Hipp-hopp.

Már ha az ajtó mozgását szeretném szemléltetni...

Talán nem kellett volna?

Idegesen toltam el magamtól Shawnt, aki nem ellenkezett, sőt, inkább rásegített azzal, hogy mondhatni egy hatalmasat ugrott tőlem hátra. Habár az ajtó már csukva volt, mi mindketten remegve a félelemtől hoztuk rendbe magunkat.

- A kurva életbe - szólalt meg végül, miközben a táblába ütött egy hatalmasat. Talán csak akkor fogta fel mi történt, csak akkor csattant rajta a dolog súlya. - majd vigyázz, haver! Csak óvatosan, Shawn. Ne csinálj hülyeséget, fiam - utánozott különféle hangokat. - és erre ez az istenverte Shawn Mendes mit csinál? - tette fel a kérdést, amire választ már nem várt. Vagyis nem tőlem. - Felteszi a barátnőjét egy rohadt asztalra egy iskolában és nyugodt szívvel a lábai közé mászik arra nem gondolván, hogy a nyitott ajtó bárki számára egyszerű bejutást enged.

- Nyugodj meg Shawn, már mindegy. Sabrina nem olyannak tűnik, mint akit ez majd annyira zavarni fog. Bár a mellette lévő csajt nem ismerem...

- Nyugodj meg Shawn - utánzott gúnyosan, mire idegesen néztem rá - Hogy nyugodjak meg, mikor az előbb csúnyán ránknyitottak, ha nem tűnt volna fel!? Tudod ez elég nagy cink ahhoz, hogy ideges legyek!

- De már mindegy!

- Persze neked egyszerű, de én híres vagyok, a világ minden pontján ismernek, te pedig csak egy lány vagy. Rajtakapták Shawn Mendest, ahogy a kiskorú, diák barátnőjét döngeti egy iskolában. Csodás cím egy csodás cikkhez.

Te csak egy lány vagy...

- Hagyj békén - mondtam halkan, mire értetlenül nézett rám. - nem hallod? Igazítsd meg szépen az ingedet, állítsd be a hajad és menj el. Hagyj békén.

- De most miért??

- Mert én csak egy lány vagyok. Csak egy lány, aki most azt mondja, hogy kopj le, Shawn Mendes. Ritkán hallasz ilyet, mi? Mert te híres vagy. Sajnálom, hogy én csak egy lány vagyok neked. Azt hittem, egy kicsit többet jelentek számodra, mint...mint egy lány.

- Ajh Kimie, te is tudod, hogy nem úgy go....

- Ezt most abba is hagyhatod. Kimondtad, a szavaknak súlya van és nem lehet őket megsemmisíteni. Szar helyzet Mendes, de utoljára mondom, hogy menj el.

- Este megyek - mondta, miközben elindult az ajtó felé. Már bele akartam kötni a mondatába, meg akartam mondani hogy nem, ez nem így lesz mert nem engedem be, bár megelőzött. - nem kérdés volt, Andrewval is beszélnem kell. Ma is lemondtam egy stúdiózást, hogy el tudjam kisérni a barátnőmet az évnyitójára, ahonnan végül elzavart - mondta, majd kinyitotta az ajtót. - szia - köszönt el, ezt követően látványosan és hangosan hagyott magamra.

- Szia - mondtam az imént nagy erőval becsapott ajtót nézve. Eltelhetett pár perc mire a merengésemből feleszméltem, de ez is két személy miatt. A lány és Sabrina léptek be a terembe.

- Ne mondj semmit - mondta halkan Sabrina, mire sóhajtva néztem rá. - megesik az ilyen, ha szólsz, hogy tervetek van, én esküszöm még meg is értem és nem engedek senkit még az emeletre se. - nevetett fel halkan.

- Azt mondta - néztem fel a plafonra könnyesedő szemekkel. - hogy csak egy lány vagyok. Én meg elzavartam.

- Figyelj, minden oké lesz - mosolygott Sabrina, mire remegő ajkakkal, sóhajtva néztem rá.

- Annyira hülye vagyok! Nézz rám! Itt ülök egy tanári asztalon az új iskolámban, holnap kezdődik a tanév de én máris megbélyegeztem magam. Az osztályfőnököm rajtakapott a barátommal, aki azt mondta, hogy csak egy lány vagyok, ezért elküldtem. Egy szerencsétlen nyomorék vagyok, Sabrina, azzal kezdek az új sulimban, hogy tizenhat éves létemre tizennyolc pluszos dolgokkal bukok le - akadtam ki, a lány pedig mindaddig komoly tekintettel figyelt, akkor azonban hangosan felnevetett.

- Ne haragudj, de ez nagyon vicces - nevetett tovább, majd a kezét nyújtotta. - Tara Moon.

- Kim Gertler - motyogtam, miközben egyik kezemmel megráztam az övét, a másikkal pedig letöröltem a könnyeimet. - és szerintem nem vicces.

- De az, hidd el. Idejössz egy teljesen átlagos, ribancos és csajcsábászos osztályba. Egy tényleg teljesen megszokott tizedikes osztály bővül egy egyre ismertebb lánnyal, akinek az apja Shawn Mendes menedzsere és te magad vagy Shawn Mendes csaja. Idejössz, a srácok összesúgnak a hátad mögött, te pedig ezt figyelmen kívül hagyva feljössz ide és Sabrina asztalán hagyod Shawn Mendesnek, hogy tegye veled azt, amit srác a lánnyal, ha begerjed.

- Még mindig nem tartom viccesnek - morogtam az orrom alatt, mire nevetését lefokozta egy halvány mosolyra. - de kösz, aranyos volt ez a vigasztalásnak talán nem nevezhető valami - mondtam halkan, majd lemásztam az asztalról. - most hazamegyek és teletömöm magam fagyival. Holnap találkozunk, sziasztok.

