- Anyukád tényleg olyan...tökéletesnek tűnik. Te jó ég, ez a nő valami eszméletlen! Nagyon intelligens és gyönyörű. Olyan, mint te - mondta Shawn, miközben bedőlt az ágyamba. - nagyon kemény...

- Te most tényleg anyámat dicséred, Mendes? - vontam fel a szemöldököm. - Tudtommal szingli, bepróbálkozhatsz nála.

- Viccelsz? Nem értem Andrewba mi ütött, hogy elköltözött olyan messze és itt hagyta Őt.

- Shawn, állj le! Te tizenkilenc éves vagy, Ő harminchét. Tudod, hogy éppen az anyámról áradozol? - kérdeztem csípőre tett kézzel, majd felvontam a szemöldököm. - Állj le Mendes, amíg szépen mondom...

- Harminchét? Huszonhétnek néz ki - nevetett fel, mire teljesen értetlenül ráncoltam össze a szemöldököm és kérdőn néztem rá, Ő azonban csak megforgatta a szemét és az ajtóm aljára mutatott, amin ha jól megnéztem, beszűrődött egy kis fény. A fényt azonban megtörte valami, ami feltehetően anyám árnyéka volt - mikor ajtót nyitott, majdnem megkérdeztem, hogy miért nem meséltél soha a nővéredről. Aztán köszöntél neki, hogy szia anya... Elhiszed, hogy nehéz volt Őt magázni? Majdnem tegeztem, mert olyan fiatalnak látszik, bár igazából az is - mondta tovább, én meg csak a szememet forgatva mosolyodtam el. Mikre képes volt azért, hogy szimpatikus legyen a családomnak...

- Kész a vacsora - kopogott be a szobába anya, mire Shawn mosolyogva állt fel és velem együtt indult ki a szobából.

Őrület...

Ahogy leértünk az ebédlőbe, Shawn sietve húzta ki a széket anyának, majd nekem is, Ő pedig csak ekkor foglalt helyet mellettem, anyával szemben. Majdnem elnevettem magam azon, hogy mennyire képes rendesen viselkedni, bár rosszul esett, hogy azelőtt sosem mutatta meg ezt az énjét.

- Gyönyörű háza van, Miss Fazzalaro. Visszafogott, de hihetetlenül ízléses és egyszerűen elragadtató. Csodálatos a letisztultsága. És külön meg szeretnék dicsérni benne két dolgot. Előszöris a csillárokat, hiszen nagyon szépen ragyognak ott, és annyira feldobják az összképet, hogy öröm rájuknézni. És a kedvencem amit meg szeretnék említeni, a benne élő két gyönyörű hölgy.

A rohadt életbe, mennyi ideig gondolkozhatott ez ezen?

- Hű, maga nagyon érti a dolgát - nevetett fel anya kicsit zavartan.

Valaki zavarba hozta anyát? Dehát ez lehetetlen...volt. Egészen addig, amíg Shawn be nem lépett ebbe a "gyönyörű házba" és fel nem borította a rendet na meg anya óriási magabiztosságát. Míg az én életem abból állt, hogy megfelelési kényszerem volt iránta, addig anyán csak egyszer láttam, hogy meg akart felelni valakinek. Aznap este Shawnnak...

- Nem csak gyönyörű, de igazi konyhatündér is - mosolygott Shawn a vacsora befejeztével, majd a tányérját kezdte bámulni.

Neee! Ugye nem, Shawn!? Mondd, hogy nem felejtetted el az elrendezést!

Félve tette le a villát és a kést egymásra merőlegesen, bár a fejük a baloldal felé mutatott. Zavartan nézett rám, én pedig szemmel próbáltam jelezni neki, hogy nem jó, bár nem pont jól vette a célzást. Még nagyobb bajt csinált, a két evőeszközt egymásra helyezte el, a kés a villába volt helyezve, ez pedig egy egészen más, negatív dolgot jelentett. A lábával gyorsan dobogott az asztal alatt, ideges lett, bár addig meglepően higgadtan kezelte a dolgokat. Meglepett az ötlete, amivel bár megmentette magát, mégis furcsa volt tőle. - köszönöm szépen, nagyon finom volt - mondta, majd felállt az asztaltól, kezében a tányérjával és előlem is elvette az enyémet, nem sokkal később pedig anyáé is Shawn kezében volt és ezzel a három tányérral együtt sétált be az étkezőből a konyhába.

