Shawn Mendes: El sem hiszem, te jó ég, olyan boldog vagyok!!😍😍

Me: Csak nem tudom, hogyan jutunk ki...

Shawn Mendes: Figyelj Bébi, megoldjuk, a jegy nálad van. Tizenhat elmúltál, utazhatsz szülő nélkül repülőn. Csomagolsz pár napra vagy hétre cuccot magatoknak és én a reptéren várlak majd titeket. Vagy menjek el értetek Chicagoba? Nem jelentene gondot, ha ezen múlik máris indulok!!!

Shawn Mendes: *Berly

Me: ...

Me: Nem kell eljönnöd értünk, köszi. Mikor mehetünk?

Shawn Mendes: A jegy holnaputánra szól, gondoltam hagyok időt, hogy átgondold. De így viszont átkozom magam, amiért nem az árát küldtem, akkor már ma itt is lehetnétek. Heidi ingyen utazik, két év alatti, vagy ha gondolod akkor van ilyen 10%-os cucc, hogy akkor ülhet az öledben. Szerintem szükségtelen amúgy, de nem szólok bele, ahogy neked jó.

Me: Hiányzol...

Shawn Mendes: ...

Me: Bocsi...

Shawn Mendes: Te is hiányzol nekem, Kicsi

Me: Azta

Shawn Mendes: Mi azta?😅

Me: Az, hogy le kéne mennem Heidihez de itt bőgök a földön az ágynak dőlve és azon töröm a fejem, hogy mégis hogy a fenébe történhetett ez. Keresem a történetünk elejét, de valahogy nem találom. Nem ott kezdődött, hogy leléptél, sem ott, hogy járni kezdtünk. Nem ott, hogy Chicagoba jöttem nyaralni és te jöttél értem a reptérre és azt hiszem nem is azzal, hogy rádírtam. Gyakorlatilag akkor, mikor megtaláltalak Vine-on, de elméletileg...igazából rohadtul nem! Mi valahogy a kezdetektől fogva tervben lehettünk egymásnak...

Shawn Mendes: Tudod Kimie, én ezen már túlvagyok... Amikor elkövettem életem második legnagyobb hibáját (tudod, mondtam mi volt az és az első is), akkor a hazaúton csakis ezen gondolkoztam, még akaratomon kívül is csak te, illetve ti jártatok a fejemben. Már akkor rájöttem, hogy nem kellett volna megtennem, melletted kellett volna lennem...

Me: És mire jutottál..?

Shawn Mendes: Az igazat megvallva semmire. A mi kapcsolatunk cseppet sem felfogható emberi ésszel😅 Csak odáig jutottam, hogy mi tényleg egymásnak lettünk teremtve, de én ezt is elbasztam

Me: Még nem teljesen

Shawn Mendes: Tudom... Minden erőmmel azon leszek, hogy jóvá tudjam tenni

* * *

- Kérlek Kim, gondold át! Ez így nem fog menni, hidd el. Lehet hogy könnyűnek tűnik, ellógsz, felszállsz, leszállsz és Shawn már ott fog várni titeket, de ez sokkal bonyolultabb - sóhajtozott Martin, miközben az utcán sétáltunk. Heidi álmosan pislogott ki a babakocsiból, Martin pedig óvatosan tolta le a lejtőn. - én tényleg csak meg akarlak titeket óvni tőle, Kislány...

- De Shawn az apja - mutattam rá Heidire, aki a hirtelen figyelemtől elmosolyodva nyújtotta felém kicsi kezeit, amiket megfogtam és hüvelykujjammal simogattam útközben. - eldöntöttem már, így lesz a legjobb. Az első pár napban úgyis azt fogják hinni, hogy nálad vagyok.

- Kurvára ki fogsz kapni, Andrew tiszta szívéből utálja azt a barmot - mondta halkan, mire sóhajtva dugtam zsebre a kezem. - Nica pedig meg tudná fojtani.

- Én pedig tiszta szívemből szeretem és meg tudnám zabálni - nevettem fel halkan, mire keserűen elmosolyodott és szánakozva megcsóválta a fejét. - tegnap is beszéltünk és azt mondta, az volt élete második legnagyobb hibája, hogy itt hagyott. Az első az volt, hogy nem vigyázott rám eléggé. Modtam neki, hogy hiányzik, erre azt mondta, hogy én is neki és mindent megtesz azért, hogy jóvá tegye a dolgot. És úgy hívott, hogy Kicsi.

