Arten szemszöge

Kuo teljesen szétcsúszva jött át hozzám, még a lányát sem látta meg. Ezért jó házigazda módjára ajánlottam egy pohár vizet, hátha attól észhez tér, de nem akarta elfogadni. Lehajolt a csöppséghez, hogy ébresztgesse, azonban nem járt sikerrel, így lábai alá nyúlva kapta ölbe melynek hiszti lett a vége.

- Hagyj aludni! Nee..- ordította Mimi.

- Kicsim, csak hazaviszlek – Közelebb hajolva hozzá suttogta nyugodtan Kuo, ám ez sem jött be. Elhaló hangon kezdett sírni, s ahogy a férfi tett vele egy lépést lábaival kalimpálva emelt a hangerőn.

Lassan attól féltem, hogy átjönnek a szomszédok, ezért visszatartottam. – Fektesd le a vendégszobába. - Mutattam a nappaliból nyíló egyik ajtóra. – Maradjatok itt éjszakára, elférsz te is ott.

- Nem akarunk a terhedre lenni. – Rázott volna le, de Mimi már a vállát ütögette csukott szemmel, és még mindig sírt.

- Akkor se zavarnál ha inkább az én ágyamat választanád. – Küldtem felé egy pimasz mosolyt. Tényleg szebbé varázsolta volna az estét, annak dacára, hogy csak cukkoltam, nem sértődtem volna meg.

- Azt azért kihagynám. – Fordult az általam mutatott helyiség felé, és sietve eltűnt.

Hajamba túrva kacagtam fel halkan, majd elindultam Kuonak törölközőért, és egy pizsamáért. Mire visszaértem a fiú a kanapén ülve támasztotta fejét lábán könyökölve.

- Alszik? – érdeklődésemre rám emelte tekintetét, de nem hagytam válaszolni megviselt arca láttán – Ha fáj valamid megmasszírozhatom.

- Talán legközelebb, vagy soha. - Erőltetett mosolyt arcára.

Meglepő, de tetszett ez a Kuo akit most láttam, nem játszotta meg magát, és őszinte volt. Még a mosolya is olyan gúnyos. Nem tehetek róla, de meg akarom törni, ágyba kell vinnem valahogy.

– Inkább elmennék fürödni – Állt fel, hogy elvegye tőlem amit összekészítettem.

- Arra van a fürdő – Intettem a szoba másik oldalán lévő ajtó felé.

Kuo láthatóan feszélyezve érezte magát, s rájöttem számomra kifürkészhetetlen ez a srác. – Úgy láttam a múltkor, hogy a szobádból nyílik.

- Két oldalról van ajtó, de arról is mehetsz, ha akarsz. – Kacsintottam rá, majd leesett mit is mondott pontosan – Mégis honnan..? Te nem is aludtál?

Ám ekkorra már a fürdő ajtaja hangosan csukódott be mögötte.

Hmm, vagyis galád módon átvert. És én meg le is tisztogattam. Nem rossz mondhatom! Bár még mindig nem értem, hogy miért utasít el ennyire.. Akkor jöhet a vadászat. – dörzsöltem össze tenyerem, a gondolatra s kényelembe helyeztem magam – Ha a kis csíntalan beszólásaim ennyire ellenére vannak, visszaveszek. Máshogy kell megközelítenem a dolgot. Igen, a csábítási technikám lényege, hogy összezavarom, erős hiányérzetet hagyva magam után. Macska-egér játék, de beválhat. Úriember leszek, mégis kelletem magam. Huh, ez úgy hangzik mintha valami rossz nő lennék. Kész káosz van a fejemben miatta. Mimi rendes kiscsaj, de alap esetben eszembe se jutna vigyázni egy kölyökre. Az apukája érdekében vállaltam be..elveszi az eszem. Na mindegy. Lehet nem tisztességes, és talán én is sokat fogok szenvedni a vágytól, de annál jobb lesz az az egy éjszaka. Nem csapom be, nem ám, hisz el akarom érni, hogy majd ő könyörögjön. S akkor nagy nehezen beleegyezem, és megmondom neki, hogy jó de csak egyszer.

