- Vissza akarok menni - néztem rá Shawnra, aki ijedten törölt le egy könnycseppet az arcomról. Chicago unalmas utcáit jártuk egy taxival, a város mintha kihalt volna. Ez fogható talán arra, hogy nyár vége ellenére nagyon hideg volt, az eső esett és minden olyan szürke lett. Már nem úgy néztem Chicagora, mint mikor nyaralni jöttem, egy egészen más érzés fogott el, mikor a városra gondoltam. - Chicago rossz hely, Shawn, menjünk vissza Torontóba, kérlek!!

- De Bébi, most szálltunk le, mert vissza kellett jönnöd - emlékeztetett a tényekre Shawn, miközben az egyik kezében Heidivel, a másikban egy táskával szállt ki a taxiból, majd nagy nehezen a zsebébe nyúlt, előhúzta a pénztárcáját és fizetett a sofőrnek, aki elvitt minket Martinék házához.

Me: Itt vagyunk a ház előtt

Tintin❤️🐒: Van csengő, Baba😂

Me: Jó, inkább haladj, mert oké hogy tető alatt vagyunk, de jól tudod, hogy Heidi nem barát az esővel

- Fél az esőtől? - kérdezte Shawn, mire sóhajtva néztem rá. Sose szerettem, ha bárki figyeli az üzeneteimet és ezalól Shawn sem volt kivétel.

- Nem fél, csak nem szereti - mondtam, mire az ajtó kinyílt és Martin mosolygós arccal nézett rám és már Heidit kereste a kezemben, majd mikor tekintete találkozott Shawnéval és meglátta, hogy a kislány az Ő karjai közül mosolyog rá, már kicsit más arckifejezése lett. - szia - köszöntem mosolyogva, majd megöleltem.

- Ja hogy ez akkor is él, mikor Shawn itt van? - kérdezte nevetve. - Hát okés.

- Figyelj, ezt szabad, mert most elvégre nem abban ajánlod fel a segítséged, hogy életet viszel Kimie akkor még kissé haldokló nemi életébe - kontrázott mosolyogva Shawn, mire a mellkasára csapva csúnyán néztem rá. - de nyugi haver, én már intézkedtem.

- Nála fogsz aludni, te barom, Ő ad neked szállást, amíg a házad nem lesz újra lakható és a kislányoddal meg velem akarsz lenni. Ő segít neked, idióta, most ne szemtelenkedj vele - motyogtam mérgesen, mire sóhajtva forgatta meg a szemét és elmotyogtott egy bocst. - és akkor sem piszkálod, amikor mi elmegyünk - mutattam rá a mutatóujjammal Shawnra, aki ismét sóhajtott, csak akkor kicsit hangosabban, majd figyelmen kívül hagyva minden mást, lenézett Heidire, bár meglepődött, hogy a kislány kezei rendíthetetlenül Martin felé nyúltak.

- De Heidi, én vagyok az apukád - motyogta, bár Heidi továbbra is Martin felé nyújtózkodott. - istenem - morogta idegesen, majd Martin felé nyújtotta Heidit, aki a boldogságtól felnevetve fogta meg Martin arcát és szokásához hűen simogatni kezdte a borostákat.

- Én is itt akarok maradni veletek együtt - sóhajtottam, miközben Shawnhoz bújva átkaroltam a derekát. Ő is ugyanezt tette, bár kissé értetlenül nézett le rám. - nem akarok visszamenni - motyogtam, majd Shawntól ellépve Martin karját fogva húztam be a konyhába, ezzel Shawnt egyedül hagyva az előszoba és a nappali közt. Martin kezébe nyomtam a telefont, amin azóta se volt megnyitva apa kérdése, így csupán az értesítések között megkerestem apa üzenetét és Martin felé mutatva vártam, hogy elolvassa a rövid de szinte már gyilkos kérdést. - na, mit szólsz? - kérdeztem idegesen, mire döbbenten nézett rám.

- Régóta tudom, de most már ki is mondom. A szüleid két idióta szadista állat, Kimie!

- Tudom én azt nagyon jól - morogtam, majd sóhajtva hajtottam hátra a fejem. - most mit csináljak??

