- Ne nevess, a te műved! - mondta Shawn vigyorogva, majd elém lépett és a konyhaszekrénynek nyomott - És van terved a mai nappal kapcsolatban? - kérdezte, azonban szerintem neki is feltűnt, hogy abban a helyzetben nehezemre esett a válaszadás. Ágyékát hasam aljának nyomta, kezeimet a pultnak szorította. Erős mellkasát melleimre fektette, homlokát enyémnek döntötte, ajka ajkamat súrolta. Kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, bármit tehetett volna velem - ...Bébi. - tette hozzá, mire térdem megregemtek alattam, elment belőlük az erő és bizsergő érzés futott végig egész testemen. Szinte láttam magam, ahogy olvadozva esek a földre és elterülök ott, akár valami béka, amin hétszer átment egy targonca és legalább ugyanennyiszer meghalt már

- É-én...

- Te, Te, Bébi, Te.

- Ha mégegyszer kimondod, én esküszöm....

- Bé-bi. - súgta lassan, tagoltan, mire ajkának esve kirántottam a csuklóm erős szorításából és hajába túrva húztam még közelebb magamhoz. Nehézkesen ugyan, de felvergődtem magam a konyhaszekrényre, ahonnan lefelé lógó lábaimat Shawn dereka köre kulcsoltam - Ha ez jár érte, mától így hívlak. - hadarta, majd ajkunk ismét találkozott

- Shawn, itt vagy még? - kérdezte apa, mire ijedten toltam el magamtól a szintén rémült, bár még vágytól izzó szemekkel bámuló fiút

- Nincs, már elment. - kiáltottam, mire Shawn értetlenül és idegesen nézett rám

- Mi a szarért nem mondtad, hogy igen?? - kérdezte rémülten, mire tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen ezzel nem is szegtünk szabályt

- Beparáztam, basszus! - súgtam olyan hangosan, hogy Shawn még éppen hallja, apa azonban ne fogjon szagot - Bújj el! - utasítottam, majd lehuppantam egy székre

- Mikor ment el? - kérdezte apa, majd be is lépett a konyhába. Shawn addigra már az asztal alatt volt, amin bár alapjáraton hosszú percekig tudtam volna nevetni, akkor igazán nem találtam viccesnek

- Nem tudom, nem olyan rég. Dolga volt.

- Hát nekem most szólt Alex, hogy sürgősen be kell mennie a stúdióba. Alex Shawn pót menedzsere, az asszisztensem. Annyi idős mint Shawn és nagyon jó munkaerő. Egyébként nagyon jól kijönnek egymással, esküszöm ha így folytatják, hamarosan rajtuk csámcsog majd a média. A múltkor Shawn állítólag véletlenül, szerintem mégis direkt letapizta a csajt. - nevetett fel, mire lábamat kinyújtva óvakodva ugyan, bár mégse spórolva az erőmmel belerúgtam Shawnba. Nesze neked, te kanos fiúcska! - Aranyosak lennének együtt.

- Jah...gondolom. - mondtam, majd a székből felállva a pulthoz mentem és kikapcsoltam a kávéfőzőt - Kész a kaja meg a kávé, ha kellek a szobámban leszek. - morogtam és már mentem is ki a konyhából, nem törődve az asztal alatt bújkáló barátommal, aki más lányokat fogdosott

Shawnie🙈💞: Te most komolyan itthagysz?

Shawnie🙈💞: Nem igaz amit Andrew mondott! A csaj jött nekem!

Me: Rendben Shawn

Shawnie🙈💞: Haragszol, igaz?

Me: Miii? Én? Dehogy😅😒😒 Csak letapiztál egy másik lányt amíg én itthon rád gondoltam. Menj haza, Shawn

Shawnie🙈💞: Néha kicsit hisztis vagy, Kimie...

Me: Néha kicsit megrohadhatnál, Shawnie...

* * *

Apaa❤️: Szia kincsem, tudsz hozni nekünk kaját? Ma se tudunk hazamenni enni, a tegnapi pizza megfelel. Tudod hol van. A stúdióban vagyunk, kérlek siess. Szeretlek, puszi❤️

Nagyon jó...

