Aisah rég nem nevetett annyit, mint azon az estén. Úgy érezte, ez az este az övé, és ezt senki sem veheti el tőle. Hajnalodott, amikor Jake-kel elindultak, de Aisah még nem akart hazamenni. Nem akarta, hogy véget érjen ez az éjszaka, amelyben végre újra egy kicsit önmaga lehetett.

Jake nem kérdezett semmit, csak bólintott, és átvette az irányítást. Aisah hagyta. Az út körülbelül egy óráig tartott, és ahogy egyre távolodtak a várostól, úgy lett egyre sötétebb az éjszaka. Nem lehetett látni, merre tartanak, csak annyit, hogy egy magányosan álló ház felé közelednek, amely az erdő szélén állt. Aisah egy pillanatra megilletődött.

- Szóval most jön az a rész, amikor megfojtasz és eltemetsz valahol az erdő mélyén? - nevetett fel, de a hangjában volt egy kis bizonytalanság is.

Jake komoly maradt, és csak egy másodperccel később tört ki belőle a nevetés.

- Ne bolondozz már... - csóválta meg a fejét. - Csak annyi, hogy vannak kutyák, és a villanyt nem tudom felkapcsolni, mert akkor a hàzban alvò ember felébred. Csendben kell maradnunk.

- Haha... - komolyodott el Aisah.

- Bízz bennem - mondta Jake halkan.

Aisah sokat pislogott, de nem szólt semmit. Jake kisegítette az autóból, és csak akkor vette észre, hogy a hó bokáig ér. Ahogy az ajtó becsukódott, a kutyák azonnal ugatni kezdtek. Mély, erőteljes hangjuk betöltötte az éjszakát. Jake maga mögé húzta Aisaht, és a sötét házba vezette. Aisah óvatosan lépkedett, tényleg semmit nem lehetett látni.

Végül egy szobához értek, ahol Jake egy kislámpát kapcsolt fel. Az enyhe fény szelíden világította be a helyiséget, és Aisah elámult a látványon. A szoba teljes egészében fából készült, melegséget árasztott, nyugalmat sugárzott. Volt benne valami meghitt, valami otthonos, ami Aisahnak különösen tetszett.

Jake levette a kabátját, majd halkan megkérdezte:

- Álmos vagy?

- Igen... és kicsit szédülök is - mosolygott Aisah fáradtan.

- Akkor adok egy pizsamát.

Aisah átöltözött, miközben Jake udvariasan elfordult.

- Itt fogunk aludni? - kérdezte aggódva, miközben az ágyra pillantott.

- Igen, de ne aggódj, semmi nem fog történni - felelte Jake megnyugtató hangon.

Aisah mély levegőt vett, és bólintott. Az ágy szélére feküdt, míg Jake a falnál helyezkedett el.

- Jó éjt - suttogta a férfi.

Aisah oldalra fordult, és kényelmesebb pózt keresve kicsit kitolta a fenekét, de nem szándékosan - a vastag takaró is rajta volt, mégis... érezte Jake közelségét. A férfi testének melege lassan körbefonta őt, és hirtelen eszébe jutott, milyen régen volt utoljára ennyire közel valakihez. Mennyire hiányzott ez.

Jake óvatosan átölelte. Aisah szíve kihagyott egy ütemet, majd hevesen kezdett verni. Megijedt. Nem tudta, mit tegyen.

- Szólj, ha álljak meg - suttogta Jake.

Aisah behunyta a szemét. Brent ölelése jutott eszébe. Az emlék fájt... de Jake most itt volt, és jól esett, ahogy hozzáért. Sőt, a teste árulta el őt először - akaratlanul is közelebb húzódott, megszorította Jake karját, amellyel átfogta.

A következő pillanatban Jake felé fordult, fölé hajolt, és megcsókolta.

Aisah testét elöntötte a forróság. Hagyni akarta, hogy az ösztönei vezessék. Nem tudta, hogy helyes-e, de jólesett. Talán túl jólesett.

Jake keze felfedező útra indult, és Aisah zavarba jött, bár nem állította meg. Egy ponton azonban, amikor Jake tovább akarta vinni, Aisah hirtelen sírni kezdett.

Jake azonnal megállt.

- Hagyjam abba? - kérdezte aggódva.

Aisah megrázta a fejét.

- Sajnálom... ne haragudj... ne hagyd abba... nagyon jó, amit csinálsz... csak... megígértem magamnak, hogy ő lesz az utolsó férfi...

Jake halkan sóhajtott, majd megsimította az arcát.

- Aisah, nem akarom őt pótolni. Nem akarom elvenni tőled.

Aisah szeme könnyes lett, de valami a lelkében mégis megkönnyebbült. Közelebb hajolt, és megcsókolta Jake-et - ez volt az ő engedélye, az ő döntése.

Jake csókja először gyengéd volt, majd egyre szenvedélyesebb. Aisah teste szinte magától válaszolt az érintésére - ujjai végigsiklottak a férfi hátán, miközben Jake ajkai a nyakát kényeztették. A szoba félhomályában minden mozdulat lassú és felfedező volt, mintha mindketten próbálták volna megérteni, mit is jelent ez köztük.

Jake keze végigsiklott Aisah testén, felfedezve minden apró rezdülését. Ahogy fölé hajolt, a nő szemei csillogtak, a lélegzete elakadt. Az érintéseik egyre bátrabbá váltak, az ismeretlenség izgalma és a tiltott vágy keveredett bennük.

Aisah először megfeszült, majd lassan feladta a küzdelmet önmaga ellen. Beengedte Jake-et. A testük összefonódott, mozdulataik fokozatosan tökéletes harmóniába kerültek. A sötétben csak a halk sóhajaik hallatszottak, a lepedő alatt összefonódó testek hője egyre erősebbé vált.

A csúcspont pillanatában Aisah úgy érezte, mintha egy pillanatra elengedhette volna a múltját - mintha Jake érintése eltörölte volna a magányt, amit oly régóta hordozott.

De amint a szenvedély lecsillapodott, és a valóság újra bekúszott a gondolatai közé, valami mégis nyomasztani kezdte.

Szeretkezèsük.

---

Reggel Aisah lassan kinyitotta a szemét.

Jake ott feküdt mellette.

Aisah döbbenten nézte őt, és a valóság hirtelen teljes erővel csapott le rá.

Nem hitte el, hogy ez megtörtént.

És megbánta...