- Mennyi ideig lesztek itt? - kérdezte, miközben bezárta az ajtót. Heidi némán figyelt minket a babahordozóból, közben ujjait rágcsálva vigyorodott el Shawn látványától. - Vihetem én? - kérdezett újra, mire bólintva felé nyújtottam Heidit, Ő pedig boldogan vette el tőlem.

- Csak négy napra pakoltam, vész esetén még van cuccunk az ötödikre. Szeretnék magamtól hazamenni, ha apáék hívnak, akkor már nem jöhetek többet vissza. Ha magamtól visszamegyek, akkor viszont nem lesz nekik gyanús és jöhetünk máskor is.

- Imádom, hogy ilyen okos vagy - mondta mosolyogva, majd másik kezébe téve a babahordozót ujjaival végigsimított kézfejemen. - mennyi az esélye annak - kezdte, közben összekulcsolta az ujjainkat. - hogy egyszer olyan lesz minden mint régen?

- Semennyi - mondtam, mire meglepetten kapta rám a tekintetét. - azóta született egy kisbabánk, vele már nem lehet olyan minden, mint régen. Más lehetne változatlan, csak apáék sem kedvelnek már...

- Ők képesek lesznek szerinted valaha is megbocsátani? - kérdezte halkan, mire megszorítottam a kezét.

- Muszáj lesz nekik - hajtottam egy pillanatra vállára a fejem, majd egy puszit nyomtam az arcára, Ő pedig elmosolyodva nézett le rám.

Az út további része meglepően csendesen telt, Shawn és én élveztük egymás társaságát, Heidi pedig időközben egyenletes szuszogásával jelezte, hogy elaludt. Kéz a kézben sétáltunk egy parkban, a cél pedig az a torontói erdő volt, ami Shawn tetoválásán is látható.

- Figyelj, ez nekem nem megy, nem bírom tovább - sóhajtott fel Shawn, mire megilletődve kaptam rá a tekintetem. - eljöttél, miután ott hagytalak és mosolyogva fogod a kezem. Tudom, hogy mondham már, de ez így túl könnyű és túl szép, hogy igaz legyen. Tudom, eső után szivárvány, de...de utána jön a vihar és romba dönt mindent. Félek, hogy megint el fogom rontani valahol, rohadtul félek, hogy elveszítelek titeket...rettegek már attól is, hogy belegondolok, hogy magamat ismerve el foglak magamtól taszítani és te pedig szépen lassan kiszeretsz majd belőlem.

- Nyugodj meg, jó!? Lett volna időm kiszeretni belőled, de a majdnem egy év is nagyon kevés volt erre. Mert ahhoz nekem a világ végezetéig élnem kéne, hogy az irántad érzett szerelmem egy kicsit is csökkenjen - mondtam, mire felsóhajtva hajtotta le a fejét.

- Amúgy mi most nem vagyunk együtt, igaz? - kérdezte, mire felnevettem és a hasamat fogva álltam meg, így mivel egymás kezét fogtuk, Shawn is megállt. - M-mi az?

- Mi ez a kérdés? - kérdeztem nevetve, mire zavartan vállat vont. - Őrült vagy - nevettem tovább

- Az lehet, de még mindig nem válaszoltál.

- Nem vagyunk együtt, mert még nem kérdezted meg - mondtam pimaszul, majd újra elindultam. Az erdő már javában látható volt, valójában már szinte benne sétáltunk. A kicsit sötétebb hely láttán Heidire nézve futott át a gondolat az agyamon, hogy vajon nem lesz-e neki rossz odabent. - bocsi - motyogtam, miközben elővettem a zsebemből a rezgő telefonomat. - Martin az - mondham, majd felvettem. - szia.

- Kim, nagy baj van - hadarta, mire ijedten nyeltem egy nagyot. - most van rajtad egy lila póló és egy fehér short, igaz?

- M-hm...a rohadt életbe, honnan tudtad? - kérdeztem idegesen, Shawn pedig ijedten nézett rám.

- Vannak képek, Kim...Shawnon hiába van napszemüveg, mindenki felismeri. Shawn Mendesnek gyereke van? Shawn Mendes összejött a volt barátnőjével? Shawn és Kimberly a közös gyerekükkel sétálnak? - idézgette feltehetően a sok cikk címét. - Baromira szoríts, hogy Andrew vagy Nica ne lássa meg a képeket!

- Basszus, hogy a fenébe csinálják ezt? Alig negyed órája léptünk ki a házból!

- Nem tudom, Kim - motyogta, mire felsóhajtva hajtottam hátra a fejem. - amúgy gyönyörű vagy az összes képen.

- Izé...köszi. És köszönöm, hogy szóltál, most le kell tennem. Bocsi, szia!

- Szia Kimie...

- Mi a baj?? - kérdezte idegesen Shawn, mire elhadartam neki mindent. Zavartan vakarta meg a tarkóját, közben fotósok után kutakodva nézett szét. - Akkor viszont el kell, hogy bújjunk. Andrewék tényleg nem tudhatják, a több kép pedig csak nagyobb esélyt ad arra, hogy eljusson hozzájuk a hír.

- Ez őrültség, semmi szükség arra, hogy elbújjunk. Csak menjünk haza és....

- A bokorba - mondta hangosan, majd nem csak hogy berohant egy bokor mögé, de engem is magával húzott.

