Me: Nem bírom sokáig, az előző sulim sokkal jobb volt! 😭😭

Shawnie🙈💞: Jaj ugyan már Kim, csak meg kell szoknod

Me: Nem Shawn, ez a hely maga a pokol! Martin meg pár osztálytárs kivételével mindenkitől azt kapom, hogy nem is illek hozzád, hogy kihasználsz és hogy meg sem érdemellek

Shawnie🙈💞: Ja hogy bántanak is???

Me: Csak beszólogatnak a kapcsolatunkra...

Shawnie🙈💞: Igen? CSAK ennyi????🤔😡

Me: Még csak három napja mentél el, de én máris belehalok a hiányodba. Mi lesz velem így?😭

Shawnie🙈💞: Csak nyugodj meg, minden rendben lesz!!❤️

Me: De én utálom ezt a helyet, el akarok innen menni! Gyűlölök itt szinte mindenkit, haza akarok menni Mollyékhoz, nem akarok tovább itt lenni

Shawnie🙈💞: Istenem Kim, bár tudnék neked segíteni...

Me: Jó is lenne... Lépek, kezdődik az órám. Majd írok, szia❤️

Shawnie🙈💞: Kitartás Bébi, szeretlek❤️

Szenvedve dobtam be a padba a telefonomat, majd a székben lejjebb süllyedve fontam össze melleim előtt két kezem. A gyerekes ültetésnek - na meg persze Sabrina őrült ötleteinek - köszönhetően Martin mellett kötöttem ki, így padtársamat keresve néztem körbe a tanteremben. A becsengő lassan a végéhez ért, a teremben pedig egy pillanatra néma csend lett. Abban a kis köztes pillanatban csapódott ki az ajtó és Martin meg egy másik - azt hiszem Kristen nevű - osztálytársunk sietett be rajta.

- Vad menet volt? - röhögtem fel, amint Martin ledobta magát a mellettem lévő székre. Zihálva mosolyodott el, majd fejét csóválva letörölte izzadtságát homlokáról illetve nyakáról.

- Következő szünetben megmutathatom mennyire volt az - kacsintott, majd irodalom könyvét az asztalra dobta. Éppen vissza akartam szólni valami ütőset, a tanár azonban hirtelen ajtónyitásával belémfojtotta a szót. - a hallgatásodat már félsikernek könyvelem el - nevetett fel, majd tolltartójából kivett egy tollat és füzetét kinyitva készült fel az újabb maraton-diktálásra. - ma suli után ráérsz? Csak sétálunk meg ilyenek.

- Legyen - mondtam mosolyogva, ezt követően kinyitottam a füzetem és további figyelmemet a tanárnak szenteltem.

* * *

- Ügyes lány vagy Kimberly, szórakoztasd még egy kicsit Martint - nevetett fel mellettem elsétálva Tara, mire sóhajtva forgattam meg a szemem és bólintottam. - jól van Kimie, szép délutánt nektek, meg estét...aztán éjszakát - mosolygott gonoszan, majd elment. Ismét megforgattam a szemem és az éppen akkor nyíló fiú mosdó ajtaját kezdtem nézni, amin nem sokkal később ki is lépett Martin.

- Mehetünk - mondta mosolyogva, majd kezét megmosva és fekete farmerébe törölve kapta vállára egészen addig a földre dobott táskáját. - jégkása?

- Kihagyom, köszi - mondtam mosolyogva, közben fülem mögé tűrtem egy szőke tincset.

- Fagyi?

- M-mm - ráztam meg a fejem, mire sóhajtva mosolyodott el.

- De most miért? - kérdezte nevetve, majd kinyitotta az ajtót és előre engedett.

- Hát...beteg vagyok és nem szabad - sóhajtottam, mire értetlenül, végül bűnbánóan nézett rám.

- Jézusom, ne haragudj, é-én nem tudtam, nagyon sajnálom! Miért nem mondtad hamarabb?? Nem kevertem volna magunkat ilyen helyzetbe...