A kanapéról felállva célba vettem a pultot és az említett ételt egy nagy zacskóba tettem. A három doboz egyikét új ötlettől vezérelve kivettem és visszatettem a pultra, mondván, hogy az az enyém, majd az előszobába sétálva sietve húztam fel a tornacipőmet és kimentem a házból.

Újabb egy hét telt el, újabb egy hét mínusz a nyári szünetből. Lassan azon kellett törnöm a fejem, mit veszek fel a suli első napján, ki lesz a padtársam, melyik helyhez rohanjak az évnyitón azzal a tipikus dumával, hogy "stipi-stopi!"

A buszra felszállva leültem egy üres helyre és ujjaimmal kezdtem játszadozni. Durva volt, hogy alig egy hónap múlva utazok haza és búcsút inthetek annak a gyönyörű, lazulós szünetnek, amit apánál töltöttem. Az első találkozásunk Shawnnal és megannyi megismételhetetlen, különleges emlék kötött ahhoz a helyhez, ahol végre igazán önmagam lehettem, szabadon kimondhattam mindent és nem kellett félnem a következményektől.

Ezen tűnődve észre sem vettem, hogy a busz a végállomáson állt és már csak én és a sofőr voltunk fent. Sietve szögdeltem le a járműről és igyekvősre fogva a tempót majdhogynem kocogva indultam a stúdió felé.

Az épület elé érve görcsbe rándult a gyomrom, semmi kedvem nem volt Shawnhoz. A kapcsolatunk továbbra is követhetetlenül bonyolult és érthetetlen volt, néha már mi magunk sem tudtunk, mi van velünk. Akkor azonban pontosan tudtam, hogy nem akartam vele találkozni, akármennyire is hiányzott. Kerültem, amikor csak tudtam és ez akkor sem volt másképp, egyszerűen nem akartam látni. A múltkori incidenst követően valami történt velem...velünk. Én az asztal alatt hagytam Őt, ahonnan csak körülbelül félóra múltán szabadult. Apa nagyon álmos lehetett, hogy nem vette észre, de végtére is az a lényeg, hogy megúsztuk. Ő pedig máshogy viselkedett, nem volt olyan gondoskodó és udvarias mint azelőtt. Tényleg mindketten totál megváltoztunk.

Nagy valószínűséggel egy röpke szünetet tartottak, hiszen apa a telefonjával volt elfoglalva, néhány férfi egy kupacba gyűlve beszélgetett, két nő nevetgélve ittak egy-egy pohár vizet aztán még ott volt Shawn is... A fiú egy sötétkék inget viselt, szokásához hűen elhagyott néhány gombot, kulcscsontja a világ elé volt tárva és mellkasa is látható volt. Az ing megfeszült domború izmain, a fekete farmerja pedig úgy simult a lábára, akár a bőre. Hangosan felnevetett, hiszen egy fiatal nő ijedt arcot vágott, mikor leejtette a karóráját. Shawn természetesen illedelmesen felvette a tárgyat és mosolyogva nyújtotta oda a tulajdonosának.

Hmm... Hello Alex.

- Itt a kaja! - sétáltam oda apához, aki felemelte tekintetét a képernyőről és mosolyogva vette el tőlem a zacskót

- Köszi, angyal vagy. - mondta, majd Shawn felé nézett - Shawn, zaba van! - a fiú felénk nézett, majd miután megpillantott engem, látszólag megijedt és a vele szemben álló feltehetőleg Alex nevű nőre nézett, aki kicsit értetlen arckifejezéssel nyugtázta Shawn ijedtségét. A fiú lassan és óvakodva indult felénk, Alex pedig követte

- Szia...Kim... - köszönt halkan, majd a mellette levő nőre nézett - Kim, Ő itt Alex, Andrew asszisztense. Alex, Ő itt Kim, az egyik barátom.

_______

Nem túl nagy cucc rész, dehát ilyen is kell:) Az első olyan rész, amit az új telón írtam és ez az oka annak, hogy nem lett túl hosszú és pár órával később is jött mint terveztem. Már most mondom is, hogy mivel ezzel kicsit nehezebben írok (kis telefon, mini billentyűzet) így nagyon valószínű hogy lassabban fognak készülni a részek :c

2018. 05. 10.
Csütörtök

// 2018. 08. 29.
Szerda