- Alex Fisher. - nyújtotta a kezét mosolyogva - Andrew asszisztense, Shawn pót menedzsere.

- Kimberly Gertler. - utánoztam én is mosolyogva. Köszönöm színjátszó szakkör, hogy miattad MÉG nem karatéztam le a csaj fejét a nyakáról! - Andrew lánya, Shawn egyik barátja. - a mondta utolsó három szavát már kicsit idegesen de még nem feltűnően gúnyosan mondtam és közben szüntelenül Shawnt néztem. A mosoly ugyan még szerepet játszott a színészkedésemben, az érzelmek miatt egy kicsit talán erősen szorítottam meg a lány kezét, ugyanis az halkan felszisszent - Jaj, ne haragudj!

- Elég jó erőben vagy! - nevetett fel - Nem haragszom. Elmegyek barátnőmhöz gyorsan kajálni, aztán jövök. - az utolsó mondat meglehetősen Shawnnak szólt, hiszen Alex felé fordulva, mosolyogva mondta. Apa telefonja megcsörrent és elnézést kérve sétált el mellőlünk, egyenesen a folyosóra

- Rendben. - mondta a fiú és Ő is elmosolyodott. Alex gyorsan megölelte Shawnt, aki viszonozta a gesztust, majd intett nekem és el is ment - Kérlek ne mondj semmit! - hunyta le a szemét fájdalmasan, majd orrnyergét kezdte masszírozni. Ja, hogy hagyjam szó nélkül hogy a barátomat egy másik lány ölelgeti... Kösz ezt most kihagyom - Esküszöm....

- Shawn! - vágtam közbe - Ne esküdözz, jó? Csak mondd meg, hogy miért!?

- Figyelj Kim, ez bonyolult...

- Veled minden rohadtul bonyolult! Csak arra válaszolj, hogy miért!?

- Nem tudom...

- Tetszik neked, ugye? - kérdeztem csalódottan, mire összevont szemöldökkel nézett rám

- Ne haragudj, de te borzasztóan hülye vagy! Basszus, a barátnőm vagy, akit mindenkinél jobban szeretek. Ő a munkatársam és csak egy barátom, nem is tudom, hogy gondoltad!

Olyan "csak egy barát" mint én?

- Ja, én se... Elvégre csak a szemem láttára ölelkeztetek.

- Basszus Kim, esküszöm mindjárt kikiabálom itt mindenkinek, hogy a barátnőm vagy! - mondta halkan, mire felvontam a szemöldököm - Nem hiszed el? Hát jó... - mondta, majd nagy levegőt vett és készült közölni mindenkivel, hogy egy párt alkottunk

- Fogd be, te lüke! - montam és a mellkasára is csaptam, mire sóhajtva magához vont és erősen átölelt - Szeretlek, te barom.

- Hű... Mióta együtt vagyunk, először mondod, hogy szeretsz. Durva. - mondta nevetve, majd ujjainkat összekulcsolva kezdett ajkával közeledni

- Sh-Shawn... Mindenki minket néz. - súgtam, mire köhintett és ellépett tőlem

- Én is szeretlek.. - mondta halkan, mire elmosolyodtam - Este pedig folytatjuk az előbbit. - kacsintott, mire apa mellénk lépve nyúlt bele a zacskóba és kihúzott két dobozt

- Magadnak nem hoztál? - kérdezte, mire vállat vontam

- Úgy terveztem, majd otthon megeszem.

* * *

- Szünet vége skacok, szorít minket az idő! - csapta össze a tenyerét apa, mire mindenki abbahagyta azt, amit éppen csinált és elfoglalták a helyüket. Időközben Alex is visszaért, Shawn és köztem pedig ismét beállt az a kínos érzés, főleg mikor a fiatal nő átölelte a barátom nyakát és úgy kezdett vele beszélgetni - Kim, maradsz vagy mész?

