Bár a szemem csukva volt, érzékeltem a körülöttem lévő történéseket, így éreztem, ahogy a mellettem lévő helyet elfoglaló Shawn mocorog, majd felül és kikel az ágyból. Hallottam és szinte láttam is magam előtt, ahogy felveszi a fekete nadrágját, majd fehér pólóját magára kapva még utoljára rám néz.

- Mész? - kérdeztem halkan és ugyan a szemem továbbra is csukva volt, mégis felültem

- Aha, mindjárt hat óra, ha Andrew meglátja az autómat a ház előtt, tuti nem járunk jól. - mondta, mire kinyitottam a szemem. Az erkély előtt állt és engem nézett, egy fekete hátizsák volt a hátán és a telefonjának a tokjával játszott. Hol leszedte a telefon egyik sarkáról a fekete tokot, hol visszatette - Ma nem kell mennem sehova, lóghatnánk együtt.

- Király, benne vagyok. Majd megkérem apát, de ha nem akarsz már semmit csinálni vagy mondani, akkor viszlát Shawn, aludni akarok. - mondtam, miközben visszafeküdtem és a takarót, amit addig Shawn használt magamhoz öleltem. A fiú csak nevetett, majd a hangok alapján felém indult - A takaró tök Shawn illatú lett. - mondtam mosolyogva, mire megéreztem egy tenyeret a derekamon

- Vagy lehet, hogy én vagyok én illatú. - mondta mosolyogva és csak akkor tűnt fel, milyen közel volt. Egy apró puszit nyomott szám szélére és már fel is állt mellőlem - Jó legyél, Kimie! Írj, ha rendesen felkeltél.

- M-hm, jó. Szia.

- Szia.

Halkuló léptei azt jelezték, kezdi elhagyni a szobát, bár ha a fülem nem csalt, nem jó felé ment. Furcsamód pont ellenkező irányba indult, én pedig egyszerűen nem tudtam, mi ütött belé. A szememet kinyitva ráncoltam össze szemöldökömet és a fiút figyelve vártam, mi sül ki a dologból. Óvatosan nyitotta ki az erkély ajtaját, majd még utoljára szétnézett a szobában, hogy nem hagy-e nálam semmit, végül átlépte a küszöböt és magára csukta, sőt, ezesetben magára is zárta az ajtót.

- Az ajtó, Shawn... - keltem ki az ágyból - ... tudod az ajtó a másik oldalon van. - mondtam, miközben értetlenül nézett rám. Biztos nem hall, hiszen az imént csaknem kizárta magát a házból. Az erkély felé sétálva rámutattam az ajtóra, bár Shawn még akkor sem értette, mire célzok - Arra kényelmesebb. - mondtam, miután kinyitottam az erkélyajtót

- Hogy te milyen okos vagy, Kimie! - nevetett fel zavartan, majd tarkóját vakarva vigyorodott el és előttem elsétálva indult az ajtó felé - Akkor majd beszélünk, szió!

- Szia, Shawn! - mondtam sürgető hangsúllyal, végül én is elmosolyodtam. Álmosan dőltem be az ágyba és nem kellett öt perc, én már aludtam is

* * *

A telefonom eszeveszett csipogására keltem, és miután az értesítéseket megnéztem, csodálkozva vontam fel a szemöldököm.

Hogy hogy nem ébredtem fel hamarabb?

Huszonkét nem fogadott hívás.
Tizennyolc olvasatlan üzenet.

És mind ugyanattól a személytől.

Shawntól.

Shawnie🙈💞: Kim!

Shawnie🙈💞: Baj van

Shawnie🙈💞: Kibaszott nagy baj!!!

Shawnie🙈💞: Kérlek ébredj fel!

Shawnie🙈💞: A rohadt életbe Kimberly, kelj már fel! Elbasztam és le fogunk bukni!

Shawnie🙈💞: Könyörgöm, az istenért is, ébredj már fel!!!

Shawnie🙈💞: KIMBERLY GERTER, KURVA NAGY BAJBAN VAGYUNK

Shawnie🙈💞: Éb

Shawnie🙈💞: Redj

Shawnie🙈💞: Már

Shawnie🙈💞: Fel

Shawnie🙈💞: Kim!

Shawnie🙈💞: Baszd meg, ha nem kelsz fel, nekünk annyi!

Shawnie🙈💞: Felfogtad?

Shawnie🙈💞: ANNYI!

Shawnie🙈💞: Hát ez kész...

Shawnie🙈💞: Jót alszol?

Shawnie🙈💞: Én addig öngyilkos leszek, jó?

Me: Mi van már?

Shawnie🙈💞: Hű... Csoda történt!

Shawnie🙈💞: Emlékszel, hogy a másik irányba küldtél, mert "arra kényelmesebb"? Tudod, arra amerre a konyha és a kuka van

Me: Ja. Mi van vele?

Shawnie🙈💞: Akkora barom, fogyatékos, faszfej, nyomorék barátod van, hogy gondolkodás nélkül fogta a gumit és kidobta a kukába

Me: ÉS?????

