- Nyugodj meg, kérlek - sóhajtottam idegesen, de Heidi továbbra is hangosan sírt. Ajkamat rágva próbáltam ringatással megnyugtatni, de mit sem érve próbálkozhattam, a kislány rendíthetetlenül sírt. - Heidi, Kicsim, kérlek!

- Te vagy az anyukája? - kérdezte a mellettem ülő nő. Meglepődtem, hiszen az elmúlt másfél óra után akkor szólt hozzám először. Nagyot nyelve hunytam le a szemem, nem szerettem ezt a kérdést. - Hány éves vagy? - ahogyan ezt sem...sóhajtva néztem rá.

- Igen és tizenhét - motyogtam, mire elhúzta a száját. Heidi sírása nem csillapodott, néhány utas kis híján pedig majd' felrobbant az éles hang hallatán.

- Segíthetek? - kérdezte kedvesen. A kérdés meglepett, amit Ő is észrevett. - Ha nem ringatod, hanem inkább óvatosan rázogatod, sokkal hamarabb megnyugszik. Ringatni a mesékben szokás - mondta kuncogva, mire értetlenül néztem rá, majd zavartan le Heidire és ügyetlenül rázogatni kezdtem. - oké, valahol el kell kezdeni, de ez nagyon nem megy neked - nevetett fel, majd a kezét nyújtotta, én pedig kicsit félve, de beletettem Heidit. - nézd! Egyenletesen és csak picikét - magyarázta, Heidi sírása pedig csupán pár másodperc múltán csillapodott. - mennyi idős?

- Ömm...két hónapos - mondtam, mire mosolyogva nézett le Heidire, aki időközben elkezdett hosszasan és álmosan pislogni, közben ujjait rágva már csak néha sírt fel halkan.

Mi a franc..?

- Tessék - nyújtotta felém óvatosan a már alvó kislányt. - félóra múlva leszállunk, addig talán nyugtod lesz - mondta nevetve, mire elmosolyodva fektettem az ölembe Heidit. - ha szabad kérdeznem, hol van az apukája?

- Most megyünk hozzá, Ő Torontóban él, mi Chicagoban a szüleimmel - magyaráztam, miközben az alvó kislányt nézve gondoltam arra, hogy már csak le kellett szállni és láthattam Őt.

- Miért nem veletek él? - kérdezte, mire sóhajva néztem rá. - Ouh, ne haragudj!

- Semmi gond. Megijedt és elment, de a minap küldött jegyet, jóvá szeretné tenni a dolgot. Meg persze kíváncsi a kislányára.

- Hogy hívják? - kérdezte Heidi ellazult arcát nézve. Mit meg nem adtam volna én is egy kis alvásért...vagy Heidi, vagy a gondolataim miatt gyakran kimaradt a pihenés, az elmúlt éjszakákon pedig Shawn hirtelen érkező figyelmének köszönhetően szinte semmit sem aludtam.

- Heidi. Heidi Gertler, de ha minden oké lesz, megkapja az apukája nevét, a Mendest.

- Mendes? - nevetett fel. - Torontóba mész a kislányod apukájához, aki Mendes - mondta még mindig nevetve, mire értetlenül néztem rá. - a lányom most biztos ki lenne akadva, Ő nagyon szereti azt a Shawn Mendes nevű srácot. Ekkora egybeesést...már akkor is kezelhetetlen volt, mikor a srác hivatalossá tette, hogy együtt van a menedzserének a lányával. Azt hiszem valami Kim volt, nem tudom, de a lányom nagyon nem szerette.

- Kimberly Gertler - nyújtottam a kezem a nő felé kissé gúnyosan, mire Ő megilletődve nézett rám, majd Heidire és ismét rám.

- Jézusom - először csak ennyit tudott kinyögni, látszólag eléggé megleptem. - akkor Ő itt Shawn Mendes kislánya? - kérdezte halkan, mire sóhajtva bólintottam. - Miért bízol meg bennem ennyire?

