A reggeli lustálkodás után Jake és Aisah elindulnak egy hosszú sétára az erdőben. A fák között sétálva az idő lelassul, és a világ mintha csak kettejüké lenne. Az erdő illata, a madarak csicsergése és a fák között átszűrődő napfény tökéletes harmóniát teremt.

Aisah élvezi a természet nyugalmát, de Jake inkább őt figyeli. Ahogy haladnak előre az ösvényen, a férfi néha játékosan megsimítja a hátát vagy megfogja a kezét, mintha biztos akarna lenni benne, hogy Aisah valóban ott van vele.

Amikor elérik a tó partját, Aisah gyönyörködve nézi a víz tükrén megcsillanó fényt. A cipőjét lerúgva mezítláb besétál a sekély vízbe, és a hűvös hullámok cirógatják a bőrét.

- Nem csábító? - kérdezi huncut mosollyal, majd finoman a vízbe csap, hogy néhány csepp Jake pólójára fröccsenjen.

Jake felvont szemöldökkel nézi a nő arcán megvillanó kihívást.

- Ez most komoly? - kérdezi, és karba fonja a kezét.

Aisah csak kuncog, és újabb fröccsenéssel válaszol.

- Ezt meg fogod bánni - jelenti ki Jake játékosan, majd hirtelen lerúgja a cipőjét, és Aisah felé lép a vízben.

Aisah hátrálni kezd, nevetve próbálja kikerülni a férfit, de Jake gyorsabb. Egy pillanat múlva már mögötte van, karjaival elkapja, és a víz fölé hajolva tartja.

- Megadtad magad? - kérdezi a fülébe suttogva.

Aisah szíve vadul ver. A játékos üldözés hirtelen valami egészen mássá vált. Jake karjai erősek és melegek, a testük közelsége elnémít minden mást körülöttük.

- Talán - suttogja végül, de a hangja remeg.

Jake elmosolyodik, majd lassan a vízből kiemelve magához húzza. Egy pillanatig csak nézi Aisah ajkait, mintha várna... de aztán a nő türelmetlenül közelebb hajol, és megcsókolja.

A csók mély és érzéki, tele vággyal és valami mással - valami olyasmivel, amit egyikük sem mer még kimondani. Jake kezei végigsimítanak Aisah hátán, majd a derekánál fogva még közelebb húzza magához. A víz hűvös körülöttük, de a testük forró egymás érintésétől.

Ahogy az ajkaik elválnak, Aisah lihegve néz fel Jake-re.

- Azt hiszem, megadtam magam - suttogja végül egy csintalan mosollyal.

Jake elneveti magát, és egy kósza tincset kisimít a nő arcából.

- Akkor jó, mert úgysem hagytalak volna elfutni.

Egy darabig még ott maradnak, ölelkezve a tó sekély vizében, mintha az idő megállt volna körülöttük. Az erdő csendje körbeöleli őket, és ebben a pillanatban egyikük sem akar máshol lenni - csak itt, egymás karjában.

Az eső halk kopogása lágy dallamként keveredett a tűz pattogásával. Aisah és Jake egy hatalmas plédbe burkolózva ültek a kandalló előtt, egy palack vörösbor mellett. A nap fáradalma már régen eltűnt, csak a melegség és a csend maradt - az a csend, ami nem kellemetlen, hanem tele van kimondatlan érzésekkel.

Jake egyik karját Aisah válla köré fonta, a másik kezében egy pohár bort tartott. Időnként belekortyolt, de inkább a nőt figyelte, aki a lángokat bámulta, mintha a saját gondolataiban veszne el.

- Mire gondolsz? - kérdezte végül halkan.

Aisah elmosolyodott, de nem nézett rá rögtön.

- Arra... hogy túl tökéletes ez a pillanat. - Lassan Jake felé fordult, a szemében valami különös ragyogással. - És arra, hogy félek tőle.

Jake arca ellágyult. Finoman megérintette Aisah állát, ujjai végigsimítottak a puha bőrén.

- Nem kell félned.

- Könnyű ezt mondani... - Aisah nagyot sóhajtott. - De mi lesz, ha ez az egész csak egy varázslatos illúzió? Mi lesz, ha visszamegyünk a világba, és minden más lesz?

Jake egy pillanatra elgondolkodott, aztán letette a poharát és szorosabban magához húzta Aisah-t.

- Szeretném, ha ez nem csak egy pár nap lenne... - suttogta, homlokát az övének támasztva.

Aisah szíve kihagyott egy ütemet. A férfi szavai súlya a mellkasába fúródott. Azt akarta mondani, hogy ő is ezt szeretné, de a félelem még ott lüktetett benne.

Jake megérezte a bizonytalanságát. Nem erőltette a választ, helyette tenyerét lassan végigvezette Aisah hátán, majd ujjai a derekán pihentek meg. A mozdulat egyszerre volt védelmező és vágyakozó.

- Bízz bennem - suttogta halkan, és finoman megcsókolta.

A csók puha volt, lassú, mintha Jake időt akarna adni neki. Aisah kezei ösztönösen Jake arcára siklottak, ujjai a borostás állát simították. Ahogy az ajkaik elmélyítették a csókot, Jake óvatosan hanyatt döntötte őt a pokrócok közé.

A lángok narancsos fénye megvilágította a testüket, ahogy Jake lassan felfedezte Aisah minden egyes porcikáját. Lecsúsztatta a válláról a pulóverét, ujjai végigsiklottak a kulcscsontján, majd a bőrét csókokkal hintette be. Aisah szeme lehunyódott, lélegzete elakadt, ahogy Jake ajkai lejjebb vándoroltak a nyakán, majd finoman a mellkasára.

Aisah hátán bizsergés futott végig, ahogy Jake kezei a testén kalandoztak. Egyikük sem sietett. Ez a pillanat más volt, mélyebb, mint bármelyik eddigi.

Jake fölé hajolt, tekintetük összefonódott a félhomályban.

- Nem akarok máshol lenni, csak itt - mondta rekedtesen.

Aisah nem szólt, csak megérintette Jake ajkát az övével, majd hagyta, hogy elmerüljenek egymásban - lassan, érzékien, mintha ezzel pecsételnék meg azt a kimondatlan ígéretet, ami ott lebegett közöttük.

Ebben az éjszakában nem volt más, csak ők ketten, a vágyuk, és a remény, hogy talán mégis érdemes kockáztatni a boldogságot.