Te rohadt mázlista, hogy lehetnek ilyen jó ötleteid??

- Meglep az intelligenciája és az illeme. Tanulhatnál tőle, Kimberly! - mondta, miközben megtörölte a kezét a bordó szalvétába.

Ha tudtád, hogy idefelé úton ezt mind én tanítottam neki...

- Majd mondd meg neki, hogy a szobámban vagyok. Már ha keres egyáltalán és nem ragad le nálad - mondtam, miközben felálltam és betoltam a széket magam után. - köszönöm, finom volt.

- Egészségedre.

Sóhajtva kocogtam fel a lépcsőn, majd a folyosón sétálva grimaszolva néztem rá a csillárokra. A rohadt életbe is, Shawnnak igaza volt, tényleg gyönyörűen ragyogtak ott fent. Kissé idegesen rontottam be a szobámba, majd bedőltem az ágyba.

Talán csak öt perc telt el, maximum tíz, az ajtóm pedig kinyílt és Shawn lépett be rajta. Mosolygott, nagyon valószínű, hogy meg volt magával elégedve, dehát mi tagadás, büszke is lehetett magára. Én is az voltam rá.

- Ügyes voltál - sóhajtottam mosolyogva, majd két karomat felé nyújtva hívtam magamhoz közelebb. Mellém feküdt és egy apró puszit nyomott állam vonalára.

- Köszi, Kimie - súgta, majd ismét adott egy puszit...aztán még egyet. És ezt még sok-sok puszi követte, egészen addig, amíg felállt és az ajtóhoz sétált. Meglepve figyeltem, ahogy egy laza mozdulattal bezárta az ajtót, majd levette a pólóját.

- Ne, Shawn! Én ehhez most túl ideges vagyok, komolyan, most értem haza, egy hónap múlva meg már javában iskolába fogok járni. Feszült vagyok, nagyon-nagyon feszült - sóhajtottam, bár ez a kis monológ Shawn Mendest nem állítja meg. Mosolyogva térdelt felém és pólóm aljához nyúlt. - Shawn!

- Az ilyesfajta együttlét oldja a feszültséget - súgta a fülembe, mire megborzongtam. Beleremegtem már csak a gondolatba is, bár rásegített az is, hogy az ajkai közül kiszökő forró levegő nedves érzetet keltett a fülemen és annak környékén. - és most még kihívás is, hiszen csendben kell maradnunk. Chicagoban Andrew aludt, éjjel volt és a falak is vastagak voltak. Anyukád ébren van, még csak most megy le a nap és ahogy észrevettem, a hangok elég jól kihallatszódnak. Ez kihívás Kimie, teljesítsük!

- D-de... Úgysem fogom kibírni, ez rossz ötlet Shawn, te sem vagy az a túl csendes típus. Csak lebuknánk, anyának pedig igazán nem kéne tudnia a dologról - mondtam idegesen, mire elmosolyodott. - most meg minek örülsz?

- Csak olyan jó volt hallani, hogy azt mondtad, hogy "te sem vagy az a túl csendes típus". Tudod milyen vagyok az ágyban és ez valamiért olyan boldoggá tesz - mondta továbbra is mosolyogva, mire nevetve megforgattam a szemem.

- Figyelmes és gyengéd, de már szinte túl jó - mondtam mosolyogva, ezzel elintézve a reptéri kérését, miszerint dicsérjem az ágy-technikáját. Göndör hajába beletúrva lehúztam egy csókért, mire kigombolta a nadrágomat, majd lehúzta a cipzárt is. - egye fene, kihívás elfogadva. - vigyorogtam bele a csókba, mire boldogan simított végig immáron csupasz belsőcombomon.

* Külső szemlélő szemszöge *

Andrew: Na? Miújság? Megérkeztek?

Veronica: Ja hogy te tudtál Shawnról? Engem meglepetésként ért a srác. De jófejnek tűnik, nagyon illedelmes.

Andrew: Shawn??😂

Veronica: Igen, lehet, hogy eredetileg nem ilyen, de itt nálunk hihetetlenül illedelmes és kedves.

Andrew: Talán Kim tanított neki néhány dolgot. Most mit csinálnak?

