Shawn hangosan felnevetett, én pedig nem győztem arckifejezésemmel meglepettséget és idegességet sugározni felé. A semmiből kezdett nevetni, apró előjelet sem mutatott felém, csupán feltört a torkából egy rövid, de annál hangosabb és gúnyosabb kacaj, amivel félő volt, hogy felkelti a békésen alvó Heidit. Összevont szemöldökeimmel intettem figyelemre, mire csak a telefonját tartotta felém.

- Nagyon vicces - morogtam, miután elolvastam, hogy aznap éjjelre hatalmas vihart jelentettek be. - ezen nevetsz?

- Óh nem, Édes, én már egyel előrébb járok - nevetett tovább, én pedig értetlenül ráncoltam össze ismét, majd emeltem fel egyik szemöldökömet. - csak elképzeltem a jelenetet, ahogy hirtelen rámnézel az első villámnál.

- Pokolra jutsz, Mendes - motyogtam, majd felálltam mellőle. - átnézek Martinhoz, ne csinálj hülyeséget.

- Még ilyet...mint egy kisgyereknek - morogta megjátszott sértődöttséggel, mire halkan felnevetve nyitottam ki magam előtt az ajtót.

- Merem állítani Drágám, hogy Heidi kevésbé gyerekesebb nálad - mondtam, majd a választ meg sem várva csuktam rá az ajtót. - mizu? - léptem be Martin szobájába, mire az ágyában fekvő fiú meglepetten mosolyodott el.

- Hát te mi járatban erre? - kérdezte, közben telefonját kikapcsolta és felült. - Amúgy semmi, kicsit unatkozok.

- Csak belestem, hogy miújság veled - mondtam, miközben leültem mellé. A vékony takaró mellkasáról ölébe hullott amikor felült, így alaposan kidolgozott izmos felsőteste láthatóvá vált.

- Ma lesz vihar - mondta vigyorogva, majd hirtelen szomorú tekintetre váltott. - ja, de most itt van Shawn...nem bújsz majd hozzám, mondván, hogy félsz. A barátod fog ma a karjaiban elaltatni, nem én...

- Próbálj meg nem ilyenekre gondolni - sóhajtottam, közben közelebb mászva hozzá átöleltem a nyakát, Ő pedig karjait átdobta a hátamon, így derekamat ölelve húzott magára. - csak próbáld kicsit máson törni a fejed.

- Mondjuk azon, hogy mi lett volna, ha aznap éjjel nem szólok bele és lefekszünk?

- Martin...

- Jó, befejezem...egyelőre. Csak mindig eszembe jut az a majdnem egy év amit úgy töltöttünk, mintha egy család lennénk. Amikor Heidi megszületett és szinte beköltöztem hozzátok a kórházba. Vagy mikor együtt altattuk Heidit. Vagy amikor hármasban mentünk vásárolni. Vagy mikor anyáék elmentek a nagyiékhoz és ti addig nálunk voltatok végig. Életem legszebb majdnem egy éve volt, amit veletek tölthettem. De ennek most vége...

- Sajnálom - motyogtam, közben kicsit hátrébb mentem. - de értsd meg kérlek, hogy Shawn visszajött.

- Sajnos megértettem. Csak azt nem, hogy hogyan tudtad neki megbocsátani, amit tett.

- Én sem értem, de sikerült. Most pedig lehet, hogy inkább visszamennék hozzájuk - motyogtam, Martin pedig csak vállat rántott. - jó éjt!

- Neked is Kimie, álmodj szépeket - köszönt el, én pedig mosolyogva intettem neki, majd becsuktam az ajtót.

- Van egy baromi jó ötletem, de ahhoz Heidit...hát...szóval le kéne passzolni - mondta Shawn, mire nemes egyszerűséggel felmutattam a középsőujjam és a fejemet csóválva ültem le Shawn mellé. - de naaa, Kimie! Legalább csak hallgasd meg!

- Ha már azzal jár a dolog, hogy Heidi nem lehet itt, akkor az biztos hogy valami tizennyolc pluszos móka, amihez nekem most nagyon nincs kedvem. Meg nemrég szereztük vissza és te már le is akarod rázni...