- Féltem, hogy másképp néznél rám, sajnálnál, vagy egyszerűen csak kerülnél, mert más vagyok...nem vészes a betegség, vagyis...de, de kibírható. Csak nem fogadok el ilyen ajánlatokat és kész, de ugyanolyan ember vagyok mint te...

- Tudom Kislány, csak hirtelen jött. Bár nem, nincs igazad, egyáltalán nem vagy olyan mint a többi ember. Te különleges vagy. Csodaszép és annyira...annyira de annyira más mint a többi lány. Hihetetlenül nagy mázlista ez a Shawn Mendes - nevetett fel, mire belé kapaszkodva kaptam a szám elé a kezem. - jézusom, mi bajod van? - kérdezte ijedten, közben magához ölelve tartott meg, hisz máskülönben biztosan összeestem volna.

- B-biztos a betegség - nyögtem ki erőtlenül, majd Martinra hagyatkozva feladtam az egyébként is sikertelennek bizonyuló próbálkozást és teljes testsúlyommal rádőltem.

- Ilyenkor mit kell csinálni? - kérdezte idegesen, közben egyik kezével tartott, másikkal legyezett. Bepánikolt, amit természetesen megértettem.

- Haza nem tudsz vinni, senki sincs otthon. Shawn Torontóban, más ismerőseim meg nincsenek - motyogtam artikulálás nélkül. Elment az összes erőm, seperc alatt éreztem úgy, hogy ideje kiásni a sírhelyemet, hiszen pillanatokon belül otthagyom az élőket és csatlakozok a holtak táborába.

- Kórház - mondta, majd egy gyors mozdulattal és egy apró nyögéssel kísérve felemelt a földről és elindult. - nincs messze, maximum tíz perc. Ha sietek, márpedig sietni fogok, akkor le tudom csökkenteni a felére. Tarts ki, Kislány, erős vagy - mondta, közben nagy lendülettel indult el az út szélén. Habár az utca másik felén volt járda, Ő sietősre fogta és gyors tempóban lépkedett a kórház felé az autóknak kijelölt hely szélén.

- Basszus - nyögtem, majd összerándulva szorítottam számra a kezem ismét. Martin aggódva nézett le rám, majd futva folytatta az utat. - tegyél le - kiáltottam, mire meglepetten nézett könnyekben úszó szemeimbe, de továbbra is futott. - tegyél már le - kiabáltam ismét, mire lábamat a talajhoz érintette, de ugyanúgy tartott. Én pedig akárcsak egy nagy karácsonyi vacsora utáni gyomorrontásban szenvedő gyenge személy, elkezdtem kiadni magamból a gyomrom tartalmát, majd sírva támaszkodtam meg Martin mellkasába.

- Kell víz? - kérdezte halkan, mire aprót bólintva kezdtem újra öklendezni. - Segítsek valamit? - sóhajtott idegesen és félve, mire megcsóváltam a fejem és folytattam az ételem viszontlátását. Előkerült egy palack, amiből a folyadék nem sokkal később a számban, majd az út szélén landolt. - Jobban vagy?

- Nem - nyöszörögtem erőtlenül, mire ismét felkapott és folytatta a futást. - dehát nem is ettem vagy ittam semmi olyat - sóhajtottam idegesen, mire hirtelen kaptam sokkot, teljesen bepánikoltam és zokogva markoltam bele Martin pólójába. - uramisten!

- Mi a baj? - kérdezte, közben befordult egy másik utcába.

Bassza meg, ne haragudj, én megpróbáltam de nem bírom tovább!

- Martin - nyögtem ki a nevét fájdalmasan, majd ismét elkapott a sírógörcs.

Előre is bocsánat, kezdem teljesen elveszteni az eszem, nem igazán leszek magamnál...

- Kim! Kimie, mi van már??

- Ne haragudj, nekem is rohadtul kínos és ennél csak rosszabb lesz, de...a nőgyógyászhoz menjünk!

_______

Tudom, ez nagyon nem korrekt, de valljuk be, hogy megesik az ilyen. Azért remélem tetszett, véleményeket pedig még mindig nagyon szívesen olvasok💞💞💞

2018. 06. 11.
Hétfő

2018. 10. 29.
Hétfő