Veronica: Most akarom megnézni, bevonultak Kim szobájába.

Andrew: Nica, csak óvatosan, nehogy rajtakapd Őket. Nekem még mindig a szemem előtt van a múltkori...

Veronica: A folyosó közepéről vissza is fordultam... Nem akarok többet hallani.

Andrew: Ajh ne már. Megint?

Veronica: Attól tartok. Dehát ez van, hagyni kell Őket élni.

Veronica: Már fokozatosan állok le a kioktatással és a tanítással, egy hónap múlva vége a nagy nevelésnek.

Andrew: Azt jól teszed Édes, Kim már nagyon ki volt akadva a folytonos beszólásaidtól. Már megtanult minden fontos dolgot, ideje hagyni és megnézni, mire megy nélküled.

Varonica: Így van, Drágám.

* Kim szemszöge *

- Shhh - tette a számra a mutatóujját Shawn, miután egy apró sikoly szaladt ki a torkomból. - halkabban, Bébi! - súgta, majd fokozatosan lassítani kezdett a tempón és csókokkal kezdte elhalmozni a nyakamat és a kulcscsontomat.

- D-de Sh-Shawn- sóhajtottam, mire mosolyogva nézett a szemembe. - nem fog menni, te is nagyon jól tudod, hogy e-ez tényleg nem fog menni. Nem, Shawn, rohadtul nem fog menni - hadartam halkan, bár hiába, a sikolyomat egy nyögés követte, ami ráadásul közel sem volt túl visszafogott. - látod? Ha anya megtudja ezt, nekem végem! Ez már nem Chicago, Shawn, nekem itt jól kell viselkednem!

- Akkor legyél jó kislány, Kimie és maradj csendben- súgta, majd ismét felvette előző, gyors tempóját.

- Ha lebukunk - ziháltam összeszorított szemekkel. - én esküszöm, megverlek - mondtam, mire Shawn felnevetett és fejét rázva hajolt le egy újabb csókért.

* Külső szemlélő szemszöge *

Veronica: Ha ilyen az amikor csendben vannak, mi lesz velem ha már nem is figyelnek oda és tudni fogják hogy tudom?

Andrew: Fura, én sose keltem fel rá. Pedig biztos megtörtént már párszor...

Andrew: Shawn előtt akarod mondani neki a hírt?

Veronica: Nem tudom, szerintem nem. Hagyom, hogy Kim mondja el neki.

Andrew: Örülni fognak nagyon.

Veronica: Hát az biztos, Kim ki se fog pakolni a bőröndből.

* Kim szemszöge *

- Miss Fazzalaro, elnézést - lépett anya mellé Shawn, mire a nő mosolyogva nézett fel rá. Szőke hullámos hajából füle mögé tűrt egy tincset és megtámaszkodott a pultban. - azt hiszem, itt az ideje annak, hogy elmenjek. Isteni volt a vacsora, köszönöm ezt a csodás estét és a tökéletes vendéglátást.

- Ugyan, Mr. Mendes! Én köszönöm, hogy megismerhettem, maga egy igazán jó társaság. Bármikor szívesen látjuk Önt itt, nálunk - mondta mosolyogva anya. Beszéd közben ajkán csillogott a szájfény a nagy csillár ragyogó fénye alatt, hosszú fekete szempilláit kecsesen rebegtette.

- Szeretném, ha tegezne, hölgyem, hiszen csupán csak öt évvel vagyok idősebb a lányánál. És nyugodtan hívjon Shawnnak!

- Rendben Shawn, akkor köszönöm, hogy itt voltál - mondta anya továbbra is mosolyogva, mire Shawn is ismét elmosolyodott és bólintva nyúlt anya kezéért. A hányinger kerülgetett, mikor megismételte a köszönést és ajka csak éppen nem érintette anya kézfejét.

- Viszont látásra, hölgyem, további szép estét - köszönt el Shawn, majd egyet hátra lépett, jelezvén hogy indul, de várja az elköszönést.

- Neked is további szép estét, Shawn!

Megfordultam és szemforgatva indultam ki a konyhából, Shawn pedig mellém sietve kulcsolta össze ujjainkat.

- Nem tudom mi bajod anyukáddal, kedves nőnek tűnik és nagyon rendes. Tetszik az intelligenciája és a modora - motyogta Shawn, mire felvont szemöldökkel néztem fel rá.

