- Ne menj el, kérlek! Veled akarok aludni, a karjaidban akarok ébredni és soha nem akarlak elengedni - nyafogtam remegő hangon. Azt hiszem elmondhatom, hogy az éjszaka egészen addig a pillanatig túl jól alakult, ameddig Shawn rólam leszállva egyenesen nem mászott ki az ágyból. - Shawn, nem hagyhatsz itt! Most még nem.

- Kimie, én is korán kelek és tudom, hogy ha még megvárom hogy elaludj, én is bealszom és tudod hogy annak mi lenne a vége...borzasztóan sajnálom, hidd el, de így jobb lesz.

- De két perce még itt voltál - mutattam magam fölé. - és olyat csináltál velem, amit soha senki más. Most meg csak fogod magad és el akarsz menni? - még mindketten kapkodtuk a levegőt és izzadtak voltunk. Shawn épp a boxerét vette fel, én pedig a takaró alól lesve Őt törtem a fejem, hogy ezt mégis miért..? Mi szükség arra, hogy már el is menjen? - Csak ezért jöttél, igaz? - kérdeztem, mire szapora zihálása abbamaradt, majd lassan nézett rám és a mozgása is leállt. Már nem öltötte magára olyan sebesen a ruháit, már nem kapkodta úgy a levegőt, már rám mert nézni.

Oops, asszem ez most betalált...

- Hogy mi van? - kérdezte mély, elcsodálkozott hangon. - Te mégis miről beszélsz?

- Csak eljöttél, megfektettél és le is lépsz - már nem gondoltam komolyan, hisz én is rájöttem, hogy ez bizony hülyeség, de látni, ahogy a pumpa pillanatok alatt szökik fel benne olyan jó volt akkor. Mert ugyebár Ő is ezt tette velem annyi különbséggel, hogy Ő komolyan el akart menni. - csak a szeretkezésre kellek neked, Shawn. Tudom...csak egy lyuk vagyok neked, semmi több.

- Na jó, idefigyelj! Csak egyszer mondom el, Kimberly, többször nem! Ha még egyszer ki mersz ejteni a szádon bármi ehhez hasonlót, vagy csak eszedbe jut valami ilyen, én olyan dolgot fogok megfogadni amit hihetetlenül meg fogok bánni és egyikünkbnek se lesz jó.

- Például? - mosolyodtam el gúnyosan, mire engem utánozva egy nem túl kedves vigyorral nyitotta szólásra a száját.

- Például amíg nagykorú nem leszel, nem érek hozzád olyan értelemben.

- E-ez az "olyan értelemben" ez mit foglal magába? - kérdeztem kissé ijedten. Nagyot nyelve néztem, ahogy elönti a győzelem édes patakja, majd megmártózik ennek a jó érzésnek a csordogáló vizében. Nyert és ezt mindketten jól tudtuk...

- Mindent Kimie, ami kislánynak még nem való - súgta, majd kacsintva folytatta az öltözködést.

* * *

- Itt van Shawn - kiáltott apa, ezzel végetvetve végtelennek hitt merengésemnek. Sóhajtva álltam fel az ágyból és unottan kaptam egyik vállamra a táskámat, út közben pedig másik kezemet is átdugtam a pánton. Már akkor, már a második napon olyan monotonnak tűnt ez az egész, csak felkelni, majd sietősen elkészülve iskolába menni. - jó legyél, Kimie - puszilta meg a homlokomat apa amint leértem a földszintre, majd el is tűnt.

- Hé Berly - sóhajtott Shawn, mikor kikerülve Őt elmentem mellette és leszökdeltem a terasz lépcsőjén. - mi a baj?

- Mi a baj? - nevettem fel gúnyosan, közben nagy lendülettel felé fordulva szorult ökölbe a kezem. - Nem tudom, elvégre tegnap csak rohadtul itt hagytál, hiába kértelek, hogy ne menj! És még meg is fenyegettél...

