Me: Mondd meg neki, hogy kicsit később megyek és azért nem neki írtam, mert sajnos nem lett volna időm magyarázkodni

Aaliyah❤️: Okés, várunk. Anya üzeni, hogy hozd be a gyűrűt

Me: Az mindig nálam van, csak épp nem az ujjamon😅

Aaliyah❤️: Nem is Shawn lett volna, ha nem szúrja el így😂

Me: De én így szeretem🙊😁😍

Aaliyah❤️: Ez aranyos😍😍

Me: Figyu, mennem kell. Hamarosan én is ott leszek, csak még van egy kis dolgom

Aaliyah❤️: Okii szia❤️

Me: Szia❤️

Szinte rohanva siettem le a lépcsőn, majd a konyhába érve egy húzásra leküldtem a pár perccel hamarabb már odakészített kávémat. Az apa karjai közül figyelő Heidire néztem, aki tekintetem elkapását követően elvigyorodva markolta meg apa pólójának a nyakát. Mosolyogva léptem eléjük és a kislány puha arcára egy puszit nyomtam, miközben apa vállára támaszkodtam.

- Csak okosan - mosolygott apa, miközben a kezembe adta Heidit. - tudod a tervet - nevetett fel halkan, mire vigyorogva bólintottam és anya előtt elsietve neki is adtam egy puszit, majd Heidit a babahordozóba téve felkaptam az előre kikészített fekete tornazsákot és a cipőmbe bújva már indultam is.

A sarki kisbolt volt az első állomás, hisz Shawnnak szinte szükséglete, életfeltétele volt valami nasi. Miután a néhány fogáravaló csemegét beszereztem, a fekete táskába dobva folytattam az utam. A következő cél az utca másik végén található buszmegálló volt, ahonnan bejutottam a belvárosba. Heidi időközben elaludt, így kissé könnyebb dolgom volt, nem kellett rá annyira odafigyelni. Nem kellett nézni, mikor esik ki a szájából a cumi, vagy az ehhez hasonló apróságokra.

A busz egyenesen a park mellett állt meg, én pedig ott leszállva indultam egy ékszerbolt irányába.

- Miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva a fiatal nő, aki a pult mögött felállva letette a telefonját és rám öszpontosítva kedvesen várta a válaszomat.

- Ez furcsa lesz, de egy eljegyzési gyűrűnek szeretnék egy dobozt. Elegáns, de egyszerű legyen - motyogtam, mire a hölgy kihúzott egy fiókot a pult alól és néhány darabot az üveglapra helyezve állított választás elé.

- Nincs ebben semmi furcsa - nevetett fel halkan, majd egy fekete, bordó masnis dobozra mutatott. Igazából mindegy volt a doboz, nem is izgatott annyira, így gondolkodás nélkül rábólintottam. A nő megilletődve vette ki a dobozt a többi közül, talán meglepte a gyorsaságom. Bár igaz, elég döntésképtelen az ember, ha egy ékszerboltban jár, ritka a pár perc utáni végítélet. - köszönjük a vásárlást, viszont látásra.

- Én köszönöm. Viszlát - köszöntem el mosolyogva, majd az épület elé érve kivettem a szerzeményt a fehér zacskóból és a csomagolást a kukába dobtam, míg magát a dobozt immáron a gyűrűvel együtt Heidi mellé helyeztem.

Következő megálló: kórház.

A lift egészen a harmadik emeletig meg sem állt, amit furcsálltam, de betudtam annak, hogy reggel volt, így a nagy forgalom is éppen kezdett ébredezni. Ezzel letudva a dolgot sietve indultam Shawn szobája felé. Heidire néztem, aki akkor a másik nagyszüleivel való első találkozás előtt állt. A tervet követve, miszerint Heidinek mindenképp ébren kell lennie, felkeltettem a kislányt, Ő pedig kissé nyűgösen nyöszörgött egy picit, majd ásítva tudatta velem, hogy minden oké, indulhat az igazi hadjárat. Ezt látva óvatosan benyitottam a szobába, a bent tartózkodó személyek pedig elnémulva figyelték, hogy ki zavarja meg Őket, bár amint megláttak, elmosolyodva engedtek fel, mondván, hogy "Óh, ez csak Kim!".

