- Blake - sóhajtottam lehunyt szemmel, közben lehajtottam a fejem. - e-emlékszel arra, hogy az évzárón meséltem apa kollégájáról? Tudod, Shawn Mendes - mondtam, közben átkúsztam az Ő oldalukra.

- Ja, azóta bírom a srácot, nagyon adom a zenéit - bólintott. - tök király, hogy apád vele dolgozik. Gondolom találkoztál vele, ami rohadt menő lehetett.

- Ami azt illeti... Sokszor találkoztunk, sőt, szinte az egész szünetet vele töltöttem. És nagyon megkedveltem. Hidd el, nem akarlak megbántani, nagyon fontos vagy nekem, imádlak és...

- Oké, ez neked nem megy - lépett ki a bokorból Shawn.

Na már csak te kellettél ebbe a beszélgetésbe...

- Mi a szar!? - tátotta el a száját Blake.

- Ez rohadtul Shawn Mendes - döbbent le Dennis is.

- Ja, aha... Vártam odabent, hátha összejön ebből valami, de nem Kimie, neked ez nem megy - lépett mellém, majd magához húzott. - kedves...Blake. Én se szeretnélek nagyon összetörni, de rohadtul birtoklási mániám van, ami az enyém az az enyém. Kiskorom óta ez van, egyszerűen kitulajdonítok dolgokat, irigy vagyok és nem igazán szeretek osztozkodni. Persze vannak kivételes személyek akikkel meg tudok egyezni, de téged nem ismerlek. Kim a barátnőm, remélem nem veszünk össze rajta.

- Persze, igen, megértem - bólogatott hevesen Blake - gratulálok! Sok boldogságot - nyelt nagyot.

- Te jó ég, mi ütött beléd? - kérdeztem nevetve, mire rámkapta a tekintetét.

- Hát basszus Ő itt rohadtul Shawn Mendes! Itt...előttem. És a legjobb barátom pasija. Persze szívesen lennék a helyében, mert nagyon szeretlek, de... De Shawn Mendes itt áll előttem!

- Haver, ennyire ne sokkolj le, gáz vagy - lökte meg Dennis, mire Shawnnal felnevettünk.

- Miért jöttetek a Menedékbe? - kérdeztem, mire Blake újra rámkapta a tekintetét.

- Újabban szívni is ide járunk, itt nem kap rajta senki - vonta meg a vállát Blake, mire elhúztam a számat. - nyugi, már kezdünk leszokni.

- Mondtam, hogy mire hazaérek, tegyétek le - sóhajtottam, mire Shawn óvatosan meglökte a vállam. - ömm...mi megyünk szerintem.

- Oké - bólintott Blake, közben le se vette a szemét Shawnról.

- Sziasztok - köszönt Dennis, majd barátját meglökve térítette Őt észhez. - őrület...mióta bírod ennyire Shawnt?

- Nem tudom. Mindegy. Sziasztok - köszönt hadarva Blake, mire Shawn ismét felnevetett.

- Sziasztok - köszöntünk el mi is.

- Ha így haladunk - kezdtem mosolyogva, miközben összekulcsoltuk az ujjainkat. - nem te osztozol rajtam vele, hanem én osztozok vele rajtad. - nevettem fel, mire a fejét csóválva kezdett nevetni Ő is.

Végre egyenesben voltunk, végre elintéztük a Blake ügyet, végre úton voltunk haza... Haza, ahol anya már várt, ahova nem akartam betenni a lábam, ahol tudtam, hogy nagyon ki fogok kapni.

- Muszáj hazamenni? - kérdeztem félénken Shawnt, aki éppen a távolban csobogó patakot nézte. Ha maga a Menedék nem is, de az erdő csodaszép volt, telis-tele mesebeli különlegességgel. A szemetgyönyörködtető természet engem is mindig lefoglalt az úton, bár akkor épp máson törtem a fejem.

- Vissza akarsz menni Andrewhoz? Mert meg tudjuk oldani, csak ugyanúgy járnál mint én, cuccod nem lenne.

- Örülnék is neki, ha visszamehetnék - sóhajtottam szomorúan.

- Megoldjuk, Bébi, esküszöm megoldjuk. Mindent megteszek annak érdekében, hogy neked a legjobb legyen. És ha te az apukádnál szeretnél lenni, akkor ott is leszel.