- Vagy csak elfáradt a jobb keze és nincs a közelében csaj - morogta. - istenem, én mindent megadnék neked, a tenyeremen hordoználak és bármit megtennék a boldogságodért. Heidivel úgy bánnék, mintha a saját kislányom lenne és...és borzasztóan tisztelnélek, mindennél jobban szeretnélek. Bár ez most is így van és ezt jól tudod...de te mégis azt a barmot szereted, te mégis vissza akarsz menni ahhoz az elvetemülthöz, aki felcsinált és elhagyott. Tudod milyen nehéz néha kontrollálnom magam azért, hogy ez az egész ne szakadjon ki belőlem? Most vesztettem, mert éppen elmondom az érzéseimet, amiket baromira nem akartam, de tessék, jártatom neked a számat a szeretetről meg a törődésről, te pedig azon töröd a fejed, hogy vajon milyen lesz megint azzal az idiótával. Néha eszembe jut, hogy milyen jó lenne a helyébe lenni, mert Őt szereted, de rögtön elvetem az ötletet, hisz nagyobb az önbecsülésem a vágyamnál az iránt, hogy én legyek az a féreg. Mert nem akarok olyan lenni mint Ő. Olyan akarok lenni, akihez úgy mész oda, hogy mosolyogsz és a szíved vad ütemet diktálva majd' kiugrik a mellkasodból. De én csak az a srác vagyok az osztályból, aki segít neked és oké, tudom hogy sokat jelent neked és hálás vagy, de nem nézel rám ettől másképp. Szeretném ha szeretnél, de tudom, hogy Shawnnak egy csettintésbe kerül és újra az övé vagy...azt hiszem, kezdem megérteni az igazságtalanság fogalmát - mondta, majd megállt és ellépett a babakocsi mellől. - ne haragudj - sóhajtott, majd lehunyt szemekkel megfordult és a másik irányba kezdett sétálni. - jó szórakozást nektek, mutasd meg a kislányodnak, mekkora faszfej apja van. Aztan tedd szét neki a lábad, hátha csinál neked még egy kölyköt...

* * *

Gyerünk Kimberly, menni fog. Hozd ki belőlük a szidást!

A tervem nagyonis egyszerű volt. Apáékhoz közel kellett mondanom Heidinek szép dolgokat Shawnról, a szüleim pedig mint egy csalira vetették rá magukat az ilyenekre. Bár akkor tényleg egy csali volt, a terv szerint a sértődöttet játszva kellett kimennem a házból mondván, hogy majd ha lenyugszom visszamegyünk. A táska és a bőrönd már ki volt készítve a szobámba, már tényleg csak annyi hiányzott, hogy az igencsak provokatív szüleimnek ellentmondó dolgokkal bombázzam meg a kislányomat.

- Sajnálhatod, hogy nem ismered Őt - sóhajtottam sajnálatot színlelve, pedig éppen ellentétes érzelmeim voltak. Sokadjára is köszönetet mondtam a színjátszó szakkörnek, majd Heidire nézve folytattam a drámai darabomat. - Ő egy csodálatos ember. Gyönyörű mosolya van és túl jó erre a világra...

- Mégis csúnyán itt hagyott - nevetett fel gúnyosan apa, majd sóhajtva nézett rám. - ne szennyezd a kicsi elméjét olyan mocskokkal, mint Shawn. Ő egy nagyon szemét ember, Heidi, örülj, hogy távol van tőled.

- Shawn különleges, jó lenne, ha nem bántanátok folyton - mordultam fel, mire anyából kitört a nevetés.

- Különlegesen nagy idióta, annyi szent - mondta nevetve, mire Heidit jobban magamhoz ölelve hunytam le a szemem.

- Ebből elég! Most lett elegem - mondtam, majd a cuccunkért indultam, pár perc múlva pedig már táskával a hátamon, egy bőrönddel és Heidivel a kezemben siettem le a lépcsőn. - jövünk, ha lenyugodtatok. Szóval nem mostanában...

- Üdv Martinnak - intett rám se nézve anya, mire keserűen elmosolyodva csóváltam meg a fejem. - vigyázz Heidire!

Őrület...

- Meg magadra - tette hozzá halkan apa, mire egy apró de őszinte mosollyal néztem rá, majd becsuktam az ajtót.

Akkor...irány Torontó, irány Shawn!

_______

Istenem, a következő rész baromi cuki lesz, ezt már most mondom😍😍😍 Hát én is fangörcsölök már csak a gondolattól, öcsém, akkor mi lesz veletek??😂😂

És végre nem vagyok előre és úgy kell megírnom a részt😍 Ez azért tesz boldoggá, mert imádom azt az izgulást, amit olyankor érzek. Egyszerűen csodás, ahogy egy-egy rész megírása után büszkén fel tudom rakni. Szeretek eldobni mindent azért, hogy meg tudjam írni nektek a részt. Nem teljes az életem enélkül, nincs olyan nap, hogy ne írnék😅 Imádom ezt csinálni és köszönöm, hogy vagytok nekem. Mert nélkületek én...igazából sehol se lennék. Köszönöm, hogy itt vagytok és hogy a nagy kihagyás után örömmel fogadtátok az AKA2-t. Köszönöm a visszajelzéseket amik nélkül önbizalomhiány miatt már rég abbahagytam volna ezt az egészet. Tényleg skacok én csak...én csak köszönöm szépen, hogy vagytok nekem❤️

2018. 06. 26.
Kedd

//2018. 11. 01.
Csütörtök