Aisah és Jake legközelebbi találkozója egy buli volt, egy diszkó, amelyet közös baráti társaságuk szervezett. Aisahnak azonban nem volt semmi kedve elmenni, és minden egyes pillanatot nyűgként élt meg. A gondolat, hogy újra egy zsúfolt helyen kell töltenie az estét, ahol mindenki bulizik, miközben ő csak a múltját cipeli a vállán, egyáltalán nem vonzotta. Az egyetlen dolog, ami mégis arra kényszerítette, hogy elinduljon, az a barátai voltak, akik végül rábeszélték.

Amikor Jake autójába kellett beszállnia, még jobban eluralkodott rajta a feszültség. Türelmetlenül, szinte feszengve ült az anyósülésen. A gondolat, hogy újra együtt utaznak, és hogy Jake szándékosan próbálja felvidítani, irritálta. A férfi megpróbált vidám lenni, de Aisahnak már nem volt türelme a poénjaival vagy a lelkesedésével. Azt érezte, hogy Jake csak egy újabb emlékeztető arra, hogy még mindig nem sikerült elengednie a múltat.

- Miért nem megyünk inkább haza? - kérdezte Aisah már a kocsiban, miközben a fejét a könyökre hajtotta, és a szélvédőn keresztül bámulta az utat.

Jake próbált válaszolni, de Aisah fásultan elhúzta a száját.

- Miért kell mindig ott lenned, amikor nem is akarom, hogy itt legyél? - mondta, már maga sem tudta, miért lett dühös. Az egész csak az elfojtott frusztrációból fakadt, amit már hónapok óta érezett.

- Jaj, Aisah, csak próbálok segíteni. Nem kell ennyire görcsösen venni - mondta Jake, próbálva leplezni a feszültséget. De Aisahnak már nem volt kedve hozzá, hogy figyelmesen hallgassa.

A szüntelen nyafogása, a próbálkozásai, hogy viccesnek tűnjenek, mind irritálták. Úgy érezte, hogy Jake túlságosan próbálja elterelni a figyelmét a valódi problémákról, és ő csak egy szórakoztató háttérszereplővé válik a saját életében.

A diszkó parkolójához érve Aisah úgy érezte, hogy egyáltalán nem akart részt venni ezen a bulin. De már túl késő volt megállítani őt, és egyszerűen csak azt kívánta, hogy az egész este véget érjen minél hamarabb.

- Hát jól van, ha annyira ragaszkodsz hozzá... - mondta szórakozottan, majd kinyitotta az autó ajtaját, és kiszállt, miközben a hangos zene már távolról hallatszott.

Jake követte őt, próbálva egy mosolyt erőltetni az arcára, de Aisah már nem volt benne biztos, hogy egyáltalán fontos neki, hogy jól érezze magát. Az egész este hangulata már elromlott, még mielőtt elkezdődött volna.

Másnap folytatódott a hülyeség, amit Aisah már szinte nem is akart észrevenni. De aztán, amikor belépett az ètterembe, észrevette, hogy egy ismerős alak áll az étterem bejáratánál. Jake! Aisah elhűlt. A férfi ott állt, mintha mi sem történt volna, és egyenesen felé tartott. "Ezt nem hiszem el!" - húzta el a száját, miközben megpróbálta visszafogni a nevetését.

Jake azonban mosolygott, mintha mi sem lenne természetesebb, és azonnal szólt is:

- Ne aggódj, nem miattad vagyok itt! - mondta egy kis élcelődő hangon.

Aisah még mindig nem tudott megszólalni, csak figyelte, hogy mi történik. Képtelen volt elhinni, hogy Jake éppen itt áll az étteremben, és semmi jele nem volt annak, hogy zavarban lenne. Egyszerűen csak ott volt, mintha minden teljesen rendben lenne.

- Apád mondta, hogy segítség kell, hát itt vagyok! - folytatta Jake, miközben az egyik szemtelenül nehéz konyhai gépet emelte fel, amelyet a helyi alkalmazottak csak közösen tudtak volna mozgatni. Aisah elámult. A férfi látszólag egy pillanatra sem erőltette meg magát, miközben a hatalmas gépet egyedül, könnyedén emelte. Egy percig szóhoz sem jutott, miközben Jake ügyesen átvitte a gépet a konyhán.

- Mi... mi... te meg hogy...? - próbálkozott Aisah végül, de még ő sem tudta befejezni a mondatot. A férfi egyszerűen nem volt az a típus, akiről azt gondolta volna, hogy ilyen erővel rendelkezik. Mégis, az egész jelenet olyan természetesnek tűnt, mintha minden nap ilyen lett volna.

Jake csak elmosolyodott, majd egy gyors "semmi gond" után visszament a dolgához, és Aisah kénytelen volt beletörődni, hogy ma valami egészen más történik, mint amit elvárt.

A férfi egyre gyakrabban járt be segíteni, mintha nem lenne más dolga. Minden alkalommal elvégzett egy-egy apróbb vagy nagyobb munkát, amivel elkápráztatta Aisah-t. Hamarosan szinte minden nap ott volt, és Aisah szinte már hozzászokott ahhoz, hogy a napja egy részét Jake jelenlétével kellett töltenie.

Egyik nap, Aisah kàvèval kìnàlta.

Jake meglepődött, de szórakozottan elfogadta.

- Köszönöm - mondta mosolyogva, és Aisah látta rajta, hogy őszintén értékeli. - Nem tudtam, hogy te tudsz kedves is lenni- mondta Jake hallkan.

Aisah halványan elmosolyodott, és kicsit megnyugodott. Talán mégsem olyan rossz ez a helyzet, mint gondolta. Elviselhető.