Könnyekkel küszködve rohantam át az erdőn, már fájt a szemem a csípő érzés miatt, amit a sírás visszafojtása okozott. Kicsit sem figyelve a testi épségemre vetődtem le a földre és kúsztam át a kerítés nyílásán, majd miután átfutottam a kerten ezt megismételve jutottam a nagy gazba. Nagy léptekkel kezdtem megközelíteni a dombot, ahol már láttam három fiút. Egy hiányzott, bár akkor még nem tudtam, hogy melyik.

- Nem mondod komolyan - mondta elképedve hang alapján Dennis, bár a döbbeneten kívül egy kis nevetés is kihallatszott a hangjából. - úristen!

- Nem viccelek haver, ilyennel sose viccelnék - nevetett fel Shawn, engem pedig őszintén elkezdett érdekelni a téma. A domb felénél járhattam már, mire Nate szólalt meg.

- Oh, a kicsi Kimie már nem szűz - nevetett fel Ő is, mire döbbenten álltam meg és a már amúgy is sajgó mellkasomba egy újabb nyíl fúródott. Minha szíven szúrtak volna egy késsel. - bepiszkolta ám magát amíg távol volt - mondta nevetve. Egyikük hangjában sem véltem felfedezni gúnyt vagy ahhoz hasonló negatív érzetet, Shawn büszke és boldog volt, Nate és Dennis pedig döbbent de valamiért Ők is boldogok voltak. - azta, belegondolni is durva.

- Hát már négyszer volt - kezdte mesélni Shawn, a többiek pedig mintha csak egy regény nagy fordulópontjánál tartottak volna tátották el a szájukat.

- A kis Kimiet már négyszer megfektetted - kérdezte Dennis, mire elegem lett és az előzőnél is nagyobb lendülettel indultam tovább a dombra.

- És mind a négy őrületes volt - mondta vigyorogva Shawn, mire mellé lépve fontam össze melleim előtt két karomat. Akkor csattant ki belőlem anyáék híre miatt a sírás, de az persze rátett egy lapáttal, hogy Shawn ilyen lazán elmondta nekik azt, amit én nem terveztem a tudtukra adni. - mi a baj? - kérdezte ijedten, közben felállt és magához ölelt. Már erőm se volt ellökni magamtól, habár szívesebben lettem volna akkor Dennis vagy Nate karjai közt.

- A picsába Mendes, ezt mégis hogy képzelted? - kérdeztem idegesen, majd összegyűjtve egy kis energiát mellkasára tapasztottam a tenyereimet és eltoltam magamtól. - Ennek rohadtul köztünk kellett volna maradnia - folytattam ökölbe szorított kézzel.

- Relax Nyuszifül, mi nem mondjuk el senkinek - kacsintott Nate, majd kitört belőle a nevetés. - de olyan durva, hogy lefeküdtél vele!

- Állj le haver, most tényleg ne húzd fel - lökte meg Dennis, akire sóhajtva néztem le.

- Olyan jó, hogy végzős vagy Nathaniel, már csak egy évig kell néznem azt a nagy pofád! - mondtam idegesen, majd ellöktem magamtól Shawnt, aki időközben megpróbált újra átölelni.

- A legjobb barátnőd a csajom, nem vagyok benne biztos, hogy utána eltűnök az életedből - mondta vigyorogva, majd látva, hogy ezen kívül is van valami bajom, komoly tekintetre váltott és aggódva állt fel. - baj van, Kimie? Mit mondott Veronica?

- E-ez...ez bonyolult...

- Tényleg Kislány, anyud mit mondott? - lépett közelebb Dennis is, Shawnnak pedig harmadjára már megengedtem, hogy megöleljen.

- Az előbb majdnem elszóltam magam. Végzős vagy Nate, de olyan, mintha már elballagtál volna. Mert nem fogjuk egymást látni. Dennis, veled sem. És Shawn, ami azt illeti, mi egy városban fogunk élni...

- Te most miről beszélsz? Itt fogod hagyni anyudat és apudhoz költözöl? - kérdezte Dennis, mire sóhajtva néztem végig rajtuk.