- Ömm... Megyek. - mondtam, mire Shawn szomorúan és kérlelőn nézett rám

- Kimie... - kiáltott oda hozzám Shawn az üvegfal mögül - Maradj még!

- Jó, de nem sokáig.

Shawn elmosolyodott, én pedig körbenéztem. A szememet forgattam azon, hogy csak Alex mellett volt hely én pedig mindenképpen ülni akartam. Sóhajtva foglaltam helyet a fiat nő mellett, mire az meglepetten nézett rám.

- Oh, hát megnézed hogy dolgoznak a nagyok? - kérdezte mosolyogva, mire én is elmosolyodtam. Persze mindketten gúnyosan néztünk egymásra, szerintem Ő se bírt engem

Hülye picsa...

- Elvégre a főnököd az apám, megnézem már mi folyik itt. - mondtam vigyorogva, mire elkapta rólam a tekintetét és Shawnt nézte. Én is így tettem és csak ekkor láttam meg az enyhe rémületet a fiú arcán, onnan bentről valóban úgy tűnhetett hogy totál egymásnak estünk

Pedig egyelőre még csak egy kicsit...

- Alex, hoznál nekem egy kávét? - kérdezte apa, mire a nő engedelmesen és mosolyogva felállt

- Persze Mr. Gertler. - mondta, mire elvigyorodva fordultam felé

- Hé, hozz már nekem is! - mondtam győzedelmes vigyorral az arcomon, mire idegesen harapott ajkába, majd apára nézett és miután ott se talált ellenvetést, enyhén elvörösödve kezdett mosolyogni és bólintott - Simán kérem, szigorúan cukor nélkül!

- Máris. - mondta, majd sarkon fordult és elment. Shawnra néztem, aki széles mosolyt visszatartva kezdett énekelni

* * *

Shawnie🙈💞: Jelen, Bébi! Itt vagyok az erkélyen

Me: Rohanok😍

Pont ahogy mondtam, a lépcsőn felfelé rohanva csak arra tudtam gondolni, hogy ismét mellettem fog aludni, hogy hozzábújhatok, hogy nem zavar majd minket senki, hogy egymásé lehetünk, még ha csak egy éjszaka erejéig is. Vigyorogva rontottam be a szobámba, majd kinyitottam az erkély ajtaját és Shawn nyakába ugrottam.

- Szia! - köszöntem vigyorogva, majd egy apró puszit nyomtam ajkára

- Szia. - mondta halkan, majd mellém lépett és becsukta az ajtót. A táskáját a babzsákfotelbe dobta, majd felém fordult - Láttam a mai incidensedet Alexszel. - nevetett, mire elmosolyodva vontam vállat - Elég ügyesen kicsesztél vele.

- Kösz, tudod tehetségem van az ilyenekhez, ebben jó vagyok.

- És másban is jó vagy... - súgta, majd nyakamhoz hajolva apró puszikkal kezdte behinteni a vékony bőrt, meleg tenyereit pedig derekamon pihentette. Egy jóleső sóhaj szaladt ki akaratlanul is elnyílt ajkaimon, mire elmosolyodott. Tarkóját kezdtem cirógatni és pont mint az azelőtti héten, az ágy felé kezdtem húzni - Te nem tudsz betelni velem. - jelentette ki nevetve

- De az érzés kölcsönös, ne tagadd. - súgtam - Ja és még mielőtt bármit is csinálnánk... - toltam el magamtól óvatosan, mire szemembe nézve figyelt rám - ...ne abba a hülye kukába dobd azt a rohadt gumit! - mondtam, mire egyszerre nevettünk fel és ismét egymásnak estünk

_______

Most próbálok minél több részt hozni, mert holnapután tanulmányi kirándulásra megyek és jah, az egy hét kihagyást jelent (már ha átengednek a határon 😅 #lejártaszemélyimésmostideiglenesemvan)

2018. 05. 12.
Szombat

// 2018. 08. 30.
Csütörtök