Tintin❤️🐒: Heidi éhes...

Tintin❤️🐒: Kimie ne csináld ezt, a kislányotok az én karjaim közt sír, mert éhes

Tintin❤️🐒: Na ne szórakozz, én esküszöm átmegyek!

Tintin❤️🐒: Indulok...

Me: Gyere nyugodtan

Tintin❤️🐒: Eddig miért nem tudtál írni??

Me: Nem akarod tudni

Tintin❤️🐒: 😒😒

Tintin❤️🐒: Akkor viszem, gondolom most nem sok kedved van mászkálni

Me: Ezt eltaláltad

- Jövök - motyogta valószínűleg csak a biztonság kedvéért Martin, majd benyitott a szobába. - egy órája is fent volt, de akkor a vihar miatt. Ahogy a hangok meg a villámok csillapodtal, Heidit is sikerült elaltatnom, de most már biztos éhes - mondta, miközben a síró kislánnyal együtt lépkedett felénk.

- Köszi, de tényleg - mondta Shawn, mire Martin és én meglepetten kaptuk rá a tekintetünket. Sohasem hittem volna, hogy egyszer normálisan beszélnek majd egymással, erre mit ad Isten? Shawn Mendes köszönetet mond egy apróságért Martin Deeksnek...őrület, nem igaz?

- A szex utóíze beszél belőled - nevetett fel Martin, mire egy jól megszokott, tipikus "megöllek" pillantást küldtem felé, amit a jó öreg, klasszikus nyelvöltéssel nyugtázott. - nincs mit, nagyon szeretem Őt - mondta mosolyogva, közben felém nyújtotta Heidit.

- És köszönöm, hogy miután majdnem véglegesen elcsesztem az életem te itt voltál Kimnek meg Heidinek és vigyáztál rájuk amíg észbe nem kaptam. És ha már ilyen érzelgős vagyok: bocsánatot szeretnék kérni mindenért és ha lehetséges, valahogy tiszta lappal kezdni - mondta, mire elképedve néztem rá, Martin pedig a hibát kereste, várta a sértést és az ehhez hasonló negativitást, a gúnyt vagy a szarkazmust. De meglepő módon Shawn most nem rejtett semmi ilyesmit a szövegébe, látszólag teljesen komolyan beszélt. - megoldható?

- Azt hiszem igen - motyogta Martin. - akkor izé... Martin Deeks - nyújtotta a kezét, mire Shawn zavartan nevetve csóválta meg a fejét.

- Most a te érdekedben inkább ne fogjunk kezet - vakarta meg a tarkóját Shawn, Martin pedig kissé szomorkásan nevetett fel. - Shawn Mendes - biccentett.

- Azt - mutatott az éjjeliszekrényre, pontosabban a zsebkendőre dobott gumira Martin. - kurva gyorsan takarítsd el onnan - nevetett fel újra, mire ajkamba harapva túrtam bele idegesen a hajamba. - upsz, Kimie mérges.

- Nem, csak egy: a baba éhes és rohadtul nincs kedvem kikelni az ágyból és elmenni megetetni, csak mert te jót bámészodsz itt. Kettő: Shawn, te meg hogy a francba bírod szemelőtt hagyni az ilyeneket?

- Éppen kibékül a barátod meg az egyik legjobb barátod és te itt hisztizel? - kérdezte felvont szemöldökkel Martin, de persze ezután nevetni kezdett, akárcsak Shawn.

- Szörnyű vagy Gertler - vigyorgott Shawn, mire idegesen felsóhajtottam és csak ekkor jutott eszembe: Shawn féltékenysége és birtoklási mániája majd intézkedik helyettem.

- Hát jó srácok, akkor én megetetem a babát. Shawn, remélem téged nem zavar, hogy egy másik pasi fogja stírölni a mellem - mondtam, miközben pár perccel azelőtt felkapott pólómat elkezdtem feltűrni.

- Ne - kiáltott fel Shawn, mire nevetni kezdtem, hisz a nagy hanghoz ijedt arckifejezés is társult, majd egy furcsa reakciót vont magával, pontosabban hirtelen átölelte Martint és ezzel a lendülettel fordította nekem háttal. - menj ki, kérlek - köszörülte meg a torkát zavartan, miután elugrott Martin mellől.

- Te meg ne tapizz pucéran, kérlek - nevetett fel Martin is, Shawn pedig kínosan elmosolyodott. - utána is vigyázzak rá?

- Nem szükséges, köszi - mosolyodtam el, Martin pedig ezt tudomásul véve már hátat is fordított. - jó éjt!

- Nektek is - intett az ajtóból és már el is tűnt. Shawn mosolyogva ült le mellém és karomon végigsimítva nézett le Heidire, aki akkor már neki is látott az evésnek.

