A napok semmihez sem hasonlítható gyorsasággal teltek, én pedig már csak azon kaptam magam, hogy bőröndből öltözködöm és a szobám túl letisztult. Sehol egy több hetes szennyes, egy tiszta ruhakupac vagy egy kiürült üdítősdoboz, ez pedig csak azt jelenthette, hogy a szobám legalább egy évre ismét érintetlen terep marad. Bár tudtam, nehéz lesz megválni a számomra nyugodt Chicagotól és visszautazni a zavaros otthonomba, de azt is nagyon jól tudtam, hogy így lesz a legjobb. Tisztában voltam azzal, hogy rettentő nehéz lesz visszaállni a régi kerékvágásba és ismét iskolába járni. Titkon reméltem, hogy Shawn könnyebben boldogul majd és nem lesz olyan kilátástalan mint én. Mert már akkor láttam, hogy nekem nagyon nehéz lesz az első néhány hét, amíg megszokom, hogy reggel korán kell kelni, fel kell ülni az iskolabuszra, órákon figyelni kell, aztán tanulni, tanulni, tanulni és tanulni. Nem lesz az amit megszokhattam, hogy akkor kelek amikor akarok és Shawn karjai közt ébredhetek fel. Nem láthatom Őt nap mint nap és tulajdonképpen meg is kell vele szakítanom a kapcsolatot. Tudtam, hogy így mindkettőnknek jobb lesz...vagyis reméltem.

- Van még valami, amit meg szeretnél tenni, mielőtt hazamész? - kérdezte apa. Maga a kérdés nem volt rossz, hiszen az aznap volt az utolsó teljes nap amit ott töltöttem, egy éjszaka választott el az utazástól

- Nem, nincs. - mondtam, majd a hideg tejbe beleszórtam egy kiskanálnyi kakaóport. A bögrét a kezembe véve fordultam meg apa felé, majd ijedten vontam fel a szemöldököm - Jézusom! - nevettem fel apa arcát látva. Ijesztő volt a látvány, amit a zavart és ideges arca nyújtott

- Ugyan, Kimberly, biztos van valami! Mondd nyugodtan, de tényleg!

- Nem fogsz örülni... - sóhajtottam, majd az pultra tettem a bögrét, a kezemet pedig szürke melegítőm zsebébe dugtam

- Mondd csak. - bíztatott, én pedig már láttam a döbbenettől leeső állát, majd az idegesre váltó tekintetét

- Ígérd meg, hogy....

- Jó, mindent megígérek, csak mondjad már! - vágott a szavamba

- Beszélni akarok Shawnnal. - nyögtem ki végül, mire a vártnál nyugodtabb reakcióval találtam szembe magam

- Nem. - mondta egyszerűen. Nem lett ideges, vagy talán csak nem akarta kimutatni, de túl lazán akadályozta meg az egyetlen dolgot, amire vágytam - Ilyet nem játszunk!

- Mivan?? Milyet??? - kérdeztem idegesen, mire gúnyosan felnevetett - Te kérdezted! Válaszoltam és most már tényleg beszélni akarok vele!

- Mondom nem játszunk ilyet!

- Te jó ég, milyet?? - kérdeztem már szinte visítva. Nagyon rosszul esett és csalódott is voltam, amiért ilyen egyszerűen darabokra zúzta a tervemet. Apró, apró darabokra

- Szív összetörőset.

- Jézusom, te hallod magad? Miről beszélsz?

- Hallom magam és nem is olyan rég végzett a kicsi szíveddel. Te talán azt hiszed, de még nagyon nem vagy rendben. Hidd el, ez így jobb. Nem kell vele se találkoznod, se beszélned. Hagyd Őt békén, Kim, Shawn egy teljesen más világban él. - mondta, majd elpakolta maga után a tányérját

- Úgy beszélsz róla, mint egy pszichopatáról! Shawn nem rossz ember, csak nincs tisztában az érzéseivel. Vagyis nem volt, azóta már ez is megoldódott. A szívem mélyén már akaratlanul is megbocsátottam amit tett, de erről neki nem kell tudnia...egyelőre.

- A stúdióban ma délután. Ő az üvegfal egyik oldalán, te a másikon... - mondta, közben elővett még egy bögrét és töltött bele tejet - ...csak hogy még véletlenül se érjetek egymáshoz!

- Köszönöm! - vigyorodram el hálásan, majd gyorsan megittam a kakaómat és a szobámba rohantam. Már csak pár óra választott el tőle...