Shawnie🙈💞: És? Komolyan, Kim?? És???

Shawnie🙈💞: Ha apád akaratlanul is meglátja mikor reggel kávét csinál és kidobja a tegnapi zaccot, vagy tudom is én csak valamit a kukába dob, meglátja és annyi!

Me: És mit vársz tőlem? Fogjam meg...azt?

Shawnie🙈💞: Hát ha továbbra is szeretnéd hogy éljek, igen, kérlek, fogd meg és dugd el! 😒

Me: Fujj, nem!

Shawnie🙈💞: Kimberly!

Me: Shawn?

Shawnie🙈💞: Hajrá!

Me: Felejtsd el. Legközelebb jobban vigyázol, de az biztos, hogy én ahhoz hozzá nem nyúlok

Shawnie🙈💞: Te nem érted? Ha nem veszed ki onnan, nem lesz legközelebb

Me: A pokolba veled, Shawn Peter Raul Mendes, a fene azt a sok eszedet, hogy ilyen baromságokat csinálsz!

Shawnie🙈💞: Ezt igennek veszem😂😂

Me: Te csak ne vedd semminek, oké? Neked kéne fogdosni azt a rohadt gumit

Shawnie🙈💞: Én fogdostam már eleget, most te vagy soron

Me: Erre nem voltam kíváncsi, főleg így, hogy jelen esetben én vagyok a barátnőd, aki miattad bűnhődik

Shawnie🙈💞: Jaj bele ne halj... Tegnap egy órán át benned volt, akkor nem zavart. Sőt, mi több, még sikítottál is az élvezettől (te jó ég az az utánozhatatlanul gyönyörű és édes sikoly...😍) Most épp hogy csak hozzá kell érni, kibírod

Me: Utállak

Shawnie🙈💞: Ez nem igaz😏

Me: De. És most fogd be, megyek gumit halászni egy kukából 😒 Te jó ég ezt még leírni is gusztustalan

Shawnie🙈💞: Szeretlek😂

Még egy ekkora barmot, mint ez...

Sietve lépkedtem le a lépcsőn és gyorsan szökdeltem be a konyhába, ahol legnagyobb meglepetésemre apa tevékenykedett. Óriási pofonként ért a látvány, szinte hátra is estem a meglepetéstől. Térdeim megrogytak és elkerekedett szemekkel haraptam ajkamba.

Jézusom!

- Jó reggelt, Kim! - köszönt apa, ahogy megfordult. Mosolyogva mért végig, ezek szerint van még remény! - Hát te hogy hogy nem alszol?

- Ja, cs-csak felébredtem és go-gondoltam megnézem, m-mit csinálsz.

- Kommentáljam? - kérdezte nevetve, majd megfordult és nekem háttal ismét ügyködni kezdett a konyhaasztalon - Most fogom a szűrőt... - te jó ég - ...és a tegnapi zaccot... - ne! - ...kidobom a kukába. - ouh, csak oda ne!

- Várj! - kiáltottam idegesen, mire meglepetten nézett rám. Kínosan néztem a ledermedt, megilletődött férfire, aki kérdőn nézett rám és már biztosan kezdett hülyének nézni. Csak kerülj a szemem elé, Shawn Peter Raul Mendes! Addig élsz! - Segítek!

- Kidobni a zaccot? Azt hiszem, ez megy egyedül is. - nevetett fel, majd kinyitotta az alsó szekrény ajtaját, ahol a kuka is volt - K-Kim... - a picsába! - Kimberly, ez mi a fene itt? - kérdezte, majd a kukába nyúlt, nem törődve azzal, hogy ez nem épp egy higiénikus tevékenység - Te megőrültél? - basszus, Shawnnak igaza volt. Végünk van! - Nem hiszem el. Hogy juthatott ez az eszedbe? Azt hittem, világosan elmondtuk, hogy a betegséged miatt nem szabad! - hogy mi? - És ez még a nagyobb fajta! - mondta, majd valami olyat húzott elő, ami megmenthetett minket. Amiért én jöttem, az is biztos a nagyobb fajta volt. Megkönnyebbülten nyeltem egyet, majd sajnálkozó arcot vágva hajtottam le a fejem, hátha megússzuk

- Sajnálom, apa. - mondtam halk, megbánó hangon. Akkor először éreztem úgy, hogy a rám erőltetett színjátszó szakkör igenis hasznos volt

- Na tessék... Elmegyek dolgozni, egy hétig odavagyok, te pedig rögtön megeszel egy óriási tábla csokit! Legalább lett volna annyi eszed, hogy ha tegnap nem is, de ma mielőtt felkelek, lejössz, kiveszed a kukából a csokispapírt és eldugod.

Azt a rohadtul édes szájú anyád, Mendes! Azt...

- Tudom, tényleg sajnálom. Csak... Nem is tudom, hogy jutott eszembe. Én is jól tudom, hogy nem szabad. Hiányzott már az igazi csoki íze, ami nem diétás. - rendben Kim, leállhatsz, kezdesz feltűnő lenni - Aztán olyan jó volt, ahogy elolvadt a számban... - fejezd be Gertler, elég lesz! - De naponta csak egy csíkot ettem!