* * *

A körülbelül negyedórás sétát követően már anya háza előtt is voltunk, nekem pedig csupán egy pillanat alatt összeugrott a gyomrom. Erősen haraptam ajkamba, majd még erősebben szorítottam össze a szemem.

- Shawn, nagyon félek anyától - néztem rá, mire sóhajtva lépett elém és velem szembe fordulva fogta meg mindkét kezem.

- Mondom, Kim, majd én beszélek vele - mondta mosolyogva, mire ismét sóhajtottam és mellkasának döntöttem a homlokom. Shawn óvatosan helyezte állát fejemre, majd megölelt.

- Sziasztok - jött ki a házból mosolyogva anya, én pedig hirtelen nem tudtam, mikor aludtam el, hiszen olyan volt, akár egy álom. Mosolygott, miután én elszöktem otthonról, mosolygot, miután egy fiúval aludtam, mosolygott, miután megszegtem rengeteg szabályt. - ugye jól vagytok? Hol aludtatok?

- Ömm... Mollyéknál - nyögtem ki, mire felvonta a szemöldökét.

- Ők nem tegnapelőtt indultak Chicagoba nyaralni? - kérdezte zavartan, mire nagyot nyelve néztem Shawnra.

- Nem tizenhetedikén, anya. Tizenkilencedikén - mondtam, mire vállat vont.

Elég furcsán kedődik a reggel...

- Hát jó - mosolyodott el. - majd beszélni szeretnék veled, Kimberly. Kettesben.

Az kell nekem...

- O-oké - mondtam félve.

- Elmegyek, dolgom van. Délután három körül jövök. Sziasztok - köszönt el mosolyogva, majd el is indult.

* * *

- Értsd meg, hogy csak előtted ilyen! Az én anyám egy sárkány, ha elmész, megöl! Te vagy a kulcs, Shawn, miattad ilyen kedves. Mit gondolsz, miről akar majd beszélni velem kettesben? Porig fog alázni, elhord majd mindennek és addig fog sértegetni, amíg zokogva fogadom meg neki, hogy soha többé nem csinálok ilyet. Ő szavakkal gyilkol, Shawn, a szavaival kényszerít sírba. Szabályosan félek tőle, de te ezt nem értheted mert úgy benyaltál neki, hogy oda meg vissza van érted és imád téged, előtted nem olyan mint ahogy velem szokott viselkedni. Mit gondolsz, apa miért hagyta itt? Merem állítani, hogy a mai napig vissza akarják egymást szerezni, de apa nem bírja azt, ahogy anya bánik velem, anya pedig nem bírja, hogy apa mindig próbálja megállítani. Tizenegy éves voltam mikor elváltak, addig csak külön éltek. Tudod, próbálták megoldani a köztük kialakuló veszélyes helyzetet, megpróbáltak tenni az ellen, hogy véget kelljen vetniük a kapcsolatuknak, de miután anya miatt ilyen beteg lettem, apa beadta a válópert. Néhány évig tiszta szívükből utálták ezért egymást, mi pedig emiatt nem találkoztunk. Nem jutottam el apához anya miatt, mert a gyermekelhelyezés miatt anya volt a főnök, Ő pedig semmi pénzért nem engedett volna apához, így apa jött hozzám nagyon ritkán. Apa hiába mondta, hogy az anyám gyógyíthatatlan beteget csinált belőlem, a szabály anyához bilincselt, és ekkor kezdődött el életem legborzasztóbb öt éve, ami a mai napig tart. Már nem volt mellettem apa, aki megvédett anyától, még jelképesen se volt velem. Neked játszottam a minden rendben életet, de nem Shawn, nálunk soha semmi sem volt rendben. Tudod, gyakran volt olyan, hogy nem tudtunk beszélni, mert anya elvette a telefonomat meg mindentől eltiltott. Azt mondtam azért, mert sokat késtem otthonról. Az a sok általában pár perc volt, de az a pár perc is késésnek számít, meg kell tanulnom pontosnak lenni, nincs elegáns késés. Vagyis anya ezt mondta. El akarok menni innen, nem akarok vele lenni, Ő egy szörnyeteg. Blake és én egy ilyen vita után, tizenhárom évesen akadtunk rá a Menedékre, mikor anya mindenemet elvette és bezárt a szobába. Azt mondta, ha éhes leszek szóljak, vizet meg rakott be pár palackkal. Akkor szöktem el otthonról először, éjjel volt, én pedig nem tudtam magammal mit kezdeni. Kinyitottam az ablakot és....

