Az a másfél óra amit a rendelőben dekkoltunk szinte semmihez sem hasonlítható hangulatban telt. Néha a semmiből felsírtam, Martin pedig fel s alá járkált előttem és a sok nagy és kerek hasú nő előtt. Egy pillanatra sem ült le, ideges és zaklatott volt. Félt és féltett. Alig szóltunk egymáshoz, csak a klasszikus "Minden oké? - Aha." beszélgetés folyt köztünk. Zavart volt, de egy pillanatra sem lépett ki a tíz méteres körzetemből, nem hagyott magamra és figyelt rám. Ez úgy őszintén szólva hihetetlenül meglepett. Nem vártam el tőle, hogy óvjon, nem kértem, hogy maradjon. De Ő megtette.

- Minden oké? - állt meg előttem karbatett kézzel. Sóhajtva nézett fel a plafonra, várva a három betűt.

- Aha - mondtam halkan, mire zsebre vágta a kezét és ismét elindult. Jobbra sétálva pontosan a piros pólós nő előtt állt meg, majd megfordult és egészen az oszlopig meg sem állt. Így ingázott oda-vissza, végül félúton nagy meglepetésemre leült mellém. - és veled minden oké? - kérdeztem. A rendelőbe érkezésünk óta ez volt az első, hogy kérdeztem. Vagy válaszoltam, vagy csendben maradtam. Az utóbbi gyakoribb volt.

- Aha - most Ő ejtette ki a száján a három bűvös betűt, amiről pozitív jelentése ellenére jól tudtuk, hogy abban az esetben az egy nagyon is tagadó szónak fogható fel.

- Kimberly Gertler - szólt ki egy nő mosolyogva a fehér ajtón. Éppen csak a fejét dugta ki, fehér köpenye is alig látszott. Idegesen álltam fel a kényelmetlen műanyag széksor egyik tagjáról, majd Martinra néztem. Csupán egy hívó tekintet elég volt arra, hogy ismét talpra álljon és mellém lépve lapockámra helyezze nagy, izzadt és meleg tenyerét, ezt követően velem együtt induljon az orvos irányába. - fáradjanak be - mondta továbbra is mosolyogva, mire sóhajtva próbáltam leküzdeni egy újabb feltörni készülő zokogást.

* * *

- Feküdjön a másik ágyra - utasított a főorvos. Az őszülő férfi nem nézett rám túl jó szemmel amint lediktáltam a születési dátumomat, de a vizsgálatot így is elvégezte.

* * *

A hideg zselé szinte marta a forró és sajgó bőrömet, a készülék pedig, amit az orvos a hasamhoz nyomva mozgatott nem segített egy kicsit sem. Szenvedve néztem a képernyőt, mintha bármennyire is értenék hozzá, Martin pedig mellettem állva rágta a körmét és csakúgy mint én, Ő is bőszen szugerálta a képet.

- Látja azt a kis fekete pontot? - kérdezte az orvos és nagy komorsága ellenére halványan elmosolyodott. Félve, sőt, rettegve bólintottam, a szemem azonban nem mozdult az említett dologról. - A babája, Miss Gertler.

Szememim összeszorultak, ajkam megremegett, gyomrom összeugrott, állam megrándult. Izmaim elernyedtek, szívem pedig...na hát az teljesen összetört. Ahogy a forró könnyeim végigfolytak fagyos arcomon Martinra néztem, aki őszinte sajnálattal figyelt engem.

Mégis mivel érdemeltem ki ezt??

* * *

Zokogva, Martin karjai közt elveszve léptem ki a sok kismama közé, akik csodálkozva néztek rám és az engem támogató fiúra.

- Szüleid otthon vannak már? - kérdezte, miközben továbbra is magához ölelve segített kijutni a kórházból.

