- És most, hogy ismét itt kötöttünk ki - zihálta, miközben mellém feküdt. - arra gondoltam, gyakrabban ehetnénk pizzát - mondta nevetve, mire mosolyogva forgattam meg a szemem. - elvégre ez az egész abból indult.

- Teljesült a diáklányos álmod, Shawn - néztem rá vigyorogva, mire a fejét kezdte rázni.

- Az majd csak akkor lesz az igazi, mikor rajtad lesz az egyenruha.

- A mi?? - kérdeztem döbbenten, mire Shawn felvont szemöldökkel nézett rám. - Nálunk otthon olyan nem volt! Itt kell egyenruhát hordani? Mondd, hogy viccelsz!

- Nem vicc Bébi, már alig várom hogy felvedd - nevette el magát, mire nagyot nyelve fordítottam ültem fel és kikeltem az ágyból. - most mi a baj?

- Semmi, csak nem vagyok álmos. Nemrég keltem fel otthon, attól hogy itt ennyi az idő, nálunk még csak dél körül lenne - magyaráztam, miközben felvettem a köntösömet és lenéztem rá. Az ágyban fekve figyelt, a takaró pedig csak a derekáig fedte. Két keze behajlítva volt a feje alatt és éppen ásítani készült, mikor villámlott egyet. - jaaaj, Shawn - néztem rá rémülten, mire nevetve ült fel.

- Még mindig félsz a vihartól, igaz? - kérdezte nevetve, mire megdörrent az ég, én pedig talán kicsit eltúlozva a dolgot ugrottam be mellé az ágyba - Bébi, néha olyan vagy mint egy kislány - mondta mosolyogva, miközben magához ölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Te meg mintha a bátyám lennél - öleltem át én is, Ő azonban csak felnevetett. - mi ilyen vicces?

- Az ne legyek, mert annak vérfertőzés lenne a vége.

* * *

Habár maga az érzés nem volt kellemes, mégis jó volt arra ébredni, hogy Shawn keze a hasamra esik. Talán fordult egyet és nem volt tisztában azzal, hogy mellette alszom, de az is lehet, hogy éppen aludt és nem volt magánál. Miután pedig ránéztem és meghallottam a halk, szinte nem is hallható horkolását, már biztos voltam benne, hogy a második lehetőség a nyerő. Álmosan fordítottam el a fejem az éjjeliszekrény felé, amin a szürke óra volt. A kéken világító számok szerint nagyed négy múlt, bár mivel a szervezetem még nem állt át a chicagoi időre, így már abban a pillanatban szembesültem azzal, hogy én már nem fogok bírni visszaludni.

Shawn hasamon lévő kezére néztem, ami tenyérrel lefelé pihent a bőrömön. Elmosolyodtam a tetoválását figyelve, hisz eszembe jutott, mikor elküldte róla a képet, én pedig napokig piszkáltam azzal, hogy az bizony olyan mint egy repülő delfin vagy egy szárnyakkal megspékelt csónak, nem is hasonlít semmiféle madárra. Pedig első látásra gyönyörűnek tartottam, habár neki ezt azóta sem említettem.

Mutatóujjamat végighúztam a madár szárnyán, majd óvatosan kezdtem körberajzolni a tetoválást. Ujjam újra és újra végigsiklott a vonalakon, biztos voltam benne, hogy már csukott szemmel is át bírnám rajzolni, egy idő után azonban meguntam a fekvést és ki akartam kelni az ágyból, valami azonban visszatartott. Az a valami pedig Shawn volt és a hirtelen mozdulata, amivel magára rántott.

- Úristen, te ébren vagy!? - kérdeztem ijedten, bár nem reagált. - Megijedtem...

- Ne haragudj - morogta halkan, majd ásítva kezdett nyújtózkodni és csak ezután nyitotta ki a szemét. - mennyi az idő?

- Fél négy - mondtam, majd vigyorogva simítottam hátra a haját. - mától így kéne hordanod - nevettem fel lenyalt haját nézve, mire elmosolyodva megcsóválta a fejét. - limegyek inni - mondtam, majd leszálltam a combjáról és az ágyból kimászva indultam ki a szobából.

Már a gyomromban volt két pohár víz és indultam volna vissza Shawnhoz, mire megláttam a telefonját felvillanni az asztalon.

Alex: Tudom, hogy nem szereted azt a csajt, Édesem❤️ Csak féltékennyé akarsz tenni, bosszút állsz, amiért megcsaltalak. De tudod Shawnie, te is ezt tetted velem. Kvittek vagyunk, felejtsünk el mindent és legyünk újra egymásé

Me: Hülye ribanc! Szállj le Shawnról!!

