képtelen a gyereknevelésre. Legutóbb mikor a négy éves unokatestvére rohangálta körbe elég hamar elszakadt nála a cérna. Gondolom kiabálni nem akart, és mivel fogalma se volt mit tegyen, felrakta a gyereket az ágyra aztán parancsolóan ennyit mondott: - Ül, fekszik, alszik! - Bár nem volt túl kedves, hogy ezzel hozakodott elő, de valóban így történt minden. Ebből fakadóan nem tudtam szembeszállni vele, igaza van.

Kuo nagyokat kacagott, - El tudom képzelni! - s a kezében lévő bort inkább félretette hirtelen jött jókedvében nehogy kiöntse ránk, hisz még mindig felettünk állt. – Azóta változhatott, mert a minap az étterembe egy hét éves kislánnyal tanult együtt, és még a gondjait is meghallgatta. Szóval szerintem menne neki. – kacsintott felém elbagatellizálva a helyzetet.

Boldogsággal töltött el amiket mondott, akkor is havalójában anyámmal értek egyet, mivel azt se Mimiért tettem, sokkal inkábbmiatta. Szöget ütött fejemben a gondolat, hogy tényleg képes vagyok változniérte. Automatikusan kezére fogtam, s az ölembe rántottam átkarolva derekát lapockájába nyomtam arcom, hogy ne láthassák zavarodottságom. Először nyikkantegyet hirtelenségem miatt, ám hagyta magát. Kezünket összekulcsolva pihent meg az ölemben. Viszont kényelmetlen lehetett neki, mert elkezdett helyezkedni.Lábait combomon vetette keresztbe, felsőteste oldalasan került szembe velem mikor jobb kezét derekamon a balt pedig a hasamon fűzte végig. A legmegdöbbentőbb számomra mégis az volt ahogy hozzám bújt. Fejét párszor hozzádörgölte felső testemhez eligazgatva tincseit, s mellkasomba fúrva pofiját  homlokát nyakhajlatomnak döntötte. Lesokkolt tettével, ezért jó nagyot szürcsöltem boromba, miközben azon agyaltam mitől lett ilyen édesen bújós. Nem tudom mit ihatott amíg nem találkoztunk, de úgy éreztem vissza kellene mennem, hogy felvásároljam a készletet.