- Taehyung, mire véljem ezt? - vonta kérdőre az immáron pánikba esett férfi a másikat, aki csak nagy mosollyal az arcán megrántotta a vállát, és lengetni kezdte karjait, elvégre két ember is fegyvert tart Zico felé, így ő feleslegessé vált.

- Szeretek játszani. Pláne akkor, ha én irányítom. - válaszolta, ami látszólag mind a két ember agyát felhúzta. Nem tudtam mást tenni, csak a falhoz szorulva nézni mi történik , elvégre ezt kérték tőlem. - Mindig is elfogult voltál. Bevallom, kurva nehéz volt bekerülni hozzátok, és kivívni a bizalmadat, de tudod mi a te legnagyobb problémád? Annak szabad kezet adsz, akiben feltétel nélkül megbízol.

- Végig...

- Igen, végig. Az elejétől fogva. Én nem vagyok olyan töketlen, mint Jimin. - nézett bosszúsan a férfi felé.

- Zárjuk rövidre. - felelte Jungkook, majd felhúzta a fegyvert, és Zico feje elé emelte, aki bár nem volt valami jó helyzetben, elmosolyodott.

- Meg akarod ölni a gyerek apját? Kegyetlen vagy Jungkook. - bár nem nekem mondta, de szavai az én fülemben csengtek. Nem akarta elhinni, mit mond, ezért rám nézett, én viszont eltakartam arcomat és elfordultam. Nem akartam a szemébe nézni. Nem akartam, hogy tudja, igaza van.

- Te szemét! - kiáltotta, amibe belerengett a pince, majd csak annyit lehetett hallani, hogy kiüríti a tárat a férfi testébe. Már az első golyó betalált, elvégre fejbe ment, ő azonban nem elégedett meg egyel. Úgy lövöldözte, mintha kimeríthetetlen lenne a tár, szemében pedig égett a tűz, ami bárkit felégetett volna, akire csak ránéz. Ez a valaki Jimin volt. Elé lépett, és csak úgy, mint Zico-nál, a fejéhez szegezte. - Térdre! - olyan határozottan mondta, hogy nekem is megrogyott a lábam hangja hallatán. Jimin tette, amit mondott, Jungkook pedig felhúzta a fegyvert, mégse történt semmi. Mindenki megfeszülve várta a másik ember halálát, a férfi ujja azonban nem húzta meg a ravaszt.

Leengedte kezeit, és megrázva fejét hátat fordított a férfinek.

- Még így se tudlak megölni. - suttogta nem is neki, inkább saját magának, majd gondolva egyet behúzott egy akkorát az arcába, ami miatt a férfi elájult. - Szedd össze! - intett Sugának, aki Jin segítségével felemelték a férfit a földről. Mikor elém ért, ijedten néztem fel rá, bár tudtam, hogy nincs mitől félnem. Nem fog bántani, még ezeknek az információknak a birtokában sem.

Sóhajtott egyet, és gyengéden megragadta a kezemet, hogy elinduljunk kifelé. Nem jöttek egyedül, nagyon sok ismeretlen férfi állt a ház előtt, akik mivel nem minket vettek célba, ezért evidens volt, hogy velünk vannak. Minden olyan gyorsan történt és zúdult a fejemre, hogy nem értem el a kocsiig, még előtte összeestem. Remélem nem azért, mert az egész egy álom volt, és mikor kinyitom a szemem, még mindig abban az idegen szobában leszek az ellenség karmai között.

---------

Kipihenten keltem fel. Nem ébresztett semmi, volt időm aludni, és az is dobott a kedvemen, hogy mikor kinyitottam a szemem ismerős helyen voltam. Nagyon is ismerős helyen. Egyedül feküdtem az ágyon, a szobában nem volt senki, mégis nyugodt voltam. Itthon vagyok, és vége van.

Pár perc múlva lépett csak be Jungkook az ajtón, aki azonnal rám pillantott, és észrevéve, hogy ébren vagyok az ágy mellé sietett, hogy leüljön.

- Jól vagy? - nézett rám. Egy pillanatra elvesztem szemeiben, amit oly rég láttam már. Ismét csillogtak, ahogy azt megszokhattam, és olyan közelségben voltak, ami azt sugallta, hogy vigyáznak rám.

- Sajnálom.. - jelentettem ki, és ölemben levő kezemre pillantottam. - Amit mondott, az... - nem akartam kimondani, de tudtam, hogy muszáj lesz. Meg kell békélnem vele, hogy..

- Nem vagy terhes. - felelte magabiztosan, ami nagyon meglepett. - Míg aludtál, Hoseok vett tőled vért. Egy Faul nevezetű gyógyszert adtak be neked, ami legyengíti a szervezetet, utána pedig rosszullétet produkál, ezért gondolhattad azt, hogy teherbe ejtett.

