Reggel a meghitt, együtt ébredést az ajtó hangos csapódása zavarta meg. Szemeim azonnal kipattantak, messzire sodorva az álmosságot, és rögtön magamra húztam a takarót, és felültem. Jungkook megdörzsölte szemeit, és kómásan felállt, hogy Taehyungra nézzen, aki keresztbe font karokkal állt előtte, és topogott a lábával, mivel nem volt épp nyugodt kedvében.

- Mi a fasz.. - vette szemügyre Kook a férfit. Eddig talán másnap hitte?

- Nem, te vagy egy szál faszban, és igazán megtanulhatnál már öltözködni! - vágta a fejéhez, majd a székhez lépett, és hozzávágta a nadrágját a másikhoz. Rám nézett, és nem kellett neki fél másodperc, hogy leessenek a dolgok. - Ah, így már értem. Kilátszik a derekad Minie. - nevette el magát, én pedig csak még jobban magam köré csavartam a takarót. Lehetne ennél megalázóbb a helyzet?

- Jöttök már basszus? - tört be az ajtón Yoongi is, én pedig hangosan sikítva egyet a fejemre húztam a takarót, és összehúztam magam. - Miért most kell délig aludni? - vonta kérdőre Jungkookot.

- Most mit vagytok úgy oda? Csak holnap indulunk. Na, menjetek ki, mielőtt páros lábbal rúglak ki az ajtón.

- Te pedig kezdj valamit a lompossal, mielőtt levágom! - nem bírtam ki, hangosan felnevettem Tae beszólására. Becsukódott az ajtó, én pedig csináltam magamnak egy kis rést, hogy levegőhöz jussak a takaró alatt, mert kezdett melegem lenni, és légszomjam, Jungkook azonban máshogy gondolta, és bevágódva mellém, lehúzta fejemről.

- Nagyon tetszik a helyzet. Ha már így feloldódtál, te is kezdhetnél vele valamit.

- Oh nem, nekem most a fürdőben van dolgom. - mosolyodtam el, és felültem, azonban nem mentem sehova, mivel a ruháim a földön voltak, én pedig meztelen vagyok.

- Végül is. - rántott vállat. - Ott is el lehet intézni. - egy határozott mozdulattal lerántotta rólam a takarót, és kezei közé kapva a saját fürdőszobája felé vette az irányt, amit én eddig észre se vettem. Hányszor voltam már ebbe a szobába? Hányszor aludtam itt? És nem vettem észre egy kurva ajtót a falon?!

Lábával nyitotta ki az ajtót, hogy bemenjünk, és megnyitotta a csapot, ami gyorsan megtöltötte a hatalmas kádat. Lerakott középre, és bemászott mellém. A kis cseles, tudta, hogy ha szélre rak, nem engedem be magam mögé, ezért ezt megelőzve így oldotta meg.

- Hova mentek? - kérdeztem, mikor már nem mocorgott egyikünk se.

- Jössz te is. - jelentette ki, mire hátra néztem, ő viszont egy csókot lopott magyarázat helyett. - San Francisco-ban van egy kis dolgunk. - félre nyeltem a saját nyálamat, mikor meghallottam a hely nevét.

- Mi dolgotok lehet Kaliforniában?! - akadtam ki, pláne azon a részen, hogy én is megyek. - Mégis mikor akartál erről szólni? Mit vigyek? Egyáltalán meddig maradunk?

- Nyugi. - ölelt meg, miközben jóízűen nevetett a kérdésáradatra. - Nem kell hoznod semmit, csak is a rúzst, amit ma fogsz kapni Taehyungtól. Mindent megoldunk, hogy mire oda érünk ott legyen, de nem lehet nálad a fegyvered.

- Miért?

- Mert repülővel fogunk menni, ott pedig ellenőriznek. Muszáj úgy viselkednünk, mint a civilek, mert különben lebukunk. - ezzel meg is válaszolta azt a kérdésemet, hogy miért ne magángéppel megyünk. Azt nem értettem, miért kell beilleszkednünk a többiekhez, de lesz még időm kérdezősködni. - Jimin és Taehyung fognak velünk jönni. - sóhajtottam egyet, és beharaptam ajkam, nehogy kicsússzon rajta a kérdés, hogy miért nem Yoongi jön Jimin helyett.

Ahogy azt mondta is, délután bejött a szobába Tae, és átadott egy ugyan olyan rúzs-kést, mint amit elvesztettem. Azt mondta, a többi felszerelés már ott lesz, mikor megérkezünk, mint például az átlátszó adóvevő, amit a fülembe rakva észrevehetetlen mások számára, valamint a fegyvere is velünk jön, csak nem lesz nálam az utazás során. Kiderült, hogy egy hatalmas rezidenciára fogunk menni, mégpedig egy partira, és az ellopott pendrive-ért, amit még anno az én segítségemmel szereztek meg. Azt hittem, az is odalett a tűzvészben, de ezek szerint rosszul tudtam. Felmerült a kérdés, hogy ha egy rendezett bulira megyünk, ahol olyanok lesznek, mint mi, azaz maffia szervezetek, miért kell civilként viselkednünk, de gondolom mindennek megvan a miértje, amit ki is fogok idővel deríteni.