- Azt hiszed nekem jó volt rögtön hazamenni? És szerinted én, pont én kibírnám, hogy nem érek hozzád? Most is itt állsz előttem ebben a rohadt egyenruhádban, én meg nem győzöm figyelni a szél miatt hajladozó ágakat, meg a felettünk lassan elszálló felhőket. Rádnézni se merek, mert félek, hogy elvesztem a fejem és az iskola helyett mondjuk a házamban kötünk ki, ha egészen pontos akarok lenni, az ágyamban. És tudod mi a legrosszabb, Kim? Hogy kurvára tűrtőztetnem kell magam melletted, mert egy hajszál választ el attól, hogy ebből a rohadt utcából ne a belváros felé, hanem az én utcám felé kanyarodjak. Végem van Kimberly már csak a jelenlétedtől is, neked pedig az a legnagyobb problémád, hogy tegnap inkább hazamentem, hogy pihend ki magad ahelyett, hogy feltartottalak volna és ma hulla legyél...

- Engedd el magad - mondtam, közben széttártam a karom. - engedd el magad, Shawn, nem kell vigyáznod vagy nem rám nézned. Nem vihetsz el ma suliba, irányt váltunk és hozzád megyünk. Utána azt csinálunk, amit akarsz. Én személy szerint örülnék, ha megbeszélnénk pár dolgot és eltöltenénk együtt egy kis időt úgy, hogy őszinték vagyunk egymással és egymás teste helyett kicsit az érzelmekre fókuszálnánk.

- Ez mind szép és jó, de suliba kell menned - motyogta, miközben elindultunk az autóval. A szememet forgatva néztem ki az ablakon, majd minden mellettünk elsuhanó házat, embert, fát és virágot jól megnéztem.

- Egy hónapig nem fogjuk egymást látni, élvezzük ki, amíg lehet - sóhajtottam, mire elhúzta a száját, végül a bal helyett a jobb irányba fordult, ezzel hátatfordítva az iskolának és célba véve saját házát. - é-én...köszönöm.

- Nincs mit, miattunk csinálom, a kapcsolatunk miatt. De azt remélem tudod, hogy ezért otthon nagyon ki fogsz kapni...

* * *

- Van valami, amivel kezdeni szeretnél? - kérdezte, miközben ledobta magát a kanapéra. Vállat vonva ültem le mellé, majd hajamat hátradobva dőltem a vállára.

- Mondjuk azzal, hogy kérnék egy pólót. Nekem kényelmesebb, neked pedig nem kell kerülnöd a tekintetemet - mondtam, mire fáradtan és kedvetlenül felnyögött. Az emelet felé nézett, átgondolván milyen messze is van a szobája, majd levette a saját pólóját és felém nyújtotta. - persze Mendes, ezzel most mindent megoldottál...elvégre így most egyikünk se kívánja meg a másikat - motyogtam izmait elnézve. Halkan felnevetett, így kockái egy pillanatra erősebben kirajzolódtak, az izmok megfeszültek bőre alatt, ez a folyamat pedig sötétebb árnyakat vetve domborulatai alá duzzasztotta meg alapjáraton is csábítóan kidolgozott izomzatát. Nagyot nyeltem, majd kifújtam a maradék levegőmet és elkezdtem kigombolni az ingemet. A hófehér anyagot pillanatok alatt fejtettem le magamról, szemem azonban egy másodpercig sem mozdult Shawn kidolgozott alakjáról. Éppen vettem volna fel a szürke pólóját, mire nyújtózkodni kezdett, az izmai pedig ismét ugrándozni kezdtek napbarnított bőre alatt. Felnyögtem a látványtól és feszülő izmait elnézve szenvedve vágtam hozzá a pólót
- vedd vissza!