- Úgyse tudja majd bizonyítani semmivel, feltéve ha bárkinek is szándékozik elmondani - vontam vállat, majd az ülésben átradőlve tovább ringattam Heidit.

* * *

- Mindjárt meglátod, ki is az apukád - mondtam boldogan Heidinek, miután a csomagokat felvéve elindultam a tömeggel együtt oda, ahol Shawn már nagy valószínűséggel várt minket. A hátizsákom félig lelógott rólam, a bőrönd pedig már szinte lobogott utánam. Sok embert megelőzve siettem át a folyosón, majd az üvegajtó elhúzódott előttem és szembetaláltam magam a hatalmas tömeggel.

Üdv, kedves Torontó!

A sok különböző ember közt csak egyet kerestem, egy magas, barna hajú és szemű fiút. Sokmindenki felett elnézve, Shawn magasságában kutakodtam, bár valahogy nem találtam. Zavartan léptem be egy újabb tömegbe és a telefonomat elővéve kezdtem írni Shawnnak.

Me: Kurvára ajánlom, hogy legyen egy jó magyarázatod!

Shawn Mendes: Nyugi Cic, a helyemen vagyok

Me: Te tuti szívtál valamit... Hol van a "helyed"?

Shawn Mendes: Tudooood... Mögötted-melletted

Az üzenetet elolvasása után halványan elmosolyodva siettem ki az épületből, a kijárat után két méterrel pedig megálltam és csak ekkor fordultam meg srégan. Shawn tényleg ott állt és vigyorogva támaszkodott vállával a falnak.

- Hali Berly - mosolygott, majd izgatottan tolta el magát a szürke faltól és felém sietett. - csábosan akartalak várni, de nem megy, meg kell néznem - nevetett, majd elém lépve olvadozva kezdte nézni Heidit. - milyen kis picike - mondta elcsodálkozva, az a széles vigyora pedig abba a tipikus semmivel-sem-lehet-eltávolítani kategóriába volt sorolható. - szia Pöttöm - simított végig a kisbaba arcán, mire az elmosolyodva nyújtotta Shawn felé a két kezét. - ne nézz hülyének, de mindjárt bőgök - nevetett fel, én pedig még továbbra is sokkosan de persze mosolyogva álltam ott és a fiút bámultam.

Az érzés, hogy Shawn ott állt előttem valami hihetetlen volt, már szinte fájdalmasan megható és szívszaggató. Remegve bámultam, ahogy tényleg könnybe lábadt a szeme, nem sokkal később pedig tényleg letörölt egy könnycseppet. Habár nem a sajátját, hanem az enyémet... A hátizsákom feladta a harcot és lecsúszott a vállamról, majd behajlított könyökömnél állt csak meg és talán ez volt a löket, a kegyelemdöfés, amitől zokogásban törtem ki és ezzel Shawnt is megsiratva hajtottam le a fejem.

- Shawn - motyogtam zokogva, mire a fiú könnyáztatta arcát törölve mosolyodott el.

- Shh, ne mondj semmit...most még ne - mondta halkan, majd Heidire nézett. - gyönyörű vagy - mondta mosolyogva, ezután ismét a szemembe nézett. - így a kislányunkkal a kezedben.

Gyönyörű vagy...

Ez nekem szólt????

- Menjünk, jó? - kérdeztem zavartan, mire bólintott, azonban továbbra sem tudott elszakadni Heidi puha babaarcától és azt simogatva mosolygott a kislányra. - Sh-Shawn...lesz még időd simogatni.

- De én most látom először - motyogta, közben mellkasomhoz hajolva adott egy apró puszit Heidi arcára, majd elkezdett felegyenesedni, azonban az arca nem távolodott, sőt, még közelebb jött, ennek eredményéül csak pár centi választotta el ajkainkat. - Kimie.

- Mondd...