- Te idióta vagy, apának meg anyának igaza van, neked elment az eszed - néztem rá elcsodálkozva, Ő azonban csak nevetve csóválta meg a fejét. - tulajdonképpen miért is jó ez neked? A bokor mögött bújkálás lett az új hobbid, vagy csak kielégít, erre izgulsz vagy valami más hülye ok?

- A hülye ok az, hogy imádok veled baromságokat csinálni és ezzel beavathatjuk Heidit is - magyarázta, miközben próbált minél jobban elbújni.

- Ne is próbálkozz, Shawn, akkora cula vagy, hogy te itt nem fogsz tudni elbújni - nevettem fel, mire felvont szemöldökkel és mosolyogva nézett rám. - szegény Heidi milyen szülőket kapott - nevettem fel a még mindig alvó kislányt elnézve, majd beletörődve, hogy Shawn szerint normális dolog egy bokorban bújkálni, leültem a babahordozó mellé.

- A legjobbakat kapta - ült le mellé Shawn is, majd átkarolt és sóhajtva vont magához. - ide akarok költözni veletek.

- A bokorba? - kérdeztem nevetve, hiszen reménykedtem, hogy nem a bokorra gondol. De Ő Shawn Mendes, nála nem lehet tudni...

- Ami azt illeti, igen! Itt olyan szép minden és tök jó kis helyünk lenne - magyarázta, majd nézelődni kezdett. - az lehetne Heidi szobája - mutatott egy kis zugra két bokor közé. - ez meg lehetne a nappali.

- Persze, igen, én is úgy gondoltam - nevettem fel, majd felálltam és Heidit is felemeltem. - menjünk vissza hozzád, jó?

- Nálam vagyunk - motyogta, miközben kimászott utánunk a bokorból. - Mától itt lakom.

- Vicces is lenne ha egy világhírű sztárocska a bokorban aludna a gyönyörű luxusháza helyett - nevettem, közben megfogtam Shawn kezét és elindultunk vissza hozzá.

* * *

- Szerintem már álmos - mondta elgondolkozva Shawn, ezzel megtörve a nappaliban kialakult csendet. Felvont szemöldökkel néztem rá, majd megjátszott büszkeséggel ütögettem meg a vállát.

- Hű, Shawn, nem gondoltam volna - csóváltam meg a fejem, majd a néha már elbóbiskoló Heidire néztem. - Elvégre már mindjárt alszik, lehetséges, hogy álmos.

- Milyen aranyos, hogy ennyit alszik - mondta mosolyogva Shawn, közben óvatosan felemelte a kanapéról Heidit. - felviszem, lefektetem aztán jövök - mondta, majd a kislánnyal együtt indult az emelet felé.

Mosolyogva dőltem hátra a kanapén és elgondolkoztam, hogy tulajdonképpen milyen szerencsés vagyok. Shawn Mendes volt a kislányom apukája és habár volt egy kis bonyodalom, végül mégis megoldódott majdnem minden.

De abban talán igaza van, hogy az eső utáni szivárványt vihar követi, hiszen ez a körforgás, ennek így kell lennie.

- Van kedved velem fürdeni? - kérdezte a lépcső közepéről, én pedig megilletődve kaptam rá a tekintetem. Zavartan bámultam rá, Ő pedig lassan elmosolyodott, majd miután pár másodpercig még mindig nem kapott választ, kicsit szomorkásan húzta el a száját. - bocsi, először jó ötletnek tűnt - motyogta, mire elmosolyodtam.

- Csak akkor fürdök veled, ha te vetkőztetsz le, te fürdetsz meg és te öltöztetsz fel. Elvégre egy bő éve még nagyon szerettél volna velem ilyet játszani, most legyél az apucim - mondtam pimaszul mosolyogva, bár ennek az idilli pillanatnak természetesen véget kellett vetni. A telefonom hangos csörgésére kaptam fel a fejem, majd sóhajtva könyveltem el magamban, hogy Martin már csak bosszúból is zaklat. - mondd, csak siess mert zavarsz - morogtam kedvetlenül, mire gúnyosan felnevetett.

- Ne haragudj kérlek! Hanyadjára is fekszel le vele tegnap óta? - vágott vissza, bár tudtam, hogy nem vár választ. - Gáz van.

- Megint? - kérdeztem sóhajtva, mire szaggatottan fújta ki a levegőt.

- Szüleid eljöttek hozzánk bocsánatot kérni tőled...csak éppen te nem voltál itt és már hiába mondtam, hogy boltba vagy, gyanakodni kezdtek és mondták, hogy megvárnak. De te nem jöttél, Ők meg itt ülnek lent a nappaliban és apával beszélgetnek.

Jön a vihar, a tornádó, a tomboló hurrikán, ami szét fog díbolni mindent, amit eddig felépítettünk. Vége, lebuktam, ismét pórul jártam. Ezt a csatát is én vesztettem el, én fogom bánni.

_______

Kicsit hosszabbra terveztem, de tegnap bealudtam írás közben (na igen, ez egy vicces történet🤔😂) így reggel kellett befejeznem úgy, hogy a tervezett négyórási kelés helyett hétkor lettem ébresztve, hogy na hé, én még alszom?🙈 Így hát csak ilyenre sikerült és össze is van csapva, rohadtul rossz érzés, de leellenőrizni sincsen időm (pedig mindig legalább kétszer átnézem, de ez így fujj nagyon rossz)

Minden esetre remélem tetszett és habár most nincs teám, attól még várom a véleményeket💞💞

2018. 06. 28.
Csütörtök

//2018. 11. 02.
Péntek