- Nem kell megmagyarázni, csak máskor légyszives ne csinálj ilyet! - mondta, mire bűnbánóan bólintottam. Elmosolyodott, majd készült újból kinyitni a szekrény ajtaját, hogy kidobja a csoki csomagolását, bár ezt megakadályozva elé ugrottam és megöleltem - Jaj! Mi van veled?

- Csak nagyon szeretlek és örülök, hogy ilyen megbocsátó apukám van, mint amilyen te vagy! Meg szeretném köszönni azzal, hogy megcsinálom helyetted a kávét és készítek reggelit, te meg addig nyugodtan menj és lazíts. Nézz tévét vagy tudom is én, csak pihenj egy kicsit! - mondtam, miközben húzni kezdtem a nappali felé. Ezaz Kimberly, sínen vagy!

- Gyanús vagy, de most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kifaggassalak. A pihenés pedig őrülten jól hangzik, főleg úgy, hogy csinálsz nekem kávét és rántottát is. - persze apa, neked bármit... - Öt tojásból kérem. - mondta vigyorogva, miközben leült a kanapéra. Bólintottam, majd ismét a konyhába mentem, immáron nem csak kukázni, de reggelit csinálni és kávét főzni is

Ahogy beértem a helységbe, kapkodva húztam ki egy fiókot, amiből kivettem két zsebkendőt, amiket ezután a kezemre tekerve dugtam be a kukába. Grimaszolva kutattam fel a keresendő dolgot, majd miután a kezem ügyébe került, a hányingerhez társuló undorral vettem a tenyerembe, majd kivettem a kukából és a zsebkendőbe csomagoltam. Fujj! Készültem elhagyni a konyhát és a zsákmánnyal együtt a szobámba indultam, mire valaki csengetett.

- Kim, kinyitnád? Én épp pihenek. - kiabált apa, mire kétségbeesetten kerestem megoldást. A pizsamámon nem volt zseb és nem akartam újra a kukába tenni azt, amiért sokmindent kockáztattam az elmúlt pár percben. Így hát maradt az, hogy a kezembe fogva indultam ki a konyhából, a nappalin keresztül egészen az előszobáig - Köszi Kicsim!

Míg jobb kezemmel az ajtót nyitottam ki, addig a balban a dupla zsebkendőbe csomagolt gumit szorongattam. Ahogy az ajtó kinyílt, egy vigyorgó, magas, barna szemű és göndör barna hajú fiúval találtam szemben magam, aki egy fekete farmert és egy fehér pólót viselt. Hunyorogva néztem rá, majd egy laza mozdulattal hozzávágtam bal kezem tartalmát.

- Vidd innen. Most! - morogtam zsémbesen, mire elnevette magát. Bár az ajándékom a földön landolt, Shawn lehajolt érte és zsebre vágta - Minek jöttél ide?

- Itt hagytam az alsómat. - mondta halkan

- Hát persze, és azért csak úgy idejöhetsz. Sőt, mindjárt szólok apának, hogy hozza már le Ő, mert tegnap éjjel véletlen itthagytad. És mondom neki azt is, hogy a barom barátom gyakran fog gumikat dobálni a kukánkba. - mondtam gúnyosan, mire ismét elnevette magát - Várhattál volna vele, hidd el, visszaadtam volna. Egyébként hol van?

- Fogalmam sincs, te vetted le rólam és dobtad el valahova. - mondta nevetve

- Ki az, Kim? - kérdezte apa, mire sóhajtva fordultam meg

- Csak Shawn, de mindjárt megy. - kiabáltam be neki

- Miért nem hívod be?

- Bejössz? - kérdeztem szemforgatva Shawnt, mire kihúzta magát és bólogatni kezdett. Gondolhattam volna...

- Be én! - mondta vigyorogva, és már a házban is volt

* * *

- Megtaláltam! - nyitott be hozzám a konyhába, közben mutatóujján tartva az alsóját, úgy lengette ott, akár egy győzedelmi zászlót - Sose találod ki, hol volt!

- Tedd már el, seggfej! - csaptam magam homlokon, mire elnevette magát. Az kéne még, hogy apa meglássa...

- Kidőlt a kanapén. - mondta még mindig nevetve, mire folytattam a tojások feltörését - Hű, remélem az én golyóim nem így végzik majd!

- Ha még egyszer a mi kukánkba dobod a gumit, akkor még kolbászt is darabolok hozzá, csak hogy teljes legyen az összkép. - mondtam kissé sértődötten, bár a végére én is elmosolyodtam - Na és hol volt az alsód?

- A szekrény tetején. - nevetett fel, mire még a tojás héja is kiesett a kezemből, úgy kezdtem nevetni én is

_______

Remélem tetszett, mert nekem Shawn zaklató üzeneteit leszámítva furcsamód bejön a rész 😅
Véleményeket szívesen olvasok!😏💞

2018. 05. 09.
Szerda

// 2018. 08. 28.
Kedd