Nem siettem, hiszen nem kellett. Volt bőven időm, az egész napot is rááldozhattam volna. Lassan és megfontoltan cselekedtem, bár nem volt min gondolkoznom, tudtam mit akarok és hogy hogyan akarom.

Undorodva húztam ki a sötétkék pólót az ágy alól és a kupacba dobtam, ami bár nem volt se magas se széles, mégis úgy bűzlött az árulás mocskos szagától, mintha legalább a szobám felét elfoglalná. Pedig nem volt az sok dolog, éppen csak az azelőtti ruhája és a töltője hevert a szobám közepén, mégis olyan undorral néztem a cuccai felé, mintha egy gyilkos fegyverei lettek volna. Azonban ha jobban belegondoltam, igaz volt a gondolat, miszerint Shawn gyilkos. Meggyilkolta a pillangókat a gyomromban, az iránta érzett szeretetemet és a köztünk kialakult köteléket.

- Rohadj meg! - rúgtam bele a kupacba, majd sóhajtva újra összeszedtem és egy zacskóba gyömöszölve vittem le a földszintre és teljes nyugodtsággal kiraktam az ajtó mellé a bokorba - Ezt csald meg, köcsög!

A konyhába sétálva pont mint aki jól végezte dolgát vágtam le magam az egyik székre, mire megpillantottam a sok muffint. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve az egész tepsivel a kezemben indultam az ajtó felé és ahogy volt, beleborítottam a zacskóba. Az egyik muffin tetejéről az ujjamra ragadt a cukros máz, amit gondolkodás nélkül lenyaltam.

Édes a bosszú...

Sóhajtva szedtem le a kanapéról az odadobált ágyneműket és a mosógépbe raktam mindet, mondván, hogy ki kell takarítani minden Shawnhoz kapcsolható dolgot.

Megfontoltam, hogy felgyújtom az egész házat, bár rá kellett jönnöm, hogy ez talán egy enyhe túlzás lenne.

Hosszú órák árán ugyan, de nagyjából sikerült mindent megcsinálni, amit elterveztem. A kilincsek lefertőtlenítését követően már én is őrültnek éreztem magam, de a közérzetemen sokat segített, hogy amellett hogy kitakarítottam Shawn mocskát, még le is foglaltam magam. Már csak egy dolog volt hátra: a tusolás. Ahogy magával a házzal végeztem, rá kellett jönnöm, hogy én még úszom a volt barátom érintéseiben és csókjaiban, így hát bőre és ajka nyomát háromszor végigmosva szálltam ki a tusoló alól és egy ideiglenes pizsamaként használt pólóban és rövidnadrágban kezdtem mosni a fogam. Bár inkább ajkaimra tértem ki, le akartam mosni magamról Őt.

Shawn: Még mielőtt Andrew hazaér elmegyek a cuccomért és beszélni szeretnék veled

Me: Csak tessék, a cuccod az ajtó előtt van a bokorban. Arról pedig még álmodni se merj, hogy a közeljövőben mi szemtől szemben beszélni fogunk. Azt se tudom, most miért írok vissza

Shawn: Megértem, de komolyan... De te is megérthetnéd, hogy döntésképtelen vagyok, imádlak téged de Ő is fontos nekem. Mindkettőtöket nagyon szeretem és pont ugyanannyira alázlak titeket egymásnak meg minden. Rohadtul szégyenlem magam amiért ezt teszem

Me: Csak tudnám, miért...

* * *

Augusztus... A hónap, amely oly' sok fiatal kedvét teszi tönkre már csak azzal is, hogy elérkezik. Új tollakat kell vásárolni, papírboltról papírboltra járni, rengeteg üres füzettel rohangálni még néhány szövegkiemelőért. És ezzel ugye még nem is lenne baj, ha ez nem azt az ördögi dolgot jelezné mindenkinek, hogy hamarosan itt az iskolakezdés...

Anya: Szia kicsim, remélem minden okés. Tudod mit beszéltünk! Mikor jössz haza?

Me: Szia anya. Amikorra beszéltük, nyolcadikán, hogy legyen időd rendbeszedni engem...

Anya: Ügyes lány vagy, Kimberly. Akkor egy hét múlva találkozunk.

Me: Igen...

- Elkezdek összepakolni. - fordultam apa felé, aki még a nagy munkából is felkapta a fejét - Egy hét múlva utazok vissza.

- Ja, igen, hogyne. Nyolcadikán, tényleg. - mondta, majd ismét a papírokra figyelt. Hogy is gondoltam, hogy kicsit is érdekli majd az információ..? - Pont akkor... - tette hozzá halkan

- Már vártam... - forgattam a szemem, majd sóhajtva indultam a szobámba - Augusztus nyolc... Csodás.

Shawn: Tudod mi lesz egy hét múlva?

Meglepett az üzenet, ugyanis azóta nem beszéltünk, mióta a cuccával együtt kiraktam a házból és az életemből egyaránt.

Me: Már te is ezzel jössz? Tudod, rohadtul nincs kedvem se ehhez, se hozzád, Shawn

Shawn: Pedig csak annyit akartam, hogy mit kérek tőled

Me: Max egy kurva nagy pofont kapsz, ha nem hagysz békén. Fogd fel, hogy elcseszted és vége!

Shawn: De én téged kérlek szülinapomra, Kislány... Azért nem írtam eddig, hogy hagyjak neked egy kis szabad teret és szerettem volna, ha lenyugszol. Vártam, ami rohadt nehéz volt, de mindjárt vége a nyárnak és te mész haza meg minden... Annyit kérek, hogy gondold át

Me: Mondom, hogy hagyj békén, te komolyan nem értesz???? Szállj már le rólam! Majd kereslek ha érdekelsz, addig legyél boldog Alexszel

Shawn: De őt már nem is szeretem... Már tervezem, hogy szakítok vele

Me: Ez a baj...hogy még csak most

Me: Azt mondtad, mindennél jobban szeretsz, közben volt egy másik barátnőd. Tudom hogy híres vagy és milliók tisztelnek téged, de ezt te se teheted meg. Annyira nem vagy nagy ember, Shawn, és soha nem is leszel

Shawn: Rájöttem, hogy te vagy a mindenem és nélküled egy senki vagyok

Me: Velem is Shawn, nyugodj csak meg

Shawn: Szeretlek

Me: Én is téged, de ez már késő bánat

Shawn: Most mondtad, hogy szeretsz!!!! Adj már egy rohadt utolsó esélyt, könyörgöm!

Me: Ne is álmodj róla. Nyolcadikán megyek haza, aznap végleg megszakítom veled a kapcsolatot. Nem csak nem írok vissza, meg is akadályozom hogy írni tudj, ha kell még számot is változtatok csak lépj ki az életemből

Shawn: A születésnapomon veszed el tőlem, ami a legfontosabb?

Me: Csak engem veszítesz el, Shawn. De engem örökre

_______

Hi guys💞💞
Úristen úristen úr-is-tennn az előző részhez annyian írtatok kommentet, hogy te jó ég, visítok😂😍😍😍😍 komolyan mondom, ezzel kiérdemeltétek, hogy ma rohadtul dupla rész lesz😂💞

2018. 05. 22.
Kedd

// 2018. 09. 04.
Kedd