- Remélem érzékien szemléltettem, milyen nekem furikázni téged, ha az egyenruhát viseled - nevetett fel, majd pólóját felvéve fitten és vigyorogva pattant fel a kanapéról és a lépcső felé kocogott, nem sokkal később pedig egy sötétkék pólóval a kezében tért vissza. - tessék, ezt vedd fel - mondta, majd kezét a magasba emelve lengette meg a pólót. - de előtte szerezd meg - vigyorodott el, én pedig azt hittem, ott helyben megpukkadok. Idegesen ráncoltam össze a szemöldököm, kezem ökölbe szorult és még dobbantottam is volna a lábammal, ha az nem lenne olyan gyerekes. - Törpilla - nyújtotta ki a nyelvét vigyorogva, majd pipiskedve érte el, hogy a póló még magasabbra emelkedjen. Megnyugtatott, hogy Shawn is baromi gyerekes volt, így végül mégis dobbantva álltam fel, bár az én kezem csak kicsivel ért Shawn feje fölé.

- Hagyhatnál már ezekkel a hülye szexista játékokkal. És egyébként is, nem tehetek róla, hogy amíg én ilyen aranyos kis apróság vagyok, te egy bazinagy culaként jöttél a világra - morogtam morcosan, bár végül én is elnevettem magam és ugrálva próbáltam szerencsét, mire nagy meglepetésemre Shawn gyorsan szorította össze a szemeit és elengedte a pólót, ami így a fejem tetején végezte. - ezt most miért? - kérdeztem értetlenül, mire még mindig csukott szemmel rázta meg a fejét - Mi történt, őfelsége nagy Shawn-Isten-Király-Császár-Mendes, megadtad magad??

- Basszus Berly, itt ugrálsz előttem egy rövid szoknyában meg egy melltartóban. Hát nem magától értetődő, hogy inkább megadom magam, minthogy letámadjalak..?

- Kinyithatod, felöltöztem - mondtam, mire sóhajtva nyitotta ki a szemeit, majd idegesen csukta be újra.

- Nem vagy vicces - morogta, én pedig jót nevetve még csak akkor kezdtem el igazából felvenni a pólót. Annyira jól szórakoztam a nyomorán, hogy észre sem vettem, tulajdonképpen mennyire messzire megyek néha. - inkább mondd, hogy miről akartál annyira beszélni. Tudom, hogy van valami, ha nem lenne nem akartál volna velem őszintén beszélni.

Milyen igaza van...

Sóhajtva öleltem át, így miután Ő maga is megbizonyosodhatott róla, hogy valóban felöltöztem, a szemét kinyitva ölelt át Ő is.

- Igazából...ugye az oké, hogy te húsz éves vagy. De én tizenhat, ami valljuk be nem számít túl soknak. Úgy érzem, talán nem kéne ez a sok...testi kapcsolat, már ha fogalmazhatok így. Ne érts félre, nincs nekem ezzel alapjáraton semmi bajom, csak még annyira új nekem ez az egész dolog és otthon anyánál is egy délután alatt kétszer! Meg az iskolában Shawn, tudom hogy az én ötletem volt, de istenem, én nem akarom ezeket! Én...

- Shh - tette a számra mutatóujját. Sóhajtva néztem fel rá, teljesen kiakadtam. Régóta nyomott már ez belülről, csak ezt még magamnak sem mertem bevallani. De akkor, amikor Shawn magamra hagyott volt időm ténylegesen átgondolni ezt telis-tele friss élményekkel, hiszen egyedül voltam a sötét szobámban, egyedül a gondolataimmal és csak akkor láttam be, hogy ez a helyzet nincs igazán a helyén. - figyelj, Bébi...ha hiszed, ha nem, én teljesen megértelek. És leállhatunk ha akarod, tudod, én várok rád. Mondd, amikor készen állsz, még ha tíz évbe is telik.

- Nem unod még folyton magadat idézni? - kérdeztem mosolyogva, mire Ő is elmosolyodott és megrázta a fejét. - köszönöm, nálad jobbat keresve sem találnék.

- Tudom - kacsintott, mire mindketten felnevettünk.

_______

#Shim 🤤😂😍

Hamarosan posztolok valamit (tudjátok, ott a profilomon látni fogjátok🙈😂) amiben leírok pár fontos dolgot. Itt nem akartam azzal húzni a dolgot mert nem lesz túl rövid, de fontos. Nézzetek fel ha érdekel💞💞

2018. 06. 10.
Vasárnap

2018. 10. 28.
Vasárnap