- Tudod, ha én most saját szívből beszélnék, azt mondanám, hogy válaszd Heidit, mert akkor Shawn nem áll többé az utamban és van esélyem. De mivel a szívem a tiéd, így fejből kell logikusan gondolkozni. Látszólag Heidit választod, Shawn meg ott lesz neked titokban - sóhajtott lehajtott fejjel, mire én is sóhajtva léptem elé és megöleltem. Sokszor nem látszott, de hihetetlenül sajnáltam, amiért egy olyan lányba szeretett bele, aki ezt nem tudta viszonozni, sőt, gyereke és mondhatni barátja is volt. Mindig próbáltam messzire menni vele, hogy kicsit érezze magát jól Ő is, így az ölelkezés már alap dologgá vált, puszikat is gyakran kapott és a neki tetsző perverz gondolataimat is szívesen mondtam ki hangosan. Tudta, hogy mindez szinte csak játék, tudta, hogy nekem ez nem jelentett semmit és tudta, hogy csak az Ő boldogsága érdekében csinálom, de mindezek ellenére próbálta ezt elfelejteni és egy-egy puszi, vagy esetleg az egyetlen csók közben arra gondolni, hogy én is éppúgy szeretem Őt, mint Ő engem. - Shawn annyira szerencsés...

- Ne kezdd, kérlek! Tudod jól, hogy az ilyenek hogy szoktak végződni - sóhajtottam kérlelően, mire tekintetét a padlóról rám emelte. Éppen könnyesedő szemeivel újra lefelé kezdett nézni és a levegőt kifújva hatalmasat nyelt. - tudod, hogy imádlak, de...

- De Ő az a srác, aki igazán megdobogtatja a szíved, akitől rózsaszín ködben lebegsz és pillangók repdesnek a gyomrodban. Tudom, tudom Kim, neked Ő az a srác. De ezt az érzés érzem én is veled kapcsolatban annyi különbséggel, hogy nekem rohadtul fáj már a gondolat is, hogy tudnom kell, hogy neked már kisbabád van a szerelmedtől, hogy mással vagy boldog és nem velem. Fáj a tudat, hogy Őt öleled igazi szerelemből, Őt nem színészetből csókolod meg, vele nem hiány vagy kényszer miatt bújsz ágyba, hozzá szeretetből bújsz oda és nem sajnálatból.

- Kérlek - sóhajtottam remegő hangon és már éreztem, hogy engem se sok választott el a sírástól. Rossz volt Őt így látni.

- Fáj, nap mint nap fáj, hogy amíg én minden este veled fekszem és reggelente is a te gondolatoddal ébredek, te másnak adod a szíved és mást szeretsz. Neki nem szánalomból vagy illemből írsz szívet, szereted és vele akarod leélni az életed. Én is ilyen akarok lenni, de Ő itt van, Ő, aki elhagyott téged és a még a hasadban lakó kislányát, napokig, hetekig, hónapokig eltűnt, majd egy év után egy repjeggyel megoldott mindent. Túl jószívű vagy ahhoz, hogy haragudj rá, mert szereted. Majdnem annyira szereted Őt, mint én téged...

- M-Martin! Fejezd be - kezdtem hátrálni, Ő pedig elém sietve nyomta a kezembe Heidit és a konyha másik végébe ment a pulthoz, ahol leült és feltételezem valami alkoholos italt öntött magának. - ne csináld ezt, jó? Mindkettőnknek rossz. Tedd azt le és...és menj el inkább sétálni. Az is biztos megnyugtatna.

- Hagyj most békén, kérlek! Pakoljatok ki Shawnnal a vendégszobában, aztán menj el sétálni te és vidd magaddal a kis családodat. És ha már így megmondjuk egymásnak, hogy mit csináljon a másik, akkor utána igazán haza is mehetnétek Heidivel, hogy megmondd a szüleidnek, hogy a kislányodat választod a szerelmed helyett. Aztán este ha gondolod visszajöhettek Heidivel, Shawn itt lesz, bújj oda hozzá, csókold meg és tedd boldoggá. Legalább neki legyen jó, ha már nekem nem lehet.

