Álmos voltam és mindent megadtam volna azért, hogy a Nap helyett újra a Hold uralja az égboltot, én pedig ismét aludhassak. De sajnos bármit csinálhattam volna, a kérésem minden bizonnyal nem teljesült volna, hiszen reggel volt. Olyan klisés, mesebeli reggel. Már szinte undorítóan szép idő volt, a madarak szépen daloltak, a Nap pedig úgy sütött, hogy lassan azon gondolkoztam, hogy még az ágyban fekvéshez is elkél a naptej.

- Kim!

- Mi van..? - mordultam fel, ahogy meghallottam a váratlan vendég hangját

- Andrew elment!

- De te még mindig itt vagy... Viszlát, Shawn!

- Hát te nem érted? Ő nincs itt, én meg igen. És te az ágyban fekszel egy bugyiban és egy pólóban. Egy perc, Kim, és ez se lesz rajtad. - mondta vigyorogva, mire kinyitottam​ az addig folyamatosan csukva lévő szemem, bár csak és kizárólag azért, hogy csúnyán tudjak nézni rá

- Ha már ilyen hiperaktív vagy és jó a kedved is, hasznosítsd magad és sötétíts be! - mondtam, mire legnagyobb meglepetésemre engedelmesen elhúzta a két sötétítőt és az erkélyre nyíló ajtó redőnyét is leengedte - Köszönöm... Ezért idefeküdhetsz mellém és megengedem hogy megengedd, hogy hozzád bújjak. Elvégre a barátom vagy, ennyi talán még jár neked. - mondtam mosolyogva, mire nevetve feküdt be mellém és magára húzott - Mendes! Aludni akarok és nem rajtad.

- Hmm... Itt súlyos nézeteltérések lesznek. Én mást terveztem. - mondta perverzen vigyorogva, majd apró puszikat kezdett nyomkodni a nyakamra és a kulcscsontomra - Most le fogom venni a pólódat. - súgta és már emelte is az anyagot, mire eltoltam magamtól a kezét - Kimie...

- Hagyj aludni!

- De nem hiszem el, hogy te nem szeretnéd. - sóhajtott, közben mint aki mély depresszióba esett, elnyúlt az ágyon és drámai hatást keltve emelte kézfejét homlokához

- Basszus, most aludni szeretnék, oké? - kérdeztem nevetve, mire lassan felém fordította fejét

- És utána?

- Enni.

- És utána?

- Utána? Az öklöm a szádba teszem, hátha csendben maradsz. Legszívesebben sétálni mennék, de ugye a házból még mindig nem mehetek ki.

- Akkor sajnos valami mást programot kell találni helyette. - mondta ismét perverzen, közben mutatóujját végighúzta combomon

- Shawn... Ez egy olyan dolog, amit nem szabad előre eltervezni. Tudod, elég gáz lenne, ha megbeszélnénk, hogy majd tíz óra, huszonnyolc és fél perckor az ágyban találkozunk és mehet a menet. Meg még nincs egy napja hogy...ja. Tudod.

- Hogy járunk?

- Erős kifejezés. Inkább mondjuk, hogy együtt vagyunk. És nem a csajod vagyok, hanem a barátnőd. És te nem a pasim, hanem a barátom vagy.

- És nem szexelni fogunk, hanem szeretkezni - mondta nevetve, mire sokkosan néztem rá. Tudtam hogy rettentő szókimondó, de még számomra is meglepő volt, hogy ezt csak így ki tudta ejteni a száján.

- Ilyenkor annyira rohadt gusztustalan vagy, Shawn! Fejezd már be ezt, mert ez így nem jó. És én csak tizenhat éves vagyok - mondtam halkan, majd átmászva rajta elindultam ki a szobából. - szépen kérlek Shawn, ne legyél ennyire szókimondó. És ezt most komolyan mondom.

- Hova mész? Nem úgy volt, hogy alszol?

* * *

Bár senki se sürgette, az idő valahogy kényszert érzett az iránt, hogy rekordokat megdöntő sebességgel rohanjon. Míg én pizsamában ittam a reggeli kakaómat, addig az óra már lassan délután hármat mutatott. Ezzel semmi baj nem lett volna, ha a napok nem olyan gyorsasággal teltek volna mint az órák. A büntetésem lejárt, a nyári szünet fele odavolt, Shawn pedig jó baráthoz hűen próbált minél több időt rám szánni, bár ez sajnos közel sem volt olyan egyszerű, mint ahogyan​ azt az elején gondoltuk. A nyári szünet felénél járva elkezdődött a fesztiválszezon, Ő pedig nap mint nap lépte át a határokat, szinte minden nap más országban lépett fel, rendszeresen más időzónában volt. És bár csak két hetes volt a kapcsolatunk, az az egy hetes távollét máris megnehezítette a dolgunkat. Apa szinte mindenhova elkísérte, én pedig egyedül voltam egy idegen városban, egy ismeretlen országban, egy számomra szinte új kontinensen.