- Még valami. - nézett vissza már az ajtóban, mivel távozni akart. - A rúzst jól dug el, mert ha besípol, és lebukunk, nem fogunk tudni ott megvédeni. - mondta, majd becsukta az ajtót. Ez remek, mégis hova tegyem, ha nem a hajamba?..... Ezt most direkt adta a tudtomra, hogy barátkozzak a gondolattal, vagy véletlen jött ki így? Baszódj meg Kim Taehyung!

-----------

Jungkook pov's

Másnap reggel mind helyet foglaltunk a taxiba, ami a reptérre vitt. Rettentő fontos lenne visszaszerezni, amiért megyünk, elvégre a mi birtokunkban volt, de ezt úgy kell kiviteleznünk, hogy senkinek se tűnjön fel. A többiek segítségével kiderítettük, melyik szervezet birtokában van jelenleg, ezért is levelezek vele már hónapok óta, és ezért kaptunk meghívást a partira. Ez egy jó lecke lesz Jiminnek is, hogy visszarázódjon, nálunk hogyan is mennek a dolgok, és remélem Ry is megenyhül felé, mikor látni fogja, hogy változni akar. Teljesen bízok benne, hogy nem fog nekem támadni, elvégre mindent megbeszéltünk, és bár látom a szemébe, hogy még mindig mérges rám, azonban az embernek meg kell tanulnia elengedni a dolgokat, pláne ennyi idő után.

A reptéren vettem észre, hogy Ry lemaradt, ezért megvártam, hogy mellém tipegjen. Belém kapaszkodott, de úgy, mint akinek fájdalmai vannak. Halkan zihált, pedig nem sétáltunk annyit, hogy ennyire elfáradjon.

- Baj van? - megrázta a fejét, és elindult a fiúk felé, akik türelmetlenül intettek, hogy haladjunk már. Az ellenőrzésen mi voltunk az elsők. Le kellett minden fémet vennünk, mint például a fülbevaló, illetve egyéb ékszerek. Még az övemet is, de volt időm visszatenni, amíg a többieket ellenőrizték.

Mikor Ryhoz értek, kissé ideges lettem, nehogy észrevegyék a kis kést, de ahogy láttam ő is meg volt ijedve. Szemével folyamatosan követte a kis csipogó botot, ami jelzi, hogy van e valahol valami, de semmi hangot nem adott, ezért tovább engedték. Most, hogy nézem, eléggé fáradt lehet, elvégre a járása is furcsa.

Ki kell mennie a mosdóba? Már öt perce figyelem, ahogy szinte percenként helyezi át egyik lábát a másikra, valamint csúszik le és ül fel a székben. Akkor miért nem szól?

Most, hogy jobban megfigyelem, arca még mindig ki van pirulva, pedig már egy ideje a repülőn ülünk. Beteg lenne? De hiszen tegnap nem volt semmi baja..

A hajával is csak akkor szokott babrálni, mikor ideges, most pedig szinte egyesével tépkedi. Várjunk.. ki van engedve a haja. Mikor megyünk valahova, mindig össze van fogva a...

Széles mosoly húzódott arcomra, és piszkos gondolatok százai lepték el fejemet. Még egy ilyen helyzetben is, engedelmeskedik a parancsnak, miszerint a kis rúzsba rejtett kést hordja mindig magánál. Mondhattam volna neki, hogy azt is készítse ki, és majd vár ránk a hotelban, mint a többi dolog, de meg se fordult akkoriban a fejemben az ellenőrzés. Már az elejétől kezdve nem volt ínyére ez a dolog, most mégis, mivel nincs más választása, megtette. Hihetetlen.

Kezemmel térdére fogtam, ami miatt felém fordította fejét, én azonban lehunytam a szemem, és hátradőltem. Ujjammal apró köröket rajzoltam bőrére, miközben kínzó lassúsággal kezdtem feljebb csúsztatni tenyerem. Combján különösen elidőztem, valamint kihasználva az apró terpeszt, amiben elkaptam, becsúsztattam a belső részre a kezem, és ott haladtam egyre feljebb. Hallottam, mikor fordul el, így kinyitottam a szemem, hogy megszemléljem az arcát. Szemei csukva voltak, alsó ajka beharapva, ujjai pedig görcsösen szorultak egymásnak, miközben nagyokat sóhajtott, fejével pedig aprókat biccentett oldalra. Imádom, hogy ilyeneket tudok belőle kihozni. Minden apró rezdülését.

Majdnem felértem nőiességéhez, mutató ujjam már súrolta, mikor hirtelen odakapott, és rám nézve visszatolta a kezem combja közepére. Dühösen nézett, mégse tudtam komolyan venni a ködös tekintete miatt. Füléhez hajoltam, és próbáltam nem elnevetni magam.

- Csak nem szűkösen ülünk odalent? - pufogva nyitotta válaszra száját, de inkább lenyelte indulatát, és sóhajtott egyet.

- Ezért kinyírlak, ha megérkezünk. - súgta ő is, nehogy meghallja valaki. Nem tudtam abba hagyni a piszkálását, elvégre nagyon tetszett a helyzet.

- Majd meglátjuk, ki készít ki kit. - elpirulva könyökölt az ablakba, hogy a továbbiakban a felhőket nézegesse. Elégedetten ernyedtem el a székben, és hajtottam álomra feje, elvégre nagyon messze vagyunk még.