Kuo szemszöge

- Értem, két almás, három meggyes pite, és egy üveg pezsgő. – olvastam vissza az asztal rendelését, miközben zaklatottan az órára pillantottam. Csöppet sem boldogított a tudat, hogy már rég zárnom kellett volna, ám még mindig csak rendeltek, és mintha a sors sem akarná, hogy elinduljak még a pultnál is iszogatott pár ember.

Vajon minden rendben van a két jómadárral? Néha olyan akaratos tud lenni a lányom, nagyon elkényeztettük. Fogalmam sincs miért de nem féltem Artentől, nem tűnik pedofilnak, de mégis szól a vészharang a fejemben, mert alig pár napja ismerem.

Hogy vonhattam bele a magánéletembe? Eddig mindenkit távol tartottam magamtól mondván, hogy Mimi a legfontosabb, s a barátaim is lassan elkoptak. Alig beszélgetek néha egy-egy emberrel telefonon, de jön ő és minden áthúz. Vendéglátós nyelven szólva amit eddig kialakítottam ment a levesbe. Oh, tényleg a telefon..

A lehető leggyorsabban szervíroztam a süteményeket az üveg pezsgővel egyetemben, s öt poharat is az asztalra készítettem. Visszarohanva a pulthoz fizetettem az egyik illuminált alakot, aztán dobtam még egy sört a másiknak aki szintén nem volt jobb állapotban, de úgy döntött támasztja még a pultot. Végül magamhoz vettem a mobilom, hogy Atrenre írjak.

Én

Hello, hogy vagytok?

Felforgatta már a lakásod?

Rettenetesen vártam a választ, pedig még alig küldtem el az üzenetet, csak toporzékoltam egyhelyben. Szerencsére a visszajelzés hamar jött.

Arten

Még nem sikerült neki, mert leláncoltam a tv elé.

Én

Ne szórakozz. Mit csináltok?

Arten

Mimit valóban leláncolta a mese, velem se foglalkozik.

Veled mi a helyzet? Nem végeztél még?

Én

Elvileg az a szokás, hogy amíg vannak addig nem mehetek el.

Aztért csak várd ki a végét, mert ha távozik az asztalom úgy penderítek ki mindenkit, hogy a lábuk sem éri a földet. Ez nem kocsma.

Arten

Oh, nem lennék a helyükben. Azért ne erőszakoskodj,

nehogy a rendőrségre kelljen mennünk érted.

Én

Nem jönnétek el értem, hogy kiszabadítsatok?

Arten

De ha egy királylány lennél jó sok pénzzel, talán.

Aztán lehet, hogy a banyától én is félnék. Igaz is, a mai

viselkedésed alapján jobb banya lennél mint királylány.

Erre a mondatára önkéntelenül felnevettem. Jobb is ha fél tőlem..de várjunk csak miért akar ez nőt csinálni belőlem?

Én

Ha nem tűnt volna fel pasi vagyok, egyiknek sem lennék jó.

Arten

Hajjaj, dehogy nem, nagyon is feltűnt! És milyen szexi!

Én

Hanyagoljuk ezt. Dolgoznom kell.

Ezzel a lendülettel lezártam a telefonom. Elfelejthetné már végre azt az estét. Igaz, nem beszéltük meg, de nincs is mit. Szándékosan kerültem a témát, hisz az egy véletlen baleset volt, amiről nagy részben ő tehet. Nekem családom van, komoly apuka vagyok. A kalandokat szeretném ezen túl is hanyagolni. Jobb lenne ha megemésztené.

Na jó, egy komoly kapcsolat azért jöhetne, mert bevallom nekem is szükségem lenne valakire, akinek támaszt nyújthatok a nehéz napokon, vagy aki mellett felkelhetek reggelente. Azonban ha lenne is esély rá, akkor se működne a munkám miatt. Rengeteg időt töltök az étteremben. Gondolkodnom se szabad ilyeneken, mert Miminek épp elég törés, hogy két „apukája" van. Már ha Markot nevezhetjük annak. Túl sok az ellenérv, szóval amíg fel nem nő biztos, hogy csak érte élek.

- Uram fzsethetnék? – tette fel az egyik kezét a pulton fetrengő alkesz, mintha csak az iskolában lenne.

Bár a nyelve így is összeakadt, azért megkockáztattam egy kérdést, miután a pénzügyeket rendeztük, hátha tud válaszolni. – Haza tud menni, ne hívjak egy taxit?

- Okéé. – hangzott tömör válasza.

Mivel a város egyik legnagyobb társaságát hívtam, meg sem lepett, hogy 5 percet ígértek, amíg a bérautó megérkezik, ezért gyorsan a mosogatóba tettem poharát, majd kinyitottam az étterem ajtaját, gondolván, hogy úgy sem árt egy kis szellőztetés. Felsegítettem emberünk, s vonszoltam magam után. Lassú léptekkel tettük meg ezt a kis utat, de legalább a kocsira nem kellett várni, és ahogy bedobtam a hátsó ülésre vissza se nézve fordultam be munkahelyemre, ahol már az asztalnál lévők is indulásra készen álltak. Elég szép összeget hagytak maguk után, ennek köszönhetően a borravalóval sem fukarkodtak. Épphogy elhagyták a helyiséget, mikor én már oltottam is le a lámpát, hogy bezárjak végleg és Artenhez induljak.

A hűvös szellő kellemesen simogatta arcomat, s az utcai lámpák homályos fénye világította meg a járdát előttem. Fáradtnak kellett volna lennem, csakhogy felpörgetett a tudat, hogy végre a lányomért mehetek. Siettem, ezért sem pakoltam le a mosatlant, vagy éppen takarítottam fel. Úgy is minden nap megcsinálom, és most vészhelyzet van, szóval ha reggel korábban érek be nem lesz gond. Az út nem volt hosszú Artenig, és valamiért arra is emlékeztem melyik ajtón kell dörömbölni, ezért nem hívtam fel.

- Jövök! – kiabált ki a falap zárjával babráló, s én nagy levegőt véve sétáltam be mellette a lakásba, hisz soha sem gondoltam volna, hogy még visszatérek.

Arten mutatta az utat a nappali felé, miközben elhaladtunk a szobája mellet melynek zárva volt az ajtaja. Aztán a konyha következett, ahova ugyan csak egy kis bepillantást nyertem, mégis furcsa melegség töltötte el hasam az asztal láttán ahol megcsókoltam. S a nappaliba érve már kissé feszült voltam.

- Jól vagy? – Fordította oldalra fejét Arten.

Nagyot nyelve adtam értelmes választ némi bólogatással egybekötve. – Ühüm.

- Biztos? – Húzta fel féloldalasan szemöldökét.

Tényleg nem esik le neki, hogy zavarban vagyok? – Igen minden rendben, csupán elfáradtam. Mimi?

- Itt alszik a kanapén. – Mutatott le lányomra, akit eddig észre sem vettem, pedig mellette álltam. Szép mondhatom, jó apa vagyok!