Másnap, amikor már a kirándulásra készülni kellett volna még dünnyögtem az ágyban.
-Mostanában meg mi van veled?
-Ezt hogy érted?
-Hát úgy, hogy bunkó vagy meg nem törődöm. Leszarsz még engem is! Mostmár mondd el mi a bajod, kiakasztó vagy!
-Sajnálom oké? Csak az a helyzet állt elő...-és beszámoltam neki mindenről. Neki nem tudok hazudni.
-Azta...-ekkor egyszer arrébb ült tőlem.
-Mi a baj?
-Hogy hazudsz!
-Neked sosem hazudnék!
-Persze...
-Komolyan, hiszen vagy a legjobb barátom!
-Csak voltam! -Ezzel fogta magát és kirohant a szobánkból... úgy érzem, hogy elvesztettem őt, örökre.... De még nincs késő ahhoz, hogy O ne csak a barátom legyen.
                   ☆☆☆☆☆☆

Amikor megpróbáltam beszélni képtelen voltam rá. Nem akartam, hogy elutasítson. Azt nem élném túl. Ez a baj velem, túl gyenge vagyok. Elhatároztam hosszas gondolkodas után, hogyha jobb hős akarok lenni, erősebbnek kell lennem. Nem tehetem meg, hogy gyenge vagyok. Már úgyis közeledik az őszi szünet. Először az agyamat fejlesztem, utána a testem és az érzék szerveimet is. Tehát az agy. Mostantól jobban figyelek es többet tanulok. Ellököm magam a társaságtól és komolyabb leszek, mint valaha. Ez így nem elég jó, még csak nem is jó. A mai órán az ellentéteket vettük az igaszságosztó és a hős között. Szerintem nincs sok különbség, de ha ez a tananyag. Ma csak elővettem a füzetem átnéztem a ma tanultakat. A fenébe! A túrán már párba is vagyunk osztva! Legalább nem Iris-szal vagy O-val vagyok. Még szerencse! Holnap lesz és most leginkább arra kellene készülnöm. Bekpakoltam a táskámba mindent, majd kiválasztottam a holnapi napra a megfelelő öltözéket. Utána végül úgy döntöttem, hogy elmegyek Kara-hoz, elvégre mégis csak megkellene beszélnünk pár dolgot. Amikor oda értem egy csendeset kopogtam, majd beléptem. Szerencsére csak ő volt itt.
-Szia!
-Öhm.. hello, Iris nincs itt!
-Tudom, hozzád jöttem.
-Ilyen sem volt még. Mi van veled mostanában?
-Tudod történt köztünk Iris-szal egy összezördülés... nem nagyon érdekli, hogy mi van velem.
-Ohh. Sajnálom. Ha tudtam volna...
-De nem tudtad. Nem erről akartam veled beszélni..
-Hanem?
-Tudod, hogy holnap lesz a kirándulas meg verseny féleség.
-Akkor készüljünk fel!
-Oké!
-De hogy? -keztünk el mind ketten nevetni.
-Mondjuk... én viszem a térképeket te pedig a többi szart.
-Ok!
-Voszont ezt most jól kell csinálnunk, mert én jó szuperhős szeretnék majd lenni.
-Ahogy mondod főnök!
-Szia!
-Tudod, rám mindig számíthatsz-fordított maga felé.
-Tudom, és köszönöm. -majd megöleltem. Végül távoztam a szobából. Vajon, ha megtudja a titkom ő is úgy reagál majd rá, mint Iris?