Ahogy a reggeli fény beszűrődött az ablakon, Aisah lassan kinyitotta a szemét. Jake békésen aludt mellette, karja még mindig könnyedén ölelte őt. Aisah szíve hevesen vert, de nem a boldogságtól – a bűntudat és a zavarodottság szorította össze a mellkasát.

Ahogy végignézett a férfin, aki olyan gyengéden bánt vele az éjszaka, hirtelen elfogta a megbánás. Mit tettem? – visszhangzott a fejében. Brent arca villant fel előtte, és a szíve összeszorult. Úgy érezte, elárulta a saját érzéseit, megszegte azt a fogadalmat, amit egykor önmagának tett.

Lassan, óvatosan kibontakozott Jake öleléséből, és az ágy szélére ült. Kezébe temette az arcát, miközben a mellkasát egyre erősebben nyomta a bűntudat. Tudta, hogy Jake nem tett semmi rosszat, mégis úgy érezte, hibát követett el.

Jake lassan megmozdult mögötte, majd rekedtes hangon megszólalt:

– Jól vagy?

Aisah nem mert ránézni. Összeszedte a bátorságát, és halkan válaszolt:

– Nem tudom...

A férfi felkönyökölt, figyelte őt, majd óvatosan megérintette a vállát.

– Sajnálod, ugye?

Aisah mély levegőt vett, majd végül bólintott.

– Nem miattad... csak... azt hittem, készen állok.

Jake csendben maradt egy pillanatig, majd elhúzta a kezét, tiszteletben tartva a nő érzéseit.

– Megértem – mondta végül. – Nem akarlak semmire kényszeríteni, és nem is várok el semmit.

Aisah szemébe könnyek gyűltek. Nem akarta megbántani Jake-et, hiszen kedves volt vele, de belül úgy érezte, eltévedt, és nem tudja, hogyan találjon vissza önmagához.

Mielőtt Jake hazavitte volna, elvitte Aisaht reggelizni. A lány csendben ült az asztalnál, alig tudta, hogyan kezelje a helyzetet. Az étterem tele volt emberekkel, a beszélgetések zaja körülvette őket, de Aisah úgy érezte, mintha csak ketten lennének a terem közepén, egy kellemetlen, kínos csendben.

Összezavarodott. Csalódott volt önmagában, mégsem akarta megbántani Jake-et. Tudta, hogy a férfi nem érdemli meg, hogy eltaszítsa, de azt is érezte, hogy nem tudja folytatni ezt. Most nem. Többet nem bír el.

Jake nem kérdezett semmit, csak időnként felnézett a tányérjából, mintha a megfelelő szavakat keresné. Végül, mikor végeztek, csendben fizetett, és elindultak. Az autóban Aisah az ablakon bámult kifelé, próbálta rendezni a gondolatait, de minden egyes gondolat visszavezette az éjszakához.

Amikor megérkeztek, Aisah gyorsan kiszállt.

– Köszönöm, hogy hazahoztál – mondta halkan, anélkül hogy Jake-re nézett volna.

A férfi bólintott.

– Ha beszélni akarsz… tudod, hol találsz.

Aisah csak egy halvány mosolyt erőltetett magára, majd besietett a házba.

Amint becsukta maga mögött az ajtót, mély levegőt vett. Úgy érezte, mintha egy idegen lànyà vált volna egyetlen éjszaka alatt. A fürdőszobába ment, levette a ruháit, és a zuhany alá állt. A forró víz végigcsorgott a testén, de hiába próbálta lemosni magáról az előző éjszaka emlékét, tudta, hogy ami megtörtént, azt már nem lehet visszacsinálni.