- Persze Shawn, ez így van, de te csak egy estét töltettél vele, én tizenhat évet. Hidd el, ennyi idő alatt neked is az agyadra menne a nagy tökéletesség és a szinte semmit sem engedő szabályok. És ne feledd, hogy miatta vagyok beteg.

- Tudom Kim, de talán azóta már megváltozott. Lehet, hogy amíg te Chicagoban nyaraltál, Ő felszedett valakit és most olyan boldog, hogy nem lesz ideje kioktatni téged. Lehet ez hiányzott neki, egy társ. Vagy lehet, hogy azért volt veled ilyen, hogy tökéletes legyél és ne járj úgy, mint Ő. Andrew elhagyta.

- Oka volt rá. De Shawn, mindig ezzel jössz! Apára is azt mondtad, hogy biztos azért ilyen elfoglalt, mert valami nője van - mondtam, ezzel pedig lezártam a témát. - hé! Van kedved nálam aludni, Shawnie? - kérdeztem vigyorogva, mire mosolyogva nézett le rám. Bár már a ház előtt álltunk, amolyan elköszönő pózban, jó ötletnek tartottam feltenni a kérdést. - en nem vagyok te, nem tudok rögtönözve rímeket kitalálni, de gondoltam megkérdezem. Aztán éjjel elmehetnénk sétálni, van a közelben egy gyönyörű hely, aminek a létezéséről kevesen tudnak. Elvégre szülinapod van - mondtam halkan, mire vállat vont.

- Tudod, hogy ez nem rajtam múlik - mosolyodott el.

- Anyának nem kell tudnia - mondtam vigyorogva, majd megfogtam a két kezét. - meggondoltam magam, nem leszek jó kislány. Szabályokat akarok szegni, rossz akarok lenni még itthon is.

- Akkor ezesetben most foglak és szépen elszöktetlek - mondta pimaszul mosolyogva, majd lazán a hátára kapott és elindult velem egy irányba. - mavigálj, mert sose voltam még itt - nevetett fel.

- Az utcábó arra egyenesen kimész, aztán jobbra lesz egy erdő. Azon végigmegyünk, néhány háznál fogunk kilyukadni. Az egyik háznál ki van vágva a kerítés egy kis helyen, azon átmegyünk és a kerten átszelve kimegyünk egy ahhoz hasonló nyíláson. Fel kell mászni egy nagy dombra, ahonnan le lehet látni a városra. Gyönyörű hely, majd meglátod. Gyakran menekültem oda anya elől.

- Nem akarom tudni, hogy találtál rá - nevetett fel, célozva arra, hogy házak kertjén át közlekedve lehet csak eljutni oda.

* * *

- És ez lenne az a hely, amit szűk baráti körben csak úgy hívunk, hogy Menedék. Mert itt mindig minden és mindenki elől menedékre lelsz és azt tehetsz, amit csak szeretnél. - mutattam a Menedék nevezetű helyre, amiről valóban le lehetett látni a városra. Nem olyan volt mint néhány filmben, nem csordogált mellette patak, nem lehetett belátni az egész várost a fényeivel együtt, csak a város egy részét. Nem voltunk olyan magasan, nem repkedtek lila és kék pillangó körülöttünk. De arra tökéletes volt, hogy egymásra koncentrálva csodáljuk a várost, vagy épp a csillagokkal körbeölelt Holdat. A füvet se vágta senki, nagy gaz volt, de ez tette különlegessé a helyet, ez rejtett el minket a külvilágtól.

- Én most téged szeretnélek - lehelte az ajkamra, majd tenyerébe vette arcomat és gyengéden megcsókolt.

- Megint? - kérdeztem nevetve, mire elmosolyodva nézett a szemembe, majd ajkamra.

- Megint - súgta a fülembe, majd pólóját levéve leterítette a már lelapított fűre és ráfektetett. - és mindig...

_______

Kétezer szó? Most viccel velem valaki? Tudok én ilyen hosszút is írni???😂

Remélem meg vagytok elégedve a résszel, mert ahogy már egy kommentre válaszolva leírtam: többször is végighallgattam az új albumot többé-kevésbé egyhuzamban, mire kész lettem😂😂

2018. 05. 27.
Vasárnap

// 2018. 09. 19.
Szerda