- Úúh, muti - sikoltott fel Aaliyah a kezemben lévő babahordozót bámulva.

- Hé - nézett rá kissé mérgesen Shawn - lehet, hogy alszik...halkabban!

- Jaj bocs, Mr. Apu - öltötte rá a nyelvét a lány, mire Shawn mosolyogva forgatta meg a szemét. - fent van?

- Igen, az előbb ébredt fel - mondtam, közben mintha csak megsimogattam volna a kisbabát, a dobozt a kezembe véve közeledtem feléjük lassan. - Ő lenne az - mosolyogtam, miközben a Mendes-család felé fordítottam a babahordozót. Láttam az olvadozó tekinteteken, hogy totálisan nyert ügyem volt, hiszen a három új családtagot azonnal lefoglalta a kisbaba, akit a hordozóval együtt Shawn ágya végébe raktam - ezeket neked hoztam - fordultam Shawn felé, miközben a fekete zsákot levettem a hátamról. Már csak Ő koncentrált rám, a többiek minden figyelmüket Heidire szentelték

- Csokis süti - csillant fel a szeme, ahogy a nasik sokaságába túrva előhúzta a sárga csomagolású édességet. - diétás? - döbbent le a felirat láttán. - Cukormentes? Na ne már - mordult fel hitetlenkedve.

- Attól, hogy nekünk igen, neked még nem muszáj inzulinozni. Jobb, ha megelőzzük a bajt. Legalább te legyél egészséges - simítottam végig az ágy szélén ülő fiú igencsak borostás arcán. - legközelebb borotvát hozok - nevettem fel halkan, mire elmosolyodva sóhajtott fel.

- Kedves, hogy így vigyázol rám, de mellettetek ennyi erővel simán lehetek cukorbeteg én is - mondta, mire értetlenül vontam össze a szemöldököm és kérdőn néztem rá. - mert ti külön-külön is, de együtt Heidivel olyan édesek vagytok, hogy....

- Bolond - vágtam a szavába nevetve, mire Ő is nevetni kezdett. Mellé ülve figyeltem, ahogy gyorsan pakolta ki a zsák tartalmát és mindent egytől egyik az ágya mellett lévő kis éjjeliszekrényre rakott, majd mikor látszólag végzett, mosolyogva nézett rám. - lenne itt még valami - motyogtam, miközben a zsebembe nyúltam.

- Kezdjek félni? - kérdezte nevetve, mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.

- Ne...csak hunyd le a szemed - utasítottam, mire kissé bizonytalanul, de tette amit kértem. A dobozt csukva, de magam felé fordítva tartottam. - nyújtsd ki a kezed - mondtam, mire izgatottan elmosolyodva két tenyerét felém nyújtotta, én pedig a balba helyeztem a dobozt, mire meglepetten nyitotta volna ki a szemét, de a meglepetést eltakarva szóltam rá. - ne! Még ne nézd!

- Ez félelmetes - nevetett fel, miközben jobb kezét a dobozra helyeztem, nem sokkal később pedig az ujjait irányítva kinyitni is segítettem neki. - basszus, Kim, ha ez az, amire go....

- Hé! Van kedved megkérni a kezem, Bébi? Mert az arcod olyan édi...

t h e  e n d

______

Ne sííírj...

Mondom ezt én, aki szintén bőg🤔 Hihetetlen, hogy ezt is lezártuk... Hamarosan jövök egy kis interaktív "játékkal", utána pedig az epilógussal. Addig is:

CSAK AZ AKA

2018. 07. 27.

//2018. 11. 10.
Szombat