Meglepően jól induló reggelemet az iskola hangulata egy pillanat alatt lerombolta. Martin folyton mellettem volt, vigyázott rám és hárította a Shawnnal való kapcsolatomra vonatkozó negatív megjegyzéseket, de ez nem azt jelentette, hogy sokkal jobban éreztem magam.

- Éhes vagyok de fáj a gyomrom - sóhajtottam, majd a padra borulva lehunytam a szemem. - a terhesség nem az én sportom - mondtam halkan, hogy épp csak Martin hallja.

- Mit kérsz? Lemegyek a büfébe, veszek neked enni - mondta, miközben végigsimított a hátamon. Mosolyogva keltem fel és néztem rá, annyira aranyos volt tőle ez az egész tőrődés.

- Azt a csokis-epres péksütit - mondtam, majd a zsebembe túrva kezdtem kiszámolni rá a pénzt.

- Hagyd csak, meghívlak - mondta mosolyogva, ezt követően felállt mellőlem. - sietek, addig vigyázz magadra!

Bólintva néztem, ahogy kilépett a szék és a pad közül, majd elhagyta a termet. Az osztály nagyrésze ilyenkor a büfénél töltötte a hosszú szünetet, voltak akik más osztályokhoz csapódva szórakoztak, vagy az udvaron időztek. Néhányan pedig csak elvoltak a teremben, pont mint én.

- Kimie - dobta le magát mellém Tara. Nagyon jó, kezdődik... - látom jól elvagy Martinnal. Alakul a dolog? És Shawn? Nem fog neki rosszul esni, ha szakítasz vele?

Neked rosszul esne, kedves Tara, ha véletlenül...de tényleg tök véletlen, nem szándékosan megtépnélek..?

- Nem fogok szakítani vele - sóhajtottam, majd visszadőltem a padra. - hagyj békén, Tara! Most nincs kedvem hozzád.

- De olyan jó téged piszkálni - nevetett fel, majd hajammal kezdett játszani. - boldoggá tesz, hogy senki sem tudja, hogy tulajdonképpen mi nem is bírjuk egymást.

- Ja, engem is - morogtam az orrom alatt mély szarkasztikával. - Sabrina azt hiszi, hogy nagyon jóba vagyunk. Hogy lehet ilyen vak..?

- Nem tudom, de óriásit téved. Na mindegy, én addig boldog vagyok, amíg szórakoztatod Martint - mondta, mire Sabrina belépett a terembe. - hé, Sabrina! Ülhetek ma Kimie mellett?

Kérlek add, hogy Sabrinának legyen egy kis esze!

- Elhiszed, hogy nekem mindegy? - kérdezte nevetve, mire megforgattam a szemem. A francba már! - Kim, ma fel kell mérnem, mennyit tudsz matekból - mondta, én pedig sóhajtva jeleztem neki, hogy semmi kedvem az egészhez.

Az órára nézve megállapítottam, hogy már csak hét perc volt a szünetből. Martin vigyorgó fejét és a kezében lévő péksüteményt látva azonban már nem igazán érdekelt az idő, hálásan mosolyogva nyújtottam ki felé a kezem, Ő pedig beletette a papírzacskóba helyezett ételt.

- Köszönöm - mondtam mosolyogva, majd kicsomagoltam a sütit. - elég lett volna egy.

- A másikat majd megeszed később - mondta, mire Tara a cuccával együtt ismét mellém ült. - együtt ültök? - kérdezte, mire Tara bólintott. - Okés - mondta mosolyogva, majd Tara helye felé indulva kettesben hagyott minket. Habár Tara szóra nyitotta a száját, én a süteményemet az asztalra téve siettem Martin után. - baj van? - kérdezte ijedten, amint a vállára tettem a kezem és nagyot nyelve néztem fel rá. - Kim!

- Rosszul vagyok - mondtam halkan, mire idegesen sóhajtott, szétnézett a teremben, majd miután megbizonyosodott róla, hogy Tara kivételével senki sem figyel minket, derekamnál fogva magához húzott és elindult velem a folyosó felé.

- Pontosan mi a baj? - kérdezte, mire szám elé kaptam a kezem. Ez akkor már egy természetes cselekménynek számítható dolog volt. - Hányinger, oké...azon kívül? - szorított még jobban magához, mikor az egyensúlyomat elvesztve megszédültem és öklendezve estem el majdnem.

- Hányinger, szédülés, gyomor- és fejfájás - hadartam, majd ismét, már csak a biztonság kedvéért is ajkaimra szorítottam a tenyeremet.

Talán nem godolkozott, de lehetséges hogy tudta mit tesz, nem tudom, de behúzott a női mosdóba és velem együtt lépett be egy fülkébe. Az ajtót nyitva hagyta, a wc fedelét pedig gyorsan felhajtotta.

- Mindjárt jövök - mondta, majd egyedül hagyva engem kiment a fülkéből. Hallottam, ahogy a megengedi a csapot, ezt követően gyors léptekkel jön vissza. Néhány hidegvizes zsebkendővel a kezében térdelt le mellém, egyikkel arcomat kezdte törölgetni, egy másikat pedig a tarkómra rakott. - na? Jobb?