- Apa Shawnnal Londonban van, anya pedig...nem tudom - motyogtam szipogva, majd letöröltem a könnyeimet. - apa és anya meg fognak ölni, Shawn pedig...Shawn pedig el fog hagyni - mondtam és hiába azelőtt pár másodperccel nyugtattam le magam, ismét zokogni kezdtem. - hogy lehetek ennyire szerencsétlen??

- Nem a te hibád - sóhajtott, majd magához ölelt. - hazakísérlek, megnyugszol, holnap pedig segítek kitalálni, hogy hogy mondd el egyrészt a baba nagyszüleinek, másrészt az apjának.

- Annyira szégyenlem magam - motyogtam remegő hangon. - annyira de annyira nem kellett volna!

- Shawnnak mondhatnád úgy, hogy elhozod Őt a következő vizsgálatra - mondta, mire sóhajtva vállat vontam.

Terhes vagyok...

Egy kisbaba van a hasamban...

Egy élet fejlődik apró darabokban heverő szívem szilánkjai alatt...

Shawn Mendes gyermeke bennem fejlődik ki...

Én vagyok Shawn Peter Raul Mendes kisbabájának édesanyja...

Anya vagyok...

16 évesen várandós lettem egy világsztártól...

- Holnap jövök érted és együtt megyünk suliba. Vigyázni fogok rád, amíg a barátod távol van, Kim, negyed nyolckor a ház előtt várlak - mondta Martin, mire nyakába borulva sírtam el magam sokadjára is. És tudtam, hogy az még egyáltalán nem az utolsó a nap folyamán.

- Köszönök mindent!

* * *

Shawnie🙈💞: Szia Bébi, milyen napod volt?

Me: Miután beszéltünk egyre jobb, csak aztán rosszul lettem és ez nagyon elrontott mindent...

Shawnie🙈💞: De már minden oké?

Me: Aha

Me: Na én megyek leckét csinálni, majd még talán beszélünk ma. Szia

Shawnie🙈💞: Szia❤️❤️

Sóhajtva dőltem be az ágyba és ismét könnyek gyűltek a szememben.

Hogy fogom én ezt elmondani bárkinek is??

Habár tudtam, hogy a baba még nagyon apró, tenyerem szinte autómatikusan is hasam aljára tévedt. A gondolat, hogy ott bent éppen egy élet fejlődik felébresztett bennem valamit. Úgy éreztem, vigyáznom kell rá, tudtam, hogy a sorsa nagyrészt az én kezemben lebeg.

A régóta nem látott pánikroham ismét beköszöntött az életembe, minden előjel nélkül tört rám. Éreztem, ahogy a vérnyomásom egy pillanat alatt az egekbe szökik, a légszomj pedig ismét nem kegyelmez. A levegőt kapkodva döntöttem úgy, hogy habár ez az egész baromi veszélyes és egyszerűen borzasztó, az ágyamon fekve, kettesben Shawn Mendes hasamban növekedő gyermekével vészelem át az egész rohamot. Talán nem volt jó ötlet, de akkor valahogy már annyira mindegynek tűnt...

* * *

Shawnie🙈💞: Már csak két hét😍😍 Hamarosan indulok Torontóba, Andrew már úton van Chicagoba❤️

Me: Az jó

Shawnie🙈💞: Ajh Bébi, gondolj csak bele. Még kétszer ennyi idő, de utána ismét belógok hozzád éjjel és most ígérem, szeretkezés után is maradok😂❤️

Me: Nem hiszem, hogy jó ötlet

Shawnie🙈💞: Mert?

Me: Pontosan melyik nap jössz haza?

Shawnie🙈💞: Nincs pontos időpont, tulajdonképpen akkor, amikor akarok

Me: Lehet jövő hét péntek?

Shawnie🙈💞: Persze, lehet. Bár vasárnapra gondoltam, de akkor megyek pénteken

Shawnie🙈💞: Baj van? Fura vagy

Me: Pénteken lesz egy vizsgálat, el tudsz kísérni?

Shawnie🙈💞: Igen, ez természetes. De ugye nincs semmi baj???

