Jake és Aisah egy hotel szobát béreltek a városban. Aisah az ágyszélén ült, és távolba merengve gondolkodott, míg Jake mellé ült. Finoman simogatta a lány vállát, aki rögtön felé fordult, és mélyen a férfi szemébe nézett.

- Nagyon akarlak - suttogta remegő hangon, miközben kissé hosszabban pislogott.

Jake azonban nem erre számított. Aisah megfogta Jake karját, átkarolta őt, és szenvedélyes csókot adott, amit Jake viszonozott, de hamar elszakadtak egymástól.

- Aisah - szólt kedvesen Jake.

Aisah újra akarta folytatni a csókot, de Jake nem engedte.

- Hé, nyugi... -mondta Jake.
-Már nem akarsz engem? - kérdezte Aisah, -miközben egyre jobban érezte a fájdalmát a szìvèben.

Jake látta, mennyire szenved a lány, ès így szólt:

- De mindig, Aisah...de szerintem most nem erre van szükséged...

Ekkor Aisahból kitört a sírás:

- Meg akarok halni... - zokogta Aisah,
Jake erősen átölelte.

- Egyszer már belehaltál, Aisah... - mondta Jake, -de többé már nem fogsz...

Aisah felemelte a fejét, elázott arccal egyenesen Jake szemébe nézett:

- Honnan tudod? Soha nem meséltem igazán róla...

- De nekem Eric mindent elmesélt arról, min mentél keresztül, és arról, hogy vigyázzak rád - tette hozzá Jake -, amikor a születésnapodon elmentem. Útközben elmesélte a történeted.

Aisah megpróbált kiszabadulni Jake karjaiból, de ő nem engedte:

- Szóval, akor sajnálsz engem, ugye? - suttogta Aisah.

- Dehogy! Ne gondolj ilyesmire, kérlek... egy percre se - válaszolta Jake, majd engedett a fogásból.

Aisah felállt.

- Szóval sajnálatból dugsz meg, ugye?

- Fejezd be, Aisah! - mondta idegesen Jake, aki így nem is látta még őt.

- Nem csak most kezdtem el - válaszolta Aisah határozottan.

- Most teljesen hülyeségeket beszélsz... - mondta Jake.

- Vagy talán az igazat - felelte Aisah, miközben könnyei megállíthatatlanul folytak az arcán. Kifelé nézett az ablakon, ahol a város fényei ragyogtak.

Jake óvatosan közelebb lépett, megölelte a lányt, aki behunyta a szemét. Ezután átsimította Aisah derekát, a làny felnézett rá, majd átkarolta a nyakát, hogy közelebb húzza magához. Hosszan megcsókolták egymást, majd elszakadtak.

- Szeress... szeress engem csak ma éjjel... - reszketett Aisah, és könyörgött.

Jake szeme egyszerre tükrözte a bűntudatot és a fájdalmat. Hirtelen felemelte Aisaht, majd az ágyra tette. Mélyen egymás szemébe néztek; Jake az egyik kezével átfogta Aisah derekát,aki mèllyet sóhajtott.

- Vigyázok rád, Aisah - suttogta Jake.

Aisah komolyan maradt, és lassan folytatódott a csók; tudta, hogy ez az éjszaka más lesz.

A hotelszoba félhomályban úszott, a függöny résein beszűrődő lágy fény arany árnyalatokat festett a falakra.

- itt vagyok veled - suttogta Jake, hangja mély és megnyugtató volt.

Aisah lehunyta a szemét, beleborzongott a szavakba. Amikor felé fordult, tekintetük találkozott, és abban a pillanatban minden más megszűnt létezni. Jake tenyerébe fogta az arcát, hüvelykujjával finoman végigsimított az ajkán, majd lassan, gyengéden megcsókolta.

A csókjuk mélyült, mozdulataik egyre szorosabbá váltak, mintha nem akarnák elengedni egymást. Aisah ujjai Jake tarkóján pihentek, míg a férfi kezei óvatosan siklottak végig a hátán, mintha minden érintése egy vallomás lenne.

A ruhák lassan hullottak a földre, nem siettek, minden pillanatot kiélveztek. Jake a karjaiba zárta Aisah-t, és gyengéd volt vele ajkaival apró csókokat hintett a vállára, majd a nyakára. Aisah ujjai végigsimítottak a hátán, érintése nyomán Jake bőre libabőrös lett.

Mozdulataik egyszerre voltak lágyak és szenvedélyesek, mintha eggyé akarnának válni minden lehetséges módon. Jake ujjai összefonódtak Aisah ujjaival, szorosan tartották egymást, ahogy mozdulataik egyre mélyebbé és intenzívebbé váltak.

A csúcspont lassan, szinte észrevétlenül érkezett el, mintha egyszerre sodródtak volna egy végtelen hullám tetejére. Egy pillanatig csak nézték egymást, csendesen, légzésük szinkronban.

- Szeretlek - suttogta Jake, homlokát Aisah homlokának támasztva.

A nő enyhèn elmosolyodott, ujjai gyengéden végigsiklottak Jake arcán.

A világ odakint létezett ugyan, de ebben a pillanatban csak ők voltak, két test, két lélek, akik végre egymásra találtak.

Másnap reggel

A reggeli napfény lustán szűrődött be a hotelszoba ablakán. Aisah a puha takaróba burkolózva ült az ágyban, egy csésze kávét tartott a kezében, és figyelte, ahogy Jake egy falat croissant-t harap el. A férfi nyugodtnak tűnt, de valami mégis megváltozott benne. Talán a tegnap éjszaka, talán a hajnali szeretkezés, vagy... az a szó, ami kicsúszott a száján.

Jake letette a tányérját, vett egy mély levegőt, és az ujjaival átfésülte a haját, mielőtt megszólalt volna.

- Figyelj, Aisah... a tegnap este... - kezdte óvatosan, mintha a megfelelő szavakat keresné. - Amikor azt mondtam, hogy szeretlek... nem akartalak megijeszteni. Nem terveztem kimondani. Csak... kijött belőlem.

Aisah egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, ujjai szorosabban fonták körbe a csésze fülét. Tudta, hogy előbb-utóbb szóba kerül, mégis más volt így, hallani.

- Jake... - kezdte halkan, kerülve a tekintetét. - Én... nem tudom, hogyan kell ezt csinálni.

A férfi felvonta a szemöldökét. - Mit?

- Ezt az egészet - intett maga köré Aisah. - A szeretlek szót... a kötődést... Az intimitást ismerem, de amit te mondtál... az más.

Jake csendben figyelte őt, majd finoman megérintette a kezét.

- Nem kell most válaszolnod. Nem várok semmit. Csak azt akartam, hogy tudd, amit tegnap mondtam, nem a pillanat mondatta velem. Igaz volt.

Aisah tekintete végre találkozott az övével, és egy pillanatig csak nézték egymást. A nő szíve vadul vert, nem mert bízni ebben az érzésben, de Jake szemeiben nem volt elvárás, csak őszinteség.

Végül elmosolyodott, halványan, óvatosan.

- Akkor... csak lassan, jó?

Jake elmosolyodott, és összefűzte ujjaikat.

- Amilyen lassan csak szeretnéd.