Egy séta és mindjárt jobban érzed majd magad - gondoltam magamban, ezzel párhuzamosan betettem a bögrét a mosogatógépbe. Miután vállalható állapotba kerültem, már nem egy zombi külsejét sugárzó kinézettel léptem ki az utcára. A házból kiérve megcsapott a langyos szellő, ami szabad vállamat cirógatva üdvözölt a nyár közepében. Akaratlanul is elmosolyodtam azon, mennyire szép idő volt és, hogy ismét el lehetett mondani azt a közhelyes leírást, hogy a madarak boldogan csiripeltek, az élet pedig olyan felhőtlennek tűnt, akárcsak az ég volt. Csak az azúrkék égboltot lehetett látni, a nap pedig ott úszott elveszve a hatalmas, végeláthatatlan ég tükörsima tengerében. Napszemüvegemmel tipikus nyári hatást adtam a látképnek, a fények sötét tompasága megszokott nyár érzetet keltett bennem. Az emberek rövid és szellős ruhákkal próbálták enyhíteni a meleget, a lányok apró, szinte semmit sem takaró semmiségeikben mutatták meg csupasz bőrüket a nap meleg sugarainak. A jó idő hatására sokan inkább a lábukat választották az autó helyett, így az utcán szembetűnően többen sétáltak, mint ahányan gépjárműben ülve utaztak. Kiszúrtam egy párt, akik egymás kezét fogva boldogan sétáltak az utca túloldalán. Jobban körülnézve nem Ők voltak az egyetlenek, akik kéz a kézben töltötték szabadidejüket, de abban a helyzetben biztosan egyedül voltam, hogy Őket bámulva tartottam vissza éppen megszakadni készülő szívem robbanását. Hihetetlen, hogy pont néhány boldog kapcsolatban élő pár rontotta el a kedvemet. Bár megfogadtam magamnak, hogy nem leszek az az aggódó és kíváncsi barátnő, aki folyton zaklatja a barátját és már az idegeire megy. Fontos volt nekem az a kapcsolat, Shawn mindennél többet jelentett nekem, nem akartam ilyen apró hülyeséggel elszúrni, mégis kényszert éreztem az iránt, hogy írjak Shawnnak.

Me: Szia

Me: Mizujs?

Me: Hiányzol...

* Shawn szemszöge *

- De te ezt nem érted, haver... Mióta együtt vagyunk, folyton csak én írok neki és egyszer se mondta vagy írta, hogy szeret. Szerintem nem is olyan fontos számára ez az egész, mint nekem. És oké hogy csak tizenhat éves, de kis jelét sem mutatja annak, hogy kicsit is le akar velem feküdni. Mások ilyen idősen rég elveszették, Ő meg annak se örült, mikor megsimítottam a fenekét. Azt hiszem arra a nézése szokták mondani, hogy "ha szemmel ölni lehetne"... Komolyan, kezdem azt hinni hogy nem is szeret úgy igazán.

- Figyelj Shawn... Vágom hogy fontos neked a kiscsaj, de ha Ő így, akkor te se másképp. Nem nagy gond, ha nem írsz vissza neki rögtön, vagy nem nyomulsz rá annyira. Ha sétáltok, várd meg, míg Ő fogja meg a te kezed, ha feküdtök, várd meg, míg Ő bújik hozzád. Érted? Előbb vagy utóbb fel fog neki tűnni és minden erejével azon lesz hogy ne veszítsen el, komolyan haver, el leszel kényeztetve. Folyton a nyakadon fog lógni, nem fogod tudni levakarni magadról, mindent meg fog adni neked, csak hogy maga mellett tartson.

- Erre még nem is gondoltam... Ez rohadt jó, George! - mondtam boldogan, mire a telefonom háromszor megrezzent. Kíváncsian oldottam fel, majd megnéztem a három üzenetet

KimieCica😻: Szia

KimieCica😻: Mizujs?

KimieCica😻: Hiányzol...

Elmosolyodtam és már írtam volna, hogy Ő is nekem, bár George kivette a kezemből a telefont.

- Tudod a kiscsaj eléggé rácáfolt az előző kiakadásodra, de majd koncert után visszaírsz neki. Két órát kibír.

* Kim szemszöge *

Me: Szia

Me: Mizujs?

Me: Hiányzol...

Látta: 18:28

* * *

- És látta, de nem írt vissza pedig most is elérhető! - hadartam szomorúan és idegesen Mollynak FaceTime közben. Bár sok időt vett igénybe amíg kitombolta magát azért, mert a kedvenc énekese, a legszeretettebb sztárja, a példaképe és mondhatni a mindene két hete a barátom volt, akkor már szerencsére normálisan lehetett vele beszélni - És ott van tőlem távol, apa nem tud semmit, szóval fogadok még biztatja is Shawnt, hogy beszéljen más lányokkal.

- Figyelj, Kim... Most tekintsünk Shawnra úgy, mint egy átlagos fiúra. Azt mondod, hirtelen történt a dolog, mert ezelőtt folyton rajtad lógott és aranyos volt. De most hogy elment, vissza se ír. Szerintem vagy nagyon elfoglalt, vagy tényleg lány van a dolog mögött. Lehet hogy jó ötlet lenne az, ha kicsit elfelejtenéd Őt és az itthon érted izguló Blake után lesnél. Szinte minden nap rámír, hogy nagyon hiányzol neki de a csók óta kicsit fura vagy vele és kérdezzelek meg, hogy mi van, mert Ő nem meri.

- Mondd meg neki, hogy ne féljen mert imádom Őt.

- Imádod, miközben Shawn Mendes a barátod.

- Mondtam, hogy bonyolult nyári szünetet tervezek...

_______

Tegnapra kellett volna, tegnap kész is volt, de közbejött valami ami miatt el kellett mennem itthonról és nagyon későn értem haza és jah, utána már semmi erőm nem volt átnézni és kijavítani. De most itt van és remélem tetszett!😊💞

Köszönöm az 5k-t!!!!💞💞💞

2018. 04. 22.
Vasárnap

// 2018. 08. 16.
Vasárnap