* * *

- Milyen volt az évnyitó? - kérdezte mosolyogva anya, mikor beléptem a házba.

Nahát, itthon van...

- Szar - morogtam, majd lerúgtam a cipőmet és az emelet felé indultam.

- Kimberly, hogy beszélsz? - kérdezte felháborodva. Az igazat megvallva egyáltalán nem volt hozzá kedvem, legszívesebben megnyomtam volna rajta a némító gombot, habár rajta olyan nem volt...sajnos,

Válasz nélkül hagyva Őt indultam a szobámba, majd az ágyba dőlve próbáltam kiheverni az elmúlt egy óra eseményeit.

* * *

- Kimberly, nem jössz le? - kérdezte anya. Shawn már vagy negyed órája megérkezett, én viszont a szobámban feküdtem az ágyban és azon gondolkoztam, hogy hogy is legyen a következő nap.

Az egyenruhám már a székre volt készítve, fejben pedig már a reggeli rutint is összeállítottam. Tudtam, hogy ha nem is rögtön az első napon, de minél hamarabb össze kell barátkoznom az ottani iskolamenőkkel. Nem akartam a népszerű emberek közül ilyen hirtelen azok közé tartozni, akiket mindig piszkálnak. Nem én akartam lenni az új, akire azt mondják, hogy "fujj". Én az a fajta új akartam lenni, akit minden közösség szívesen bővítene velem, szerettem volna ugyanúgy az ismert diákok csapatát erősíteni mint anno otthon. Habár tény és való, hogy ez nem túl pozitív dologkét járult hozzá a jellememhez, be kell hogy valljam, féltem, hogy már nem fognak annyian szeretni, mint az előző iskolámban, ahol az iskola folyosóján átsétálva szinte mindenki köszönt vagy mosolyogva intett.

Belegondolni is rossz volt, hogy itt talán barátaim se lesznek.

- Kimie - nyitott be a szobámba apa. - nem jössz le? Itt van Shawn.

- Majd mindjárt - mondtam, miközben felültem az ágyon. Apa elmosolyodott, majd bólintva csukta be az ajtót. Szenvedve álltam fel, ezt követően a fürdőszobába mentem. Késő volt már, lehetett vagy fél tíz, én pedig tudtam, hogy már aludnom kéne ahhoz, hogy holnap friss és üde legyek. Ettől függetlenül csak megmostam az arcom, majd kezem a pizsamámba törölve indultam ki a fürdőből át a szobán a folyosóra, amin végigsétálva lementem a lépcsőn és a nappaliba érve sóhajtva néztem Shawnra. - szia.

- Szia - köszönt mosolyogva, majd felállt és elém lépett. Habár nem tartottam ezt jó ötletnek apáék előtt, a csókkal szemben végül nem ellenkeztem. - mizu? Nem kéne már aludnod?

- De, kéne - motyogtam, közben homlokomat mellkasának döntöttem. - de itt vagy.

- És nem is szeretnék még menni - mondta nevetve, mire mosolyogva fogtam meg a kezét és játszani kezdtem az ujjaival. - de te igazán aludhatnál, Bébi, holnap nem fogsz tudni felkelni, én meg nem foglak tudni elvinni a suliba.

- Te viszel? - kérdeztem vigyorogva, mire halvány mosollyal az arcán bólintott.  - ohh Shawnie, ez nem lesz jó - súgtam, mire mozdulatlanul, csak a szemével ránézett anyára és apára is.

- Majd megoldom - mondta, mire megöleltem. - na, mész aludni?

- Csak ha te altatsz el - mondtam mosolyogva, közben tenyereimet mellkasának tapasztottam. Halkan felnevetett, majd megfogta a kezem.

- Andrew, mindjárt jövök és folytatjuk - mondta, közben elindult a lépcső felé.

- Csak annyit mondj már el, hogy akkor elválalod a chicagoit, ugye? - kérdezte apa, mire Shawn bólogatni kezdett és tovább sétált. Nem sokkal később már a lépcső tetején voltunk és a szobám felé mentünk.

- Milyen chicagoi? - kérdeztem, miközben beléptem a szobámba. - koncert?

- Az - mondta mosolyogva. - eljöhetnél.

- Jó lenne - mosolyodtam el én is. - majd még megbeszéljük. Most altass el!

- Máris, hercegnőm - nevetett fel kedvesen, mire vigyorogva feküdtem be az ágyamba.

Hercegnőm..? Őrület...

Talán öt perce feküdtem már és Shawnt simogattam, közben Ő is ezt tette, mire eszembe jutottak az évnyitón történtek. Sóhajtva nyitottam ki a szemem és felnéztem Shawnra, aki ezt látva kíváncsian nézett rám.

- Azt hittem, már majdnem alszol!- súgta, majd feljebb ült az ágyon. - baj van?

- Csak...ne haragudj, hogy az évnyitón úgy viselkedtem!

- Te ne haragudj, amiért azt mondtam. Csak ideges lettem és...nem tudom. Nem gondolom úgy, hogy csak egy lány vagy. Te sokkal több vagy annál. Te vagy a mindenem, Kimie, mindennél többet jelentesz nekem. Nem akarlak elveszíteni...soha.

_______

TEJÓÉG TEJÓÉG TEJÓÉG TÖBB MINT 100 KOMMENT???? Behalok rajtatok🙈🙈🙈 Tegnap azért nem volt rész, mert vizsgám volt, meg ma még két dolgozatot is írtam. Így hát ezt bepótolván mára még lógok nektek minimum egy résszel, amit talán sikerül és még összedobnom😅

2018. 06. 06.
Szerda

// 2018. 10. 22.
Hétfő