* * *

- Nahát, ti nem Torontót járjátok Shawnnal? - kérdezte apa, ahogy beléptem a házba Heidivel. - Ejj, pedig azt hittem.

- Hagyj már békén - sóhajtottam, miközben Heidit a kanapéra fektettem és a szájába adtam a cumit. - miért nem a két családom közt kell választani? Egyszerűbb lenne, rávágnám, hogy Shawnnal és Heidivel élnék szívesebben, mint veletek - mondtam és én magam is meglepődtem az újonnan érkező ötleten. - ahogy betöltöm a tizenkilencet, tuti lelépek!

- Már ha addigra Shawn nem csal meg párszor és nem csinál gyerekeket még sok nőnek, vagy ha úgy nézzük olyan kislányoknak, mint amilyen te vagy. Olyan naív középiskolás lányoknak, akik elhiszik neki, hogy szereti Őket, aztán pár jó kis éjszaka után teherbe ejti mindet és magukra hagyja. Hát nem így jártál, édes kicsi lánykám? Nem ez történt veled?

- Hagyj már békén - ismételtem magam kissé erőteljesen, Heidi pedig a hangszíntől megijedve nézett rám.

- És még vigyázni se tudsz rá - morogta, majd felvette Heidit a kanapéról.

- Tedd Őt le, egy ujjal sem érhetsz hozzá! Ha ez segít abban, hogy elengedd, akkor csak szólok, hogy Shawn is fogta ma, puszilgatta meg minden, Shawn az apja, a neve Heidi Mendes és...

- Dehogy Mendes - nevetett fel, majd tovább ringatta a kislányt.

- De át fogjuk nevezni. Vagyis én fogom, mert Shawn azt hiszi, hogy az Ő nevét viseli - motyogtam, mire nevetve csóválta meg a fejét.

- Naív vagy és kissé tudatlan, a vezetéknevet nem lehet megváltoztatni, marad Gertler - mondta, majd a kislánnyal együtt a konyhába ment.

- Már hogy ne lehetne? - kiáltottam utána idegesen, bár választ már nem kaptam. Tudtam, vagyis akkor titkon már csak reméltem, hogy Heidi Gertler helyett át lehet keresztelni Heidi Mendesre. Hiszen okom volt rá, hogy Gertlernek neveztem el, hogy a saját nevemet adtam hozzá, arra pedig sokkal nagyobb okom volt, hogy meg akarjam változtatni.

Me: Hamarabb megyek vissza. Pakolok pár napra ruhát és elmegyek innen. Nem bírom velük tovább!

Shawnie🙈💞: Mit csináltak már megint? És Heidit nem hozod????

- Ja, és még nem kaptam választ! Heidi vagy Shawn? - kérdezte vigyorogva, bár következő, döbbent és hitetlen arckifejezését elnézve rá kellett, hogy jöjjek: neki voltak már számításai, amiket a válaszommal keresztbehúztam.

- A picsába is, tudod mit!? Shawn!

_______

Hihi🙈😂

Még most írj kommentet, ezután másról lesz szó és az érzések, amik most kavarognak benned, lehet addigra eltűnnek🤷‍♀️

Sokan kérdezik meg még mindig, hogy mi a nevem Instagramon. Az igazit úgy gondoltam, nem árulnám el, vagyis egy ideig még biztosan nem😅 De ahol tudtok követni, ott a nevem változatlanul is pemzsoo. Ott megtudhatjátok, hogy szinte percre pontosan mikor jön a következő rész, vagy ha esetleg nem lesz rész akkor az miért van, új könyveket is ott jelentek be, tulajdonképpen ilyenek. Tegnapelőtt volt egy rövid live, úgy gondoltam, hogy ott majd spoilereket is fogok mondani, meg esetlek magamról is olyanokat, amiket egyébként nyilvánosan maradandóvá nem tennék. Pl. a város ahol lakom, az életkorom vagy ilyenek😅

Na mindegy, ez majd még csiszolódik, addig is kövess nyugodtan: pemzsoo 💞💞

2018. 07. 01.
Vasárnap

//2018. 11. 02.
Péntek