Alex: Kimberly? Kémeset játszol, kurva? Akadj le Shawnról, Ő az enyém. Évek óta együtt voltunk, erre jössz te...

Me: Jövök én és elcsavarom a drága pasid fejét. Nem csoda, Shawnnak megjött az esze és jó lett az ízlése😉

Alex: Menj a picsába, hülye ribanc

Me: Nem állok le veled veszekedni, hisz nem látom értelmét. Csak gondoltam közlöm veled, hogy köszönjük szépen a gratulációdat és a kérdést, hogy hogy vagyunk. Nagyon jól, boldog párkapcsolatban élünk és most hogy Chicagoba költöztem, Shawn és én elválaszthatatlanok leszünk. Idővel majd gyerekeket csinálunk, Ő megkéri a kezem én meg igent mondok. Lesz egy gyönyörű esküvőnk és boldogan élűnk, amíg meg nem halunk....

Alex Fisher üzeneteinek letiltása: Be.

- Te mit mókuskálsz az én telefonomban? - kérdezte Shawn, mire sóhajtva nyújtottam felé a készüléket. Gyorsan futott át a beszélgetésen, majd nevetve tette vissza a telefont az asztalra. - Jobb már?

- Sokkal - mosolyodtam el, mire egy apró puszit nyomott a homlokomra és Ő is a konyhába ment.

Aaliyah😻: Szia bátyus, ne tervezz mára semmit

- Shawn, a húgod írt - mondtam, mire a vizet kilötykölve a kezében lévő pohárból rohant mellém.

- Add - mondta, majd az üzenetet elolvasva írni kezdett. - Kimie, ma találkozni fogsz a szüleimmel és a húgommal. - jelentette ki, mire nagyot nyelve néztem rá. - ne félj, Ők kedvesek - mosolyodott el.

* * *

- De ez nem elegáns - néztem meg magam legalább tizedjére a tükörben, mire Shawn unottan sóhajtott.

- Kimberly, itthon mindig ilyen ruhákban vagy. Nem kell elegánsnak lenned, rajtam is melegítő van. Csak a családommal találkozol.

Tényleg, Shawn!? CSAK velük????

- De fontos az első benyomás - magyaráztam, mire megforgatta a szemét.

Izgultam, oh, nagyon is izgatott voltam, féltem, hogy nem leszek szimpatikus vagy beégetem magam. Rettegtem, hogy nem fogok nekik tetszeni, borzasztóan ideges voltam, mert tökéletesnek akartam tűnni.

Szívem a mellkasomban dobogott, hányingerem és sírhatnékom volt, annyira féltem. Rossz volt belegondolni, hogy esetleg nem fognak kedvelni, hogy valami rosszat mondok vagy hogy nem tudom majd megszerettetni magam velük.

Gondolkodni se maradt több időm, a csengő megszólalt, én pedig a kanapéra estem ijedtemben.

- Gyere velem ajtót nyitni, kínosabb lenne ha a nagy üdvözlés után látnának meg csak - mondta, mire nagyot nyelve álltam fel és mellé sétáltam. Megfogta a kezem és így indult az ajtó felé. - oké vagy? - kérdezte, mire lehunyt szemmel aprót bólintottam. - Akkor nyitom - mondta, mire kinyitottam a szemem és végignéztem, ahogy a feketére mázolt ajtót lassan kinyitja. - család - kiáltotta el magát nevetve, mire Karen rögtön a nyakába vetette magát. - még mielőtt nagyon belemélyednénk a puszi-puszi ölelésbe, bemutatnám Kimet - mondta, mire mosolyogva néztem rájuk. Karen egy egyszerű világoskék egyberuhát viselt amin apró fehér virágok voltak. Manuel egy fekete farmert és egy fekete pólót, ezt pedig egy napszemüveggel egészítette ki. Amolyan Shawn stílusa volt, bár ez nem meglepő. Aaliyah egy fekete shortot vett fel, amihez egy bordó haspóló társult. Aztán ott álltunk mi Shawnnal, rajtam egy fekete melegítő volt egy fehér pólóval, Shawnon pedig egy szürke melegítő egy világosrózsaszín pólóval

- Jó napot kívánok - köszöntem halkan, mosolyogva, mire Shawn halkan felnevetett mellettem.

- Most éppen játsza a nem retardáltat - mondta nevetve, mire megszorítottam a kezét. - most pedig a kezemet szorongatja de ugyanúgy vigyorog mintha semmi se történt volna. Némán jelzi, hogy ne égessem tovább és fogjam be.

Halál vár rád, Shawn Peter Raul Mendes...