- Hiányoztál - súgta, majd minden előjel nélkül megszűntette az ajkaink köztött lévő apró távolságot. - n-ne haragudj, é-én csak - dadogta, mikor elváltunk egymástól, bár nem adtam meg neki azt a lehetőséget, hogy befejezze a mondandóját.

- Te is nekem - mondtam, majd magamhoz húzva én is megcsókoltam.

* * *

- Ez kínos - motyogtam, miközben a tányéromban lévő sültkrumplit lökdöstem a villámmal. - Heidi igazán felkelhetne, oldaná a feszültséget.

"Az ilyesfajta együttlét oldja a feszültséget."

Ahogy Shawn szavai eszembe jutottak, zavartan kaptam rá a tekintetem, neki azonban nem tűnt fel a dolog.

Mit is vártam? Ő egy srác, a srácoknak pedig nem marad meg semmi olyan dolog, ami esetleg később egy idilli pillanatot idézhetne elő...

- Igen, elég kínos - mondta, majd addig öklén támaszkodó fejét felemelte. - mesélj valamit.

- Nem tudok mit mesélni, mióta elhagytál, unalmas az életem. Heidiről már mindent elmondtam, más meg miért érdekelne? - kérdeztem keserűen mosolyogva, majd én is felemeltem a fejem az öklömről. - Mesélj te! Hogy megy apa nélkül a karriered?

- Andrew valami csoda volt, visszasírom. Néha nem is tudom, hogy szánhatott rám ennyi energiát, nélküle nem megy jól semmi. De most utál, szóval hivatalosan is ki merem jelenteni, hogy a karrierem kevesebb mint két éven belül a kukában fog landolni - mondta, majd sóhajtva felállt és a tányérját a mosogató mellé tette. Erről példát véve én is megismételtem ezt és a konyhaszekrénynek támaszkodva sóhajtottam fel. - kakaót?

- Igen, kérlek - mosolyodtam el, mire halkan felnevetve nyitotta ki az egyik szekrényt és kivett belőle egy olyan dobozt, mint amilyet küldött.

Így hát nem sokkal később egy-egy bögre kakaó társaságában ültünk vissza a helyünkre és folytattuk a néma csendben könyöklést.

* * *

- ...Why can't we just get over ourselves? I know a girl, she's like a curse. We want each other, no one will break first. So many nights, trying to find someone new. They don't mean nothing compared to you - hallottam Shawn hangját, ahogy kiléptem a fürdőszobából. Elmosolyodtam, bár miután értelmeztem a szöveget már kicsit más arckifejezésem lett. - picibabám - mondta hangja alapján mosolyogva, mire ismét elmosolyodtam. - nagyon szereted anyát, igaz? Bár Őt nem nehéz szeretni. De szegény biztos nagyon elfáradt már melletted, nagyon fiatal még ahhoz, hogy egy ilyen kis csodát nevelgessen, mint amilyen te vagy. És mégegyszer kérlek, hogy ne haragudj rám, amiért ott hagytalak titeket. Megijedtem nagyon és elment az eszem...de úgy érzem, kezd visszajönni. Bár anya jószívét sem szeretném kihasználni, túl hamar megbocsátott, nem érdemlem meg ezt. Mások legszívesebben kinyírtak volna, Ő viszont még boldogan is fogadta, hogy itt aludhattok. Én nem érdemlem meg Őt...

- Végeztem, gondoltam még bejövök elköszönni - motyogtam, mire Shawn megütögette a mellette lévő helyet. Az ágy szélén ült törökülésben, karjaiban és ölében a pici Heidivel. - nem szeretnék sokáig időzni, nagyon álmos vagyok. És tudom, hogy most úgymond a te kezed alatt van, de Heidinek is rég aludni kéne.

- Jó, jó, csak egy picit - mondta mosolyogva, mire leültem mellé. - azta...

- Mi a gond? - kérdeztem, mire mosolyogva nézett le rám.

