Szóval... hol is tartottunk? Ja, persze ;bevallom Iris-nak a betegségem:
-Szóval... ja a baj az, hogyha felmegy a nem tom mim, nem vagyok orvos...-hatásszünet...-akkor elájulok. De ne szólj senkinek!
-Ok. Bár ebből nem sok mindent tudtam felfogni!
-A lényeg, hogy nem ez az első alkalom.
-Oké. -most egészen közel voltunk egymáshoz. Már azt hittem, hogy közeledik felém, amikor benyitott Felicity.
-Na? Nem jöttök?
-De, de.-Mondtam válaszként. Felkaptuk a holminkat, majd csrndesen átlopóztunk. Amikor odaértünk, akkor megpillantottam Octavia-t. Gyönyörű volt. Azt hittem, hogy beleszerettem. Ekkor megszólalt Kara:
-Szóval! Szabályok: érezd jól magad, ne buktass le, mert kirug-nak... és ugye hoztál pezsgőt? -erre mindenki röhögni kezdett. De csak halkan kuncogtunk. Nagyon jól mulattunk éjszaka. Egy csomót beszélgettünk, nevettünk és még valahogy párnacsatára is sor került.  Aztán elkeztem beszélgetni Octavia-val. Biztosíthatom, hogy egy álom a csaj. Aztán valahogy témára kellett hoznom, hogy megtudjam, hogy vajon a lányokat szereti-e, mint én. Valhogy meg kellett kérdeznem tőle. Aztán eszembe jutott egy remek ötlet. Megkérdeztem, hogy szerimte rossz dömtés-e, hogy valakik a saját nemükhöz vonzódnak. Ő azt mondta, hogy szerinte nem feltétlen rossz, hosz ő is olyan. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy megáldottak. De nem hajthattam rá mindenki előtt. Aztán az szakított meg a merengésben, hogy két tanár hangját hallottuk a folyosó végéről pánikunkban mindenki elbújt valahová. Felicity & Liv a mosdóba, Kara az ágyába, Iris az ágya alá, én pedig Octavia-val egy ágyba. Értitek egyáltalán? 1 ágyba avval, akibe tökre belezúgtam. Én lebúktam a takaró alá, amikor nyílt az ajtó, és megláttam az alsó testét. Hát, basszus, gyönyörű volt a látvány, már ha értitek, hogy mire gondolhatok. Ha egyáltalan gondolhatok ilyenre, tiltja a vallásom. Haha! Vicceltem. Annyira nem vallásos a családom, hogy azt sem tudom, hogy miben kéne hinnem.(😂) Szóval elbújtam a takaró alá, és még szebbnek láttam. Miután elment én előbújtam, majd vártunk még kb. 10 percet, de nekem mintha vagy egy évezred lett volna. Olyan közel feküdtünk egymáshoz és egyszer még a bőrünk is összeért. Aztán Kara megmentett avval, hogy fel kapcsolta a lámpát és ment tovább a -csendes, de- buli. Már hajnali 5 volt, amikor Iris-el vissza fáradtunk, de Felicity & Liv még ott maradt. Másnap kb. másnapos lehettem, csak alkohol nélkül. Elvégre durva egy buli volt az biztos!
-Hallod, Iris nem lehet, hogy beteget jelentünk?
-Nem tudom, hogy hogy működik, de jó lenne.
-Várj, itt is van! -Kezdtem el böngészni a gépemen. -Nem nézik meg, de 1-6 napot is kivehetünk akár!
-Király!
-Akkor beváltunk 1-et?
-Hány napot lehet összesen?
-Azt hiszem 40-et.
-Oké, akkor azt hiszem, hogy ezt én most beváltom.
-Én is. -Mondtam, majd megnyitottam az E-maileimet, majd megírtam a tanárnak, hogy hiányzunk, mert betegek vagyunk. Utána még egy kicsit visszafeküdtünk aludni. Olyan 2 órakor felkeltem, elővettem a telómat és ráírtam Octavia-ra. Meglepően, csak rátudtam gondolni. De ő nem írt vissza. Vajon mégsem tetszek neki?