- Te kiugrottál olyan magasról? - kérdezte ijedten, mire sóhajtva lehunytam a szemem.

- Csak megzúzódott - néztem a lábamra, majd újra Shawn kikerekedett szemeibe. - elmentem Blakehez, mert rá tényleg bármikor számíthattam. Éjfél körül lehetett már mire odaértem, Ő pedig egy rossz szót sem szólt, aggódva engedett volna be a szobájába, miután bekopogtam az ablakon. Szerencsém volt, az Ő szobája a földszinten van. Be akart engedni a szobájába, de mondtam, hogy én inkább a szabadban lennék. Így találtunk rá a Menedékre, ahová ezután hetente jártunk el. Eleinte ketten, hiszen akkoriban csak Ő és Molly tudtak az otthoni dolgokról, de Molly tizenhárom évesen még nem mert elszökni. Ezzel semmi gond, meg is értettem.

- Ez a Blake gyerek akkor nem egy veszett barom, mint ahogy gondoltam - húzta el a száját Shawn.

- Nagyon sokmindent köszönhetek neki. Aztán Dennist tavaly ismertük meg, Ő véletlen talált rá a Menedékre, vele ott találkoztunk először. Ő is tud anyáról. Molly, Dennis, Blake és egy másik srác, Molly barátja van, akikben itthon teljesen megbízok, csak Ők tudják, hogy mi megy nálunk. És Ők mindig segítenek.

- Amíg te beszélsz anyukáddal, én szeretnék velük találkozni - mondta Shawn, mire már vettem is elő a telefonomat.

Me: Srácok, délután háromra a Menedékbe. Köszi

Nate🖕🏻: Megbeszéltük

Dennis😎: Túltárgyalva

Molly🖤: Nem vagyok otthon, bocsi:(

Nate🖕🏻: Majd felhívunk, Babe❤️

Blake😈: Baj van, Kimie???😰

Me: Köszi srácok. Nincs baj Blake, Shawn szeretne veletek beszélni amíg engem anyám nagy valószínűséggel ismét a földbe tipor

Dennis😎: Blake, hallod xd jön a Shawn😂

Blake😈: Ajh Baba, legyél erős❣️😢

Nate🖕🏻: Ki az a Shawn??

- Ezt majd Ők megbeszélik - mondtam mosolyogva Shawnra nézve, aki még mindig egy kicsit le volt sokkolva.

- Hihetetlen életed van - mondta halkan, mire kérdő néztem rá. Ezt meg hogy érti? - Apukád miatt ismerhetnél egy csomó sztárt, anyukád már a negatív értelemben tökéletes, a barátaid pedig...hű Kim, a te barátaid tényleg igazi barátok.

- És együtt vagyok Shawn Mendesszel - tettem hozzá, mire mindketten elmosolyodtunk.

* * *

- Ideje indulnom - mondta Shawn az órát nézve, én pedig helyeselve bólintottam, mire mindketten felálltunk a kanapéról. Az ajtó felé indultunk, amin hamarosan együtt léptünk ki. - akkor majd csörgess ha végeztetek.

- Inkább majd megyek én is a Menedékbe - mondtam, mire mosolyogva vállat vont.

- Oké, ahogy akarod - mondta, majd lehajolt egy rövid csókért.

- Nem akarok zavarni - szólalt meg a járda felől egy ismerős hang. - de gondoltam együtt könnyebben eljutunk. Új vagy még itt, nem ismered a környéket és senkinek se lenne jó, ha eltévednél mondjuk abban a hatalmas erdőben - mondta Blake, mire Shawn halkan felnevetett.

- Megfordult a fejemben, hogy el fogok tévedni, de így már nem lesz baj- mondta Shawn, miközben Blake felé indult. Kezetfogtak, majd intettek és el is indultak.

* Shawn szemszöge *

- Amúgy pont beszélni akartam veled kettesben - mondtam, mire a velem egymagas srác kíváncsian vonta fel a szemöldökét, amivel együtt emelkedett az ezüst piercing is.

- Hidd el haver...vagyis Shawn, én megértem, Kimie a tiéd, elfogadtam, lemondtam róla. Megszokni és kiszeretni belőle nehéz lesz, mert évek óta ez a helyzet áll fent köztünk, de megesik az ilyen. Majd találok mást - mondta, mire elmosolyodtam és megráztam a fejem.