- Nem hagyom itt. Együtt megyünk. Anya és apa újra együtt vannak és anya két hét múlva össze is költözik apával Chicagoban. Én pedig...megyek vele.

* * *

Shawnie🙈💞: Szia Baba, minden oké? Hogy vagy?

Me: Szia, már jobban vagyok, köszi. Már elkezdtem összepakolni és egész jól haladok, nincs is kedvem mást csinálni, igazából a pakolással töltöm az időt. Hiányozni fog minden

Shawnie🙈💞: Elhiszem, de hidd el, itt is jó lesz neked. Itt lesznek a szüleid, itt vagyok én is és biztos vagyok benne, hogy a korodbeliek is gyorsan megkedvelnek majd. Tegnap elmentem a sulid felé, barátságos környék, az épület pedig viccen kívül nagyon szép. Modern és letisztult

Shawnie🙈💞: Ne félj, ha más nem is, az nyugtasson meg, hogy én itt leszek veled és mindenben a rendelkezésedre fogok állni❤️

Me: Mindenre, Shawnie? 😏

Shawnie🙈💞: Kimberlyyy😂 Tudod, ha most itt lennél mellettem....😏

Me: Mondanám hogy nem akarom elképzelni, de hazudnék😏😍😂

Shawnie🙈💞: Nem lenne már rajtad póló...😏😁😍

Me: Most sincs, melegem van😏

Shawnie🙈💞: Oké Kimie, fejezzük be, mert ha nem, gépre szállok és elmegyek hozzád csak AZÉRT a dologért😂😍😍

Me: Szerintem a nadrágot is leveszem, megsülök...😏😏

Shawnie🙈💞: Kimberly nem viccelek, hagyd abba!😂😂

Me: Inkább elmegyek hideg vízzel letusolni, szóval leveszek mindent😏

Shawnie🙈💞: Megfázool❤️

Me: Nem erre akartam kilyukadni😂

Shawnie🙈💞: Oh Kimie, nagyon is jól tudom mire akartál kilyukadni, el is érted a célod😂😂😂 a stúdióban vagyok, cseszd meg, ezt még nagyon visszakapod😂😏 Csak teljen le az a másfél hét Kimberly, csak teljen le, édes lesz a bosszú, Bébi😏😋😋

Me: Velem nem tudsz így kiszúrni, Mendes😏😋😂😂

Shawnie🙈💞: Majd meglátjuk😏😉

- Kimberly, vacsora - kiáltott anya, mire letettem a telefont és elraktam az ölemből a nagy ruhakupacot.

Durva volt, hogy alig másfél hét választott el az új élettől...

* * *

- Szeretném, ha nem csapnátok nagy bulit - sóhajtottam, majd Blake után átkúsztam az erdőből a kertbe. - most valahogy nincs hozzá kedvem.

- Nyugi Kimie, csak beszélgetünk - mondta mosolyogva, majd felsegített a földről és elindult a túloldalra. - amúgy is, csak Dennis van itt meg Nate. Másokat nem hívtunk, Molly meg ugye Chicagoban nyaral, vele majd ott találkozol. Csak egy kis nasit hoztunk és beszélgetni fogunk, ha neked így megfelel. Ma te vagy a főnök, Kimie.

- Ma is - vigyorodtam el, mire nevetve bólintott.

- Ma is - mondta mosolyogva, majd leguggolt és átvergődte magát a kerítésen. - hiányozni fogsz - sóhajtott, mire lehajtottam a fejem.

- Ti is, főleg te, Blake. Köszönöm ezt a nyolc évet!

- Szeptemberben lenne kilenc - mosolyodott el szomorúan, ezt követően a kezét nyújtotta felém. Tenyeremet övébe helyeztem, Ő pedig ismét felhúzott a kerítés mellől. - hiányozni fog, hogy mindig felhúztalak a földről.

- Hiányozni fog minden.

- Skacok! Végre, Nate már épp azt mondta, hogy lehet megálltatok egy gyors menetre az erdőben - nevetett fel Dennis, mire a szememet forgatva mosolyodtam el.

Jellemző...

- Jó is lenne, dehát mi vagyok én, Shawn Mendes? - kérdezte nevetve Blake, mire felkarjára csaptam. - Én nem vagyok kiváltságos, hogy Kimberly Nagyszájú Gertler széttegye nekem a lábát - folytatta, mire másodszorra is rácsaptam.