- N-nem igazán - mondtam halkan, mire ismét öklendezni kezdtem. Szemeimben könnyek gyűltek, gyomrom összeszorult és kész volt kiüríteni magát. Martin egyik kezével a hajamat fogva sóhajtott, másikkal pedig hátamat simogatta.

- Annyira sajnállak - mondta halkan, mire nagy próbálkozásom ellenére is elkezdett kiürülni a gyomrom. - Istenem Kim, ezt nagyon elszúrta az az idióta...

- Nem idióta - szorítottam rá a műanyagból készült ülőkére, mire ujjaim elfehéredtek, Martin pedig felmordult.

- Dehogyis nem! Bassza meg, csak vett volna be valamit, vagy húzott volna gumit. Te rohadtul csak tizenhat vagy, még az a barom is fiatal szülőnek. A kurva életbe már, miért ilyen elbaszott néhány ember!? Lenne annyi esze, hogy még ha meg is fektet egy tizenhat éves kislányt, legalább védekezik...

- Hagyd már Őt békén - mondtam agresszíven, majd megpróbáltam felállni, ami természetesen nem sikerült. A becsöngő kedves de utálatos dallama felcsendült, betöltötte a közénk telepedő néma űrt. Martin szánakozva megcsóválta a fejét, majd felállt és a kezét nyújtotta. - ne haragudj, én csak ideges lettem - motyogtam, miközben a segítségének köszöngetően talpra álltam.

- Érthető okok miatt - mondta, majd lehúzta a wc-t. - jobban vagy? - kérdezte, miközben levette a tarkómról az addigra már testhőmérsékletű vizes zsebkendőt. Aprót bólintva indultam a mosdókagylók felé és számat kimosva erőtlenül indultam vissza a tanterembe. - Segítsek?

- Nem, kösz, már jól vagyok, de tényleg.

- Gondolom - motyogta, majd kinyitva előttem a terem ajtaját engedett maga elé. - Sabrina, Kim szarul van. Az előbb kidobta a taccsot, engedd már haza! Tiszta beteg - mondta, mire sóhajtva forgattam meg a szemem. - lehet jó lenne, ha hazakísérném.

- Te nem, Martin, az igazgatónő keresett. Mondta, hogy menj le az irodájába mert elege van a rövid, szünetes wc-s kalandjaidból - mondta, mire az osztály nagy nevetésben tört ki, Martin pedig elmosolyodva rántott vállat. - nem vicces. Vagyis de, de majd szünetben nevetünk rajta - nevetett fel halkan Sabrina is, majd engem kezdett nézni. - Kim, te viszont mehetsz haza ha akarsz.

- Holnap bejövök, de ma tényleg jól jönne egy kis pihenés - motyogtam, mire Tara felállt a székből.

- Sabrina, hazakísérem én - mondta, mire a tanár elmosolyodott.

Hagyj már békén, könyörgöm!!!

- Kedves tőled, Tara. Én is rád gondoltam.

Picsába...

* * *

- Matek-felmérő-undoritisz? - kérdezte nevetve Tara, ahogy baktattunk le az iskola lépcsőjén.

- Egyáltalán nem vicces - morogtam, mire csak jobban kezdett nevetni. - Inkább menj és vegyél valami új ruhát, hazamegyek egyedül.

- Az ötlet nem rossz Gertler, de muszáj téged elkísérnem. Ha tényleg van valami bajod és út közben összeesel, nekem annyi - mondta, mire megcsörrent a telefonom.

- Szia - szóltam bele a telefonba. A vonal másik végéről egy nagy puffanás volt hallható, majd még egy. Sok ember beszédét hallani lehetett, rengetegen voltak egy nagy terembe. Ez még telefonon keresztül is nagyon hallható volt. - hallasz?

- Ja, igen. Szia Bébi - mondta, majd hallottam még egy puffanást és, hogy valaki elnézést kért. - van számodra egy jó hírem.

Ettől féltem...

- Mondd.

- Pár nappal hamarabb, pontosabban ma megyek haza. A gépem egy órán belül indul, aztán bepótolhatjuk azokat a kihagyott éjszakákat - mondta nevetve, nekem pedig ismét apróra ugrott össze a gyomrom. Ismét hatalmába kerített a hányinger, a szédülés pedig keringőzni hívott, a táncparkettre érve pedig megállás nélkül, vadul forogni kezdett.

Én csak nyaralni akartam apánál, de persze, hogy bele kellett botlanom Shawn Mendesbe, aki végül teherbe ejtett...

Én csak egy felejthetetlen nyarat akartam...

...a kérésem pedig túlzottan is teljesült.

_______

Remélem tetszett, a dupla részről pedig csak annyit, hogy a tegnapit még elnézem, de srácok, nem viccből írtam, hogy az csalásnak minősül, ha valaki egymaga ír vagy 30 kommentet.

A 100+ kommentes dolgot mindenesetre továbbra is fent tartom a dupla részek miatt, de ne írjunk már egyedül 20-at, 30-at, az úgy nem fair.

Szóval ma még jelentkezem egy talán nem ilyen hosszú, de eseménydús résszel.

2018. 06. 13.
Szerda

//2018. 10. 29.
Hétfő