Semmit sem aludtam. Hogy is tudtam volna? Egész éjjel álltam, csakis akkor ültem le, mikor lábaim már nem bírtál tartani a testem, és olyannyira elzsibbadtak, hogy összeestem. Az állóképességem teljesen cserbenhagyott, ahogy az időérzékem is. Csak a rácsos ablakon tudtam kémlelni a világot, és nagyjából belőni, hogy olyan négy óra lehet, mivel alkonyodik. Elképzelésem se volt, mi fog velem történni, mert nem vagyok hajlandó elmondani az új rejtekhelyünket. Ha választanom kell, inkább meghalok, minthogy feladjam őt. Már a gondolat is megrémiszt, hogy valószínűleg ez fog történni.

Annyira fáradt voltam, hogy szinte már állva aludtam, mikor ismételten kinyílt az ajtó, ám most Jimin jött be rajta.

- Még mindig nem akarsz köpni? - kezdett bele azonnal a vallatásba, én azonban határozottan megráztam a fejem.

- Még mindig nem találtátok meg? - vágtam vissza. Fújtatott egyet, de most nem lett ideges, helyette ugyan úgy vigyorogni kezdett, mint ahogy tegnap tette Zico.

- Nem vagy valami okos. Ha olyan fontos lennél Jungkooknak, már rég megtalált volna. De nem is keres.

- Honnan veszed? Azt mondtad, nem tudod hol van! - válaszomra csak még inkább nyerő helyzetben érezte magát. Kinyitotta az ajtót, és mint egy előre megrendezett filmben, beengedte a kint várakozó férfit, akit mikor megláttam, nem akartam elhinni, hogy itt van.

- Meglepődtél? - nevetett fel, majd a nála magasabb férfi vállára helyezte kezét, mintha régi jó barátok lennének. - Ő is, ugyan úgy, mint én, átállt. Szerencsére, még időben. - tette hozzá.

- Hazudsz! - néztem rá, majd Taehyung felé vetettem egy kérdő pillantást, azonban arcán a tiltakozás legkisebb jele sem volt látható. - Taehyung..

- Te is észrevetted, hogy mostanában már nem jöttünk ki olyan jól. - mondta, de úgy, mintha az én hibám lenne, hogy nem vettem észre a jeleit. - Őszintén szólva már az elején is nehéz volt eljátszani, hogy szimpatikus vagy, de a látszat miatt, muszáj volt.

- Nem... - ráztam meg fejem, magamat nyugtatva, ami természetesen lehetetlen volt.

- Mit gondolsz, ki írta fel az ablakra azt? Kimiko? - nevetett fel. - Ő csak egy egyszerű szobalány volt.

- Nem igaz. Hallottam, mikor bevallja, hogy ő volt! - elvégre, te magad vittél le oda, hogy végignézzem a halálát.

- Persze, hogy bevallotta, elvégre megfenyegettem. Élveztem, hogy mindenki úgy táncol, ahogy én fütyülök.

- Jungkook megbízott benned! - kiáltottam rá, V helyett azonban Jimin válaszolt, ugyan olyan hangnemben, mint ahogy én.

- Én is bíztam benne! Nekem is sok mindent ígért, amit utána nem tartott be!

- Nem az ő hibája a húgod halála! - miután kimondtam, rögtön ajkaimra tapasztottam a kezem. Lebuktattam saját magam.

Feje rögtön vörösödni kezdett, keze pedig már lendült is arcom irányába. Hamar találkoztam a padlóval, ahogy a cipője orra is a gyomrommal.

- Te még csak arra se vagy méltó, hogy Minára gondolj!

- Miért? Akkora hatalmatok van, hogy ilyet követelhetsz? - hajamhoz fogva kipattintottam a rúzst, és egy elég hosszú vágást ejtettem a combján, mikor ismét meg akart rúgni. Nem hagyom, hogy kénye-kedve szerint cselekedjen, harcolok, amíg csak tudok.

- Megöllek! - nyakamat kezdte szorongatni, Tae azonban rögtön elhúzta tőlem az ideges fiút, aki nem értette, miért nem fojthat meg.

- Emlékezz, mit mondott Zicco. Menjünk. - intett fejével a bejárat felé, hogy egyedül hagyjanak. Nem akartam hinni senkinek. Taehyung is átállt, csak úgy, mint Jimin? Minden eddigi emlékem vele... Hazugság? Kényszerből tette, hogy én se vegyem észre a terveit?