- Nem, Blake...vagyis haver, nem erről lett volna szó - nevettem fel. Minketten a betont figyeltük, az ütemre elő-előbukkanó lábfejünket nézve bele-belerúgtunk egy-egy kavicsba, ritkán felnéztünk, majd ismét le a betonra. - figyelj...nem voltam túl kedves reggel, ideges lettem a kérdés hallatán. Kim és én úgy egy hónapig szakítottunk, mert nagyon hülye voltam és baromira elszúrtam. És tegnap adott egy új esélyt, aztán megkérdezted, hogy lesz-e a barátnőd, én meg....

- Ne haragudj, ha tudtam volna, esküszöm....

- Tudom, tudom. Nem ezzel van a gond! Csak ideges és féltékeny lettem hirtelen és igaz amit akkor mondtam, nagyon durván birtoklási mániám van és ezért lehettem egy kicsit bunkó. És bocsánatot szeretnék kérni a kirohanásomért.

- Ugyan, semmi baj! Megértem, Kimie a baratnőd és nem akarod elveszíteni - mondta mosolyogva, mire bólintottam.

- Itt mindenki úgy hívja, hogy Kimie? - kérdeztem nevetve, mire elvigyorodva bólogatni kezdett.

- Kimie, vagy ha poénkodunk, néha Kimberly. De amúgy Kimie. Az anyja meg szinte mindig Kimberlynek hívja, de csak mert Kimie azt nem annyira szereti - mondta mosolyogva, majd az erdő felé fordult.

* Kim szemszöge *

- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem anyát, aki éppen csak a cuccait tette le a helyükre, majd leült a kanapéra.

- Shawn itt van? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva előző kérdésemet. - Csak mert neki nem kéne hallani.

Így már értem...

- Nincs itthon, Mollyékkal van - mondtam, mire lassan megcsóválta a fejét.

- Nem félsz, hogy Molly elveszi tőled? - kérdezte őszinte kíváncsisággal, ami igazán meglepett. Mióta érdeklik Őt a fiús ügyeim? Egyébként...mióta hagyja, hogy legyenek fiús ügyeim???

- Nem, Mollynak ott van Nate! - magyaráztam.

- Hát a mai fiatalok körében már minden megtörténhet!- vonta meg a vállát, mire szemforgatva ültem le mellé.

- Inkább mondd, amit akartál - szóltam rá, mire felvont szemöldökkel nézett rám. - légyszives.

- Szóval...

* Shawn szemszöge *

- Blake Holden...egyébként - mutatkozott be a Menedékre érve Blake nevetve, mire mosolyogva megráztam a kezét.

- Nathaniel Lee. - nyújtotta a kezét Nate, akinek a kinézetén elcsodálkoztam. Még ha Blakehez hasonlítottam is idősnek tűnt, pedig mint ahogy útközben kiderült, a legalább húsznak nézett Blake csak tizenhét éves volt. Nate pedig lehetett vagy huszonöt, bár Blake helyzetéből kiindulva Ő is a kortársuk lehetett.

- Shawn Mendes - ráztam kezet vele is, mire a nálunk kicsit alacsonyabb, de még így is javában a magasak közé sorolható Dennis lépett elém.

- Dennis Roloff.

- Shawn Mendes.

- Molly Price - intett a lány, akit pár másodperccel azelőtt hívott fel Nate.

- Shawn - intettem neki mosolyogva. - de veled már beszéltem, meg te mondhatni amúgy is ismersz - nevettem el magan.

Ahogy végignéztem rajtuk, kicsit elkezdtem irigykedni Kimre. Olyan jó barátok voltak, kedvesek és attól, hogy Dennis kivételével rossznak tűntek, nagyon rendesen viselkedtek. Talán erre mondják, hogy a látszat néha csal.

Dennis, a visszafogott külsejű, zselézett aranybarna hajú srác amolyan szépfiúja lehetett a csapatnak, még az éltanulót is kinéztem belőle. Gödröcskés mosolyáról felismertem a nőcsábász énjét, fehér trikójával pedig tényleg vonzhatta a lányokat, hiszen be kellett vallanom, hogy több izom volt rajta mint rajtam, és ez valahogy Nateről is elmondható volt.

A magas srác egy fekete feszülős pólót viselt, egyenes haja srégan állt felfelé. Fekete tetoválás díszítette felkarjár, másik kezén pedig alkarját. Nevetőráncai voltak, ebből pedig arra következtettem, hogy Ő sem egy nagyon komoly ember.