* * *

- Ő már bent van, veszi fel az új dalokat. Ha látványos belépőt tervezel, szögezzünk le néhány dolgot. Shawn az üvegfal mögött énekel, George, Shawn egyik haverja valahol bent ülhet és a telefonját nyomkodhatja, Alex pedig Shawn bámulja. Ha le akarod cseszni Shawnt, vedd figyelembe, hogy holnap lesz a szülinapja, szóval csak óvatosan. - mondta apa az ajtó előtt állva. Míg Ő nyugodtan fogta a kilincset és beszélt hozzám, én már izgatottan toporogtam mellette és csak arra vártam, hogy lenyomja amit a kezében szorongat és meglökje az ajtót. Ez a pillanat pedig hamarosan el is jött

- ...How do you, how do you just walk away? And I thought you really felt this. When we were talking about breakfas. You made it seem..... Kim???

- Ez így nem rímel, seggfej. - nevettem fel halkan, Ő azonban továbbra is mozdulatlanul állt és nézett, bár kár volt azt gondolnom, hogy ez így is marad... Pillanatokon belül történt minden, hirtelen mozdult meg és kezdett felém rohanni - A-apa... - segítségkérően néztem rá, Ő pedig már intézkedett is. A háta mögé tolt és tenyereit Shawn felé tartva tudatta a fiúval, hogy nem jöhet közel hozzám. Bár ezt Shawn nem vette tudomásul... - Apa, erről nem volt szó!

- Shawn, menj vissza a fal mögé! - mondta, mire az említett személy megtorpant. Mintha észebekapott volna

- Kim... - ismételte halkan, közben hátrálva ment vissza az üvegfal túloldalára. Úgy tűnt, nem akarta levenni rólam a szemét. Talán félt, hogy újra szem elől téveszt és megint elveszít? - Ne menj el, kérlek!

- Eszem ágában sincs.

De nálad már elmentek otthonról, ahogy látom...

- Mit keresel itt? - kérdezte halkan. Azt hitte, még a hangjával is elijeszt? Csak ez lenne értelmes magyarázat...

- Beszélni akartam...veled. Tudod, az ajándékod. Engem kértél, itt vagyok.

- Ma megkapom, az enyém. Holnap pedig elveszed tőlem és soha többé adod vissza... - súgta csalódottan

- Sajnálom. Erre nem tudok mit mondani...

Néhány másodpercig csak néztük egymást, időközben pedig kettesben is maradtunk. Apa és a George nevű alak érthető, de elképzelni sem bírtam, hogy Alex hogy hagyta ennyiben.

- Közelebb jössz? - kérdezte, nekem pedig csak akkor tűnt fel, hogy én még mindig az ajtóban álltam, így tartva egy bő tíz méteres távolságot. Bólintottam és egyenesen az üveg mellé sétáltam, így már csak egy üvegfal volt köztünk. Ha az sem lett volna, egy lépéssel megszűnt volna a köztünk tátongó, hatalmasnak tűnő fél méteres űr - Olyan jó, hogy itt vagy.

- Ugye? Én is örülök. - mosolyodtam el, majd sóhajtva hunytam le a szemem és lehajtottam a fejem - Nekem ez nem megy, Shawn. Nem bírom tovább játszani, hogy jól vagyok...

- Mi a baj? - kérdezte ijedten

- Rohadtul hiányzol, de makacs vagyok. Makacsabb, mint gondolnád. Olyan vagyok mint anyám, fájdalmas dolgokra is képes vagyok csak azért, hogy megmutassam, hogy igen is nekem van igazam és ezt nem teheted. Bántom lelkileg mindkettőnket, csak hogy megtanítsam neked, hogy bár velem megtetted, ilyet nem csinálhatsz. Tudom, hogy rosszul vagy, engem is bánt a dolog. De ahhoz túl nagy önbecsülésem van, hogy el tudjak siklani egy ekkora dolog felett és a kedvedre tegyek azzal, hogy adok egy újabb esélyt. Nekem is jobb lenne. De nem megy. Egyszer már játszottál velem, és nem adok esélyt egy új játékra. - mondtam, tenyerem pedig az üvegre tapadt. Lehunyt szemeimet kinyitottam, és csak ekkor láttam meg Shawn tenyereit az üveg túloldalán. Ráfektette az enyémeimre, ott is csak az üvegfal választott el minket - Szeretlek.

- Én is téged.

- Hidd el, minden vágyam elfelejteni amit tettél és onnan folytatni, ahol abbahagytuk. De nem megy Shawn, pedig már megbocsátottam. De félek, hogy újra megteszed...

- Nem fogom! - emelte fel a hangját fájdalmasan. Szemeit összeszorította, ujjai begörbültek a sík üvegen. Homlokát a falnak döntötte, én pedig ezt leutánozva hunytam le a szemem ismét - Nem fogom... - ismételte elhaló hangon

_______

Sad story Mendes, ezt jól elcseszted... :c

Naa, hogy tetszett a bónusz rész? 😋😂 Mi a véleményetek, mi történik ezután? c:

2018. 05. 22.
Kedd

// 2018. 09. 05.
Szerda