- De ez.. - sóhajtottam fel, majd elengedtem könnyeimet, amik felgyülemlettek a szemem sarkában. - Nem másít a tényen, hogy.. megcsaltalak.. Annyira sajnálom! - kezembe temettem arcomat, és előre hajoltam combjaimra, hogy ne kelljen látnia a fejemet. Rettenetes volt bevallani, hogy lefeküdtem egy másik pasival, mikor út szeretem, és csak nem rég jöttünk össze. Ha most ez miatt elveszítem.. azt nem élném túl.

- Ry. Nézz rám. - fogott vállamra, és megpróbált feltolni, én azonban nem hagytam neki, helyette inkább elhúzódtam, amit egy rosszalló morgással díjazott, majd karomra fogva magához rántott. Ellentétesen ültem mellette, míg az ő lábai a földön voltak, az enyémek az ágy közepén, de így csak még jobban magához tudta vonni mellkasom, miközben simogatni kezdte fejem. - Nem haragszom. Nem a te hibád volt ez az egész, és sajnálom, hogy belekevertelek. Ne érezd magad emiatt rosszul. Sose kell visszagondolnod arra, nem fogom felhozni, és nem neheztelek egy kicsit sem. - minden oldalról megközelítette a dolgot, hogy felfogjam a mondandóját. Nem hittem neki, hogy van ilyen jószívű ember, ezért ruhájába kapaszkodva sírtam ki bánatomat, hogy elengedjem.

A meghitt pillanatot Taehyung rekesztette be, mikor kopogás nélkül, ahogy szokta, benyitott a szobába.

- Na, már csak te hiányoztál. - állt fel nevetve Jungkook, majd kezet rázott a férfival.

- Ellenőrizted, hogy nincs e nála fegyver? - mutatott felém.

- Ha meg akar ölni, majd megfojt. Én itt is hagylak titeket. - nézett vissza rám, majd kiment a szobából egyedül hagyva a férfival, aki összekulcsolta ujjait, és beharapott ajkakkal nézett rám.

- Most.. Utálsz.

- Igen. - bólintottam.

- De nem voltam áruló! Csak így tudtunk eljutni odáig, hogy lekapcsoljuk őket. Ráadásul én bocsánatot kértem már az elején!

- Ezt arra a gyér ,,Sajnálom-ra" értetted?! - kiáltottam rá, mire összerezzent, és mint egy katona, kihúzva magát vigyázzállásba állt. - Na ide figyelj! Innentől kezdve, leszarom milyen titkos az akció- indultam meg felé - milyen személyes az ügy - böktem mellkasára - Vagy bármilyen kifogás, ami még létezik a földön, mindenről tudni akarok, ha érint engem a dolog, ha nem! Megértettél?

- Igen, Kisfőnök!

- Nagyon jó, akkor kezdheted azzal, hogy mi történt Jiminnel, és Jungkook miért nem tudja megölni! - látszólag nem volt ínyére a téma, de jelenleg leszarom azt is. Beszélni fog, ha beledöglik is.

- Ő.. Nagyon régi barátja volt Jungkooknak. Gondolom, tudsz Mina-ról. - bólintottam, mivel az a fele a történetnek tiszta. - Mikor meghalt, Jimin teljesen felborult, mivel az elején könyörgött Jungkooknak, hogy tartsa életben, ő pedig megígérte, hogy nem esik bántódása. Az apja azonban máshogy döntött. Nem tudta túltenni ezen magát, ezért megkereste az ellenséget, és átállt hozzájuk, kitálalva az összes információval rólunk. Ki voltunk nekik szolgáltatva, de megoldottuk, és így jutottunk el idáig. Most jelenleg az alagsorban van.

- Tehát él. - szűrtem le a lényeget.

- Nem fogja tudni megölni. Győzködni próbálja, de hajthatatlan. Nem tudom, mi lesz ebből, de..

- Bármi is legyen, Jungkookra van bízva. - fejeztem be mondatát, ami nagyon nyögve nyelősen indult.

- Akkor.... - lépett elém kitárva kezeit. - Megbocsájtasz? Nem fogsz éjszaka álmomban megfojtani?

- Azt nem. - nevettem fel, és magamhoz öleltem. - Viszont jössz nekem egy új rúzzsal. Meg fülbevalókkal, amit az a vadállat kitépett a fülemből. - ami azóta már gyógyul félben van. Utolsó mozzanatként ujjamra simítottam, és megnyugodva fogtam rá a rózsára. Ezt az egyet nem vették el tőlem, és ahogy Jungkook is mondta... Megvédett.