Molly érthető módon volt Kim egyik legjobb barátja, hiszen a régebbi FaceTime-os beszélgetést követően rájöttem, hogy Ő pont ugyanolyan mint Kim. Rögtönözve tudott durván visszaszólni, vicces és talpraesett volt. Vagyis nagyon annak tűnt. Az igazat megvallva megértettem Natet, akkor nappal valahogy nem úgy nézett ki, mint a FaceTime-os estén. Éjjel kócos volt a haja, álmos volt az arca és karikásak voltak a szemei. De akkor már nemigen hasonlított arra a Mollyra. A haja ki volt vasalva, arca pedig sima volt. Biztos voltam benne, hogy smink van a dolog mögött, fura lenne, ha bárkinek is olyan szép bőre lett volna. Talán rúzst is használt és szempillaspirált is. Szép volt, az biztos.

Aztán ott volt még Blake, a srác, akire valahogy nagyon büszke voltam. Amiket Kim mesélt róla, a szívemben kötöttek ki, Blake pedig egy pillanat alatt a kedvencem lett. Fekete haja kuszán állt fején, Ő valahogy nagyon is hasonlított rám, testalkatra mondhatni ugyanolyanok voltunk. Hosszúkás arca és éles állkapcsa miatt neki se lehetett hiánya az érte rajongó lányokból, sötét szemöldökei hosszú szempilláival együtt keretezték be a szintén sötét szemeket. Egy halvány heg húzódott bal szemöldöke fölött, ami méginkább vonzó lehetett a lányok számára. Őszintén szólva utólag meglepett, hogy Kim az először feltett kérdésre nem vágta rá rögtön az igent.

* Kim szemszöge *

- Te most csak viccelsz, ugye? - kérdeztem döbbenten, anya pedig vigyorogva csóválta meg a fejét. - E-ez...Ez mikor jutott eszetekbe? - kérdeztem zavartan. - Ezt nem értem!

- Két hét múlva indulunk, Kimberly - mondta boldogan, én pedig elképedve néztem rá.

- Nem gondolod, hogy hamarabb kellett volna szólni? - kérdeztem idegesen, mire meglepve nézett rám.

- Azt hittük, örülni fogsz...

* Shawn szemszöge *

- Akkor megmondjuk az anyjának, hogy mehet szépszóval is a picsába aztán elhozzuk Kimiet. Shawn beszél Kimie apjával és elintézi, hogy Ő már a reptéren várja - magyarázta Dennis, mire bólintottam. Lelkes volt és ez boldoggá tett, tudtam, hogy Ő is csak jót akar Kimnek. Ebben hasonlítottunk

- Sajnálom hogy így történik majd, de legalább Kimienek jó lesz - sóhajtott Blake, aki szomorú volt amiért Kim nem csak egy nyári szünetnyi időre megy el messze tőle.

- Nem gondoljátok, hogy ez nem ilyen egyszerű? - kérdezte Nate, aki egészen addig csendben figyelt. - Kimie se tud róla. És ha esetleg neki nem tetszik a dolog? Na meg Veronica fejében tényleg van egy kis őrült beütés, ha a nő azt akarja hogy Kimie itt legyen, akkor itt lesz. Nem akarok ünneprontó lenni srácok, de ez a terv gyerekes és valahol tutira bukik.

- Igaz, ez nem ilyen egyszerű - sóhajtottam, majd Dennisre néztem, hiszen a srác hirtelen kapott levegőért, majd felcsillanó szemekkel nézett végig rajtunk.

- Van egy ötletem! Jelentsük fel az anyját kiskorú bántalmazásáért és emberi jogok megsértéséért. Te mész Nate, te nagykorú vagy. Shawn, te a hírnév miatt ne add ehhez a neved, nem jársz jól.

- Ez már egy fokkal jobb - bólintott elismerően Molly.

* Kim szemszöge *

- Hogy érted, hogy újra együtt vagytok? - kérdeztem idegesen, bár a hangom csak a következő pillanatban érte el a tetőpontot. - És hogy gondoltátok, hogy a költözés előtt két héttel szólsz, hogy amúgy új életet kell kezdenem Chicagoban?

_______

Aztarohadtéletbe skacok ilyen hosszú részt sem írtam még😂

Halkan megjegyezném, hogy imádom mikor kommenteltek, főleg mikor véleményt írtok a részről, vagy néhány eseményről, személyről, döntésről😏💞😂😂

2018. 05. 29.
Kedd

// 2018. 09. 28.
Péntek