Pár perces agyalást követően újra feltűnt gondolataim tárgya már átöltözve. Vizes tincseit borzolta a tőlem kapott törölközővel. Pofija piroslott a meleg víz után, s mintha láttam volna még távozni a forró gőzt testéből. Kényszeresen meg akartam érinteni, megnézni, hogy vajon még mindig olyan puha-e a bőre, de nem tehettem. Szemeimet legeltetve rajta csak bámulni tudtam. Hogy nézhet ki valaki ennyire jól egy fárasztó nap után?

- Figyelj, - Ült le mellém, s egyből megcsapott kellemes illata. Az én tusfürdőmet használta, mégis máshogy állt rajta, hisz az ő bőrének egyedi aromája volt. – sajnálom. Te mindent megteszel értünk, ennek ellenére én bunkó módon viselkedtem. – Lógatta nyakába a törölközőt, mancsait ölébe csúsztatta, s zavartan mutató ujjaival játszott – Felejtsük el ami eddig történt és legyünk barátok. – nyújtotta felém kezét, amit én elfogadva ráztam meg.

Úgy van, miután szexeltünk majd lehetünk barátok, nincs problémám az elképzeléssel.

Közben folytatta – Jövök neked eggyel a ma délutánért, hogy vigyáztál a kincsemre. – mosolyodott el szélesen.

- Akkor már kettővel! Mert a múltkor segítettem neki tanulni, és aznap is hallottam tőled ezt a mondatot. – Villantottam ki fogaim, megpaskolva combját amolyan barátiasan, bár legszívesebben rámarkolva vontam volna magam alá, ezért a legjobbnak láttam visszavonulót fújni. – Nos, érezd otthon magad, használj nyugodtan bármit, én megyek aludni. – Majd a kontrollt némileg megszűntetve felé hajoltam, megfogtam állát, s a szája sarkára adtam egy gyors puszit. Nem engedhettem el magam teljesen, nem akarom megrémiszteni. Ő szerencsére ledermed, s én felpattanva mellőle vissza se nézve intettem a hátam mögött - Jó éjt!- Kicsit tartottam tőle, hogy így is egy büdös nagy pofonnak leszek boldog gazdája, de nem történt meg. Szinte a markomban éreztem a sikert. Aha, és már tudom hogy fogja meghálálni amit a lányért tettem.

Másnap Mimi kipihenten ébredt, hűlt helye sem volt rossz kedvének, ámbár elég korán keltünk. Mondtam Kuonak, hogy odaadom a kulcsom, mert attól, hogy nekem hajnalba kell gazdasági zh-t írnom, nekik még nem muszáj megindulniuk, de ragaszkodott hozzá. Haza akarta vinni a kislányt munka előtt.

Nem erősködtem, főleg mert már a sulira koncentráltam, kicsit izgultam vizsga előtt. Előző délután nem tanultam semmit, bár ebben a tárgyban sokszor a logika és százalékszámítás fontos. Amúgy sem lehet probléma, mert egész évben készségesen teljesítettem, csak a tegnapom borult fel. Sokan az utolsó nap mennek rá a tanulásra, hátha nem húzzák meg őket. Velük szemben én most pont fordítva csináltam, pedig alap esetben nem vagyok ilyen felelőtlen. Általában minden adandó lehetőséget kihasználtam. Amióta ismerem Kuot változnak körülöttem a dolgok. A nyugodt minden napjaimat néha felváltja a zűrzavar.

Az egyetemre beérve a szokásosnál nagyobb csend fogadott, az aula üresen kongott, csak a büfénél álldogált egy két ember a nyitásra várva. Lassan, fáradtan vonszoltam lábaim magam után. A teremben lévők görnyedve ültek jegyzeteik felett, s az első padsorba bevágódva én is követtem példájukat. Idegesen pörgettem a tollat kezemben, emlékeimet frissítve próbáltam megnyugvásra bírni szervezetem, mikor egy meleg test nehezedett hátamra. Higgadtan fordítottam fejemet oldalra, hogy megnézzem ki az, bár a mellek nagysága és az epres illat elárulta, hogy nem Shin lepett meg.