- Hát én nem bírom, hogy lehet ennyire aranyos? - kérdezte vigyorogva, mire halkan felnevetve döntöttem a fejem a vállára, Ő pedig hasonlóan cselekedve fejemre helyezte sajátját. - Imádom, egyszerűen rajongok érte. Tudod, olyan fangörcsöm van tőleb- mondta nevetve, mire felvont szemöldökkel kuncogtam fel. - nem viccelek, Bébi. A kiscsaj a végzetem.

- Lehet egy csúnya kérdésem? - kérdeztem halkan, mire fejét levette enyémről és összevont szemőldökkel nézett rám. - H-ha választani kéne, hogy Heidi és én, vagy az életed...szóval...mi lenne a válaszod..?

- Természetesen az életem - nevetett fel halkan, mire ajkaim megremegtek és döbbent, fájdalmas, na meg csalódott tekintettel néztem fel a fiúra, aki bár időközben nevetését lefokozta egy büszke vigyorra, mégsem éreztem tőle jobban magam. - ti vagytok az életem, Kim! Ez most olyan, mintha neked választani kéne két tojás közül. Ugyanaz.

- Nem olyan biztos az! Lehet, hogy az egyik egy kisbaglyot rejt, a másik meg egy záptojás - motyogtam halkan, mire mosolyogva forgatta meg a szemeit.

- Ti vagytok az én kisbaglyaim, mert nélkületek az életem egy záptojás. Nyálas voltam, de így talán megérted, hogy mindennél fontosabbak vagytok nekem.

* * *

- A rohadt életbe már - morogtam kicsit sem boldogan, Shawn pedig mellettem felnyögve adta a tudtomra, hogy ezennel sikeresen felébresztettem. Morogva kezdett mocorogni, miközben én kissé idegesen nyúltam folyamatosan rezgő telefonom után. - ki a tököm írkál ilye....apa???

- Halkabban már - morogta Shawn, mire morcosan hajítottam a fejére a párnámat egy "nesze" kíséretében, hátha az tompít valamit a hangokból. - kösz.

- Apa írt - böktem meg a vállát, mire kezét az általam érintett felületre helyezve tudatta velem, hogy most még igazán hagyhatnám. De mit nekem az Ő érdeke?? - Shaaawn - kezdtem rázogatni az oldalánál fogva és habár én közben nevetni kezdtem, Ő továbbra is szó és egyéb reakció nélkül tűrte, hogy ide-oda rángatom. Szórakoztatott, hogy ki volt nekem szolgáltatva és aranyosnak tartottam, hogy álmosságából adódóan engedte, hogy tulajdonképpen azt tegyek vele, amit csak szeretnék. Én pedig ugye ezt természetesen kihasználtam és miután hasára fordult, én a derekára ülve kezdtem összeborzolni a haját

- Ilyenkor olyan szívesen meghalnék pár percre - motyogta a párnába, mire felnevetve feküdtem rá. - aludni akarok! Olyan vagy, mint egy kisgyerek aki az apját nyúzza reggel, mert játszani akar vele.

- Apuci, játssz velem - súgtam a fülébe mosolyogva, mire pár másodpercre megnémult.

- Hát jó - vont vállat, majd egy hirtelen mozdulattal lelökött magáról, így én az ágy végében kötöttem ki. - játszok veled, Babygirl.

- Ouh, Istenem - nyögtem fel nevetve, amikor óvatosan puszilgatni kezdte a nyakamat, majd pólómat hirtelen feltűrte a kulcscsontomig és domborulataimon folytatta előző tevékenységét. - Heidiset játszol - kérdeztem továbbra is nevetve, mire Ő is nevetni kezdett.

- Ha ilyeneket mondasz közben, nem fog menni a játék - nézett fel rám vigyorogva, mire a telefonom ismét megrezzent, ezzel pedig észhez térített. Sóhajtva ültem fel, pólómat megigazítottam és a készülék irányába nyúltam. - Babygirl - sóhajtott szomorúan.

- Bocsi - sóhajtottam én is, majd a beszélgetést megnyitva olvasni kezdtem.

Apa: Szia...

Apa: Csak arra gondoltam, megbeszélhetnénk a dolgot

Apa: Persze csak ha te, illetve ti is benne vagytok

Apa: A ti az te és Shawn

Apa: Na?

_______

Tütütü tümtütümtütümmm
⬆️
Ez annak az illuminati confirmednek a hangja lenne😂😂😂

Kellett rá várni, tudom, de most itt van💞💞
Én pedig végre itthon, szóval főzöm is a teát😏😏🙈

2018. 07. 10.
Kedd

//2018. 11. 07.
Szerda