- Neked is jó lenne, Bébi! Mindig az van, hogy a vihar velejárója a hisztid, olyankor félsz és nem tudsz aludni és van, hogy órákig szenvedsz. Na...most órákig élvezkedni fogsz - mondta vigyorogva, mire sóhajtva forgattam meg a szemem. - elterelem a gondolataidat a viharról, észre sem fogod venni, hogy odakint hogy dörög az ég, a sikolyaid el fogják nyomni, a villámokat pedig nem fogod látni az elvakultság miatt, annyira tetszeni fog amit csinálok majd veled.

- Nagyon csábító kis ajánlatot dobtál össze amíg Martinnál voltam, de el kell, hogy szomorítsalak: nem fogunk ma szeretkezni.

* * *

- Martin, vigyáznál ma éjjel Heidire? - hadartam nevetve, Shawn pedig mellettem elsietve vitte a megilletődött fiú felé a kisbabát. - Ha sír mert éhes, akkor írj de semmiképp se gyere át!

- Istenem Kim, ez már kicsit sok - motyogta Martin, habár elvette Shawntól Heidit.

- Kösz a segítséget és ne haragudj. Jó éjt - hadartam ismét, Shawn pedig visszasétált mellém.

- Jó éjt...meg minden, amit most csinálni fogtok - morogta, mire intettem neki és Shawnnal együtt siettünk át a szobánkba.

- Ez kicsit gonosz volt - mondtam, közben becsuktam magunk mögött az ajtót. - de most nem érdekel, csak tedd amit tenni akarsz - mondtam, mire mosolyogva lépett elém és seperc alatt levette a pólómat, majd egy hosszú csók közben a nadrágomat is lehúzta rólam.

- Hallottad? - kérdezte mosolyogva, mire értetlenül vontam össze a szemöldököm. Shawn büszkén elmosolyodott, majd megfogta a kezem. - akkor jó úton járok...az előbb dörgött az ég.

- Ja, azt hallottam, csak nem érde....azta - nevettem fel döbbenten, majd beletúrtam göndör hajába. - ez durva.

- Shh, inkább figyelj arra, hogy az állapot fennmaradjon és ne érdekeljen a vihar, csak én - mondta mosolyogva, mire levettem a pólóját és puszilgatni kezdtem a nyakát meg a vállát. - sietnünk kéne - nézett ki az ablakon, mire elmosolyodtam és ledobtam magam az ágyra. Shawn vigyorogva kúszott felém és miután már semmi sem fedte a testünket óvatosan simított végig mellkasomon és onnan lefelé haladva hasam aljánál állt csak meg, ezzel párhuzamosan tolta felém csípőjét, én pedig felsóhajtva markoltam bele a párnába.

Hosszú percek múltán csak az ágy egyenletes neszezése és a halk sóhajok vegyültek a bőr a bőrön hangokkal, ez a három dolog pedig betöltötte az egyébként csendes szobát. Shawn mosolya egy pillanatra megmutatta magát egy villámnak köszönhetően, a fény miatt megcsillant homlokán és nyakán az izzadtság. Vágytam az újabb villámra, hogy lássan azt a gyönyörű és elégedett mosolyt, akartam, hogy a vihar több fényt adjon Shawn csodás lényének.

Egy óriási dörgést követően egy nagy tenyér siklott végig az oldalamon, én pedig kicsit összerezzentem, de elmosolyodtam. A vihar megadta azt a különleges érzetet az együttlétnek, amit kezdem megkedvelni, Shawn pedig ezt észrevéve lehajolt hozzám és izzadt arcát nyakamba nyomta

- Tetszik, mi? - zihálta halkan, bár mosolya így is tisztán kivehető volt a hangjából.

- Egyszerűen csodálatos - súgtam, mire felegyenesedett, így egy hosszú villám közben izmos teste művészi vonásokat vetett árnyék képében a világos falra. - most már nem a hisztim, hanem a szeretkezés lesz a vihar velejárója - nevettem fel halkan, Ő pedig kezeinket összekulcsolva mosolyodott el.

- Ez boldoggá tesz - mondta, majd a hangos mennydörgés közben érzéki csókot nyomott kissé talán már csókmarta ajkaimra.

______

Bocsánaaat:c a késés ellenére remélem tetszett a rész.

Kövess Instán😝 @korhazi.agyon_sm.ff / @pemzsoo
Illetve Twitteren is: @mendussy3
Ja, és...itt Wattpadon is😂💞

2018. 07. 07.
Szombat

//2018. 11. 05.
Hétfő