Me: Indulok suliba, szép napot neked. Szia

Shawnie🙈💞: Kim!

- Szia - léptem ki a házból, majd Martin mellé érve megöleltem Őt és el is indultunk az iskola felé.

- Minden oké?

- Aha...

- És hogy vagy bővebben? - kérdezte, közben levette a táskáját és út közben kutatni kezdett benne.

- Hát tegnap is rosszul lettem, ma reggel is hányingerre ébredtem - magyaráztam, mire a kezembe nyomott egy dobozt. - ez mi?

- A baba egészségére van és a te jobbanlétedre. Anyának mondtam, hogy az egyik barátommal gáz van. Nem mondtam el neki a neved, de őszintén elmondtam, hogy tizenhat vagy és a húsz éves barátod felcsinált. Nem tudja hogy te vagy az, de mivel ugye anya egy gyógyszertárban dolgozik, így nem volt nehéz küldenie egy ilyet. Ha bármire, de tényleg Kim, bármire szükséged van....

- Köszönöm - öleltem át, így belefojtva mondandója további, habár nem ismeretlen részét. - nem hittem volna, hogy ezek után segíteni fogsz...

- Kim, kisbabát vársz és a barátom vagy. Ha nem akarnék is segítenék.

* * *

Délután volt, én pedig hálát adtam mindennek, amiért otthon lehettem. A kinti forróságból belépve a hűvös házba máris jobban éreztem magam, nem sokkal később pedig még egy kis életkedv is vándorolt belém.

Kistöltöttputykám: Lusta picsa, úgy volt, minden nap beszélünk. Az évnyitó óta erre nem került sor🖕🏻😂❤️❤️❤️

Me: Bocsi

Kistöltöttputykám: Még meggondolom...🤔

Me: Molly kérlek segíts😭 Kurva nagy bajban vagyok, de nem merem elmondani anyáéknak és még Shawn se tud róla. Egyik osztálytársam tudja csak, de Ő is csak azért mert velem volt mikor kiderült

Kistöltöttputykám: Mivan csaje terhes vagy??😂😂

Kistöltöttputykám: Mondd, tudod hogy én mindig melletted állok

Me: ...

Kistöltöttputykám: Mondd már!😒

Me: Amit az előbb mondtál...

Kistöltöttputykám: MIVAN??????????

Kistöltöttputykám: A KURVA ÉLETBE KIMBERLY, MI A FASZT CSINÁLTÁL??????

Me: Épp ezaz, hogy semmit😭 Kellett volna tennem ellene, de nekem se jutott eszembe hogy talán kéne valami😭😭😭

Kistöltöttputykám: Baszd meg🤦‍♀️

Kistöltöttputykám: Nyugodj meg, kitalálok valamit...

Me: De a többieknek ne mondd el, kérlek!😭

Kistöltöttputykám: Jó. Figyelj! Először mondd el Shawnnak, beszéljétek meg ketten. Utána együtt a szüleidnek, utána az anyósnak meg az apósnak is meséltek a dologról

Me: Nagyon félek!

Kistöltöttputykám: Elhiszem, de a nővérem is fiatalon lett terhes🤷‍♀️ Oké, Ő 19 volt, de szinte ugyanaz. Anya meg apa rohadtul mérgesek voltak, de mára már megszokták és tudod jól, mennyire imádják Tomot. Minden oké lesz Kimie, csak nyugodj meg. Tudod, eső után szivárvány❤️❤️

_______

Gyors voltam vagy gyors voltam?😂🤷‍♀️

Véleményeket jécciiii💞

100+ komment után dupla rész holnapra😏 (az nem ér ha valaki egyedül ír rengeteget😂💞)

/Szerkesztés: 200 komment, mert csak volt olyan, aki nagyon nagyon nagyon sokat írt 😂😂/

2018. 06. 12.
Kedd

// 2018. 10. 29.
Hétfő