- Gond? Te miről beszélsz? Életem szerelme mellettem ül, karjaimban tartom a két hónapos kislányunkat és boldog vagyok. Hol itt a gond? - kérdezte, mire nagyot nyelve néztem fel rá, majd felpattanva mellőle hátraléptem egy nagyot, mindezt persze nem feltűnően...áh, dehogy! - Ne haragudj, ez gyors volt, bocsi!

- Nem haragszom, álmos vagyok. Ha valami baj van Heidivel, szólj! Éjjel ha éhes lesz, hozd át, megetetem. Babázhatsz még, csak azért időbe tedd el aludni, nagyon picike még, nem hiszem, hogy jót tesz neki ez a késői fekvés. Jó éjt - hadartam, majd a választ meg se várva gyorsan kiindultam Shawn szobájából és a mellette lévő vendégszobába vettem az irányt.

"Életem szerelme"

Még mindig szeret...

Azt mondta, én vagyok élete szerelme, a repülőtéren megcsókolt és valamiért...olyan, mint régen. Kissé sokkosan kezdtem bámulni a sötét plafont, ami egy pillanatra mégis kapott egy nagy megvilágítást, ezt követően pár pásodperc múlva a vihar hangot is adott jelenlétének. Sóhajtva hallgattam a messzi dörgést, ami percek múltán egyre közelibb lett, végül elérkezett közvetlenül hozzánk.

A szemeimet összeszorítva öleltem magamhoz a takarót és félve kuporodtam össze.

Ki kell bírnod, Kimberly, nem mehetsz át hozzá!

Nem sokkal később a vastag falaknak köszönhetően csak halkan, de felcsendült Heidi sírása.

Shawn ott van vele! De ez egy jó ürügy lenne, amiért....nem Kim, nem mész át!

- Gondoltam - sóhajtott Shawn, miután felkapcsolta a villanyt és meglátott szenvedni. - miért nem jössz át hozzánk?

- Nem szükséges, kösz - motyogtam, majd egy dörgésre ismét összerezzentem és összeszorított szemekkel haraptam ajkamba. - várj, te ott hagytad Heidit egyedül!? - pattant ki a szemem, közben felülve néztem a zavart Shawnra. - Idióta - morogtam nevetve, közben elfutva mellette mentem át a halkan sírdogáló babához. - kis drágám, ne félj! Ezek csak villámok - magyaráztam mellé érve. Behajoltam hozzá és megsimítottam a hasát, mire megfogta a kezem.

- Mondod ezt te - nevetett fel mögüllem Shawn. A vadiúj kiságy rácsának támaszkodva néztem le a kisbabára, aki a látványunktól megnyugodva mosolyodott el. - édes istenem, hogy lehet valami ilyen aranyos? - kérdezte vékony hangon Shawn. - És Ő az enyém...

- Meg az enyém - nevettem fel, mire hátulról megölelt, állát pedig vállamra fektette.

- A miénk - súgta, majd egy apró puszit nyomott az állkapcsomra. - aludj itt Kimie, Heidi meg majd alszik köztünk - mondta, mire sóhajtva vontam vállat.

- Jó, ez még így belefér - motyogtam, pár perc múlva pedig már a cuccommal együtt feküdtem Shawn hatalmas ágyában Heidi mellett. - jó éjt.

- Nektek is - motyogta álmosan Shawn. A Heidi hasán pihenő kezem hirtelen találkozott Shawnéval, a fiú azonban nem mutatta meglepettség jelét, sőt, ujjainkat összekulcsolva a kisbabánk hasán simított végig hüvelykujjával a kézfejemen. - szeretlek Kim.

- É-én is szeretlek...Shawn...

______

MICSODA #SHIM VAN ITT, GYEREKEK!!!!!!😍😍😍😍😍😍😍

Olyan cukik, hogy belehalok😍😍

Várom a sok véleményt😁💞

2018. 06. 27.
Szerda

//2018. 11. 01.
Csütörtök