- Befejezted? - kérdeztem nevetve, mire vigyorogva nézett le rám - Vagy nyomja még valami a pici pofádat?

- Nyomja, de két méteres, világsztár pasid van, inkább csendben maradok - mondta nevetve.

- Ügyes fiú - nevettem fel, majd megöleltem. - nagyon fogtok hiányozni!

- Te is nekünk - szólalt meg mosolyogva Nate, aki furcsa módon egészen addig csendben ült a fűben. - ellékszem, mikor megismertelek. - nevetett fel. - még ennél is kisebb voltál és pont nem volt jó kedved, ott bunkóztál velem. Olyan voltál, mint valami hisztis kislány.

- Jó, aznap tényleg rossz kedvem volt - mondtam mosolyogva. - de akkor jobb volt, mikor jöttünk ide és Dennis egyedül ült itt - néztem nevetve az említett személyre, aki elmosolyodva vont vállat.

- És mikor mi ismertük meg egymást? - kérdezte Blake. - tisztán emlékszem arra a napra. Az iskola első napja volt, másodikba mentünk. Akkor költözünk ide, emlékszem, te voltál az a kisnövésű lány, akit akkor láttam először. Megkérdeztem, hogy...

- ...hogy miért nem jöttem az évnyitóra - vágtam a szavába. - azt mondtam, majd elmondom, ha tudni fogom, hogy soha többé nem látjuk egymást. Nem akartam, hogy sajnálj, ezért mondtam ezt. Utólag már nem nagy dolog, csak az évnyitó napján kaptam meg az első komolyabb fenyítést anyától. Már nem tudom mi volt az, de akkor nagyon rosszul éreztem magam miatta és mondhatni belebetegedtem abba, amit mondott. Rosszul lettem és ezért nem mentem az évnyitóra.

- Akkor...tulajdonképpen mi Veronica őrültsége miatt lettünk barátok? - kérdezte zavartan, mire bólintottam.

- Hát ha azt nézzük, hogy amúgy nem jöttél volna oda hozzám aznap, akkor igen - mondtam mosolyogva, mire elképedve nevetett fel.

* * *

Megvolt az utolsó együtt töltött idő, az utolsó nevetgélés a Menedékben, az utolsó alkalom, hogy sorba kúszunk át a kerítésen. Utoljára öleltem meg Őket egytől egyik, utoljára sírtam a vállukon és utoljára nézhettem, az erdőből kiérve a távolodó alakjukat. Az életem egy részét vették el tőlem, nem voltam nélkülük egész, mert Ők hozzám tartoztak. De persze ez már csak múlt idő, már nem olyan részei az életemnek, mint eddig. Elvették tőlem Őket, ami akkor mindennél jobban fájt.

- Akkor a szokásunkat megtartva én hazakísérlek - mondta mosolyogva Blake, majd letörölte a könnyeimet. - menjünk - mondta halkan, majd elindult a házunk felé.

Az út viszonylag csendesen telt, csak néha váltottunk egy-két szót. Inkább egymás társaságát élveztük, amíg lehetett. Néha elég volt egy mosoly Blake felől arra, hogy megnyugodjak és elhitessem magammal, hogy minden rendben lesz.

- Te se vagy az a csöpögős típus és én se, nem szeretnék hosszú szöveget mondani, csak annyit, hogy köszönöm. Köszönöm neked ezt a nyolc évet és tizenegy hónapot - mondta mosolyogva, mire én is elmosolyodtam és sóhajtottam.

- Én is köszönöm Blake, nagyon nagyon köszönöm - mondtam, mire egy óvatlan pillanatban lehajolt hozzám. Tiltakozhattam volna, de nem tettem. Megcsókolt, én pedig engedtem neki.

_______

Khm inkább nem fűzök hozzá semmit

(Jól van Petra, neked elnézik, neked biztos...😂)

De van egy kérdésem. A kis gerlepárunk két shipnevet is kapott.
Kiwn és Shim
Kinek melyik tetszik jobban?

2018. 05. 30.
Csütörtök

// 2018. 10. 14.
Vasárnap