Bár kissé nevetséges még a gondolat is, de miután vártam pár percet, az ajtóhoz sétáltam. Nagyot néztem, mikor a kilincs lenyomódott, én pedig ki tudtam menni a szobából. A folyosón nem volt senki, ezért továbbra is kezembe tartva a kést, amit ez a két idióta nem vett el tőlem, a falhoz szorulva araszolgattam előre, teljes mértékben a hallásomra hagyatkozva.

- Mit csináljunk vele? Miért nem hagyod, hogy megöljem? - hallottam meg Jimin hangját. - Nem fog köpni, ha megkínozzuk se!

- Tudom. Ezért nem bánthatod. Nem lenne értelme. - válaszolta Zico, halál nyugodtan.

- Eddig nem ellenkeztél, ha meg akartam ölni valakit.

- Ez a lány azonban érdekel engem.

- Mi? - böktük ki egyszerre Jiminnel. Szerencsére mély hangja elfedte az enyémet, így nem hallhatta meg egyik se.

- Gondolj bele. Túlélte az apját, azt pedig nem hiszem, hogy ecsetelnem kellene neked, milyen kegyetlenségekre volt képes. Ráadásul halálosan retteg, mivel elraboltuk, mégis képes harcolni magáért. Egy ilyen nő való mellém. - még a gyomrom is felfordul ezeket hallva. Miket képzel ez magáról? És ami még fontosabb rólam?

- Mert te azt gondolod, hogy majd elfogad téged, mint pasiját? Ez gusztustalan.

- Fiatal vagy még, kölyök. - sóhajtott fel, és mocorogni kezdett, ami miatt én is hátráltam pár lépést, mégse tudtam elmenni. - Nem az a lényeg, hogy mit akar, hanem, hogy mi történik. Egy olyan nő is tud gyereket szülni, aki nem akarja azt. Nem igaz, Ryung? - hangja élesen karcolta a levegőt, ahogy a fülembe jutott. Lépteit magam mellett hallottam addig, amíg meg nem láttam mellettem a férfit. - Tudod, magadat elrejtheted, de az árnyékodat nem igazán. - mutatott le a földre, ahol jól kivehető volt, hogy itt vagyok. Az elejétől fogva tudta.. Meg akart érinteni, de én felemeltem kezem, benne a kis tárgyal, és elléptem tőle.

- Ne érj hozzám!

- Ugyan, ne ellenkezz. Nincs esélyed. - mikor ezt kimondta, hátulról valaki a derekamra fogott, majd megragadva csuklómat annyira megszorította, hogy kiesett belőle a rúzs. A földön tompán koppant, majd Zico kezébe került. Tudtam, ki van mögöttem, elvégre ilyen közvetlenül, ilyen stílusban senki se nyúlna hozzám.

- Be akarod nekem mesélni azt, hogy te is hozzájuk tartozol, mikor te se dobtad fel Jungkookot? Mi ez az egész Taehyung?! - életemben még sosem kiabáltam ennyire.

- Nyugodj meg Minie, a végén még elájulsz.

- Ne hívj így! - vágtam vissza, mire zsebre dugta kezét, és elmosolyodott.

- Persze, hogy nem tudom hol van, elvégre Jinen kívül senki se tudja annak a helynek a pontos címét. - hazudik. Ő is ugyan olyan barátja volt Jungkooknak, mint Jin. Legalábbis ezt mesélték nekem. - Nekem csak az volt a feladatom, hogy Jiminnek segítve felgyújtsam a kastélyt, az már nem, hogy kövessem őket.

- Kezd idegesíteni, hogy minden parancsomat szó szerint teljesíted. Néha nem ártana egy kis plusz melót végezned. - tette csípőre kezét Zico, V pedig széttárta karjait, és megrántotta vállát.

- Ne aggódjatok. El fog jönni érte. Míg ott voltam, láttam milyen kötelék alakult ki közöttük. Jungkook nem mondana le róla. Viszont addig is - felém lépett, ami miatt megfordultam, és hátrálni kezdtem, pontosan két lépést, hiszen a fal mellett voltam, így nem tudtam hova menni. - Mi lenne, ha megnéznéd, mi van a pincében? Lehet, hogy az majd meggyőzne arról, hogy beszélj.