- Akkor hajrá, Mendes - néztem rá amolyan ha-kettesben-leszünk-megöllek fejjel, mire családjára nézve szólalt meg.

- De melyik a négy közül? - kérdezte, mire sóhajtva hagytam rá a dolgot. - anya, apa, Aaliyah! Ő itt Kim, a barátnőm. Kim, a családom.

- Kimberly Gertler - mutatkoztam be, majd kezetfogtam mindhármukkal miközben Ők is bemutatkoztak.

- Előben még alacsonyabb vagy mint a képeken amiket a rajongók posztoltak - nevetett fel Aaliyah, aki bár tezennégy éves volt, talán egy kicsit Ő is lefelé nézett ha szemkontaktust tartott velem.

- Majd megnövök, van még időm rá - mondtam nevetve.

- Dehát olyan aranyos, hogy ilyen pici - mondta vigyorogva Shawn, mire elmosolyodva néztem rá.

- Imádom, hogy ilyen cula vagy - nevettem el magam Shawnt nézve, a többiek pedig jót szórakozva rajtunk ültek le a nappaliban.

- Amúgy Ő az a Kim akiről mesélsz néha? A lány, akivel beszélni szoktál. Bár a Gertler névből ítélve igen, nem is tudom miért kérdeztem - vakarta meg zavartan a tarkóját Manuel, mire mindannyian felnevettünk.

Azt hiszem, sínen vagyunk...

* * *

Már délután volt, mi pedig társasozva ütöttük el az időt. Mindannyian belemélyedtünk az Activitybe, éppen Shawn mutogatott valamit, mire a telefonom megrezzent.

Anya: Gyere haza

- Pillangó - kiáltotta Aaliyah, mire Shawn megkönnyebbülve hagyta abba az ide-oda ugrálás közbeni csapkolózást.

- Végre - sóhajtott fáradtan, majd nevetve ült vissza a helyére.

- Már nem azért édes fiam, de én ebből mindent kinéztem, csak a pillangót nem - nevetett fel Karen, én pedig kellemetlenül köszörültem meg a torkom.

- Baj van? - kérdezte Shawn, mire elétoltam a telefonomat. - Nagy gond lenne, ha negyed órára lelépnénk Kimmel? - kérdezte Shawn apjára nézve, mire a férfi vállat vont és felkelt a földről.

- Nekünk is menni kéne már, szóval nem. Örülök, hogy megismertelek, Berly.

- Új becenév - nevettem fel, mire mosolyogva húzott magához és megölelt.

- Én is örülök - mondta Aaliyah, majd miután Karen is megismételte a mondatot, elkezdték összeszedni a cuccukat, nem sokkal később pedig együtt léptünk ki a házból.

- Sziasztok - köszöntek el, mi pedig ugyanígy téve indultunk a másik irányba, Shawn kocsija felé.

- Szerinted baj van? - kérdezte Shawn, mire sóhajtva hajtottam le a fejem.

- Fogalmam sincs Shawn, remélem nincs.

* * *

- Megvárjalak itt, va....

- Gyere be - vágtam a szavába, mire kiszálltunk az autójából és apa háza felé indultunk. - naj, hogy félek?

- Baj, hogy én is?

Az ajtót félve nyitottam ki és még nagyobb rettegés fogott el, mikor beléptem a házba. Semmi ijesztő nem volt bent, csak anya és apa voltak összebújva a kanapén, bár már ez önmagában furcsa volt.

- Sziasztok - köszöntem halkan, mire bár mindketten megmoccantak, nem néztek hátra.

- Na, megmondtad Shawnnak? - kérdezte anya, mire értetlenül néztem rá.

- Mivan? Mit??

- A Blakes dolgot. Tudod, tegnap a csók. Nem annyira haragudott, ugye?

_______

Szar lett mint ahogy mostanság megszokhattátok💪🏻💪🏻 A kedvem ma totál elment az írástól, de nagynehezen összehoztam ezt a résznek nem nevezhető izét...

Ja, és kedves instagramos lányka... Nagyon nincs tőled jó kedvem. Sikerült baromira elcseszned a napom. És mivel jól tudod hogy neked mondom, itt kérlek meg nagyon szépen hogy fejezd be amit csinálsz mert nagyon nem korrekt ez az egész. Tudod mit jelent, hogy "All Rights Reserved"? Úgy tűnik nem, kérlek nézz utána... Végtére is kíváncsi vagyok mit hozol nekünk holnapra, biztos meglepnek majd az események. (Remélem érezted a szarkazmust...)

2018. 06. 01.
Péntek

// 2018. 10. 18.
Csütörtök