- Hello Arten, nincs még egy tollad? – húzta végig ujjait alkaromtól kézfejemig a lány, melyben megállt az íróeszköz, s arcát felém fordította. Olyan közel voltak ajkai, hogy éreztem lélegzetvételét sajátomon, ami így két hét kielégítetlenség után eléggé felkorbácsolt.

- Szia Ariss, fogd ezt nyugodtan. - Csúsztattam kezébe a tollat mely nálam volt, miközben álltam tekintetét. Jelenlegi helyzetemben nehéz lett volna visszautasítanom közeledését. Valahol mélyen zavart ugyan, hogy ezt egyébként nem engedném, de a helynek, és a nem éppen aktuális időnek köszönhetően tudtam, hogy nem lesz baj.

Sajnos vagy sem, jó fej csaj, pont az esetem. Volt idő, hogy jobban nyomult, de csak szórakozunk néha egymással, mert házi nyúlra nem lövünk. Soha sem feküdtem le vele, nem akartam. Ki tudja, lehet még az egyetemről is kicsapnának, ha kifognék még egy hárpiát, akinek idegösszeomlása van.

Felemelkedve rólam, széles vigyorral kacsintott - Fognék én mást is. – Ezzel lelépett, hogy visszatérhessen helyére.

A vizsgáztató hangosan üdvözölte a teremben lévőket jelezve, hogy megérkezett, s már majdnem Shinre csukta az ajtót, mikor észrevette, hogy mögötte van. Hát nem siette el. Azt mondják utolsókból lesznek az elsők, de barátomra ez nem hinném hogy igaz lenne. Már abból tudtam, hogy nem tanult, hogy mellettem foglalt helyet, s szemei könyörgően kérték segítségemet. Az első padsorban, ráadásul úgy, hogy egy helyet ki kellett hagynunk magunk között. Nem tudtam mit vár. Mindössze annyi a problémám, hogy nem vagyok sem varázsló sem pedig illuzionista, hogy ebben a helyzetben segíteni tudjak, tehát fejemet csóválva értetlenül sandítottam felé. Testbeszédünket félbeszakította a tanár követelésével, hogy mindenki pakolja el ami előtte van, mert nem szeretne estébe nyúlóan vizsgáztatni. Ezért megtettük amit kért, hogy túleshessünk a teszten.

A kapott papírlapot hamar kitöltöttem, hisz a kérdések után három válasz lehetőséget adtak meg, kevés volt az olyan feladat, melyet jobban ki kellett fejteni. Ebből adódóan elég hamar barátom felé fordultam, aki addig a nevét rajzolgatta körbe a lapon többször is. Minden bizonnyal abban reménykedett, hogy majd azt is pontozni fogják.

Az oktató egyébként lazán vette a számonkérést, ugyanis az asztalra feltett lábakkal dőlt hátra kényelmesen egy újságot olvasgatva. Így Shin felé tudtam tolni a lapomat. Megúsztuk. Néha elgondolkodom azon hogy lehetünk mi barátok ennyire eltérő személyiséggel. Sokszor idegesít, hogy ilyen nem törődöm, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem kedvelem. Mellettem van jóban, rosszban egyaránt. Vicces lenne őt bemutatni szüleimnek, mint a párom. Az az arckifejezés amit vágnának már most előttem lebeg. De nem tehetem meg, Shint ismerve lehet, hogy örökre kitagadnának, és akkor az örökségemnek is búcsút mondhatnék.

A teremből egyre több ember szállingózott ki a könnyűfeladatoknak köszönhetően, s a tanár nagyot sóhajtva rakta le az újságot, hogykarórájára nézzen. Vége jelentette ki, s nekem nagyot dobbant a szívem ahogyfelállva ránk nézett, mert azt hittem észrevett valamit. Ám megnyugvássaltöltött el, hogy csak a lapokat szedte összeelőlünk.